A Rising Sun című előadást a ritmus, a testeket és teret mozdító áram esszenciája és az elemi ösztön erejének sokszínűsége határozza meg. A zenét állítjuk az inspiráció központjába, ám ezúttal hangsúlyosabb módon, mint eddig valaha. A zene és a tánc harmóniája életünk drámáit is könnyeddé változtatja. Együtt, még a távoli ősidőkben keletkeztek. Útjaik később elváltak, de minden időben megmaradt az egymásra utaltságuk érzete. A szerkesztésben sok a közös vonás, amely összetartja őket: a ritmus, az ütem, a párhuzam, az ellenpont és a szólamok. Kusza, izgalmas és bonyodalmas, már-már átláthatatlan, mégis matematikai pontossággal leképezhető, kísérteties viszonykavalkád összegzi az előadást. Az együttest jellemző érzéki mozdulatvilág tisztasága, annak egyedisége és összetéveszthetetlensége, egy buja és dúsan mozgalmas színpadi világot kelt életre. A Rising Sun egy dinamikus, ámbár meditatív mozgásra épülő, a csendet, mint zeneiséget nem kímélve vezeti a nézőt belső tájakra. A GDC elmúlt éveinek felettébb energikus lendületét most élő zenével szeretné tovább fokozni. Az együttes darabjaira jellemzően a művészeti vezető Hámor József / Gangaray Experimental Music mellett az Ataru ütőegyüttes közreműködésével folytatjuk tovább munkánkat. Az előadáskülönlegessége még, hogy Hámor József mellett az együttes igazgatója Maday Tímea Kinga is részt vesz, mint alkotótárs a darabban. Zene: Ataru ütőegyüttesKosztüm, illetve kivitelező: Kasza Emese Táncművészek: Maday Tímea Kinga, Szalay Attila, Elisa Insalata, Varsányi Zoé Szonja, Fekete Zsófia
Loránd Imre fordítását felhasználva Ray Bradbury regénye alapján írta: Kárpáti Péter Valamikor, a nem olyan távoli jövőben, metropoliszaink csaknem az égig érnek, nyelveink pedig végképp összezavarodtak. A civilizáció bölcső, huszonnégy órás portaszolgálat: a város nem alszik, de altatódalt énekel neked és elringat. Énekel reggel-este, zümmög az elektromosság hangján, a tömegközlekedésen, az utakon, a szobaméretű tévéfalakon, a füledben, a zsebedben, a fejed fölött és a talpad alatt. Nyugodtan alhatsz, a tűzőrség mindig készenlétben áll, bár a házak már régen tűzbiztosak. Ebben a világban nem oltani, hanem tüzet szítani riasztanak. Guy Montag tűzőr. Munkatársaival éjszakáról éjszakára fogadja a riasztásokat, és gyújtja fel a magánemberek otthonaiban megbúvó illegális könyvtárakat. A könyveket ugyanis betiltották, hogy felforgató, gondolkodásra ingerlő tartalmukkal ne veszélyeztessék az általános boldogságot és nyugalmat. A krízis úgy érkezik, mint az álom vagy egy új szerelem: lassan, majd hirtelen nagyon gyorsan. Talán akkor kezdődik, amikor Montag a felesége ágya mellett belerúg az üres altatós fiolába. Talán, amikor meglátja magát egy fiatal lány vagy egy öregember tekintetében. Talán, amikor az első könyvet ellopja. „Ha tetszik nekünk, ha nem: benne vagyunk. Valamerre irányt kell keresnünk, meg kell tudnunk, hogyan jutottunk kátyúba.” – mondja Montag, és minden, amit korábban a valóságnak hitt, hirtelen lángra kap. Ray Bradbury 1953-as disztópiája a Radnóti Színházban a jelenünket továbbgondolva keresi életünkben és világunkban a kátyúba be- és az onnan kivezető utat. Sound design: Csizmás András A díszlettervező munkatársa: Pestalits Benjámin
Improvizációs játék a Vígszínház színészeivel. 2022. októberében elindítják interaktív improvizációs-est sorozatukat. Minden hónapban egy rendhagyó estére játszani hívják közönségüket. Ezen kivételes alkalmak mindig a legkülönfélébb témákat járják körül, más-más színészekkel, a legkülönfélébb játékszabályok szerint, de mindenképpen nézőink aktív közreműködésével. "Vágjunk" bele együtt! Lesz, ami lesz!
