Hallottál már Csermelyről és Ardóról, a két huncut erdei manóról? Most végre megismerkedhetsz velük, és közben azon is elgondolkodhatsz, hogy a manók élete nem is különbözik olyan sok mindenben a miénktől. Bizony, nekik is hasonló gondjaik és örömeik vannak, de most igazán különleges kihívást kell teljesíteniük, amikor a barátságukat teszik próbára. A zenés bábjáték egy verseny köré szerveződik, de hogy a trófea megszerzése, vagy egymás szeretete a fontosabb, az csak az előadás végén derül ki. Régi, és bátran állíthatjuk, gyümölcsöző együttműködés eredménye a mostani bemutató: a Keleti István Művészeti Iskola végzős hallgatói idén is lehetőséget kapnak arra, hogy tanáraikkal végzett éves munkájuk eredményét megmutassák kicsiknek és nagyoknak. Az ifjú bábszínészek a legjobb kezekben vannak: a Ki a legjobb manó? című zenés bábelőadást Szívós Károly írta és Török Ágnes rendezte, akik a magyarországi bábszínházi közösség jeles tagjai, a Kolibri Színház alapítói, nem utolsó sorban pedig több évtizedes tanári gyakorlattal rendelkeznek. Bevallott céljuk megértetni a fiatalokkal, hogy mit jelent a bábos gondolkodás; az, hogy segítsék őket abban, hogyan lehet minden érzelmüket egy tárgyba vagy egy figurába áttenni. A csapatot Csonka Erzsébet bábtervező teszi teljessé, a produkció zenéje pedig a fiatalok közös munkáját dicséri. A főszereplő Csermely és Ardó nyílt színi, játékos és szellemes versengését pajkos humor és az alapvető emberi értékek fontosságának tudatosítása teszi teljessé. A happy end természetesen most sem maradhat el, és a legkisebbek is megértik végül, hogy miért vannak a jó barátok. Zongorán közreműködik: Laczkó Tamara Játsszák: Kiss Dorina, Bolla Gábor, Bognár Gábor, Szilágyi Barnabás (a Keleti István Művészeti Iskola végzős hallgatói).
A mese főhőse a mindenkitől különböző, senkire nem hasonlító kengurukölyök, akit társai ezért nem fogadnak el. A történet az ő identitáskereséséről, magára találásáról szól.
"Ez az operett a legmulatságosabb helyzeteket sűríti magába. Itt kérem lovászfiúból lesz gróf, szobalányból grófné. Az igazi grófok pedig annyit raccsolnak és illesztik szemükre a monoklijukat, hogy közben észre sem veszik: a világtól és Rolla grófnőtől is kosarat kapnak..."
A történetből megtudhatjuk, hogy hol lakik a jóságos Hétfejű Tündér, érdemes-e jónak lenni, és egymásra találhatnak-e azok, akiket maga a Százarcú Boszorkány átkozott meg, de a kacsakirály és kacsa-királykisasszony tanulságos históriájából kiderül az is, hogy az önzetlen szeretet csodákra képes.
Annette és Bernadette, a két párizsi vénkisasszony, idejük nagy részét kilencvenhét éves anyjuk mellett, a kórházban töltik. És azon az estén, az egyetlen estén, amikor végre kiszabadulnak a monotóniából és színházba mennek, anyjuk meghal.Annette és Bernadette, a két elárvult öreglány, a krematóriumból kilépve egyszerre ott találják magukat, urnával a kézben, a szomszédos bár pultjánál. Aztán egy vonatfolyosón. Egy hatvan személyes busz volánjánál. Eldugott temetői ösvényeken. Az eltűnt időben.Annette és Bernadette, a két nyanya, világgá mennek, hogy felkutassák apjuk sírját, aki már huszonöt éve nyugszik valahol északon.Pierre Notte darabja - melyet most két fiatal színésznő játszik - egyszerre fekete humorú kabaré, egzisztencialista bohóctréfa és a francia sanzonok nosztalgiájából ihletődő rafinált giccs, melyben Charles Aznavour (is) énekel. Pierre Notte Párizsban élő drámaíró, zeneszerző - és színész, rendező, aki a kabaré műfajában találta meg a saját színházeszményét."Számomra a kabaré olyan forma, mely folyamatosan változik, ezért nem is lehet egyetlen kifejezéssel meghatározni. Kell, hogy legyen benne valami elementáris és pofátlan életerő, kicsi közönségesség, mely sötétségbe fordul át; egyszóval mindig ott kell legyen benne a halál és a szexualitás már-már gyermekien naiv összetartozása."
