Marék Veronika hőseit az egész világ ismeri, a mackó és a kislány történetein generációk nőttek fel. Hétköznapi kalandjaik legnagyobb varázsa, hogy minden mai és egykori gyerek számára ismerősek.
Edgar Keret meséje nyomán a színpadi változatot írta: Cseri Hanna Hallottatok már Habakuk kapitány égi kalózhajójáról? Nem? Pedig létezik! És ez a kapitány a fedélzetén olyan állatoknak ad otthont, akiket máshol nem fogadnak be. Például itt van a vigasztalhatatlan katicabogár, aki fehér pöttyeit jött elrejteni a hajóra. Vagy az elefántormányú malac. Vagyis malactestű elefánt. Ő sem tartozott sehová, amíg Habakuk meg nem mentette. De mondhatnám a borzalmas verseket író borzot vagy Gyík Győzőt, akinek fura vágyát, hogy dinó akar lenni, senki se értette meg. A hajón mindig mindenki vidám, itt lehetetlen szomorúnak lenni, vagy honvágyat érezni. Ám egy nap egy különleges állat kerül a bárkára: a Kócos macskaemberkölyök. Róla még senki nem hallott. Az apukája otthagyta az állatkertben, mert fontos meetingje volt. A Kócos érkezésével az egész bárka felbolydul. Vajon mit rejteget Habakuk a táskájában, amit nem láthat senki? Miért akarja, hogy senki ne menjen el a hajóról? És egyáltalán hova tart ez az égi bárka?
Történet valahol a valóság, a képzeletünk és a mese határain. A SZUPER VERDA és ÁRON, a gazdája, üzleti tárgyalásra száguldanak vidékre. Áron és autója eltévednek. Szó szerint, és szimbolikusan is. Szuper verda lerobban, Áron pedig tehetetlenül remél segítséget valahol a világvégén, egy útkereszteződésben. TODA MESTER, a "mindenes bácsi" talál rájuk. Toda kedéllyel és jóindulattal a szerelő műhelyébe invitálja az idegeneket. Áron, a városi rohanásból, a vidéki tempóra kénytelen váltani. Közben Toda, nem csak a Szuper verdát pofozza ki, hanem egyúttal Áron rozsdásodó lelkét is kiszuperálja. Áronban felsejlik a gondolat, hogy talán Toda mester nem is csak egy halandó autószerelő, s nem csak csapágyat és futóművet tud javítani...Áron felismeri Todában a feltétel nélkül segíteni kész, és szeretni tudó embertársát. Hőseink konfliktusai, barátsággá kovácsolja kapcsolatukat. Kalandjuk végén Áron szinte új emberként, szeretettel teli lélekkel, gondoskodni vágyó apaként indul haza családjához, felturbózott bajtársával, a Szuper verdával. Plakátterv: Haragos PéterTörténet: Szabó Attila
Andersen gyönyörű történetét biztosan sokan ismerik már filmekből, de a víz alatti világot, valamint Ariel és a herceg történetét talán most láthatják először zenés színpadon. Víz alatti zenés utazásunkat olyan ismert szereplők is elkísérik, mint Sebastian és Ficánka.
„A jóért, a boldogságért küzdeni kell. A jó nem magától győzedelmeskedik, azért tenni kell. A boldogság nem röpül csak úgy a szívünkbe. Nem tétlenkedhetünk. A jóért való küzdelmünket nem adhatjuk fel.” - Fésűs Éva A palacsinta a desszertek királya, a királyok desszertje, nem csoda hát, ha mindenki szereti. Legyen az sós vagy édes, csak jó sok legyen belőle! Legalább hetvenhét! A palacsinta a nagyevő Tóbiás király kedvence, aki a fiát, Éliás királyfit is annak a lánynak szánja, aki úgy tud megsütni hetvenhét palacsintát, hogy se nem szakad, se nem ragad. Vajon kinek áll érdekében meghiúsítani a palacsintasütő versenyt? Hogyan és miért? Minderre fény derül A palacsintás király című zenés mesejátékban.
