L. Frank Baum több, mint százhúsz éve született meséje generációk sokaságát bűvölte már el. A zölden tündöklő Smaragdvárosban él és uralkodik Óz, a nagy varázsló. Fényes palotájában a legkülönbözőbb kincsek garmadáját gyűjtötte bátorságból, észből és emberi szívekből. Varázshatalma akkora, hogy Dorka is tőle kér tanácsot, hogyan juthatna vissza Kansasba. A darab a Kolibri Színház immár harminc éves hagyományainak megfelelő új köntösben kerül a kisiskolás nézők elé, Gothár Péter rendezésében.
Mi történik akkor, ha egy adminisztrációs hiba folytán két színésznőt közös szobában helyeznek el egy idősotthonban?Normális esetben semmi. De ha egyikük maga a forgószél, másikuk a sima tenger, egyik az örömök korlátlan habzsolója, a másik egyenként megfontol minden mosolyt, egyik az életigenlés, a másik már mindenről lemondott, ráadásul közös a régmúltjuk és messze nem rózsás, akkor felkészülhetünk, hogy ez a színészotthoni szobácska az elkövetkező hetekben nem a béke szigete lesz, ámbátor még pálmafa is nő majd a közepén - és ez nem valami olajág-szerű szimbólum, hanem a kézzelfogható, sőt felfújható valóság.Hogy fenekestül felforgatják egymás életét a mi legnagyobb örömünkre, az borítékolható, de a kimenetel váratlansága és katarzisa is mellbevág majd.Önfeledt nevetés és torokszorító pillanatok két felvonásban két remek színésznőtől, Hűvösvölgyi Ildikótól és Bencze Ilonától.
Szextett két-három részben. Három nő és három férfi, ez egy szextett – bár a szerepek meglepően cserélődnek ezen a viharos éjszakán. Eleinte minden világos, ki kinek a kicsodája, ám közbeszól a kémia, meg egy tudálékos szexuálpszichológus – és csak reménykedni lehet, hogy sok félreértés és félre...izé után minden jóra fordul.
Tibi, a juhász csuda dolgokon gondolkodik, miközben az állatok nyárvogását, nyerítését, cserregését, vonítását hallgatja: "ezek egymással beszélnek tán, vagy mi van?!" Jó is volna megtudni! Egy napon érdekes eset történik vele, egy kiskígyóval és annak az anyjával! Lesz is belőle nagy gondja, galibája a juhásznak! Még az élete is veszélybe kerül! Asszon'káját úgy szereti, az életét is oda adná neki! De az is szereti ám az urát, így juhászunk tán megmenekülhet... persze, csak ha segítenek a gyerekek is. Szereplők: juhász, az asszonykája, és az állatok
Gengszterpop. A jól ismert történet az Orfeum különleges terében egészen szokatlan és humoros köntöst kap. Az új magyar jukebox-musicalben a legnagyobb magyar előadók slágerei csendülnek fel, ugyanakkor a számok pikáns és robbanékony elegyet alkotnak az őket körülvevő véres történet nem mindig komolyan vehető figuráival. Adhat-e felmentést egy elemi erejű szerelem a legőrültebb tettekre? Ne pszichologizáljunk! Rugaszkodjunk el a valóságtól! Ezt teszi a két főhős is, Bonnie és Clyde. A darabban elhangzó dalok:Kiss Gábor – Szabó Ági: OLYAN, MINT TEPély Barna – Romhányi Áron – Szabó Ági: GYÉMÁNT ÉJSZAKÁKRakonczai Viktor – Szabó Ági: MINDHALÁLIG MELLETTEMRakonczai Viktor – Rácz Gergő – Szabó Ági: TÖRJ KI A CSENDBŐLNagy Tibor – Szabó Ági: SORSKERÉKSzűcs Norbert – Szabó Ági: IGAZ, AMI IGAZJózsa Alex – Szabó Ági: TÉPD SZÉT!Kiss Gábor – Szabó Ági: FUTOK A SZÍVEM UTÁNPély Barna – Romhányi Áron: BONI ÉS KLÁJDRakonczai Viktor – Szabó Ági: MOTEL