Rejtő Jenő azonos című regénye nyomán. A fertőző bubópestis miatt blokád alá kerül a Grand Hotel. Senki se ki, se be. A minden rendű és rangú szélhámossal zsúfolt szállodában rejtélyes események követik egymást. A Banánoxid nevű találmány vegyi képletének megszerzéséért folyó harc közben valakit eltesznek láb alól, és eltűnik a szálloda teljes bevétele is. A Rejtő Jenő regénye alapján készült előadás egyedülálló színházi vállalás és zenei élmény. Továbbá: Csongor Nóra, Holczinger Szandra, Szucskó Noémi, Lámfalusy Szafira Zoé, Bereczki Karina Anna, Jakab Zsanett, Misik Renáta, Tonhaizer Tünde, Veres Dóra, Katona Zsolt, Tarlós Ferenc, Szuromi Dániel, Czakó Gábor, Jakab Roland, Horváth Ádám, Matics Roland Zenekar: Hegyi Miklós, Nagy Szilvia, Németh Attila, Oláh Márton, Sonkovics Lóránd, Tulkán Péter, Kiss Bálint, Szeifert Péter, Molnár Péter, Pengő Csaba, Papp Csaba, Haraszti Dávid
Kosztolányi Dezső fordítása, Mészöly Dezső fordítása részleteinek felhasználásával „A szerelem?… Hogy gyenge? Nincs erősebb!És nincs vadabb! Úgy szúr, akár a tüske!” Párkapcsolat, szerelem, érzékiség, családi viszály, ifjú nemzedék és öregek ellentéte: örökké aktuális élethelyzetek. Tobzódó életvágy és végzetszerű halál oly költőiséggel és drámaisággal megfogalmazva, hogy a világirodalom egyik legnagyszerűbb szerelmes művét ünnepelhetjük a darabban.Előadásunknak nem célja a felelősöket kutatni, sokkal inkább a létezés fő misztériuma, a szerelem – a mindenkori ifjúság megdicsőülése – és az értelmetlen halál elutasítása. Hol vagytok, ellenségek? – Capulet –Montague – lám gyűlölségtek mily átok:Szerelemmel gyilkolta meg az ÉgÖrömetek, s én, mert tűrtem viszálytok,Két atyafit vesztek: – így bűnhődünk mind. Közreműködnek: Veronai polgárok, férfiak, nők a két házból, álarcosok, őrök, nappali és éjjeli kíséret
Az írónő ’Jaj, Istenem’ című darabja élesen és abszurd humorral megtűzdelve reagál az emberiség legfontosabb kérdéseire. Van-e Isten? Ha van, akkor mi a baj vele? Lehet-e depressziós?
Molnár Ferenc-est. Bálint András és Jordán Tamás. 72 éve barátok. Hamarosan 80 évesek lesznek. Szomszédok voltak és osztálytársak is. Színészek lettek. Színházakat is vezettek. Egy nagy generáció két legendás alakja. Közös előadásukban történeteket mesélnek magukról, színházszenvedélyükről. Beszélgetésükbe olykor „beleszól” Molnár Ferenc, az egykori budapesti polgárság írója.
Három sármos negyvenes férfi keresi azt a gyönyörű, rapszodikus, szeretni vágyó, temperamentumos, egyben érzéki hölgyet, aki minden férfi szívében ott bujkál.
Paul Gallico világsikerű regényének (Jennie, te drága) zenés színpadi feldolgozása a távoli Londonba kalauzolja el nézőit: "alulnézetből" ismerhetjük meg a várost, egy macskalány és egy macskává lett kisfiú szemével.
