Szente Vajk egy unikális, néma előadást álmodott színpadra – legalább annyira merészen, mint maga Chaplin, aki már a hangosfilmek időszakában forgatta le nagy sikerű némafilmjét. Fekete-fehér látványvilág, zenére kidolgozott mozgássorok és a némafilmek stílusát idéző színészi játék jellemzi majd az előadást. „A színházban mindig az innovációt kell keresni, ami megújítja azt a formanyelvet, amit előadóművészetnek nevezünk – mondja a rendező. – A Chaplin korabeli színjátszás eszközei megváltoztak már, épp ezért lehet ma újra izgalmas a néma történetmesélés.” A cselekmény középpontjában egy csavargó áll, aki magányosan tölti napjait a nagyvárosban. Egy nap rámosolyog a szerencse: beleszeret egy vak virágáruslányba és ráadásul megmenti egy milliomos életét, aki ettől fogva barátjának tekinti. A bökkenő csak az, hogy a gazdag mecénás csak akkor ismeri meg, ha részeg, és ebből sok-sok galiba származik. A Csavargó a gazdag pártfogójától kapott pénzből meggyógyíttatja a lányt, ő maga viszont börtönbe kerül…
„Hegedűs a háztetőn… valahol mind azok vagyunk. Megpróbálunk egy letisztult dallamot kicsalni, miközben egyensúlyozunk, hogy ne szegjük nyakunkat. Nem könnyű!” A helyszín a 20. századi Anatevka, egy zsidók és oroszok lakta falu, ahol a közösségéletét a vallás és a mindenre kiterjedő hagyományok határozzák meg. Itt él Tevje, a tejesemberfeleségével, Golde-val, valamint öt lányukkal. Az apa mindent elkövet, hogy a családot összetartva lányait a tradíciók szerint adja férjhez. A fiatalok azonban vallási eszmék helyett, szerelemből kívánnak házasodni, így a legidősebb lány, Cejtel a dúsgazdag férj helyett a szegény szabólegényt, Mótelt választja; húga, Hódel Szibériába utazik fogvatartott kedvese, Perchik után; Háva, a harmadik lány pedig egy más vallású fiú mellett talál rá a boldogságra. Mindeközben a helyi zsidó közösségnek különböző megpróbáltatásokkal kell szembenéznie: az egyre erősödő antiszemitizmussal, a politikai megmozdulásokkal és végül a rendelettel, hogy vagyonukat hátrahagyva el kell hagyniuk őseik földjét! A darabot Magyarországon először az Operettszínházban mutatták be 1973. február 9-én Vámos László rendezésében, a főszerepben Bessenyei Ferenccel. Nagyon fontos mű, mely egyfajta átmenetet képez az operett és a musical műfaja között, különleges zenei világával és keserédes humorával szólítja meg a nézőket. A darabot 1974-ben betiltották, és csak tizenegy év múlva, 1985-ben mutatták be újra, ugyancsak az Operettszínházban. 2021-ben Bozsik Yvette rendezésében, a színház valamennyi művészének közreműködésével tér vissza repertoárunkra! Sólem Aléchem novellái alapján. Közreműködik: a Budapesti Operettszínház ÉNEKKARA, BALETTKARA és ZENEKARA, valamint a BOZSIK YVETTE TÁRSULAT táncosai.
Hogy az meg mi és mi kell hozzá?Kell egy nagyformátumú művész, jelen esetben zenész és zeneszerző, aki vette abátorságot, hogy a múlt évszázad közepe felé, Magyarországon szülessen meg. Kell az ő eseménydús élete és egyedülálló munkássága.Kell egy író, aki a könyvéből darabot ír.Kell hét baromi jól éneklő és játszó színész.Kell egy elképesztően profi zenekar.Kell zene. Jó zene. Nagyon jó zene!Kell huszonegy dal.Kell millió nagy és apró szórakoztató ötlet, játékban, zenében, táncban.Kell látvány, ami egyszerű, mégis ötletes és magával ragadó.És végül kell ön, hogy eljöjjön, megnézze, lassan elengedje magát, dúdoljon,énekeljen, emlékezzen, merengjen, megdöbbenjen, nevessen, sírjon, majd vonja le atanulságot: egyedül nem megy! A zenekar tagjai: Hoffmann György, Dobos László, Hajba Áron, Hajba Imre és Almann Gergő.