Krum most jött haza külföldről. Nem hozott semmit, nem ismert meg senkit, nem talált munkát, nem lett boldog. Mert bárhol is történik az élet, az nem ott van, ahol ő van... Hanoch Levinnek, az izraeli drámairodalom legkiemelkedőbb szerzőjének remekműve tele van életszeretettel és humorral, miközben fájdalmasan őszintén beszél a legfontosabb dolgokról: a fiatal generáció kiúttalanságáról, a szerelemről, a magányról, az élet élhetetlenségéről és a be nem teljesített vágyakról. Hanoch Levin 55 évet élt, de rövidre szabott életében roppant intenzíven alkotott: 56 színdarabot írt, ezen kívül dalok, prózai művek, versek és jelentős színpadi rendezések őrzik nevét. Művei már hosszú ideje részei a Vígszínház életének, hiszen 2013-ban mutatta be a színház az Átutazókat a nagyszínpadon, és 2006 óta töretlen sikerrel játsszák az egyik leghíresebb és legnépszerűbb művét, Az élet mint olyan című tragikus komédiát a Házi Színpadon. A Krumot 1975-ben mutatták be először, de a mű az azóta eltelt évtizedek alatt semmit nem veszített frissességéből és aktualitásából, így az utóbbi években újra felfedezték maguknak nagy európai színházak, és több országban is sikerrel játsszák. A Vígszínház előadása a darab magyarországi ősbemutatója.
Rejtő Jenő azonos című regénye nyomán. A fertőző bubópestis miatt blokád alá kerül a Grand Hotel. Senki se ki, se be. A minden rendű és rangú szélhámossal zsúfolt szállodában rejtélyes események követik egymást. A Banánoxid nevű találmány vegyi képletének megszerzéséért folyó harc közben valakit eltesznek láb alól, és eltűnik a szálloda teljes bevétele is. A Rejtő Jenő regénye alapján készült előadás egyedülálló színházi vállalás és zenei élmény. Továbbá: Csongor Nóra, Holczinger Szandra, Szucskó Noémi, Lámfalusy Szafira Zoé, Bereczki Karina Anna, Jakab Zsanett, Misik Renáta, Tonhaizer Tünde, Veres Dóra, Katona Zsolt, Tarlós Ferenc, Szuromi Dániel, Czakó Gábor, Jakab Roland, Horváth Ádám, Matics Roland Zenekar: Hegyi Miklós, Nagy Szilvia, Németh Attila, Oláh Márton, Sonkovics Lóránd, Tulkán Péter, Kiss Bálint, Szeifert Péter, Molnár Péter, Pengő Csaba, Papp Csaba, Haraszti Dávid
„Estella: …húszéves voltam, amikor utoljára látott. Ha már oly kegyelettel emlékszik rám, azt akartam, hogy emlék maradjak. De nem, ön a valóságot akarta. Ezt a szomorú és nevetséges valóságot.Hector: …Nézze ezeket a mély ráncokat, ősz hajamat, dúlt lelkem zavarát szemem tükrében… Ötven év óta útban vagyok maga felé. Eddig tekintettel voltam a konvenciókra. Most már elég!” „Nézze, milyen szép asszony most is az anyám, fehér hajjal. Őt szeretném eljátszani!” –mondta Tolnay Klári, amikor a fiatal Hubay Miklós azt kérdezte az akkor negyvenes éveiben járó művésznőtől, volna-e valami eddig megvalósítatlan szerepálma. Tolnay hozzátette: „Tudja, én olyan szerepet szeretnék, amelyben öregen is vonzom a férfiakat, süssön belőlem a…az Eros!” Erre a beszélgetésre 1959-ben került sor, amikor Ádám Ottó rendező arra kérte a sikeres drámaírót és műfordítót, hogy a népszerű Tolnay számára keressen egy francia egyfelvonásost, amit egy másikkal együtt játszana egy estén a művésznő. Hubay azonban a beszélgetés ihletésére inkább saját darab írásába fogott. Így született meg az Ők tudják, mi a szerelem. Témáját Hubay a valóságból, Hector Berlioz zeneszerző emlékirataiból merítette. Tolnay partnere akkor a harmincegy éves Sinkovits Imre lett. Az előadás olyan sikeres volt, hogy negyven évig játszották, és mindketten „beleöregedtek” szerepeikbe. A francia romantikus zeneszerző, Berlioz élete alkonyán felkeresi gyermekkori szerelmét, Dubeoef Estellát, és meg akarja szöktetni családja köréből a tisztes nagymamát. Felidézik az ifjúkori szenvedélyt, amit korábban a konvenciókhoz igazodva mélyen eltemettek magukban. De sohasem késő „megállítani az időt”, az igaz szerelem kortalanul ott él mindenkiben, csak bátorság kell megélni azt. Hubay a darab mottójául Weöres Sándor Boldogság című verséből választott részletet: „Vének leszünk és ráncosak, // de szívünkben virágosak. // Nagy felhő-hintánk csupa láng…” Hubay Miklós (1918–2011) tudatosan építette fel hatalmas drámaírói életművét. Nemcsak kiváló művész, hanem a magyar művelődéstörténetnek is nagy alakja, korának egyik legműveltebb, legtájékozottabb irodalmára volt, lenyűgöző esszéista. Művész, tudós, tanár. Élt és dolgozott Genfben, később Firenzében, műfordítóként is jelentőset alkotott. „Estella: …húszéves voltam, amikor utoljára látott. Ha már oly kegyelettel emlékszik rám, azt akartam, hogy emlék maradjak. De nem, ön a valóságot akarta. Ezt a szomorú és nevetséges valóságot. Hector: …Nézze ezeket a mély ráncokat, ősz hajamat, dúlt lelkem zavarát szemem tükrében… Ötven év óta útban vagyok maga felé. Eddig tekintettel voltam a konvenciókra. Most már elég!”