Egy mindennapos bunyóhoz ketten kellenek, elkövető és áldozat, ezek ketten pedig leginkább egy cella mélyén ismerhetik ki egymást, hála a rendőrség szolgálatkész közreműködésének.
1348-ban, egy világjárvány idején tíz fiatal vidékre menekül a pestis elől. Bezárkóznak, várnak, és történeteket mesélnek, hogy elüssék az időt. Ez Boccaccio Dekameronjának alaphelyzete. 2023-ban egy világjárvány idején, egy háború és egy válság árnyékában mindannyian ismerjük ezt az állapotot... Tíz kortárs magyar író (Fábián Péter, Gimesi Dóra, Háy János, Jászberényi Sándor, O. Horváth Sári, Parti Nagy Lajos, Székely Csaba, Szikszai Rémusz, Tasnádi István, Závada Péter) tíz története elevenedik meg a Budapest Bábszínház Nagyszínpadán. Szórakoztató és megrendítő, elborzasztó és gyönyörködtető történetek, amelyek talán lenyomatot adhatnak majd a korról, amelyben születtek. Történetek, amelyeket érdemes továbbmesélni. Ha lesz még kinek.
Bánya-trilógiával híressé vált erdélyi drámaíró, Székely Csaba legújabb színdarabját a tízparancsolat ihlette, amelyet a Radnóti Színházban láthat először a közönség. A 10 tíz magányos ember történetét meséli el úgy, hogy – akárcsak egy bűnügyi sorozatban –, fokozatosan bomlanak ki egymáshoz fűződő viszonyaik, lassan tárulnak fel egymás sorsát keresztező életútjaik. Mind a tízen megszegnek egy bibliai parancsolatot, elkövetnek valamilyen bűnt. De vajon mindenki bűnös, aki bűnt követ el? Székely Csabát sokan a „magyar Martin McDonaghként” emlegetik, és ebben a művében sem hazudtolja meg önmagát: a súlyos kérdéseket a rá jellemző fekete humorral ragadja meg, tragikus és groteszk helyzeteket vonultatva fel. Székely Csaba drámaíróként először 2011-ben, a POSZT Nyílt Fórum programjában tűnt fel, ahol Bányavirág című színdarabjáért a Színházi Dramaturgok Céhe neki ítélte oda a Vilmos-díjat. Pályája azóta töretlenül ível felfelé. Darabjait számos magyar színház bemutatta, ő pedig háromszor nyerte el a Színikritikusok díját a legjobb új magyar drámáért. „Kíváncsi voltam, hogyan állunk ma a keresztény erkölcsi törvényekkel, főleg, amikor kénytelenek vagyunk megszegni őket. Ezért olyan élethelyzeteket, sorsokat igyekeztem bemutatni, ahol az emberek, akár önhibájukon kívül, vagy mert választás elé kerülnek, megszegik valamelyik parancsolatot. A néző pedig eldöntheti, hogy ez bűn-e, elítélendő-e.”Székely Csaba „A próbafolyamatot úgy képzelem el, hogy a színészekkel elmerülünk ebben a témában, kifaggatjuk egymást, személyessé tesszük egymás számára a darabot. Ezt az önmagunkban való elmélyülést meg kell tennünk. Én magamnak is tartozom ezzel, hiszen csak akkor válik majd a néző számára is személyessé az előadás, ha magunk is levetkőzünk. Ha válaszolunk arra, hogy meg tudok-e felelni legalább egy parancsolatnak. Vagy háromnak. Megvizsgáltam, nem állok valami jól. Sem én, sem mi.”Sebestyén Aba