Egy házaspár, két színész, öt rendező, öt jelenet és öt divattervező egy fergeteges angol öt jelenetes komédiában!
Székely Csaba darabja – a mindenkori áldozatok drámája is. Hogy mi teszi valójában azzá? A másik főszeplő, a kamaszlány, aki a világ kegyetlenségét egyszerűen természetesnek találja, mert ebbe nőtt bele, mert nincs választása, az ellene elkövetett családon belül bűnöket – az apa lelki terrorjait, fizikai kínzásait – rendjének valónak fogadja el, nem kérdőjelezi meg azokat, ezért nem is képes lázadni a helyzete ellene, hiszen abban érzi „otthon” magát. A magányos és mogorva öreg, illetve a fiatal lány története összeér: mindketten ragaszkodnak a világukhoz, nincs bennük vágy a szabadságra, mert nem ismerik annak lehetőségét. Illetve mégiscsak lehet kiút – ez is benne van Székely Csaba izgalmasan groteszk drámájában. Székely Csaba a mai magyar drámairodalom egyik legeredetibb hangú drámaírója, aki annak idején a Bánya-trilógiájával berobbant az erdélyi, nem sokkal később a magyarországi színházi életbe is. Hangfelvételen közreműködik: Náray Erika
Akadnak olyan különös pillanatok az emberiség történetében, amikor zseni születik. 1905. április 11-e ilyen pillanat volt, ezen a napon született József Attila a költő, a géniusz. Életének sorsdöntő fordulatait eleveníti fel és varázsolja színpadra az előadás.
Pettson magányosan él egy aprócska faluban. Nincs se felesége, se gyereke, se kutyája, se… Napjai szürke egyhangúságban telnek, mígnem egy szép tavaszi reggelen szomszédasszonya egy kis kandúrral lepi meg. Pettson és a kis Findusz között nem mindennapi barátság alakul ki, ahogy arról a szomszédok szívesen fecsegnek egymás közt. De hát mégiscsak különös, ha valaki beszél a macskájához, vele kertészkedik, házat rendez be neki a régi kertivécében, együtt barkácsol, együtt kirándul, és együtt horgászik vele, nem?
Jancsi, Juliska, édesapjuk és mostohájuk nagy szegénységben éltek. Egy napon a mostoha úgy döntött, nem ad többet enni a testvérpárnak: elzavarja őket az erdőbe, éljék ott az életüket, ahogy tudják! Szomorú sors vár Jancsira és Juliskára, de kalandos utuk végén, fondorlatok és a gyerekek segítségével, talán megmenekülhetnek, talán minden jóra fordul egyszer... Szereplők: Jancsi, Juliska, édesapjuk, a mostoha és a boszorkány
Igaz, hogy mindannyian fél ezreléknyi véralkoholhiánnyal születünk? Legalábbis ezt állítja egy híres pszichiáter merész feltevése. Négy jó barát, akik kicsit mintha elveszítették volna ifjúi lelkesedésüket és lendületüket, erre alapozva kezdenek kísérletbe. Megpróbálnak úgy élni, dolgozni és szórakozni, hogy ez a bizonyos fél ezrelék soha ne hiányozzon. De vajon ez a megoldás a régi kedv és vidámság visszaszerzésére? A hatalmas sikerű dán film alapján készült színdarab nagy beleérzéssel és humorral szembesít bennünket azzal, milyen eufóriával és milyen fájdalmakkal jár, ha az ember megpróbálja elengedni a kontrollt. A film elnyerte az összes jelentős európai és tengerentúli díjat, köztük a legjobb külföldi filmnek járó Oscart (2021). Plakáttervező: Csáfordi László
