A Kálmán-nap arról az életszakaszról szól, amikor a történet szereplői felismerik, hogy minden csak ismétlődés az ember életében, sok fordulat már nem várható, nincs több kockázatvállalás, őrzése van annak, ami már megvan, mert nincs idő és erő újrakezdeni.A történetek mindig ugyanazok, csak más és más fénytörésben tűnnek fel a különböző időszakokban. Megtalálni a nyelvet, a hangütést, hogy érvényesen szólalhassanak meg ezek az alapmesék ez erős motiváció mindannyiunk számára. Életre kelteni, jelenidejűvé tenni az archetipikus karaktereket, hogy felismerhetőek és beazonosíthatóak legyenek. A jelen tettenérése, megragadása a cél, hogy a beazonosíthatóság révén, továbbgondolásra késztessünk, támpontokat adjunk a problémák feldolgozásához. A történet, történetünk látszólag egyszerű, egy kis semmiség, végtelenül hétköznapi eset, apró ügy. De mi pontosan ezt a picit szeretnénk megmutatni, mert hiszünk benne, hogy ami a papíron láthatatlan, a színpadon láthatóvá válik, az apróság nagy lesz, éppen akkora méretű, ami már elég a beazonosíthatósághoz, ami tájékozódási pontokat, megerősítést, esetleg vigasztalást ad a nézőnek.
Szerelem, föld, házasság, érdekek. Vajon melyik a fontos? A fiatalok boldogsága, vagy hogy - évszázadok paraszti törvénye szerint - egyesüljenek a birtokok, amelyek majd megélhetést jelentenek egy új család számára.
"Különleges estében lesz részük, és nem akármilyen kalandban. A világ legkevésbé színházszerű drámáját követhetik figyelemmel, amelyhez az író munkája „csupán” az alapot adta. Ahhoz, hogy ez est létrejöhessen kellett az avatott szerkesztő és a lehetőséget kidolgozó rendező, illetve a nem hétköznapi színészi teljesítmény. Marcel Proust nem színművet írt, hanem végtelen áramlású regényfolyamot. Ez a mostani előadás egyeseknek az első megmerítkezés az áramlásban, másoknak megnyugtatóan ismerős, otthonos fürdő. Olyan világban merülhetünk el, amelyet mind ismerünk, csak sosem láttunk ennyire mélyrehatóan, minden rezzenésre figyelmesen. Egy családba vezetnek be, lehetne a miénk is, ha a azt is ennyire fontosnak látnánk, minden gyarlóságával együtt ennyire a sajátunknak. Később egy szerelem történetét ismerjük meg egy kívülálló szemével, de teljes együttérzéssel és beleéléssel. A történet több mint százéves, de nem öregedett semmit. Pedig az Idő múlik, Proust egy évszázada halott, de ez az egyedülálló regényciklus él és nyomot hagy sok-sok olvasón, akik rá tudtak hangolódni. Ha helyes húrokat pendítettünk meg, talán Önökben is sokáig visszacseng majd." A színpadi szöveg Marcel Proust: “Az eltűnt idő nyomában I. Swannék oldala” című regényéből készült, amely Jancsó Júlia fordításban jelent meg. Fordító és irodalmi konzulens: Jancsó Júlia
A Gyévuskában főtisztek, tisztek, honvédek, valamint hozzátartozóik és munkaszolgálatosok bonyolítják a cselekményt, laktanyában, bálteremben és a távoli orosz rónákon, feketén-fehéren és egy kissé elemelten. (Az utóbbiak a szó szoros és átvitt értelmében is értendők!) A cselekmény ideje a második világháború, de az előadás nem arról a korról szól, hanem abban a korban játszódik.