Képzeljük azt, hogy van valahol egy hely, odabent. Ezen a helyen él Kicsibácsi és Kicsinéni meg Imikém, a bádognyúl, aki igazából… Na mindegy, ez bonyolult, elég annyi, hogy ő is ott lakik velük. Kint épp nincs semmi, legalábbis semmi olyan.Úgyhogy ők hárman nem is mennek sehova. Minek mennének, otthon is bőven akad csinálnivaló! Úgy saccperkábé: minden. Ami azért, lássuk be, korántsem kevés! Találmányok, kísérletek, elképesztő kalandok, mi több, olykor egy-egy világverseny is – csupa olyasmi, amihez Kicsibácsiéknak (na meg Imikémnek) ki sem kell dugniuk az orrukat az ajtón. Ahogy nekünk sem, ha már úgy alakult, hogy mi is ott lehetünk velük.Legalábbis képzeljük azt… A Nézőművészeti Kft. Dániel András írásai alapján készült előadása kintről és bentről, együttről és különről, gombócevésről és a helyes kanyarodásról – nem csak felnőtteknek. Díszlet: Játéknap Csapat Bútor: Redone Projekt Zene: Marton Róbert Dalszöveg: Marton Róbert és Dániel András
Michael Frayn riporterből lett drámaírónak akkor jutott az eszébe a Függöny fel! című komédia ötlete, amikor kis híján elaludt egy barátja színdarabján a nézőtéren, és hirtelen arra ébredt rá, hogy a színház mennyivel viccesebb hátulról, a színfalak mögül, mint elölről.
Egy kislány a nyolcvanas évek Magyarországán. Figyel, tanul. Tanulja a világot, aminek a megértése bármikor nagy feladat lenne, de ebben az évtizedben különösen is az.Tanulja a többi gyereket, hogy miben olyan, és miben más, mint azok. Tanulja a felnőtteket, akikkel (egyre inkább úgy érzi) nem stimmel valami. És ahogy elmerül a sok kis részletben, szépen lassan világossá válik számára: a körülötte lévők nem mondanak igazat. Nem úgy van semmi, sem a felnőttekkel, sem a fiúkkal, sem a tanárokkal, sem az apjával, az anyjával, a sosem látott nagyszüleivel, mint ahogy gondolta. És mialatt először lesz életében szerelmes, először csalódik másokban, először rúgja szét a biztonságot, amiben addig kisgyerek volt – azalatt arra is először döbben rá életében, hogy akikben a legjobban bízik, azok hazudnak neki. Mit kezd a család sötét titkaival egy gyerek? Mit kezd a hallgatással, az évtizedekkel korábbi tragédia nyomaival, a pállott évtized kellemetlen szagával, a félrefordított tekintetekkel, az egyre kevesebb meggyőződéssel beléfojtott szóval? De a kiskamaszkor nem csak a trauma, hanem a trauma ellenszere is egyben – pont felnőtt annyira, hogy megértsen mindent, és pont gyerek annyira még, hogy ellenszereket találjon. Lehet, hogy az, hogy ő egy gyerek, valójában nem hátrány ebben a nyomozásban, hanem olyan lehetőség, ami csak neki jutott. Csak ő tudja megemelni azt, ami már szinte agyonnyomja a felnőtteket. Úgyhogy nekilát, hogy mindennek a végére járjon… Zene: Táborszky Bence
Szegény asszony kis kakasa a szemétdombon kapirgál. Egy nap rákacsint a szerencse és megcsillan a domb tetején egy gyémánt félkrajcár! Örült volna a kis kakas és még jobban a gazdasszonya, ha nem akkor jár éppen arra az a kapzsi török császár. El is vette a félkrajcárt és gúnyosan kinevette a kakaskát. Mi az igazság?