Rémmese. A Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves prózai színművész osztályának előadása. Yahoo országot államcsőd fenyegeti. A gazdagok nem akarnak segíteni, a szegények nem tudnak. És még lázonganak is. Mit lehet itt tenni? Új vezetőt kell találni, új ideológiával! Aki vállalja a piszkos munkát. Mindig van ilyen. Itt éppen Iberinnek hívják. A népet lelki alapon gömb- és csúcsfejűekre osztja. És minden rosszért a csúcsfejűeket teszi felelőssé…
„Egy rejtélyes idős úr éli eseménytelen hétköznapjait lányával egy vidéki kúriában. A hajdan volt filmsztár megdermedt életét egy újabb mindenes jövetele töri csak meg. A fiatal gondnok viszont csak gondot okoz a ház körül, hisz a felmosórongynál jobban izgatja a színház, a bevásárlásnál pedig sokkal jobban a helyi boltos kisasszony.” Fergeteges, csupa szív történet, parádés szereposztással és feledhetetlen élőzenével a Karinthyban.
,,Olyan volt sokáig, mint valami lényecske. Se nem lány, se nem fiú. Mint egy nagy üres szív, ami még minden előtt van és az életért, szeretetért könyörög, nap mint nap, év után év. Mintha az ediigi jelentéktelen élete arról szólt volna, hogy megtanuljon élni, hogy minél inkább a többiekhez hasonlóan éljen, de leginkább életre keljen. Tudom, hihetetlen, hogy mindez azért történhetett, mert egyszer valaki otthagyta a kórházban, mert az, aki világra hozta, nem őt választotta.”
„Az ember célja mi a földön?Legyen önmaga – röviden –S csak magamagával törődjön.” (Henrik Ibsen) A norvég drámaíró Henrik Ibsen az emberi psziché nagy ismerője. Műveiben minden esetben olyan mély lelki folyamatokat tár olvasói elé, amelyet az orvostudomány csak később nevesített. Az apátlan Peer Gynt a mesék világába menekül a szürke hétköznapok és a társadalmi megvetés elől. Története sehova sem tartozás, az örökös úton levés és az önámítás tragédiája. De fordítsuk meg a kérdést: mikortól bűn az, ha elménk egy másik síkon nyer élményt magának? Zene: montázs
Az, hogy valami változik, érzékeljük, tudjuk, felnőtt korunkra megismerjük a változás természetét.Arról a szóról, hogy örökké is lehetnek ismereteink, sőt élményeink! Amikor flowban vagyunk,akkor minden pillanat kitágul, egybeolvad a múlt-jelen-jövő, lineáris szinten megszűnik az idő. Saz az érzésünk, hogy csak úgy vagyunk….De mi is az az egység? Mitől lesz valami egy, vagy pont nem az…? Azért, mert egy térben vagyunk, vagy mert ugyanazt csináljuk? Szabályokat alkotunk? Mitől család egy család, csapat a focicsapat, kórus a kórus, nemzet egy nemzet?Az összetartozás érzése hol születik meg? Az egyénekben, vagy az valami az egyéneknél sokkal nagyobb közeg, szféra? S ez a valami kitapintható-e, sejtjeinkben is érezhető-e? Mi az egység esszenciája?Létezik-e olyan pillanat, amihez sem hozzátenni, sem elvenni nem lehet, pont úgy teljes, ahogy van? S ez a pillanat lehet-e változással teli, örök, és társainkkal együtt egységet alkotva önfeledt? Az Amőba című előadásunkban a fenti kérdésekre kínálunk válaszokat, és arra is kísérletet teszünk, hogy a néző is az előadásban megteremtett egység része legyen, még akkor is, ha ülve szemlélődik.Gesztelyi Nagy Csilla - táncművész, koreográfus, testtudati tréner, Craniosacralis kezelő.,,Táncművészként és koreográfusként az utóbbi közel 10 évben a mozgás-improvizációs