„Mert az úgy volt, hogy mi szerelembe estünk. Ez egy love story. Az úgy volt, hogy mi csíptük egymást, és aztán meg elvittek az érzelmek. És akkor összejártunk egy évig stikában, mert ez egy titkos story volt. Egy titkos love story, Rómeó és Júlia.” Ki vagyok én, ha nem a szüleim hibái? Mit tehetek, ha egy nap észreveszem, hogy anyám mondatai jönnek ki a számon? Ráléphetek-e valaha a leszakadás útjára, vagy örökre cipelnem kell tovább, amit otthon akarok hagyni? Operatőr: Kis Márton Vágó, Hegedüs Csenge Írta, a színészek improvizációi alapján: Biró Zsombor AurélKülön köszönet: Rezek Borbála, Gáspár Sára, Potozky László, Vajdai Vilmos, Dézsi Fruzsina
Bódi Attila regényét színpadra alkalmazta Barabás Olga - A Yorick Stúdió előadása. A történet a Ceaușescu-diktatúra utolsó heteiben játszódik. Ennek a reménytelen időszaknak a legmélyebb és legsötétebb bugyrait mutatja meg nekünk a szerző, a legérzékenyebb korosztályon, a kamaszok szemén keresztül. Három érettségi előtt álló fiú az élet szűkössége ellen lázadva rendszerellenes akciókba kezd. Noha a lázadónak született Péter, a hatalom és barátai között őrlődő, konformista Zoli és az egész világgal, benne saját magával is békétlenségben élő Áron indítékai egészen eltérőek, a kezdeti sikerek mámorítóan hatnak mindannyiukra. Harminc évvel később egy osztálytalálkozó alkalmával kell szembenézniük tetteik valódi következményeivel. 30 év után, amikor egyre inkább elhalványul az akkori történelem tapasztalata, egyre kevesebb embert érdekel az, hogy mi miért történhetett meg és annak mi a következménye, nagyon fontos ismét beszélni erről. Felidézni, mesélni, gondolkodni róla. Tükröt tartani. Az előadás létrejöttét az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Bethlen Gábor Alap támogatta. Székely Csaba így ajánlja a Lázadni veletek akartam című előadást:“A Yorick Stúdióban színpadra állított ‘Lázadni veletek akartam’ az egyik legjobb színházi előadás, amit az utóbbi időben láttam. (Tudom, pandémia, nem láttam sok előadást mostanában, de számoljuk ide az előző pár évet is.) Három fiatal, forrófejű srác története, akik végrehajtanak egy hősies tettet – és ezzel emberek életét teszik tönkre visszavonhatatlanul. Mint egy görög tragédiában. Sok mindent ki lehetne emelni: az elsőrangú színészi munkát (László Csaba felejthetetlen, Sebestyén Aba remekel), a remek Neil Youngos/Pink Floydos élőzenét (Cári Tibor és Szász Csaba), a rendezést, az adaptációt, a látványt, de… na jó, ki is emelem! Gratulálok minden alkotónak, nem utolsó sorban Bódi Attilának a nagyszerű regényért, amiből ez az előadás készült. Aki teheti, mindenképpen nézze meg!” Díszlet- és jelmeztervező: Sós BeátaSzínpadra alkalmazta: Barabás OlgaOperatőr: Komesz Szilvia e. h.Rendezőasszisztens: Talán Vanda e. h.Felirat: Marton Orsolya e. h.Hangosító: Incze RóbertFénytechnikus: Kovács Attila
Henry Farrell regénye és színdarabja alapján. A Delta Produkció előadása. Az egykori gyereksztár, Baby Jane és húga, Blanche összezártan él egy házban, ahová rajtuk kívül csak a házvezetőnő jár be. Blanche, aki nagy színésznőként elhomályosította Baby Jane sikereit, ám egy baleset óta tolószékben tölti napjait, megadó szelídséggel tűri infantilis testvére egyre gonoszabb tréfáit. Mi a titok, ami összeláncolja őket? Kinek a bűnéért vezekelnek mindketten? A horror-történet regényben, filmen, színpadon egyformán hátborzongató őszinteséggel beszél az emberi egymásra utaltságról. Arculat: Dialogue Creatives A színdarab Magyarországon a THEATRUM MUNDI Színházi és Irodalmi Ügynökség közvetítésével kerül színre.