“Mert sok időn át sok nyelvet kell megtanulnia az embernek, a háborúk nyelvét, a válságokét, a holttestek jelbeszédeit az utcán és a díszes vagy dísztelen vagy átvitt értelmű temetésekét, míg rájön, hogy a halottak életfontosságúak. Szükségünk van rájuk. Antigonénak igaza van: a temetés nemcsak kötelesség, hanem jog is. Jogunk van a saját halottainkhoz, (…) Magunkat védjük, ha őket védjük, mert – ez magától értetődik – nekünk nem halottak.“ Nemes Nagy Ágnes: Antigoné | Metszetek 1982. Poros nagyvárosban, háború után. Egy lány nem hallgat, nem nyugszik, nem törik meg. Egy király a városát félti, démonok gyötrik, gyöngeség. Fiatal nő, ha túlél, szülhet. A nép néma, a nép parancsszóra énekel. Fiút apa nem ért. Tiltott dolgokat látnak az őrök, gyerekük halálhírét hallgatják anyák. Olvastuk, tanultuk, ismerjük, fölismerjük az Antigonét: a játékot, amely két és félezer éve sürget, nyomaszt és emlékeztet arra, hogy eljön a pillanat, amikor el kell dönteni, mert muszáj, hogy egy igazság van-e, kettő, vagy millió. Zenei közreműködő: Kákonyi Árpád és Termes Rita.
Zenés házibuli. "Tartson velünk egy igazi házibuliba! Idézzük meg együtt a Szent István parkot, az Ipoly mozit, a Dagály Fürdőt – szűkebb hazánk, a budapesti XIII. kerület nevezetes pontjait; és a “ki mit tudok” korszakát, amikor is egy kezdő, fiatal zenekar még pálmafákat tudott a Váci út macskaköveire varázsolni." Tánckar: Jakab Zsanett, Tonhaizer Tünde, Veres Dóra, Czakó Gábor, Horváth Ádám, Jakab Roland, Dienes Ildikó, Domány Réka, Frindik Nóra, Sasvári Krisztina, Zilahy Emma, Bárány Péter, Brunczlík Péter, Kercsó Attila, Matics Roland, Mezei Ábel
Ferdinánd és Luise szerelmesek. De szüleik származása, a rangkülönbségek, a hatalmasok ügyeskedése, valójában minden külső körülmény ellenük dolgozik. Néha kegyetlenül és tevékenyen, máskor csak lassan, bizalmukat és reményeiket apránként emésztve fel. Schiller szenvedélyektől szétrobbanó darabjában örök ellentétpárok csapnak össze: a kötelesség és a szabadság, a hatalomvágy és az erkölcsi tisztaság, a megfelelési kényszer és önmagunk vállalása, az önzés és a szerelem. A lüktető, költői nyelvezetű szöveg sodrásában magasból mélybe, együttérzésből megvetésbe, reményből kétségbeesésbe, majd vissza – így sodor magával minket a fordulatokkal teli történet. Továbbá: Bálint Barna, Biczó Anna, Drahota Albert, Dzsupin Ádám, Fehér Laura, Harangozó Boglárka, Jónás Roland, Mezei Ábel, Orosz Gergő, Perger Mátyás, Szabó András, Tóth Brigitta, Vati Luca, Viola Péter, Vitárius Orsolya
Mit akarnak ezek még? – kérdeztük húszévesen, ha az idősebbek szerelméről esett szó. Pedig az ember sohasem túl öreg ahhoz, hogy fiatal legyen! Két remek humorú írónő fordulatos komédiája megmutatja, milyen a romantika az élet második felvonásában. Amikor Peg, a konzervatív madárrajongó egy ismerkedős oldalon rátalál az izgalmakat fémdetektorral kereső Irvingre, megérkezik a szerelem, első látásra. Az első randevú és a másnap reggel után a két idősödő romantikus komplikált helyzetben találja magát: a közös jövőhöz bizony még az ő korukban is fel kell nőni. Addig viszont még rengeteget lehet röhögni. Különösen így, a Hernádi–Kern párossal! Író: Michelle Kholos Brooks – Kelly Younger Látvány: Sós Beáta
Rujder Vivien és Béres Bence improvizációit felhasználva írta Bíró Zsombor Aurél. "Nem azt mondom, nyilván. Ha valaki csak úgy odajön az utcán, hogy látta a Psychét, és gratulál, az jól tud esni. De azt nem akarom érezni, hogy meg kell sértődjek attól, ha valaki mondjuk nem gratulál. Én ezen nem gondolkozom, hogy most az iksz ipszilon ismerősöm miért nem gratulált. Ha nem gratulál, oké. Ha gratulál, oké. Nekem attól nem lesz több az egóm, hogy most sok ember gratulál vagy kevés. Egyébként igen. Sok ember gratulált. Nyilván. Csak hát abból is, ugye, mennyi az őszinte? Meg hát mi az egyáltalán, hogy gratuláció?" Sikeresek akarunk lenni. A csillogást és a reflektorfényt üldözzük, egy olyan világról álmodunk, ahol minden irányból a saját arcunk néz vissza ránk, és ahol a nevünket halljuk akkor is, ha nem beszél senki. A legkülönlegesebb képességünk pedig, hogy játszi könnyedséggel verjük át önmagunkat. Minden bűnünket megbocsátjuk, egy kis bánkódás, némi önmarcangolás után mindig sikerül elhessegetni a szégyent, legalább túllátunk a saját orrunkon, ezzel nyugtatjuk magunkat, és elhisszük, hogy az önreflexió vagy a művészet, aminek az oltárán az emberi integritásunkat is feláldozzuk, majd feloldoz. De mi történik, ha eljön az eszmélés pillanata?