kísérletek nagy hangsúlyt kaptak munkáimban. Különféle mozgásminőségeket kutatok és igyekszem különbözőféleképpen ábrázolni azokat, a mozdulatokhoz tartozó energia áramlatokkal játszok. Valami olyan a testből induló, de a fizikális lényen túlmutató létezést/létállapotokat igyekszem tánc közben megélni és ezáltal megjeleníteni, ami ’varázslatossá’ teszi a mozgást, természetessé, önfeledtté. A fizikai test és az energia test kapcsolatát kutatom egyéni szinten, illetve a táncosok közötti improvizatív interakciókban. Ennek a hátterében létező technikák állnak, az én esetemben a Skinner Release Technika- testtudati módszer, és a tajcsi (harcművészet) és a csikung, a Craniosacralis Biodinamika (gyógyító kezelés) és a Kapcsolatteremtő gyógyítás (energetikai módszer), amelyek rendszeres gyakorlása során jutottam el a jelenlegi állomáshoz. Ami valójában nemcsak állomás, hanem egy olyan folyamat, ahol egyre otthonosabban mozdulok, alkotok; valamint ahová újabb és újabb alkotótársak érkeznek hozzám. A legelső ilyen meghatározó találkozás és alkotás Vavra Júliával történt, amiből az Ö B Ö L című darabunk született, a következő alkotás az Amőba (csoportos koreográfia) és A test misztériuma, Mikó Dáviddal közös előadásunk.” Előadók: a Közép- Európa Táncszínház táncosai Zenei szerkesztés: madlaProdukciós menedzsment: Gerlits Réka
A londoni Soho legmélyén Bicska Maxi, a sármos rablógyilkos titokban feleségül veszi Peacock, a koldushálózatot működtető üzletember egyetlen leányát, Pollyt. A koldusok királya azonban elégtételt vesz a bandavezéren lánya elcsábításáért… A zenés színház műfajának egyik legmeghatározóbb darabja, tele jobbnál jobb dalokkal, merész koreográfiával. A hírnevének megfelelően humoros és egyben elgondolkoztató darab. Kurvák: Szucskó Noémi, Kucskár Kamilla e.h., Sinka Edina e.h., Jakab Zsanett, Tonhaizer Tünde, Veres Dóra Koldusok: Horváth Barnabás e.h., Nagy Ferenc e.h., Czakó Gábor, Jakab Roland, Horváth Ádám
Óvóhelyi színház. A Bunker Cabaret jelenetei Kijev bunkerében születtek. Hogyan lehet beszélni a háborúról? Az ironikus, nyers, egyszerre vicces és megrázó színházi produkció ötvözi a zenét, költészetet, táncot és filmet. Egyszerre tárja fel az előadók egyéni háborús élményeit, a művészi alkotás nehézségeit és egyetemes érvénnyel beszél a szerelem és a totalitarizmus, művészek és közönség kapcsolatáról. A Hooligan Art Community egy független színházi társulat, amelyet Kijevben alapítottak 2019-ben. A társulat nem hagyományos színházi terekben hoz létre előadásokat, amelyek fókuszában a színész és a néző közötti kapcsolat kiemelt szerepet kap, olyan fontos témákon keresztül mint a véleménynyilvánítás szabadsága és egyenlőség.2022. február 24-én az orosz invázió háborút hozott egész Ukrajnára, melynek hatására a társulat munkája egyik napról a másikra megszűnt. 2022 májusában, a társulat tagjai lehetőséget kaptak, hogy részt vegyenek Németországban egy rezidenciaprogramon, azonban a törvények értelmében a férfiak nem hagyhatták el az országot. Ennek ellenére a társulat férfi tagjai elkezdtek jeleneteken dolgozni a kijevi bunkerben, ami az előadás alapja lett.A társulat művészei 2022. augusztus 18-án az Egyesült Királyságban találkoztak újra, ahol közösen létrehozták a Bunker Cabaret című előadást.
