A Petőfi Sándor elbeszélő költeménye alapján született daljáték 1904-es, Király Színházbeli ősbemutatóján a darab elsöprő sikere még az alkotókat is meglepte. A színpad hol felpezsdült, hol megnyugtató vidámságot árasztott, a közönség derült, nevetett, majd Bagó meghatóan szép dala alatt már a sírás kerülgette a nézőket. A dal befejeztével újrázást követeltek, de az ismétlés egy kicsit váratott magára, mert a Bagót alakító Papp Mihálynak is könnyek peregtek az arcán. Kukorica Jancsi és Iluska megindító szerelmi története, a csodás, magyar népmesei motívumokban bővelkedő daljáték, mely híven követi az eredeti művet - és amely több mint száz éve visszatérő sikerdarabja a hazai és határon túli színpadoknak -, negyven év után ismét látható lesz a Budapesti Operettszínházban. Közreműködik: a Budapesti Operettszínház ÉNEKKARA, BALETTKARA, ZENEKARA, valamint, BOZSIK YVETTE TÁRSULAT táncosai.
Jobb hallgatni, félrenézni, továbbmenni... És csak csendben sírni. Főleg ha nő vagy. – Ez a túlélési stratégia működött a kilencvenes években a csallóközi kisvárosban, Dunaszerdahelyen, ahol pokoli események tették elviselhetetlenné a hétköznapokat. Húsz évvel később Durica Katarina megtörte a csendet, és beszéltetni kezdte azokat a nőket, akik annyi éven át hallgattak, pedig tanúk voltak, tanúk és áldozatok.
Nagy bajban van Jim Watt, az egyik jeles londoni brókercég fiatal vezetője. No, nem a tőzsdei hossz vagy bessz ingatta meg cégbeli pozícióját; sokkal inkább viharos magánélete szúrt szemet az Amerikából érkezett házasságpárti nagyfőnöknek.
Karanténfeszültség (ugye ismerős?): a férj és a feleség - relatív hétköznapi szabadságból - közös lakásukba kényszerül. A feleség totális felhatalmazást kér az életközösség igazgatására a járvány idejére. A férj súlyos katonai diktatúrában érzi magát. A takarítónő feltűnése a házaspárnál családon belüli erőszakra enged következtetni. Milyen hatással van a karantén az emberi kapcsolatokra? Erősíti az összetartozást vagy szétzilálja a szálakat? A szereplők kétségbeesetten keresik a kiutat. Az érzékek persze legyőzik a papírforma szerint makacsul újra és újra feltámadó szabadságvágyat. Valóban megoldjuk a problémáinkat vagy csak átlendülünk rajtuk? Erről mesél görbe tükröt tartva a Gordiusz.
Fráter Zoltán a tények játékos felhasználására épülő „szellemjárása” a „két egyetlen” közt őrlődő Karinthy tragikomikus helyzetét és élete döbbenetes érzelmi fordulatát mutatja be. Karinthy Frigyes huszonöt éves, amikor kalandos körülmények között megszökteti nagy szerelmét, a három gyermekes Judik Etel színésznőt. A férj haragja elől fél évig bujkálnak Berlinben, majd nagyobb összeggel megbékítve a férjet, Budapesten házasságot kötnek. Az író a „bogárka, bogaram” becézéséből adja a Boga nevet imádott párjának, aki az első világháború után kitörő spanyolnátha-járvány áldozata lesz. Karinthy ezt jegyzi naplójába felesége halála után: „Úgy érzem, agyamban daganat képződött, amikor ő meghalt…” A gyászoló férfi csaknem két év múlva, egy telefonvicc meghívását komolyan véve ismerkedik meg az akkor még férjes asszonnyal, Böhm Aranka orvosnővel. A szenvedélyes, minden férfit meghódító Aranka már másfél évtizede színesíti érzelmi viharaival a házasság hétköznapjait, amikor Karinthyt, aki mindvégig olthatatlan szerelemmel gondol Bogára, 1936-ban valóban műteni kell. Az élet-halál között lebegő író egyszerre két nővel viaskodik, képzeletben Bogával, a valóságban Arankával…
Játék egy részben – a SzínMűHely Produkció és az Átrium előadása. Az iráni szerző, Nassim Soleimanpour nemzetközi sikert aratott különleges darabjának nincs próbája, nincs díszlete, nincs jelmeze, nincs rendezője. Egy színész életében csak egyetlenegyszer adhatja elő a darabot, amely kísérlet a színház hatalmának demonstrálására, közös játék az író, a színész és a közönség részvételével, vagyis minden egyes este megismételhetetlen alkalom. A tétet emeli, hogy a színész a darab szövegét ott, helyben, a színpadon kapja meg, tehát ő sem tudja, mi fog történni. A már több mint ötven nyelvre lefordított, Indiától Dániáig, Új-Zélandtól Kanadáig számos országban hallott szöveget olyan kiváló színészek is előadták már, mint Whoopi Goldberg, John Hurt, Nathan Lane, Stephen Rea, Sinead Cusack, Brian Dennehy, David Hyde Pierce, Alan Cumming, F. Murray Abraham, az operaénekes Joyce DiDonato vagy a filmrendező Ken Loach. Magyarországon először, és ezen az estén egyetlen alkalommal Alföldi Róbert játssza a darabot, amely több színházi fesztiválon is díjat nyert. Író: Nassim Soleimanpour.