Malte paranoiás szkizofrén. "A libido fejlődésében zavar következik be, a libido az Egót szállja meg és az Ego ily módon grandiózus fontosságra tesz szert. Nem alakulhatnak ki érzelmi és szeretetkapcsolatok. A kapcsolatiság elrettentő, taszító és fenyegető...ugyanakkor a téveszmeképződés kisérlet a világ jelentéssel való felruházására." (Tringer László) Rainer Maria Rilke írásából, Görgrey Gábor fordításának felhasználásával színpadra alkalmazta és rendezte: Lábán Katalin
Dr. Ruth Wolff nem enged be egy katolikus papot a műtőbe, ahol egy fiatal lány haldoklik egy elrontott abortusz miatt. Miután a pappal való fizikai összetűzésről készült felvétel kikerül az internetre, az eset vírusként terjed a közösségi médiában, petíciókat és tévévitákat provokál, és nemcsak az orvos saját karrierjét, hanem az általa vezetett intézet jövőjét és a kormány által finanszírozott új épületet is veszélybe sodorja. Robert Icke darabja Arthur Schnitzler Bernhardi professzor című 1913-as drámájának mai változata. Az identitás, a faji és egyéb előítéletek, a kiváltságok, a vallás, az orvosi etika, a mentális egészség, a szexualitás és a közösségi média hatásmechanizmusának témáit körüljáró színpadi thrillerben az önmagunkról és a mai világról alkotott nézeteink egymásnak feszülő olvasatai alkotnak robbanásveszélyes koktélt. „A levegő valósággal recseg a tomboló vita bonyodalmaitól. Ez a darab teljes egészében etikai vitákból áll, mégis olyan feszült, hogy vannak pillanatok, amikor az embernek eláll a lélegzete – vagy amikor valaki álláspontja annyira felháborítónak tűnik, hogy az ember kapkodni kénytelen a levegőt. Kényelmetlen tud lenni, ugyanakkor fergetegesen vicces is.” (Sarah Crompton, What’s On Stage) Az előadás az Átrium, a Kultúrbrigád és a KULT2 előadása. Budapest Főváros VII. kerület Erzsébetváros Önkormányzata
Száz Pál regénye nyomán. Száz Pál füveskönyve olyan szépirodalmi mű, amelyet tájszólásban írtak, fonetikus lejegyzéssel. Gyógynövényekről és emberi sorsokról szól, és a szerző a növények iránti tisztelet mellett a mátyusföldi nyelvjárást igyekszik összeboronálni a költészettel. A Biblián alapuló népi apokrif történetekből indult ki, amelyekben fontos szerepük volt a növényeknek. A kötet szerkezete is az ünnepek rendjén és a hozzájuk kapcsolódó szakrális tartalmakon alapul. A Csavar Színház produkciójában egy sajátos keresztmetszetet kaphatnak a füveskönyvből a nézők. Egy férfi és egy nő történetén, kapcsolatának fókuszán keresztül mesél a két színész Gál Tamás és Kiss Szilvia a történelmi és történelem előtti időkről. A paradicsomból való kiűztetéstől a rendszerváltásig tart a mátyusföldi példázat-csokor. „Ostobaság minden búbánat, mer minden emúlik evillágba, csak élet nem. Annak még a halál sem szab határt, ami minden másnak. Ezér szeresd az életet, akármilyen is, mer az a legnagyobb kincs! Nyisd ki szíved ládikóját, abbó baj nem lehet.” Száz Pál: Fűje sarjad mezőknek. Színpadra alkalmazta: Varga Emese és Gál Tamás Dramaturg: Varga Emese Díszlettervező: Gál Tamás Jászai Mari díjas Jelmeztervező: Szélyes Nagy Andrea Zene: Varga Gábor Rendező: Gál Tamás Jászai Mari díjas Játsszák: Kiss Szilvia és Gál Tamás
„Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya című művét az általunk már több helyen sikerrel bemutatottstílussal dolgoztuk fel, mely tapasztalataink szerint nagyon népszerű mind a diákság, mind a felnőttközönség körében. A játékstílus, az élő zene, az improvizáció és az interaktivitás stílusjegyeit ötvözi.Pontos és részletes dramaturgiával fésültük át az egész művet s azon szavakat, melyek a mai koremberének (diákjának) már nem érthető, játékkal, magyarázattal vagy zenével tettük azzá. Így azegyetlen gátat, mely Csokonai és a mai kor embere közé rakódott az elmúlt 200 év keze általlebontottuk, ezzel bizonyítva, hogy a magyar költészet nemcsak magasröptű gondolatok és filozófiákfészke, de a nagyszerű és utánozhatatlan magyar humor melegágya is.Az előadás 5-től 150 éves korig ajánlott, mert ez a két pont ama epochában, melyben van nézőkedv…nemcsak a dámákban. Aki az időnek e két pontja közt van, annak, mint megannyi angyal olyan aCSAVAR.” Zenész: Mester András
Klasszikus dilemma. A világ tökéletlen és csonka. Hamlet viszont tökéletesnek, egésznek akarja. Hogy lehet, hogy az a hely, ahol együtt pulzál Shakespeare, Da Vinci és Bach ennyire vágyik az önpuszításra? Mert az ember képtelen legyőzni a benne rejlő gonoszságot és mindent elpusztít maga körül. Hogyan vezethet egy ember személyes tragédiájához, ha nem kap elég szeretetet, és az ő tragédiája hogyan vezethet az egész világ tragédiájához? Előadásunk középpontjában ezek a kérdések állnak.