Frida Kahlo a huszadik század egyik legkülönösebb sorsú festője, legizgalmasabb asszonya, legnagyobb hatású, sajátos, csak rá jellemző utat járó művésze. Egészen a végletekig szabad, független ember (és nő!), aki mindig kész megfizetni az árat döntéseiért és tévedéseiért, s akinek alapvetően két, egymást erőteljesen kiegészítő pólus határozza meg az életét, ezáltal alkotásait is: az élet szomjazó vágya, és a kora gyermekkora óta kísérőjéül szegődő fájdalom. Az előadás, mely jórészt Frida írásaira, műveire, valamint Lorca-szövegekre épül, ennek az egyedi, kivételes életútnak szubjektív hangulatú megragadására tesz kísérletet. "Két súlyos balesetet szenvedtem életemben. Az egyik a busz, ami összetörte a testem, a másik Diego."
Traumaköltészet. Azért jó lenne tudni, mire ülsz be, nem? Hogy mire számíts. Mit kapsz a pénzedért, az idődértcserébe. Ha a következő mondat mondana végre valamit az előadásról is. Vagy az előző. Olyan,amilyeneket a Hegymegi korábban csinált a K-ban? Nem. Ez sokkal személyesebb lesz. Vagy akiajánlotta, viccből ajánlotta? Nyugi, nem impró. Nem interaktív. Tényleg nem.Kontroll: nemzetközi szó, jelentése rögzített: ’irányítás, ellenőrzés, uralom’.Miért hisszük azt, hogy képesek vagyunk kezünkben tartani a sorsunkat? Vagy legalább a színpad eseményeit.Miért érzünk kényszert? Nem lehet, hogy ez nálunk szakmai ártalom is, ami leszivárgott a magánéletbe?Elég, ha követjük a megfelelő helyről érkező instrukciókat?Miért akarjuk néha kiengedni a kezünkből az irányítást? Nagy kockázatot vállal, aki az előadás megtekintése mellett dönt: K úr nem csak hogy betekintéstenged legszemélyesebb gondolataiba, de sok álmatlan éjszakán át szőtt rémálmába is becsalogat.
Rövidhír egy száz évvel ezelőtti Pesti Hírlapból: Kökény Pál szabósegéd ifjú élettársa tegnap vajúdni kezdett. A szabósegéd elrohant, hogy elhívja a közeli bábát, idegességében azonban bement az első snapszbutikba, majd kocsmáról kocsmára járt, s a bábáról teljesen megfeledkezve éktelen kiabálást vitt végbe, és éltette a szocializmus tanait. A rendőrség beszállította, ahol kijózanodván elmondta, hogy csak kisgyermeke születése előtt akarta a világot megjavítani... E cikk csak kiindulópont. A darab a máról szól, és színészi improvizációk nyomán születik. A föld meglódul alattunk, mint a centrifuga, és a színészek minden érzésüket a szuroksötét éjszakába beleüvölthetik.... "Felhívjuk figyelmüket, hogy a Szaturnusz Gyűrűje című stúdiószínházi előadásunkon, a nézőtér első három sorában párnákon foglalhatnak helyet. A stúdióban a helyfoglalás érkezési sorrendben zajlik."