Minden Kérész Művek közösségi alkotás, mely egyetlen egy nap alatt jön létre. A társulat művészei egy előre megadott témára, egyetlen intenzív nap alatt hoznak létre új, egyedi, egyszeri és megismételhetetlen performansz-eseményt. Így minden Kérész Művek egyszerre premier és darabtemetés, előadás először és utoljára. Ami aznap este történik, az abban a formájában soha többet nem látható. A mostani sorozat nem csak annyiban tér el az eddigiektől, hogy a nézők is meghatározhatják az előadások témáit, hanem, hogy az állandó alkotó/performer csapat - az Artus tagok - mellett vendégművészeket is meghívunk. Minden alkalommal más lesz a zeneszerző és zenekar, a képzőművész, az intermédia, multimédia művész, és minden alkalomra meghívunk egy-két különleges „special guest” - meglepetés alkotót/szereplőt - a színház, a tánc, a zene, vagy a képzőművészet világából. Minden szombati napot, alkotó folyamatot végig kísér egy-egy elméleti szakember, elemző-megfigyelő, (művészettörténész, szociológus, filozófus), aki az előadást követően tanulmányt ír a látottakról. Vajon egy ilyen közösségi alkotói módszer lehet-e egy olyan társadalmi modell, aminek a szabadság, a tiszta keretek, a figyelem, a tisztelet, a kreativitás és az együttműködés az alapja? Lehet-e, hogy mindez ne csak a színpadon vagy a monitoron, hanem az életben is megvalósuljon? Artus alkotó performerek: Bakó Tamás, Kocsis Gábor, Mikó Dávid, Mózes Zoltán, Szalay HenriettaSpecial guests/alkotó performerek: Cserepes Gyula, Hrotkó Heléna, Lőrinc KatalinZenészek: Bakai Marci (hegedű), Gara Misel (szitár), Kalmár Tibor (szitár), Mótyán Tibor (tabla, ütőhangszerek), Tóth Szabolcs (szitár, gitár)Zenei vezető / zeneszerző: Tóth SzabolcsIntermédia művész: Hajdu GáspárKépzőművész: Sinkovics EdeVideó: Lajti BalázsElemző-megfigyelő: Artner Szilvia SissoFénytervező: Kocsis GáborHangtechnikus: Szabó Áron ‘Vasaló’Videó: Lajti BalázsProdukciós asszisztensek: Fazekas AnnaProdukciós vezető: Hodován Margit
Luk Perceval, Feridun Zaimoğlu és Günter Senkel Molière. Eine Passion (Molière. Egy passió) című színdarabja a négy leghíresebb Molière-komédia kortárs újragondolása, azok összefűzése egy grandiózus nagyságú művé. A színdarab legendás világpremierje 2007-ben volt a Salzburgi Ünnepi Játékokon, Luk Perceval rendezésében. Magyarországon először láthatja a közönség a Radnóti színpadán Hegymegi Máté rendezésében és Forgách András fordításában. A színdarab négy Molière-komédia (A mizantróp, Don Juan, Tartuffe, A fösvény) archetípusának összefűzéséből épül fel. A négy figura egy férfi életének négy életszakaszát jeleníti meg, és a dráma azt meséli el, hogy hogyan válik a szerelmi kínok között vergődő Alceste cinikus Don Juan-ná, majd lesz belőle álszent Tartuffe, aki miután meggazdagodott, vagyonát féltő, öreg Harpagonként várja a halált. A szereplők átfedik egymást, új helyzetekben találkoznak egymással, átalakulásokon mennek keresztül.
