Pár barát egy zavartalan hétvégét készül eltölteni egy vidéki villában, a nyugalmat és a megérdemelt pihenést keresve.... Ehelyett az idill helyett egy igazi büntény színterén találják magukat: Massimo Ardizzone-t, a gazdag iparmágnást meggyilkolták. Csak a nyomozó tanoncok segíthetnek DeAngelis felügyelonek a bonyolult ügy megoldásában, hogy fény derüljön a titokra.
Nem tudom, mi lesz ez a dolog, de a munka rajta nagyon érdekel. Érdekel, hogy amiket kigondoltam, működik-e. Ennek kulcsa valószínűleg az, hogy van-e más is, aki így gondolja. És ha van, az hány ember. Tézisem szerint sok. Ha tévedek, akkor végképp működésképtelennek nyilváníthatom a szenzort, amivel fel volnék szerelve. De majd akkor beletörődöm.Igyekszünk majd hozzászólni... Jajj, jajj. Vagyis a szereplők igyekeznek majd hozzászólni. Mindenhez. Ahogy az egy kocsmaszerűségben lenni szokott törzsvendégek között. „A beletörődés és a bele nem törődés közti tűnődés volna esetleg a jelenlegi drámánk nekünk, akik a tevékeny vergődést választjuk megoldásul.” – mondja majd talán tudálékosan egy fontos törzsvendég. „A gondolkodás diadala bizonyos kultúrtörténeti korszakokban érvényes áram tudott lenni. Áramütés. Most inkább fölösleges habverés.” – teszi majd hozzá ugyanő. „Mi van? Áramütés?!” – gondolja majd magában egy másik törzsvendég, miközben átismétli a habverés mozdulatait. „Ezt nem értem, magyarázd el!” – teszi majd hozzá a harmadik törzsvendég halált megvető bátorsággal... Szóval ez a fölösleges habverés lesz ez az előadás szerintem. Hacsak nem történik valami szokatlan dolog... „Maradjunk csak szépen nyugodtan élve.” – gondolják majd hőseink. Izgulok. Kocsis Gergely
Hogy az meg mi és mi kell hozzá?Kell egy nagyformátumú művész, jelen esetben zenész és zeneszerző, aki vette abátorságot, hogy a múlt évszázad közepe felé, Magyarországon szülessen meg. Kell az ő eseménydús élete és egyedülálló munkássága.Kell egy író, aki a könyvéből darabot ír.Kell hét baromi jól éneklő és játszó színész.Kell egy elképesztően profi zenekar.Kell zene. Jó zene. Nagyon jó zene!Kell huszonegy dal.Kell millió nagy és apró szórakoztató ötlet, játékban, zenében, táncban.Kell látvány, ami egyszerű, mégis ötletes és magával ragadó.És végül kell ön, hogy eljöjjön, megnézze, lassan elengedje magát, dúdoljon,énekeljen, emlékezzen, merengjen, megdöbbenjen, nevessen, sírjon, majd vonja le atanulságot: egyedül nem megy! A zenekar tagjai: Hoffmann György, Dobos László, Hajba Áron, Hajba Imre és Almann Gergő.
képzeletbeli dokumentumjáték Weöres Sándor macskájáról "Úgy tudjuk, hogy a nagy költő macskája rákos lett - a halála után pedig Weöres (aki már korábban is, gyerekkorában is kínlódott az öngyilkosság gondolatával) a villamos elé lépett. Az utókor már tudja, hogy ez a kísérlet sem sikerült - és gazdagabb lett azzal a pár sorral, hogy "Mellesleg, / ha valaki ebnek emel mauzóleumot, / kár nevetni. / Tanulj nevetségig szeretni." Mi azonban azt fogjuk most játszani, hogy hunyorogva gyanakodni kezdünk: mindenki tudja, hogy a macskák nem halnak ennyire könnyen. Korábban itt voltak. Utánunk is itt lesznek. Mindent látnak. Mindent hallanak. A kortársak visszaemlékezései ezer oldalakra rúgnak, de a csodagyereket felfedező nagy elődök, a tehetségtől letaglózott kortársak és a mindent skatulyázni akaró utókor sem tudta igazán, hogy mihez kezdjen az utolsó olyan magyar költővel, aki kérdés nélkül mindenkié. Akinek bölcselete alázatra inti a legnagyobbakat is - és akinek a verseit először tanulja meg fejből minden magyar gyerek. Akit meg sem karcolt a kor, amelyben élt, pedig végigélte és végigírta a XX. századot. Hogy ez a zseni most akkor veszedelmes-e, ártalmatlan-e, fogalmatlan-e vagy bölcs-e...? Kívül áll, vagy felette áll? Ma sem tudja senki. Meg kellett volna kérdezni a macskát. Az is igaz viszont, hogy neki meg nem mindent érdemes elhinni." Az írás alapjául szolgáló anyag összeállításában NAGY ANDRÁS PHD működött közre.