A Forte Társulat & DADOR Project előadása. A Forte Társulat és a Dador Projekt Zenekar Concordia című előadása a barokk zenetörténet olyan klasszikus szerzőinek műveire készülő koreográfia, mint Francesco Cavalli, Tarquinio Merula, Claudio Monteverdi és Giovanni Battista Fontana. Az élő zenekarral és egy énekesnővel kísért táncjátékban, 12 zeneműre, groteszk és lírai kettősök bomlanak ki, Jean Anouilh Euridike című drámájának szenvedélyes dialógusaival ötvözve a tánc, az élő zene és a prózai szöveg szerves egységében. Concordia, - vagyis a szívek összhangja — előadásban az egyetértés és viszály, csábítás és szerelmi őrület ismétlődő basszusmenetekre felfűzött szerelmi történetekben jelenik meg. Legyen szó strófikus dalról, rondó-szerű refrénről vagy ismétlődő basszusról, a közös zenei, verbális és mozgás nyelv maga az ismétlődés. Az előadás felépítésében felváltva jelenlévő énekes és a hangszeres darabok, valamint a tánc, folyondár-szerűen vezetik a nézőt a sötétségből a fény felé. A produkció az olasz korabarokk legszebb lamentoi köré szerveződik, melyet magyarra panaszként fordíthatunk. A lamento basszus lényege ugyanazon hangjegyek hipnotikus ismételgetésében rejlik, s e makacs visszatérés a fájdalomban, vagy épp az örömben való időzés spirálszerű zenei és koreografikus színpadi képe.
August Strindberg a svéd színház és irodalom egyik legismertebb, ugyanakkor igencsak ellentmondásos alakja.Nyughatatlan alkotó, mindig új formákat keresett, új színpadi megoldásokkal és játékstílussal kísérletezett. Naturalista, expresszionista és szürrealista drámái is vannak. Utolsó alkotó szakaszában, 1907-ben nyitotta meg az Intim Színházat kísérleti kamaraszínházként, ami 1910-ig működött. Ekkor írta kamaradarabjait, elsőként A pelikánt. Az izgatta, hogy a korabeli színházi hagyománnyal szakítva a nézőkhöz intim közelségben kevés szereplős, egyszerűségében is részletgazdag, megfigyelésen és tapasztalatokon alapuló hitelességgel formált történetet vigyen színre, minimáldíszletben. Nem véletlen, hogy Ördög Tamás, a Dollár Papa Gyermekei színházi műhely egyik alapítója és vezetője többedjére rendez Strindberget. Előadásaiban ő is eszköztelenségre törekszik, pusztán a színészi jelenlétre és a történetben rejlő feszültségre támaszkodik. Sajátos munkamódszerének része, hogy az előadások végső szövege a próbafolyamat során alakul ki, a színészek személyiségére is építve, ezáltal is minél érvényesebb megszólalást téve lehetővé. A pelikán egy diszfunkcionális család életébe enged betekintést. Ma divatos kifejezéssel abuzív szülőnek neveznénk az anyát, aki mindenkit manipulál maga körül, és közben saját magát tünteti föl áldozatként. Halálra gyötri férjét, fizikailag és érzelmileg is bántalmazza a gyerekeit, kijátssza őket egymás ellen. Az apa halála után a – már felnőtt – gyerekek szembesülnek az igazsággal, és nem hajlandóak tovább hazugságban élni, ezért végzetes lépésre szánják el magukat. A gyermekeit saját vérével tápláló pelikán az önfeláldozó szülői szeretet szimbóluma. Strindberg címadása ironikus gesztus. Ez a pelikán a gyermekei vérét szívja. „A fő kérdésem, hogy van-e saját sorsunk, életünk. Vannak-e szabad döntéseink. Vagy egy előre meghatározott pályán mozgunk és maga a létezés, az élet is egy olyan automatizmussá lett szörnyszülött, ami éli, csinálja magát. Akár úgy is, hogy mi semmit sem teszünk. Csak nézzük egy félig kényelmes kanapéról. Lehetséges függetleníteni magunkat a szüleinktől? És a gyerekeinktől? Csak hazudni tudunk? Brutális családtörténet 1907-ből. Változni nem változott semmi. Nem véletlen, hogy Strindberg volt Bergman legnagyobb kedvence már gyerekkorában is.” | Ördög Tamás
Egy befolyásos ember meghal. Apa, férj, barát, üzlettárs, politikus. A hatalmas életmű hatalmas űrt hagy maga után, melynek betöltéséért azonnal megindul a harc, miközben az omladozó magánbirodalom alapjai egyre-másra bukkannak ki a törmelékek alól. De utoljára, egy korszak méltó zárásaként, vagy épp egy új nyitányaként még mindenki szeretne felszabadulni. Felszabadulni végre valami alól. Gyász és korrupció csap össze a nyilvános és a személyes térben. Ilyenkor nem szabad elveszíteni a humorérzékünket.