Schwajda György komédiája, a Csoda egy teljesen groteszk helyzetből indul ki. Nagy Vencel nyomdai betűszedő egy napon elveszíti szeme világát, de miután betegállományban csak egy évig lehet, egy év után keresőképesnek nyilvánítják. Újra dolgozni jár, ám egy apró körülmény — tudniillik az, hogy vak — sok bosszúságot, s nem kis kalamajkát okoz... Szívbemarkoló helyzetkomikumok, egymásért vállalt kölcsönös hazugságok és a közösségben megnyilvánuló emberség.
Ványa imádott húgát Alekszánder vette feleségül. Ványa álmát, a tudományos karriert Alekszánder teljesítette be. Ványa dolgozott a családi birtokon, a pénzt Alekszándernek küldte. Ványa szerelmét a megözvegyült Alekszánder vette feleségül. Helyette él ez a másik? A hírre, hogy Alekszánder a házat is eladná a feje fölül, Ványa felkapja a régi revolvert. Két golyó maradt benne. Mai történet, mai színház, mai nyelv – Csehov klasszikusa észbontó szereposztásban a Télikert színpadán.
Polcz Alaine (Pszichológus, tanatológus, a Hospice Alapítvány alapítója) a legnagyobb hatású alkotó asszonyok közé tartozik. Írásaival tudatosan dolgozta fel újra és újra a vele történteket, s tette ezt úgy, hogy finoman kézen fogva tanítja meg olvasóját élni, túlélni s meghalni. A színházi est pont erre az attitűdre koncentrál, s lépésről lépésre vezetni a nézőt azon az úton, melynek a végén mindannyian elsajátíthatjuk azt a különleges valamit, - nevezzük „élettechnikának”- amit egyedül Polcz Alaine adhat nekünk. Bármennyire is sötét témának gondoljuk az emberi bukást, szenvedést, a halált és a gyászt, Polcz Alaine nagyon fontos dologra világít rá. Mégpedig arra, hogy minden az emberért van. Minden azért történik velünk, hogy többek lehessünk, és valami jobb felé mehessünk. Inspiráló, erőt adó, példamutató életút az övé. Aki olvassa a könyveit, úgy érezheti rálelt egy forrásra, amelyből saját életéhez energiához juthat. Polcz Alaine fáradhatatlanul tette fel kérdéseit a világ legegyszerűbb és legbonyolultabb kérdéseire, amiket szinte mindenki feltesz az életben. Jelentős különbség az ő esetében az, hogy ezekre a kérdésekre a legtöbbször válaszokat is talált. Életművének megismerésével az olvasó és hallgatóközönség utakat fedez fel, reményt, vigaszt, erőt és megoldásokat kap saját életének tekintetében. Rendet teremt a rendetlenségben. Különleges gondolkodásmódja egészen forradalmi volt, aminek alapját az a felismerés adja, hogy minden tragédiát és veszteséget képes az ember maga javára fordítani. Kikezdhetetlen őszinteséggel tárja fel saját életének minden fájdalmas epizódját úgy, ahogy az ember csak a legjobb barátaival beszél. Polcz Alaine közösséget képes kovácsolni, aminek a közös nevezője nem más, mint a közös emberi sors. Emberek vagyunk, és itt kell tudnunk boldogulni. És ehhez Polcz Alaine minden segítséget meg is ad. A Teljes lényeddel című színházi est Polcz Alaine egész életén kísérli meg a hallgatóságotvégigvezetni. Egészen fiatal korától az utolsó napokig. Jelmez: Agica’s Yarn Products
Bernard Slade 1975-ben írta Jövőre veled, ugyanitt című vígjátékát, amelyért Tony-díjra jelölték, majd filmadaptációjáért az Oscar-jelölést is begyűjtötte. A darab több mint 1400 előadást ért meg a Broadwayn, a világ több országában is bemutatták. A történet szereplői Doris és George, akik ugyan mással élnek házasságban, mégis minden évben egy napot egymással töltenek, az évek során pedig a kaland mély emberi kapcsolattá válik.