Marilla Mehr Svájcban élt, jenis írónő volt.A cigány nép harmadik legnagyobb európai kisebbségeként tartják számon a jeniseket, akik a biológiai népirtás áldozataivá váltak, mely 1926-ban vette kezdetét es csak 1975-ben ért véget Svájcban.A svájci jenisek jelenleg 35000-en lehetnek, és mindössze 10 százalékuk folytatja a nomádnak nevezhető életmódot. M. Mehr Kőkorszak és Üzenetek a számkivetésből c. művének alapján átdolgozta és rendezte: Lábán Katalin
Egy igazán izgalmas főszereplői páros teszi különösen érdekessé Puccini keserédes és atipikus operájának New York-i előadását. Nicolas Joël 2008-ban bemutatott, art déco ihletésű, elegáns produkciójában ugyanis most a mindig felvillanyozó amerikai szoprán, Angel Blue és honfitársa, a Metben e szereplésével debütáló Jonathan Tetelman egymásra találásának és bús elválásának lehetünk szem- és fültanúi. A fecske zenéjének felszárnyalásáért pedig a biztos stílusérzékű Speranza Scappucci szavatol. „Könnyű, érzelmes, olykor komédiába hajló opera - de kellemes, tiszta, könnyen énekelhető a maga keringőzenéjével, lendületes és magával ragadó dallamaival… amolyan válaszféle a mai kor visszataszító zenéjére.” Komponálás közben így jellemezte kalandos sorsú, eredetileg Bécsnek szánt, ám végül Monte Carlóban bemutatott operáját Puccini, s alighanem maga is tisztában lehetett azzal, hogy a könnyed érzelmesség operaszínpadi megteremtése a gyakorlatban éppenséggel nehéz feladatot fog jelenteni A fecske előadói számára. Ezért is nagy szerencse, hogy Magda és Ruggero Párizsban lángra kapó, majd a francia Riviérán elhamvadó szerelme, ez a tragédiamentes Traviata-történet ezúttal Angel Blue és Jonathan Tetelman vonzó és illúziókeltő párosával kerül elénk. A csodás szoprán több New York-i közvetítésből ismerős lehet már számunkra, s akár első nagy sikerénél is jelen lehettünk, hiszen 2009-ben Budapesten nyert második helyezést Domingo Operalia-versenyén. Tetelmant pedig a Müpa közönsége előbb ismerhette meg, mint a Met publikuma: 2021-ben, amikor Elīna Garanča koncertjén mindenkit lenyűgözött sötét árnyalatú, hódító tenorjával. A közvetítés eredeti nyelven, magyar és angol nyelvű feliratokkal látható. díszlet: Ezio Frigeriojelmez: Franca Squarciapinofény: Duane Schulerrendező: Nicolas Joël szereplők: Magda: Angel BlueLisette: Emily PogorelcRuggero: Jonathan TetelmanPrunier: Bekhzod Davronov Közreműködik: a Metropolitan Opera Ének- és Zenekara
A kabaré, a pesti kabaré és a klasszikus kávéház édestestvérek. Az 1900-as évek pestje híres volt szerzőiről, előadóiról. Napjainkra az igazi, a naprakész humor, az élő kabaré - Hofi Géza halálával - szinte teljesen eltűnt a palettáról.A Stand-Up az egyik legnehezebb műfaj, egyedül a színpadon, díszletek, speciális effektek és jelmezek nélkül csak a szövegre, a gesztusokra és az előadó egyéniségére hagyatkozva kell elvarázsolni a nézőket, nap mint nap megújulva, s kell tenni mindezt olyan körülmények között, ahol a nézők az asztalaiknál esznek, isznak, esetleg megszólalnak, avagy megszólaltatnak, ahol a pincérek állandó mozgásukkal elvihetik a figyelmet az apró nüanszokról. Fellépők: Aranyosi Péter, Ács Fruzsina, Bács Miklós, Badár Sándor, Beliczai Balázs, Bellus István, Benk Dénes, Csenki Attila, Dombóvári István, Elek Péter, Éles István, Fábry Sándor, Felméri Péter, Fülöp Viktor, Hadházi László, Hajdú Balázs, Janklovics Péter, Kertész Richárd, Kiss Ádám, Kovács András Péter, Kőhalmi Zoltán, Litkai Gergely, Maksa Zoltán, Mogács Dániel, Musimbe Dávid Dennis, Ráskó Eszter, Szabó Balázs Máté, Szomszédnéni Produkciós Iroda, Szupkay Viktor, Tóth Edu, Szobácsi Gergő.