Kortárstánc mozgásanyag megosztás. Mi a tánc? Miért van értelme a mozgásanyag megmutatásának?A Dance Shop eseményen meghívott táncosok mutatják meg és próbálják ki legfrissebb alkotási, kutatási munkájuk témáit, mozgásanyagait (az ötlet és a végtermék között élő, valamely koncepció alapján készült mozgásokat), ezúttal közönség előtt. A programban pályakezdők és tapasztalt alkotók is helyet kapnak. Négy rövidebb (15 perces) és egy hosszabb (30 perces) mozgásanyag bemutató lesz látható. A mutatások alatt lehet iszogatni, eszegetni, beszélgetni, testérzetekre figyelni, nagyon vagy körülbelül megfigyelni, elmélkedni, véleményt nyilvánítani és eltitkolni.A program könnyed ,,tánc mellett levést” és táncról elmélkedést kínál, kényelmes kávéházi környezetben, kötetlen beszélgetéssel, célzott, de szabadon lepattintható kérdésekkel. A közönség reflektálást segítő játékokkal kapcsolódhat a látottakkal.Az est házigazdái Alja Branc és Szász Zsófi. Mindketten a Budapest Kortárstánc Főiskolán végeztek. Alja Branc első darabjában, a Don’t Do, Try! előadásban két másik táncos mellett Szász Zsófi is alkotótársként működött közre. Innen kettejük szakmai összhangja. A Dance Shop kettejük közös víziója: keresik a tánc, mint önálló nyelv előadáskényszertől mentes terét. Az eseményre készülve azon gondolkodnak, hogyan lehet megszólítani a közönséget. Hogy inspirálhatják a tánc megvitatását úgy, hogy az inspirálatlanság is teljesértékű visszajelzés lehessen.A házigazdák már nagyon izgatottak és alig várják, hogy találkozzanak veletek!
Walters Lili és Dékány Barnabás kísérleti színházi performansz előadása. Mi történik akkor, amikor látszólag nem történik semmi? Milyen titkokat fedezhetünk fel egy-egy rejtett gesztusban, amelyek sokszor elvesznek a hétköznapi események ismétlődése közepette? Hogy ezt megfigyelhessük egy se veled se nélküled típusú párkapcsolatban élő nőre közelítünk rá. Egy mindenki számára ismerős, személyes térbe nyerünk betekintést: otthonunk legkisebb keresztmetszetére, egy ágyra látunk rá. Lehet benne enni, inni, dolgozni, betegnek lenni, pihenni, elbújni, szeretni, meghalni. Ahogyan egy közönséges hangya is elkezd érdekessé válni, ha elég hosszú ideig vizsgáljuk, úgy egy ember eseménytelen és unalmas pillanatai mögül is kibontakozhat egy történet. Ebben a kísérletben, a nézői figyelmet és az emberi testbeszédet a középpontba állítva, egy közös belassulásra és önmagunkban való elmerülésre hívjuk a nézőket, ahol a hagyományos színházi kereteket elhagyva keressük kapcsolódásaink és magányunk mibenlétét.
Adrien Lepage kicsit más, mint a többiek. Bukdácsol az iskolában, nemigen barátkozik, ám egy nap rátalál élete értelmére, a dobolásra. Eleinte jobb híján anyja mosóporos dobozain üti a ritmust. Kisvártatva viszont a szülei motivációs jelleggel megígérik, hogy vesznek neki egy dobszerkót, ha megerőlteti magát. Adrienből egy szempillantás alatt osztályelső és házitündér válik.
A vendégek: befutott, sármos, negyvenes férfiak. A házigazda: Lady Rosemary, akibe egyetemistaként reménytelenül szerelmesek voltak. De feltámad a remény most, a legszebb férfikorban. Húsz éve várt egyéjszakás kaland az oxfordi kollégisták találkozóján. Hét férfi és egy nő – mindenki egyért, egy mindenki ellen. Este és reggel, összezárva, együtt. A könnyekig mulatságos bohózattá gyorsuló előadás szereplői számára ritka, örök emlék marad. Mint a régi időkből azok… amiket jobb volna elfelejteni. A darab a Thália Színházban látható először Magyarországon.