képzeletbeli dokumentumjáték Weöres Sándor macskájáról "Úgy tudjuk, hogy a nagy költő macskája rákos lett - a halála után pedig Weöres (aki már korábban is, gyerekkorában is kínlódott az öngyilkosság gondolatával) a villamos elé lépett. Az utókor már tudja, hogy ez a kísérlet sem sikerült - és gazdagabb lett azzal a pár sorral, hogy "Mellesleg, / ha valaki ebnek emel mauzóleumot, / kár nevetni. / Tanulj nevetségig szeretni." Mi azonban azt fogjuk most játszani, hogy hunyorogva gyanakodni kezdünk: mindenki tudja, hogy a macskák nem halnak ennyire könnyen. Korábban itt voltak. Utánunk is itt lesznek. Mindent látnak. Mindent hallanak. A kortársak visszaemlékezései ezer oldalakra rúgnak, de a csodagyereket felfedező nagy elődök, a tehetségtől letaglózott kortársak és a mindent skatulyázni akaró utókor sem tudta igazán, hogy mihez kezdjen az utolsó olyan magyar költővel, aki kérdés nélkül mindenkié. Akinek bölcselete alázatra inti a legnagyobbakat is - és akinek a verseit először tanulja meg fejből minden magyar gyerek. Akit meg sem karcolt a kor, amelyben élt, pedig végigélte és végigírta a XX. századot. Hogy ez a zseni most akkor veszedelmes-e, ártalmatlan-e, fogalmatlan-e vagy bölcs-e...? Kívül áll, vagy felette áll? Ma sem tudja senki. Meg kellett volna kérdezni a macskát. Az is igaz viszont, hogy neki meg nem mindent érdemes elhinni." Az írás alapjául szolgáló anyag összeállításában NAGY ANDRÁS PHD működött közre.
Homérosz műve nyomán: Alekszandr Szekulov. Plovdiv Drama Theatre, Plovdiv, Bulgária előadása, bolgár nyelven magyar és angol felirattal. Az Odüsszeusz az ember önmagába, önmaga ellen, önmagán túlra tartó utazásáról szól. A Trójába induló fiú nevét még ifjúsága aranyozza be. A szülőföldjére visszatérő felnőtt férfi hosszú bolyongása során már megtapasztalta az istenek haragját. De Ithaka nem az utolsó kikötő annak, akit sorsa hőssé emel. Egy jóslat az ismert világ határain túli, utolsó nagy útra indítja őt. A parton ott áll Pénelopé - a nő, aki tudja, hogyan győzheti le az elválás fájdalmát, megadva a szerelemnek a hozzá méltó egyetlen minőséget, az örökkévalóságot. Mert az utazásnak folytatódnia kell. Az előadásban Kavafisz, Szeferisz és Ivan Metodiev versei hangzanak el. Az előadás díjai, elismerései:„STOBI“ Nemzetközi Színházi Fesztivál „Legjobb előadás“ Nagydíj; „STOBI“ Nemzetközi Színházi Fesztivál „Legjobb rendezés“ Nagydíj; „Icarus“-díj az Odüsszeusz c. előadás mesteri technikai megoldásaiért; „Plovdiv“-díj „Színház“ kategóriában Alekszandr Szekulov Odüsszeusz című darabjáért, Diana Dobreva rendezésében Rendező: Diana Dobreva Díszlettervező: Mira KalanovaJelmeztervező: Mira KalanovaKoreográfus: Deyan GeorgievZeneszerző: Petya DimanovaDramaturg: Alekszandr SzekulovÉlő zene: Yannis PantazisA díszlettervező asszisztense: Gabriela KarjilovaPlakát: Georgi Vachev (fotó) és Yavor Dimitrov (grafika) Színészek és közreműködők: Konstantin Elenkov, Stiliyan Stoyanov, Dobrin Dosev, Aleksey Kozhuharov, Ivaylo Hristov, Simeon Aleksiev, Ivana Papazova, Elena Kabasakalova, Margita Gosheva, Todor Darlianov, Radina Dumanyan, Troyan Gogov, Deyan Georgiev, Petar Dochev, Diana Spasova, Vasilena Vincenzo, Kaloyan Trifonov, Dimitar Banchev, Venelin Metodiev, Georgi Bogdanov, Spartak Pantaleev, Mariya Sotirova, Boryana Bratoeva, Patricia Pundeva, Slavena Zaikova, Bilyana Georgieva, Adelina Zhelyazkova, Nadezhda Koleva, Ioana Kircheva, Tanya Stones, Plamena Bozhilova, Krasimir Vasilev, Georgi Sirkatov, Atanas Apostolov, Valeri Georgiev, Pavel Sapundjiev