Kőhalmi Zoltán új önálló estje. Mi köze Kőhalmi Zoltánnak a szobanövényekhez? - A humorista új önálló estjéből ez is kiderül. De nem ez az egyetlen titok, amit leleplez, beszél kertészkedésről, kotyogós kávéfőző bűnözésről és homályos próféciákról. Összeesküvés-elmélet hívőknek kötelező!
Három nő, három énekesnő,három anya, három éneklő anya. Ez aztán a jiddise mame!És mindjárt három is van belőle!Óvjon tőlük az Isten?Jaj, dehogy! Ellenkezőleg!Ők Isten áldásai éppen! Ötletgazda és rendező: az élet és az előadók.Zongoránál: Pánczél Kristóf
Balett három felvonásban.Liszt Ferencnek mintegy harminc zenedarabjából állította össze és hangszerelte a Mayerling három felvonásnyi muzsikáját John Lanchbery. A sok ismerős mű, mint a Faust-szimfónia, a Mefisztó-keringő, a Transzcendens etűdök vagy éppen a Zarándokévek tételei olyan egységes zenefolyammá állnak így össze, amely nagy erővel és sodrással tudja kísérni a Mayerling romantikus tragédiáját. A történet alapja egy igaz, bár máig rejtélyes mayerlingi gyilkosság és öngyilkosság, mégpedig valós, osztrák–magyar monarchiabeli, történelmi figurákkal: a középpontban az osztrák trónörökös, Ferenc József fia, Rudolf, illetve annak ifjú szerelme, Marie (Mary) Vetsera bárónő áll. A főszerepet, amely a balettirodalom egyik legmegterhelőbb szerepe a rendkívül hosszú színpadi jelenléttel, az előző, 2004-es operaházi bemutatón Solymosi Tamás táncolta, ez volt talán legnagyobb szerepeinek egyike. Ezúttal az ő balettigazgatósága alatt kerül színre Sir Kenneth MacMillan világhírű, 1978-as koreográfiája, akitől a budapesti közönség a Manont is láthatta. Az eredetileg táncművész MacMillan ontotta magából a táncműveket drasztikusan kitolva a klasszikus balett határait a végletekig. Díszletfelügyelő: Cinzia Lo FazioJelmezfelügyelő: Natalia Stewart Világítástervező: Jacopo PantaniSzínpadra állító balettmester: Karl BurnettBetanító balettmester: Grant Coyle, Solymosi Tamás Próbavezető balettmesterek: Mirzoyan Albert, Pongor Ildikó, Prokofieva Irina, Solymosi Tamás, Szakács Attila, Szirb György, Venekei Marianna
Rémmese. A Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves prózai színművész osztályának előadása. Yahoo országot államcsőd fenyegeti. A gazdagok nem akarnak segíteni, a szegények nem tudnak. És még lázonganak is. Mit lehet itt tenni? Új vezetőt kell találni, új ideológiával! Aki vállalja a piszkos munkát. Mindig van ilyen. Itt éppen Iberinnek hívják. A népet lelki alapon gömb- és csúcsfejűekre osztja. És minden rosszért a csúcsfejűeket teszi felelőssé…
Egy New York-i műkereskedő házaspár gondtalanul éli életét egy pazarul berendezett lakásban. Egyik nap váratlanul beállít a feleség nővére és annak férje, azzal a szándékkal, hogy mivel ők elutaznak Buffalóba, erkölcstelen életmódot folytató lányuk ügyeinek elrendezésére, addig édesanyjukat itt hagyják náluk. A kedves, szókimondó, idős hölgy megjelenése rengeteg komikus helyzetet teremt a műkereskedő házaspár életében, s egy szép napon, - amikor beállít a világhírű festőművész, - ez csak fokozódik. Díszletkivitelező: Miskolczi László