Egy kislány a nyolcvanas évek Magyarországán. Figyel, tanul. Tanulja a világot, aminek a megértése bármikor nagy feladat lenne, de ebben az évtizedben különösen is az.Tanulja a többi gyereket, hogy miben olyan, és miben más, mint azok. Tanulja a felnőtteket, akikkel (egyre inkább úgy érzi) nem stimmel valami. És ahogy elmerül a sok kis részletben, szépen lassan világossá válik számára: a körülötte lévők nem mondanak igazat. Nem úgy van semmi, sem a felnőttekkel, sem a fiúkkal, sem a tanárokkal, sem az apjával, az anyjával, a sosem látott nagyszüleivel, mint ahogy gondolta. És mialatt először lesz életében szerelmes, először csalódik másokban, először rúgja szét a biztonságot, amiben addig kisgyerek volt – azalatt arra is először döbben rá életében, hogy akikben a legjobban bízik, azok hazudnak neki. Mit kezd a család sötét titkaival egy gyerek? Mit kezd a hallgatással, az évtizedekkel korábbi tragédia nyomaival, a pállott évtized kellemetlen szagával, a félrefordított tekintetekkel, az egyre kevesebb meggyőződéssel beléfojtott szóval? De a kiskamaszkor nem csak a trauma, hanem a trauma ellenszere is egyben – pont felnőtt annyira, hogy megértsen mindent, és pont gyerek annyira még, hogy ellenszereket találjon. Lehet, hogy az, hogy ő egy gyerek, valójában nem hátrány ebben a nyomozásban, hanem olyan lehetőség, ami csak neki jutott. Csak ő tudja megemelni azt, ami már szinte agyonnyomja a felnőtteket. Úgyhogy nekilát, hogy mindennek a végére járjon… Zene: Táborszky Bence
- történet- Marianna D. Birnbaum Mici forgatókönyve és Apu című elbeszéléseiből színpadra adaptálta: Borgula András Anyu, szorítsd meg a kezem, ha hallod, amit mondok – ismételgeti egy kétségbeesett nő egy kórteremben, kómában fekvő édesanyja ágya mellett. Anyu nem válaszol, pedig talán nem öntudatlan, talán meg tudná szorítani a kezét, hiszen hallja, amit mond – csak úgy dönt, hogy nem teszi. Ők ketten sosem tudtak kommunikálni egymással, miért pont most kezdenék el? Valahol, valamikor márpedig el kell kezdeni. Mici, a magyar-zsidó asszony, és Daisy, a lánya, aki eddigre már ízig-vérig amerikai, beszélgetni kezdenek. A lány nem tudja, hogy az anya mindent hall, az anya nem tudja, hogy a lány korábban mit hallott. Most, az öntudatlanságban, a halál küszöbén, végre megpróbálnak egymásra figyelni. Vajon igaz a mondás, hogy sosem késő? Marianna D. Birnbaum irodalom- és kultúrtörténész, aki évtizedekig a kortárs magyar irodalom nagyköveteként tevékenykedett az Egyesült Államokban, egyszer csak úgy döntött, megírja a szülei történetét. Hogyan bántak édesanyjával az országok, az évtizedek, az emberek. Hogyan bánt vele a férje, és hogyan bánt vele ő maga. Animáció és vetítés: Tóth Zs. Szabolcs Ez egy igaz történet. De nem csak az ő igaz története. Számtalan 20. századi anya és lánya története, akik nem tudtak meglenni egymással, de nem akartak meglenni egymás nélkül. Történet egy anyáról és egy anya lányáról, történet az átveszekedett évtizedekről, történet arról, hogyan hagyja el egy ország a polgárait, aztán a polgárai egy országot, történet egy egyszerűnek hitt emberi kapcsolatról, történet a múltról, történet a múlt férfijáról, férjről és apáról, történet a szeretetről, történet a történtekről. Szorítsd meg a kezem