Szegény Dzsoni a világ legszabadabb emberének vallja magát, egészen addig a napig, amíg meg nem ismerkedik Árnika királykisasszonyal, Östör király leányával. Onnantól kezdve Szegény Dzsoni a saját szívének rabja lesz: beleszeret Árnikába, és Árnika is belé. Jöhetne az ásó-kapa-nagyharang, az én a tied, te az enyém, ha nem keresztezné a szerelmesek tervét a Százarcú boszorkány.
A Malackák élete ilyen: játék, móka, kacagás! Ebbe senki nem szól bele! ...vagy mégis? Bizony-bizony, néha megkeseríti életüket a furmányos és ostoba Vicces Farkas. Más sem jár a fejében, csak a malacvacsora! Röfi, Refi és Rufi segítséget kér, méghozzá nem mástól, mint a Nagybölcsességű Vezércsigától! Segít? Nem segít? Nem csak ezen múlik a Malackák élete! Szereplők: Röfi, Rufi, Refi, Vicces Farkas és a Nagybölcsességű Vezércsiga
Hol él a szerelem? A szívben? A lélekben? És ha a lélek összezavarodik? Hol marad hely a szerelemnek? Egy szerelmespár legyezőt cserél. Az egyiken havas táj, a másikon nyíló holdvirág. A férfi megígéri, hogy visszatér a lányért. De Tosio nem jön vissza – Hanako pedig addig vár rá, amíg bele nem őrül. Misima Jukio (1925-1970) a XX. századi japán irodalom egyik legizgalmasabb, nyugaton is ismert alkotója. Modern nó-drámáiban ősi történetek hősei, harcosok, szerelmes asszonyok, szellemek és démonok a második világháború utáni Japán utcáin találják magukat. Történeteik pedig rámutatnak arra, hogy az emberi lélek mélyén kontinenstől, kultúrától és korszaktól függetlenül ugyanazok a szenvedélyek rejtőznek. A Forte Társulat legújabb bemutatója Misima Jukio négy egyfelvonásos darabjából készül: Az elcserélt legyezők, A világítótorony, Ízletes méreg és Az égő ház.
Tudni szeretnéd, hogy mennyibe kerül egy festmény? Miért unalmasak a klasszikus vásznak? Hogyan készül egy szobor? Hogy nézett ki a Milói Vénusz első változata? Az előadáson részt vevő szerencsés néző ajándék portréval gazdagodik? Jegyek kaphatók a Corvin Dumaszínházban és az ismert jegyirodákban? Egy kihagyhatatlan este?
Adott egy történelmi idő: 20. század. Adott egy nehézség: zsidó származás. Adott egy apa: szabómester. Adott egy név: Rotschild. Minden adott körülmény ellenére Rotschild Klára nem az az ember volt, aki hagyta volna, hogy ez az összes tényező megkösse a kezét, sőt. Divat nagyasszony. Kelet Chanelje. Felnőni egy híres szabómester mellett. Bíróság. Megnyitni egy saját üzletet. Sikeressé válni. Bíróság. Párizs. Háború. Mindent elveszíteni. Kitelepítés. Újra építkezni. A rendszert mosolyogva kijátszani. A konkurenciát legyűrni. Titónénak ruhát készíteni. Külföldi vevőknek varrni. Évente többször Párizsba utazni. Tervezni. Eladni. Tervezni. Eladni. Tervezni. Egyedül. Ez az igaz történetek által inspirált fiktív dráma egy alternatív olvasatot mutat a divatnagyasszony életéről. Rotschild Klára: Rotschild Klára.