(Kövér disznó) Tom, egy nagyvállalat feltörekvő munkatársa, egy véletlen folytán megismerkedik a szabadszájú ésőrjítően vicces Helennel, aki meglehetősen molett alkata miatt erőteljesen eltér az aktuálisszépségideáltól. Tom mégis gyengéd érzelmeket táplál iránta, ám ahogyan kapcsolatuk elmélyül, amunkahelyi viccek és szekírozások Helen alkatát illetően egyre inkább megmételyezik az életüketés alaposan próbára teszik Tom hitét és lojalitását.A darab mai sikerorientált, külsőségekre építő társadalmunk és kapcsolataink szatírája, melyszámos fontos kérdést tesz fel. Hol van a saját boldogságunk ahhoz képest, amit másoknak mutatniakarunk? Mennyire tesszük magunkévá, amiket környezetünk mesél rólunk? Megtartható-eönmagunkba vetett hitünk? Milyen hatással van életünkre a fizikai megjelenésünk?Neil LaBute szatírája a modern kori szépségideál kérdését járja körbe, annak tükrében, mennyirefontosak a külsőségek a siker és elismerés szempontjából és mennyire kényszerül megváltoztatnivalaki önmagát az érvényesülés érdekében. Az ünnepelt amerikai szerző és forgatókönyvíró híresszatirikus komédiája először kerül Magyarországon színpadra. Az eredeti bemutató 2004-ben voltaz Off-Broadwayn, a darabot Legjobb Vígjáték kategóriában Olivier-díjra jelölték.A darab főszerepében BALÁZS ANDREA, a Karinthy Színház országos népszerűségnek örvendőszínésznője újra együtt dolgozik Iványi Árpád rendezővel és Réti Barnabással, így a nagy sikerűTortúra eredeti stábja ismét valami emlékezeteset alkothat a színházrajongók örömére. Helenszerepe Balázs Andiért kiált, aki jól ismert komikusi vénája mellett most újra megcsillogtathatjaszintén jelentős drámai képességeit.Az előadás a mű eredeti jogtulajdonosának engedélyével, a Theatrum Mundi Színházi és Irodalmi Ügynökség közreműködésével jön létre. Színpadmester: Major Attila
Kosztolányi Dezső regénye alapján a szövegkönyvet írta: Ódor Gergő. "A piskóta elkészítéséhez a tojásokat szétválasztjuk.A fehérjét kemény habbá verjük (ezt géppel is végezhetjük). A sárgáját pedig kikeverjük acukor felével.Az ember félni kezd, nem tudja kikkel él együtt.Amikor a fehérje már kemény, beleszórjuk a maradék cukrot, és még egy kicsit verjük tovább.Körülötte mindenki azt találgatja: miért?A felvert tojásfehérjéhez hozzáadjuk a sárgáját (ezt is csinálhatjuk géppel, de a leglassúbbfokozaton).Ezután egy kanál segítségével óvatosan és apránként hozzáadjuk a lisztet, és minden adagolásután átkeverjük.Nincs olyan, amit ne lehetne rábízni, és nincs olyan, amit ne tenne meg.A piskótatésztát kivajazott, lisztezett vagy sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, és 160 fokraelőmelegített sütőben kb. 20 perc alatt készre sütjük.Tíz hónapnyi kifogástalan munka és megbecsültség után brutálisan meggyilkolja munkaadóit.Közben nem szabad a sütő ajtót nyitogatni." Forrás: mindmegette.hu, Elronthatatlan piskóta recept
A produkció két színész számára kínál virtuóz játékot, akik számos szerepet sűrűn váltogatva engednek betekintést egy színházi próbafolyamat kulisszái mögé.A népszerű musicalekhez szokott rendező ezúttal prózai stúdióelőadást kénytelen színpadra állítani a meglehetősen öntudatos vezető színésszel, a fiatal naivával s a színház egy sokat megélt „bútordarabjával”. Többek között az ő kezeik között alakul Az ötször született fiú története, melyet a naiv író álmodott színpadra.Közel nyolcvanöt percben, két színésszel, tizennégy szereppel kínál igényes szórakozást a magyarországi ősbemutató.