A Mentőcsónak bemutatja a Novara előadását. „Valakinek muszáj döntéseket hoznia. Nehéz elfogadni, de mindig kell valaki, aki képes döntéseket hozni, és ha valaki erre nem képes, akkor annak követnie kell azokat, akik a döntéseket hozzák. Ez a színház! Ez csak színház!” Mert ha nem hozok döntéseket, ha nem vállalom fel a konfliktusaimat, akkor kiszolgáltatom magamat másoknak. De ha kiállok magamért, akkor hogy nem nyomom el a másikat? Meddig tartok én és hol kezdődik a másik? Egyáltalán valóban magamért állok ki, vagy már a problémáim sem az enyémek? Én határozom meg a közegemet vagy a közegem határoz meg engem? A saját történetemet élem meg vagy mások gondolatait ismételgetem? A szüleimét, a barátaimét, a családomét, a munkatársaimét, a politikusokét. Vagy pont azt gondolom, amit ők? Van saját valóságom vagy ez csak színház? Érdekel ez még egyáltalán bárkit?Ebben a fiktív országban, ahova most lenézhetünk, ilyen kérdések merülnek fel az emberekben. Van még ehhez közünk?
Sigridur Hagalin Bjornsdottir: A sziget című regénye alapján.Működő demokrácia egy pici szigetországban. Egy misztikus katasztrófa, mely leválasztja a külvilágot (mindenféle értelemben). A hétköznapok zűrzavara. Igazságkeresés. Pragmatizmus és a kríziskezelés erkölcse. A társadalmi hasznosság témaköre. A hiteles tájékoztatásba vetett bizalmunk alakulása. Hogyan változik az emberségünk egy ilyen helyzetben? Disztópia? Fikció? Valóság? Játékot és együtt gondolkodást kínálunk nézőinknek, akik egyben résztvevői is lesznek az eseményeknek. ARS konzulens: Takács Gábor
Az előadásban vaksötét, erős hanghatások és szexuális erőszak ábrázolása jelenik meg. #teisjobbankedveledakígyókatazénbizonytalanragyogásúhajamnál #minekvagyokilyenrongyoskisnudli #zsibbadt 2022. decemberében egy tízágyas kórházi szobában ébredtem csupa olyan emberrel, akik azon a napon már nem akartak volna felébredni. Nagyon lassan telt az idő. Mindig kijelöltem egy időpontot, amit várni lehetett, aztán kijelöltem egy következőt is, mert soha nem történt semmi. Reggelire cukros teát kaptam és egy szelet párizsis zsömlét kenyérrel. A körülöttem fekvőkön nem volt ruha, csak pelenka, és valami fásliszerűséggel voltak hozzákötözve a vaságyhoz. A vizit közben felém fordult az egyik pelenkás nő. Megszólalásig hasonlított az anyámra. A Pelléas és Mélisande ebből az élményből indul ki: Maeterlinck misztikus karakterei ugyanabban a kórházi szobában találják magukat, ahol én ébredtem fel. Történet a visszatalálásról és egy szerelmi háromszögről, amelynek harmadik tagja az a fájdalom, ami képes eljuttatni valakit oda, hogy véget vessen saját életének. De összemérhető-e a két szerelem? És mi van, ha csak meg kell halnunk ahhoz, hogy tovább élhessünk? Sas Zoltán ötödéves zenés színész hallgató Novák Eszter-Selmeczi György osztályában. Czirják Liliána ötödéves prózai színész hallgató Zsótér Sándor osztályában. Szabó Zola szabadúszó színész, sok helyen megfordult már, többek között Halász Péter és a Titkos Társulat előadásaiban. Szabó Tamás Bendegúz tájépítészmérnök hallgató. Sahin-Tóth Sára és Gálhidy Sára ötödéves rendező hallgatók Ascher Tamás-Forgács Péter osztályában. Koltay Dorottya Szonja képzőművész, 2020-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Kovács Luca másodéves a Freeszfe performansz osztályában. Szauer Lilla ötödéves dramaturg hallgató Kárpáti Péter-Fekete Ádám osztályában. Ilyen felállásban most először dolgoznak együtt. LÁTVÁNY: Koltay Dorottya Szonja ZENESZERZŐ: Gálhidy Sára ASSZISZTENS: Kovács Luca OSZTÁLYVEZETŐ TANÁR: Kárpáti Péter, Fekete Ádám