Örkény István fordítását felhasználva a vígszínházi változatot készítette Kovács Krisztina és Valló Péter. Mary Chase groteszk vígjátékának címszereplője egy több mint két méter magas, nagy fehér nyúl, akit Harveynak hívnak. Ez a Harvey, Elwood bácsi legjobb barátja, egyesek szerint nem is létezik, csak az ő fejében, de a valóságban mégis sok galibát és félreértést okoz. Néha nekünk is milyen jól jönne egy olyan igazi barát, mint Harvey, aki feloldja a magányt, segít elviselni a csalódásokat és a többi embert, vagyis összességében az életet. Mert Harvey udvarias, kedves, megértő, nagyon vicces és szórakoztató… Közreműködnek: Lengyel Andrea/Termes Rita (zongora), Bartek Zsolt/Horn András (klarinét), Hotzi Mátyás/Sturcz András (cselló)
„Liliom, egy csirkefogó élete és halála. (...) A célom az volt, hogy egy pesti kültelki históriát vigyek a színpadra olyan primitíven, olyan naivul, ahogy az ilyen meséket öreg asszonyok a külső Józsefvárosban mesélni szokták. Ami szimbolisztikus alak, túlvilági személy itt előfordul, a mögé nem akartam több jelentőséget rejteni, mint amennyit egy szegény csibész ad neki, mikor gondol rá. Ezért rendőrfogalmazó a Liliomban a mennyei bíró, ezért nem támasztják föl a meghalt hintáslegényt angyalok, hanem az isten detektívjei, ezért nem törődtem azzal, álomjáték, mesejáték, tündérjáték-e ez a kis darab, ezért hagytam meg abban a faragatlanságában és egyszerű folyamatosságában, ami a naiv mesét jellemzi, ahol bizony nem okolják meg nagy gonddal azt, hogy miért kezd el egyszerre csak beszélni a halott. Most már lehet vitatkozni azon, hogy szabad-e a színpadon az írónak primitívnek lennie? A festőknek megvan ez a joguk, a könyvbe író íróknak szintén. De szabad-e, lehet-e a színpadon a szerzőnek naivnak, gyermeknek, hiszékenynek, álmélkodónak lennie? Szabad-e azt kívánnia a közönségtől, hogy ne tegyen föl ilyen kérdéseket: Álmodja ezt a mesét valaki? (...)” Molnár Ferenc, Pesti Napló 1909-12-07 / 289. szám. VALAMINT ORVOSOK, RENDŐRÖK, ANGYALOK KÉPÉBEN: Baranyi Emma e.h.,, Juhász Bence e.h.,, Kerek Dávid e.h., Gellért Dorottya e.h., Liber Ágoston e.h., Nemes Tibor e.h., Szász Gabriella e.h.
Lajos és Jolán beleunt házasságuk kényelmes kiszámíthatóságába, mindketten új ingerekre, izgalomra vágynak. Meg is kapják, bár olyan formában, amire egyikük sem készült fel.Az életük felbolydul, mikor otthonukba érkezik egy halom bűvészkellék, amit Merlin, a kanadai rokon küld előre Budapestre.A bűvész azonban sehol. Jön helyette betörő, elhagyott és aktuális szerető, eltitkolt gyermek.A bűvészkellékek pedig lassan átveszik a hatalmat a házban.
Hédi, Abigél és Bori barátnők. Évtizedekkel ezelőtt évfolyamtársak voltak az egyetemen, azóta sok minden történt velük, de barátságuk töretlen. Havonta könyvklubot tartanak, most éppen a Bovaryné a téma. A regényhez való viszonyukat erősen befolyásolja aktuális élethelyzetük: Hédi egy csúnya válás után próbálja összeszedni magát, Abigél képtelen az elköteleződésre, Bori házassága viszont tökéletes. Legalábbis annak tűnik, amíg fel nem bukkan Andris, a volt csoporttárs, és felkavarja az állóvizet. Régi sérelmek, elszalasztott lehetőségek, félreértések, vágyak és indulatok kavarognak. Közben eltűnik egy kulcs, születik egy gyerek, kiszakad egy vallomás. Mihez kell nagyobb bátorság? Nemet vagy igent mondani a szerelemre? Szórakoztató és érzelmes történet, avagy ötven után is van élet.