A dráma alapja Herczeg Ferenc legizgalmasabb regénye, melyet az Akadémia ajánlásával háromszor terjesztettek fel irodalmi Nobel-díjra! Témája: „Kaland, ármány és szerelem a török félhold árnyékában…”, mely 1512-ben játszódik, II. Gyula pápa uralkodásának végnapjaiban és a szemkáprázató, reneszánsz Rómát idézi meg, abban a kivételes pillanatban, amikor először és utoljára volt a pápai trónnak magyar esélyese, Bakócz Tamás hercegprímás érsek személyében, miközben Magyarország élet-halál harcát vívja a török ellen. „Az élet kapujában állni” – esélyt jelent a történet szerelmeseinek, Bakócz Tamásnak, Európának, és mint annyiszor a történelemben: Magyarországnak…
Csányi Sándor egyszemélyes vígjátékának folytatása. "Sziasztok, megint én vagyok az, Guszti!Legutóbb a szülőszobán találkoztunk, ám ezúttal a munkahelyemen várlak titeket. Elhívtam tizenöt barátomat (véletlenül mindannyiunkat Gusztinak hívnak), hogy mondják el, mit gondolnak a gyereknevelésről, a házasságról és minden másról.Van élet a szülés után?Meddig bírják a férfiak behúzni a hasukat, amikor egy fiatal lánnyal beszélgetnek?Egy tízes skálán mennyit segít, ha anyuka odaköltözik hozzátok?Meg lehet-e csalni valakit véletlenül?Létezik-e vasárnapi ebéd húsleves, rántott hús és gyomorgörcs nélkül?Illetve, hogy jobb ember lesz-e valaki, ha sokat mondják neki?Gyertek! Jó lesz!"
Mi történik a három nővérrel, miután Csehov darabja véget ér?Eljutnak valaha Moszkvába?És mi lesz Natasával?Olga, Mása, Irina és Natasa a ’20-as évek káoszában.Olga, Mása, Irina és Natasa a ’60-as évek összezártságában.Olga, Mása, Irina és Natasa a kétezres évek elejének kifordult világában.Életművésznők a teljes 20. században.Selmeczi Bea újrateremti a három és fél nővér életét Csehov, Petrusevszkaja, Ulickaja és Szvetlana Alekszijevics alapján. A gondolatkísérletet Telihay Péter viszi színre, akinek a nevéhez már számtalan Csehov-rendezés fűződik. Világítástervező: Gallai Krisztián
Az Art Színtér előadása. 3 nő 1-1 életszakaszban vagy 1 nő 3 életszakaszban? Játsszunk! Az életünkkel! Játsszuk azt, hogy előre tudjuk a sorsunkat! Mikor a legjobb, ha már túl vagyunk rajta, ha benne vagyunk a közepében vagy, ha még minden előttünk áll? Erre a kérdésre keresik a választ a Pulitzer- díjas darab szereplői és talán mindannyian. De vajon megkapjuk-e a választ… A „Három magas nő” világpremierje a bécsi English Theatre-ben volt 1991. júniusában, Franz Schafranek producer irányításával. Az első Egyesült Államok-beli produkció létrehozója a River Arts, Woodstock, New York, színházigazgató: Lawrence Sacharow. A színdarabot New York City-ben a Vineyard Theatre mutatta be. A Vineyard Theatre produkcióját az Off-Broadway-n Elizabeth I. McCann, Jeffrey Ash és Daryl Roth mutatta be a Leavitt/Fox/Mages-szel együttműködésben a Promenade Theatre-ben, New York City-ben.