Esti K. Az élet művésze, az esetlegesség szerelmese. Önfeledt lényeglátó, jókedvű pesszimista. A tét nem kevesebb, mint az élet értelme a halál tükrében. Esti szédül az élet mély és kibogozhatatlan zűrzavarától. A szeme olyan, mint egy mikroszkóp lencséje. Minden hétköznapi eseményben a lényeget próbálja fölfedezni. Egy villamos útban vagy egy egyszerű felolvasásban. A választ arra, hogyan kéne élni. És főleg: hogyan kéne bánnunk egymással. Annak tudatában, hogy meghalunk. Mert Esti semmi mást nem tud, csak ezt. Célkeresése játékos és kétségbeesett. Játékos, mert az életet csak nevetve lehet elviselni. És kétségbeesett, mert az élet értelmetlen. Vagy ha mégis van értelme, akkor az a szüntelen keresés. Az út maga. Villamoson vagy vonaton. Egészen addig, amíg olyan merevek és mozdulatlanok nem leszünk, mint egy magára hagyott bábfigura. - Szilágyi Bálint rendező
Vajon ki a legokosabb ember a világon? Illetve mennyivel okosabb mint a legbutább? A majmok és a varjak szörnyen okosak. A delfinekről ódákat zengenek. De vajon létezik, hogy a legokosabb majom lepipálja a legbutább tuskó szomszédodat intelligenciában? Jó nekünk ez a rengeteg fejlődés, amin évezredek alatt keresztül mentünk, vagy jobban jártunk volna, ha megmaradunk gyűjtögetőnek, mint a többi majom? Ha nem falvakat, városokat húzunk fel, hogy egész évben gondozhassuk a gabonát, őrködjünk a rizs felett és locsoljuk a dísznövényeinket? A házi kedvenceinket mi tartjuk saját szórakoztatásunkra vagy ők tartanak minket, hogy életük végéig szeressük és gondozzuk őket?Mi lesz velünk ha megérkezik a valódi mesterséges intelligencia? Ha fellázad ellenünk a mobiltelefonunk és követelni kezdi rajtunk a jogait? Ha az okosautó beköp a rendőrségen gyorshajtásért? Ha az okoshűtő leszid, mert későn értünk haza? Ha az okoslakás kizár otthonról, mert sokat káromkodunk?Elgondolkodtató kérdések, amikre talán Stephen Hawking se tudja a válaszokat. Na de majd én mindent megmagyarázok. Lehet, hogy nem olyan összetetten, mint Hawking professzor, de mindenképp viccesebben. És mindeközben kiderül az is, hogy ki a majmok királya.
Nemzeti tánc születése „El-kezdém tántzomat, minden tsudálkozott, Szóltak: ugyan tudja járni az átkozott Tettem is előttök olyan figurákat, Hogy szemek meredett, tátottak rám szákat. A taktust sarkantyum pengése kiverte, Tzimbalmos ezeket ugy ki nem verhette.” (Gvadányi: Rontó Pál, 1793) A Magyar Állami Népi Együttes Verbunkos című előadásában a magyar romantika korszakának nemzeti megújulási mozgalmát idézi fel a zene és tánc vonatkozásában. Ezek a törekvések az évszázados háborúskodások után gazdaságilag és politikailag is magára találó ország lendületes modernizációs szándékait tükrözik. A beszélt nyelv rangján kezelt „nemzeti” zenét és táncot a kor társadalma nem etnikus fogalmakként kezelte, hanem nemzeti szintű „globalizációként” valósította meg, mint az egyes régiók egymástól eltérő hagyományai fölött álló közös nyelvezetet. Műsorunk ennek a folyamatnak, a nemzeti tánc kialakulásának, majd a szájhagyományban való továbbélésének állít emléket. Az első részben azokat a régies táncokat villantjuk fel, amelyeket a romantikus mozgalom forrásul használhatott fel egységesítő munkája során. Az ugrós, vonulós páros táncok mellett legnagyobb benyomást az egykori katonatáncokból kialakult szóló férfitáncok tették a kortársakra. Ezért a reform-korban a katonai sorozás (a „verbuválás”) alkalmával használatos lassú, nemes veretű verbunk-tánc és zenéje vált a magyar karakter leghitelesebb kifejezésévé. Az ebből kialakult társastánc, a „palotás” (felsőbb körök társasági táncaként) jelenítette meg legsikeresebben a magyar öntudatot. Az 1848-as szabadságharc leverése után már szélesebb néprétegek öntudatra ébredését jelzi a „csárdás” kialakulása, melynek neve is köznépi eredetre utal. Hatása máig tartó, mind a magyar, mind a szomszédnépek vonatkozásában. Ebből ad ízelítőt a műsor második része, melynek végén az egykori nemzeti tánc folklorizálódott változatait láthatjuk. Mivel a felidézett korszak legjellemzőbb