A premier buli minden egyes létrejövő színházi produkció rendkívül fontos eseménye. Ilyenkor az utolsó meghajlások után újra összegyűlik a teljes stáb, hogy megünnepeljék közös munkájuk gyümölcsét, megerősítsék az egymáshoz fűződő kötelékeiket, és folytassák az örökké változó előadáson való munkát, most már a premier közönség reakcióit is figyelembe véve. Ez a munka jó esetben felszabadult és örömteli, ugyanis a létrehozás első gesztusán túl van az alkotói közösség, és a nehéz munka után jár egy kis jól megérdemelt pihenés – és alkohol és tánc és bódulat – is Különösen akkor fontos ez, amikor a munkafolyamat nem volt feltétlenül felhőtlen. Amikor van sok egyéb más is, amit ki lehet és kell beszélni közösen. A Premier Bully színházi dinamikákról szól. Emberi kapcsolatokról színész és rendező, színész és színész, rendező és dramaturg, rendező és látványtervező, tehát színházi művészek és kollégák között. A ’bully’ szó az angolból ered: elsősorban iskolai szleng, amely olyan fiatalt jelöl, aki hatalmaskodik osztálytársai felett, üldözi a közösség szélére sodródott gyengébbeket, és önző indokból – gyakran félelemből – visszaél hatalmi helyzetével. Lehetne remek vezető is, ha szem előtt tartaná beosztottjai, csapattársai érdekeit és szempontjait is… Ugyanígy a kreativitás és az ihlet is lehet egyszerre szép és fenséges, a biztonságos színházi játék pedig olykor bizony kevésbé izgalmas, mint a lüktető, inspiráció által hajtott, bátor és vérre menő harc a színpadon.
Zenés válóok két részben – magyar slágerekkel a ’60-as évektől napjainkig. Jolán, Éva és Zsuzsa három különböző generáció tagja, akik mindhárman válni készülnek. A kalamajka akkor kezdődik, mikor az asszonyok gyönyörű és okos – bár a jogi ügyekben még tapasztalatlan – ügyvédje, Vera felkeresi a mit sem sejtő férjeket. Keleti Mártonfilmjéből készült színpadi adaptáció magyar slágerekkel fűszerezve. Valamint a ’60-as évek hétköznapi figurái. Zenei konzultáns: Várkonyi Attila (DJ Dominique) Hangfelvételek: Kazár Pál és Pásztor Atanáz (EMU Stúdió)
Hatan Társulat előadása. A gyászban nincs kettős mérce, a szembenézés rideg tükör, annak kell lennie.Nem hallgattatik már meg a másik fél.Ők mennek, mi maradunk.Okoljuk magunk, felmentünk.Összekuszáljuk, ragaszkodunk, kapaszkodunk, majd kézen fog minket az idő és segít kibogozni az emlékek közül a fájdalmat.Történet az életről, halálról, szeretetről, csalódásról, elárultságról, a mélyünkben szunnyadó fájdalomról, egy Anya és Lánya története.Csernus Mariann lánya halála utáni gyászában Kató régi kézirataiba és levelezéseibe menekül, kutatja hátha a papírra vetett betűk között újra rátalálhat lányára. „Én megírtalak lányom, és az írással újból a világra hozlak.”Sok mindenre taníthatnak minket a sorok, de legfőképpen arra, amíg szeretünk valakit,sosem felejtjük el igazán.„A kör bezárul.”