Munkatársas - konfliktusmegoldások humorral és improvizációval a munka világában. Alkalmazotti lét és kiszolgáltatottság? Vállalkozóként sincs kolbászból a kerítés? Mit tegyünk, ha a vállalatvezető játszmákba hajszol és visszaél a helyzetével? Mi történik, ha a munka kihat a családi és a párkapcsolati életünkre? Hol a határ? Hogyan szabhatjuk mi magunk meg azt? Megannyi kérdés megválaszolásában és a mindenki által ezerszer megélt helyzetek és megoldásaik tolmácsolásában a színészi improvizáció és a munkahelyi konfliktusok megoldásában jártas mediátorok közös játéka segít. Nincs, aki egy-egy jelenetben nem ismer majd magára...vagy kollégájára.Motivációs, ötletadó, szórakoztató estünk parádés szereposztásban és a témát egyedi megközelítéssel, több generációt is megszólítva akár segítheti a nézőket egy, már régóta halogatott munkahelyi döntés meghozatalában, vagy akár az újjászületésben. Játékmesterek: Gönczi Dorka mediátor és Varga Zsolt kommunikációs szakértő.
Az "Egy komcsi nyanya vagyok!" Dan Lungu első, magyar nyelven megjelent regénye, amely a '90-es években játszódik. Egy nyugdíjas fémipari szakmunkásnő, Emilia Apostoae meséli el életét, sok humorral és (ön)iróniával. A történet vezérfonala a népszerű sztereotípia: "az előző rendszerben jobb volt"."...Minden hétvégén kirándultunk. Elmentünk a bukovinai kolostorokhoz. Nem volt könnyű benzint szerezni, de megoldottuk. Csak az nem tudott szerezni, aki nem akart. Aztán jött az a keserves idő, amikor a spórolás miatt, egyik hétvégén a páros, másikon a páratlan rendszámú autók közlekedhettek. De akkor is mentünk ide-oda. Fiatalok voltunk! Boldogok voltunk! Szép volt! Két évvel a forradalom után el kellett adjuk az autót! A benzin egyre drágult, másra kellett a pénz. Most még egy rollert se tudnék venni."Dan Lungu román író, szociológus, politológus.1969-ben született a moldvai Botosaniban, jelenleg Iasiban él. A legnépszerűbb, legelismertebb, legtöbb nyelvre lefordított kortárs román író. Az "Egy komcsi nyanya vagyok!" című regényét eddig több mint 10 nyelven adták ki. Magyarul megjelent másik regényének címe: "Hogyan felejtsünk el egy nőt."
Egyszer mindenki kimondja: együtt, veled. Egyszer mindenki benne volt, vagy épp benne van. Lehetsz férj, feleség, szerető. De lehetsz egyszerre kettő.
A kiváló humorú Mrs. Bradshaw egy nap Görögországba szóló repülőjegyet kap, ami gyökerestül felforgatja az életét. Szembe kell néznie fiatalkori önmagával, a szabadszellemű, lázadó Shirley Valentine-nal, aki Mrs Bradshawként mára olyan magányossá vált, hogy élete sorsfordító döntéseit kénytelen a konyhafallal megbeszélni. Például, hogy elhagyja-e Liverpoolt és a férjét, hogy Kolombusz Kristóffal együtt elhajózzanak Klitorisz szigetére… Willy Russel remekbe szabott, szívmelengető és sziporkázóan humoros sikerdarabját új fordításban láthatja a közönség Balsai Móni nagyszerű tolmácsolásában. Az előadást, a színházunkban nagy sikerrel játszott Büszkeség és balítélet rendezője, Ujj Mészáros Károly állította színpadra.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem ötödéves prózai színművész osztályának előadása. Színész szegény nem tehet róla… Rá írtuk a filmet. Szegény színház!A növendékek vígjátéka.Akik még élnek.