szórakoztató és tánczenei formációi a még ma is létező cigányzenekarok voltak, ezért az előadásban a Magyar Állami Népi Együttes zenekara hangsúlyos szerepet játszik: a táncok kíséretén kívül önálló, korabeli koncertdarabokat is megszólaltat. I. rész Nyitány Szilágyi Zsolt–Varga Zoltán: „Elkezdém táncomat…” Régi magyar, ugrós és csalogatós táncok Varga Zoltán: Sárközy Kázmér magyar tánca Vonulós és lassú magyar tánc Erdélyből Bihari János: Hadik óbester nótája és frisse Verbunkos muzsika a XIX. század első harmadából Juhász Zsolt: „Pengjen sarkantyúja…” Az Eszterházy-huszárezred verbuválásának emléke Lavotta János: Lassú magyar és friss A nemzeti megújulás közkedvelt muzsikája Rózsavölgyi Márk - Juhász Zsolt: Verbunkos Verbunk fantázia a reformkor népszerű zenéjére Sebő Ferenc–Juhász Zsolt: Palotás Az előkelő nemzeti szalonok fennkölt hangulatát idéző tánc II. rész Varga Zoltán: Rákóczi-mars, karéj és dus A paraszti hagyomány páros- és férfitáncai Rábaközből Bihari János: Sarkantyús verbunk és friss A reformkor népszerű cigányprímásának muzsikája Varga Zoltán: „Bécs várostól, nyugatról keletre…” Kisnemesi verbunk és csárdás Forradalom után A ’48-as szabadságharc bukásáról… Szilágyi Zsolt: „Járjunk csárdást, ropogóst…” Szilágysági magyar táncok Juhász Zsolt–Szilágyi Zsolt–Varga Zoltán: „Táncoljunk majdan, mint ők is hajdan…”
Mára sok kötelező olvasmány elvesztette az útját a fiatalokhoz. A rohanó, internetközpontú világban nincs idő belemélyedni egy-egy költeménybe és így nehezebben jut el a lényege és értéke a tanulókhoz; üres hasonlatok és idejétmúlt metaforák tárházának tűnhet egy szöveggyűjtemény. A Kötelezők szabadon című előadás a mai könnyűzene eszközével hidat teremt a fiatal generáció és a versek között, hiszen a zene egyetemes nyelv, általa mindennapi dolog lehet a vers ismerete, nem valami száraz kötelező, ami az iskolapadon kívül feledésbe merül. Az előadás rendhagyó irodalomóraként is értelmezhető, amellett, hogy könnyűzenével dolgoz fel olyan verseket, mint például a Toldi, Nem tudhatom…, Kertész leszek vagy a Reszket a bokor, mert…; irodalmi kulisszába avat, olyan oldalát mutatja meg a költőknek, amik nincsenek a tankönyvekben és még az iskolások mindennapi életére is humoros és köznapi módon reflektál. Minden alkotó számára frissek még az iskolapadban töltött évek élményei, mind húszas éveikben járnak, így valóban azon a nyelven tudnak megszólalni, amit a felsősök nem csak értenek, de meg is hallgatnak. Versek: Csokonai Vitéz Mihály – Tartózkodó kérelem (6. osztály)Radnóti Miklós – Nem tudhatom (8. osztály)Petőfi Sándor – Dalaim (6. osztály)Petőfi Sándor – Reszket a bokor (7. osztály)Faludi Ferenc – Forgandó szerencse (8. osztály)József Attila – Levegőt (8. osztály)József Attila – Kertész leszek (5. osztály)József Attila – Ülni állni (8. osztály)Arany János – Toldi előhang (6. osztály)Juhász Gyula – Milyen volt szőkesége (7. osztály) 5-8. osztályosok és igazából mindenki számára ajánlják!
Kéretlen tanácsok közéletről, balkonkertészetről, nagyon rövid farmersortokról (eleve meddig érjen, ha ez a neve, térdig?), csendrendeletről, szecesszióról, recesszióról és hülye szóviccekről. Ha mindig is tudni akarta, miért nincsenek olasz kocsmák, miért nem tudnak szépen nyugdíjba menni a politikusok, és melyik két testrészünk nő életünk végéig, akkor jöjjön el!
Egy civilizáció romjain tengődő, életben maradásáért küzdő, emberszerű barbár közösség rituálékkal teli életébe pillantunk be, akik félelmeikkel harcolva, ösztöneik által vezérelve próbálják átvészelni, amit a Sors rájuk ró. A Sors, ami néha jót, örömöt, szerelmet, máskor bánatot, halált hoz számukra. Egy lány, kinek eleve rövid élet adatott, egy pillanatra boldognak érezheti magát, a szerelem minden rosszat elfeledtető érzése elhiteti vele, hogy az élet más, szebb is lehet. De Fortuna csalfa és kegyetlen, nem törődik a pillanat szépségével. A csalódások, örömök, félelmek megélésével mindannyian egyre többet tudnak meg önmagukról, sorsukról, lehetőségeikről – emberi mivoltukról. (Juronics Tamás)