Történik egy gyilkosság. A házaspár a háború sújtotta Kiotóból menekül, amikor a yamasinai országúton összetalálkozik a rablóval. A férj meghal. De mindenki máshogy meséli el, hogy mi történt valójában. Mi az igazság? Ki lehet egyáltalán deríteni, amikor mindenki hazudik? Van rosszabb, mint gyilkosnak lenni? A Vihar kapujában három alak áll: a Pap, a Favágó és a Koldus. Ide húzódtak be az eső elől. Látszólag véletlenül találkoztak. Mégis, egyiküket sem hagyja nyugodni ez a gyilkosság. Mintha közelebbről érintené őket, mint három véletlenül arra tévedt embert. Ahogy mesélnek, egyre több részletre derül fény, a kép mégis egyre zavarosabb. A világ véleményekből álló bozót. Az ember sohasem mond igazat.
A Liliom Produkció legújabb előadása megint nőkről szól, de nem csak nőknek és nem csak az idősebb korosztálynak, hiszen egyszer mindenki öregszik ... Íme, négy nő. A mai hetvenesek,Négy különböző kultúrájú „öreglány” – őszinték, viccesek- igazi emberek, még most is ízig – vérig nők. Életük utolsó fejezetében, a hedonizmust és a nevetést választják. Néha nyersek, mégis rengeteg könnyedség és humor van bennük. Négy nő. Rajtuk keresztül látjuk a huszadik század történelmét amelynek stigmáit ma is őrizzük ... Öreglányok, akik úgy játszanak, mint a gyerekek a játszótéren. Nevetnek Isteneken, a társadalom korlátain, szerelmeken, betegségeken. Olyan nők, akikhez az élet nem volt mindig kegyes ... Ez a komédia minden mondatával azt üzeni: NEVESS ÉS ÉLJ.
Minden családban vannak furcsa figurák, kelekótya kuzinok, akikkel nem szívesen ülünk le a vasárnapi ebédhez. Minden családban vannak kényes témák, ki nem beszélt félreértések, évtizedek óta ápolgatott sérelmek és elhallgatások. Tasnádi István Kartonpapa című darabja egy ilyen hétköznapi családban játszódik. Károly ebédelni hívja testvérét, Évát. A két család feszengve ül asztalhoz. Szóba kerül az igény szerinti szoptatás, a szoboszlói közös nyaralások, a pszichiátria, és szép lassanminden darabjaira hullik: házasság, szülő-gyerek kapcsolatok. Ide vezet ez a nagy szabadság! Vajon hol késik Kartonpapa, hogy végre rendet tegyen?
„Egy gazdának kötelességei vannak, de te hagytál volna meghalni. Én nem vagyok rabszolga. Én szabad vagyok. De magányos vagyok. Minden teremtett lénynek van társa, minden madárnak az égen. Miért tagadod meg tőlem azt a vigaszt, amiben neked magadnak is részed lesz? Egy perce még lenyűgözött az értelmem, de most megkeményítetted a szíved. Semmi mást nem kérek, csak a szeretet lehetőségét!” Victor Frankenstein, a zseniális, becsvágyó ifjú tudós halott testekből élő testet, lélegző, érző, gondolkodó lényt alkot, de megretten saját művétől és eltaszítja magától. A Kreatúra egy gyermek ártatlan kíváncsiságával vág neki a világ felfedezésének, ám útja során csak rettegéssel, elutasítással, gyűlölettel találkozik. Ereje hatalmas, dühe kozmikus, magánya az elképzelhető legszörnyűbb magány, hisz senki nincs a világon, aki hozzá hasonlítana. Felkeresi hát teremtőjét, hogy alkosson neki társat... Mary Shelley 19. századi rémregénye a teremtés csodájának és felelősségének története, a teremtő és a teremtett lény örök egymásra utaltságának shakespeare-i mélységű tragédiája.