„Rájöttem, hogy az emberek soha nem fognak megváltozni. Mindig hagyni fogják, hogy az okosabb és erőszakosabb ember uralkodjon rajtuk. Aki mindent mer, annak lesz igaza! Aki felrúgja a szabályokat, az hozza majd a törvényeket, és aki a legtöbbet meri, annak az igaza lesz a legerősebb. És ráébredtem, hogy a hatalom mindig annak a kezébe kerül, aki hajlandó megragadni. Hogy csak merni kell. Ennyi az egész. És akkor elhatároztam, hogy én merni fogok.” Dosztojevszkij regénye alapján írta: Gáspár IldikóGörög Imre és G. Beke Margit fordítása nyománKórusszövegek: Tóth Réka Ágnes és Gáspár Ildikó
A drámairodalom leghíresebb szerelmi története Gounod operaváltozatában most amerikai Júliával és francia Rómeóval kerül fel újra - immár harmadízben a Met HD Live-közvetítések programjára. Nadine Sierra és Benjamin Bernheim: a New York-i operaház két jelenkori nagy kedvencének közös szerepeltetésére kínál most lehetőséget Bartlett Sher 2016-os rendezésének műsorra tűzése. A mindent elsöprő szerelemhez méltón szenvedélyes produkció karmestere pedig maga Yannick Nézet-Séguin lesz. Roberto Alagna és Angela Gheorghiu meg Vittorio Grigolo és Diana Damrau párosa után most Bernheimre és Sierrára vár a Met színpadán Rómeó és Júlia szerepe - egy olyan slágeroperában, amely egyszerre hűséges és hűtlen Shakespeare drámájához. Hűtlen, hiszen Gounod és librettistái még egy apródi nadrágszerepet is beleírtak a történetbe: ő a kedves és bajkeverő Stéphano, akinek hálás szólamát és játékait ezúttal a fiatal amerikai mezzoszoprán, Samantha Hankey kamatoztathatja, alighanem éppoly sikeresen, mint a múlt szezonban ugyanitt Octavian szerepét. De hűséges is a Gounod-féle adaptáció, hiszen a lényeg, vagyis Rómeó és Júlia hamvas ifjúsága és megindító szerelme itt is mindennél fontosabbá válik. Különösen akkor, ha olyan sugárzó személyiségű operaénekesek akadnak a címszerepekre, mint a most ígérkező előadásban. No, és persze elkél azért a Rómeó és Júlia színpadán az ifjonti heveskedés, a tesztoszteron túláradása is, amit ezúttal két remek (afro)amerikai énekes, a bariton Will Liverman és a tenor Frederick Ballentine tesz majd különösen érzékletessé számunkra: Mercutio, illetve Tybalt szerepében. A közvetítés eredeti nyelven, magyar és angol nyelvű feliratokkal látható. Vezényel: Yannick Nézet-Séguin Díszlet: Michael YearganJelmez: Catherine ZuberFény: Jennifer TiptonKoreográfus: Chase BrockVívómester: B. H. BarryRendező: Bartlett Sher Szereplők:Júlia: Nadine SierraRómeó: Benjamin BernheimMercutio: Will LivermanTybalt: Frederick BallentineLőrinc barát: Alfred WalkerStéphano: Samantha HankeyKözreműködik: a Metropolitan Opera Ének- és Zenekara.