Horváth Zoltán előadása cirkuszról, színházról, orrtörésekről és az IGAZ, TISZTA MŰVÉSZETRŐL, kis varietével fűszerezve. “Még mielőtt nem sikerült volna a cirkuszban megvetnem a lábamat, már sokkal előbb nem sikerült egy csomó minden. Például, akármennyire szerettem volna, nem sikerült diplomás színésszé válnom. De nem kicsit nem sikerült, inkább azt mondanám, hogy meghatározó élmény volt számomra, hogy mennyire nem sikerült.” Mitől sikerült egy élet és mitől nem? Fontos kérdés. Na, erre nem ad választ az előadás, de keresi kíméletlenül. Horváth Zoltán előadása cirkuszról, színházról, orrtörésekről és az IGAZ, TISZTA MŰVÉSZETRŐL, kis varietével fűszerezve. Vallomás, számvetés és egyéb indokolatlanul nagy szavak…
Párban szép az élet, hát, még ha egy bankigazgató (Egy, kettő, három…) és egy színházigazgató (Az ibolya) édes-sanyarú sorsát vetheti össze a közönség egy este, egy színpadon, két előadás során. De messzire menő következtetéseket nem kell levonni: mindkét hős (és holdudvara) magáért beszél, mindkét történet egy-egy „napi bölcselet”, rácsodálkozás a karrierre, hatalomra, és nem utolsó sorban a szerelemre, azóta sem változó világunkban. Mert ami változott, az „csak” a stílus, kérem szépen, s habár a mai elegancia csupán egy fényes gomb egy száz évvel ezelőtti frakkon vagy zsaketten, az igény megmaradt. S ezzel együtt a problémák megoldásával járó édes-bajos küzdelmek is. „Az elnök úr igazán büszke lehet arra, hogy „így” rendelkezésére áll úgyszólván az egész emberiség.” „Kedves öreg barátom… az, amit maga az egész emberiségnek nevez, az szégyellje magát.” Egy, kettő, három Mi történik, ha Norrison úr, egy bank vezérigazgatója rádöbben, hogy a családjánál immár fél éve vendégeskedő Lydia, aki egy amerikai autóipari konszern tulajdonosának a lánya, szerelembe, majd teherbe esik? Az illető (tettes) egy egyszerű taxisofőr, aki ily módon, hirtelen kilép az ismeretlenség homályából. Ennek nem éppen pozitív hozadéka viszont, hogy küllemét, jellemét, és státuszát azonnal meg kell változtatni, különben dugába dől a bank és az autóipari konszern, már eltervezett, közös jövője. A lány szülei ugyanis, akik már Európában utazgatnak, egy órán belül megérkeznek, látogatóba. A feladat tehát, fából vaskarikát, egy óra alatt… Norrison úr, fontossága teljes tudatában, a percenként múló idővel versenyt futva, munkához lát. Az ibolya Mi sem természetesebb egy színházban, minthogy időnként női kóristákat kell felvenni egy készülő operetthez. Nem is keveset, nyolcat-tízet. A meghallgatás persze nem csak az énektudásra összpontosít, fontos a személyes háttér, a motiváció, és a jellem kifürkészése is. Ez a dolga az Igazgatónak, aki tiszta lelkiismerettel, és kigyúrt erkölcsi magatartással lát munkához. Vagyis, a felkínálkozás, ami történhet en face (pofába, arcátlanul), vagy átgondolt és kikezdhetetlen női ravaszsággal, nem biztos, hogy a jelentkező hölgy malmára hajtja a vizet. Sőt. Az unalomig megélt próbálkozások, horribile dictu, még az igazi tehetséget is sarokba szorítják, azaz kitessékelik a direktori irodából. De azután, talán a terhet megosztandó, megjelenik a szerző, és egy szerepcserével magára vállalva a „kasztingolás” ódiumát, azonnal szerelembe esik Ilonkával, az egyik szerény, de öntudatos jelentkezővel. S ha a kör itt nem is zárul be, a tanulság levonható: légy szerény, mint az ibolya, akit… Függöny?
Egy vagyonos üzletember hirdetést ad fel: néhai üzlettársa fiát keresi, szeretné tisztességesen, rengeteg pénzzel megjutalmazni. Billy bejelentkezik, mint jogos örökös, azonban rá kell jönnie, hogy személyazonosságát nehezebb bizonyítani, mint hitte. Mert egyre több „Billy” érkezik a hirdetésre…