A történet színtere egy elmegyógyintézet, elbeszélője egy félvér indián, az önmagát süketnémának tettető Bromden főnök, aki egyfelől elszenvedi az eseményeket, ugyanakkor megfigyelőként követi is a kezeltek sorsának alakulását. A darab valódi főhőse az intézetbe kerülésekor még életvidám, nyers és szókimondó Randle Patrick McMurphy. Talán kifogyhatatlan jókedve láttán, talán, mert McMurphy is tetteti fogyatékosságát, rögtön egyfajta szimpátia alakul ki a börtönből kikívánkozott, s épp ezért tébolyt színlelő rab, és a szokatlanul nagytermetű indián főnök között. Nem sokáig kell azonban várni a konfliktusra, mely sorsszerűen alakul ki a szabadságot, a megtörhetetlen akarást és erőt képviselő McMurphy, és a tökéletes „Üzem”-vezető, vagyis a Főnéni között. Jóllehet mindenki – McMurphy maga is – sejti, tudja, hogy esélytelenül próbálkozik, az új páciens mégis szembeszegül a hatalommal, és a kilátástalan küzdelembe nem bocsátkozó betegek apátiájával. Lehetséges vajon nem együttérezni e született lázadóval, ezzel az örökké mókázó alakkal? A Száll a kakukk fészkére a bele nem törődés, a bolondos anarchia bibliája, melynek köszönhetően Ken Kesey nem csupán a beat-nemzedék, hanem a hippik „szószólójává” is válhatott.
"Elég szívesen írom, noha sokat vétek a színpad törvényei ellen. Komédia, három női, hat férfi szereplő, négy felvonás, tájkép (kilátás a tóra); sok beszélgetés az irodalomról, kevés cselekmény, öt pud szerelem" – írta egy levelében Csehov a Sirályról. És a végeredmény: a drámairodalom egyik legnagyobb alkotása. Igazi remekmű, szabálytalan komédia, amelyet az író legszemélyesebb vallomásának tartanak, hiszen a darabba az önéletrajzi elemeken kívül néhány közeli ismerősének sorsát is beleszőtte, és mellé – ahogy megjegyzi – öt pud szerelmet is beleírt. Az sok vagy kevés? – kérdezhetnénk. Több mint 80 kg... Van aki számára elviselhetlenül sok, másoknak a többszöröse is kevés lenne ahhoz, hogy kimozduljon a saját világából... És a Sirályban ott van a viszonzatlan szerelem minden fájdalma, a színház végtelen szeretete, az örökös boldogságkeresés, a magány és a középszerűség elleni küzdelem. Az előadást David Doiasvili az Állami Vaso Abashidze Zenés és Drámai Színház (Tbiliszi) igazgatója állította színpadra. "Felhívjuk kedves nézőink figyelmét, hogy előadásunkban olykor füstöt, pirotechnikát, és erős hanghatásokat alkalmazunk. Stroboszkóp használata miatt az előadás megtekintését terhes anyáknak, epilepsziásoknak, valamint pacemakerrel rendelkezőknek nem javasoljuk!"
Egy vidéki kulturális intézményben leváltják az igazgatót: épp a régi igazgató búcsúztatása és az új igazgató beiktatása zajlik. Itt van a minisztérium képviselője, a helyi önkormányzat kulturális felelőse, a régi igazgató és kirúgástól rettegő munkatársai, és itt van az új, fiatal igazgató is, egy baráttal, kinek szerepe még homályos. Az igazgatótanács tehetetlenül követi az eseményeket, jóváhagyásukat senki sem kéri. Furcsa módon szinte mindenkit elkísér a házastársa is a ceremóniára, és lassan rájövünk, hogy ez a közpénzből működő intézmény valójában egy családi vállalkozás, aminek felkavart állóvizét magánéleti viharok is fodrozzák. Jean-Luc Lagarce vígjátéka kórusmű tizenhét hangra. A tizenhét színész majdnem folyamatosan jelen van a színpadon, és ahogy Csehovnál, itt is a látszólag eseménytelen felszín alatt zajlanak az igazi konfliktusok. Egy elszólás, egy elharapott félmondat, néhány közhely vagy cinikus megjegyzés okozza a kirobbanó válságot, melynek banalitása nevetséges és sírnivaló. Jean-Luc Lagarce (1957-1995) francia drámaíró és rendező, a Théâtre de la Roulotte alapítója. Mintegy 25 színdarabot írt, melyeket életében főként saját maga állított színpadra. Ma már ő az egyik legtöbbet játszott kortárs szerző Franciaországban. A várományos magyarországi ősbemutató, a darab fordítása az Örkény Színház számára készült. Írta: Jean-Luc Lagarce