A Forte Társulat, a Pannon Várszínház és a Lukács Miklós Cimbiózis Trió közös produkciója. "Nincsenek véges történetek. Az emberek elmúlnak, de a cselekedetek nem. Örökös egy folyás az élet. Bajos volna hát belátni, s mi gyönge szemű emberek ezért aprózzuk föl esetekre. Ígyen csináltunk a nagy folytonosságból kis történeteket. Ígyen törik az élet nagy harmóniája az emberek ajkán mesékre, csodákra, szenzációkra, anekdotákra, vígjátékokra, regényekre és tragédiákra. Kicsi dolgokra nagy kórusok helyett. Kár, kár. Legalábbis meg kellene próbálni összeláncolni a történeteket. Hiszen ezek a történetek egymásból folynak." (részlet Ady Endre Végtelen történet c. novellájából) Ady novellái a köztudatban mindmáig nem foglalják el azt a helyet, amely őket nemcsak szerzőjük, hanem önértékük révén is megilletné. Az inkább anekdotikus elbeszélésekhez szokott olvasóközönség annak idején nem vette észre bennük a lélekrajz tragikus mélységét, az éles megfigyelésekből fakadó belső történeteket és a szerző egyszerűsége mellett, egyénien színes, markáns nagy kifejezőerejű prózai stílusát. Ady költészetéből a ballada tulajdonságai jöttek át novelláiba. Ott váltak formákat megalapozó tényezőkké. Esztétikai hatásukat a nyelvi tömörítés elszánt indulata teszi. Jellemző rájuk az elbeszélő próza határait is áttörő mese-tömörítés, olyan szűkszavúság, amely mégsem kelt hiányt. Horváth Csaba és a Forte Társulat ezt a szűksavúságot bontja ki és ábrázolja saját színházi nyelvén keresztül. Gesztusokkal, mozdulatokkal emeli ki Ady humorát és éleslátását, lelki mélységeit és a korra jellemző társadalmi és szociográfiai sajátosságokat.Ezekben a történetekben a két legerősebb hang, a kortárs magyar valóság ábrázolása és a saját életéből feltoluló emlékek szubjektív színezetű önvallomásai. Ady ezen írásaiból szinte egész fiatalkorát rekonstruálni lehetne, különösen gyermekkorát és az iskolai éveket. Kora Magyarországának morális válsága is érzékenyen tükröződik novelláiban. Önmaga tudatosan vallotta „Hiszek abban, hogy az igazi zene, az igazi dal onnan száll, ahol már a halál a birtokos úr.” Az előadás Lukács Miklós, a világ egyik legtöbbet foglalkoztatott cimbalomművészének zenéjére épül, aki a kortárs zene, a jazz és a különböző népek népzenéinek ötvözetéből olyan egyéni és emelkedett A színészek játéka és az élő zenei jelenlét a kortárs színház nyelvén kelti életre Ady Endre, a nagyközönség számára ismeretlen és sok titkot rejtő novelláit. Közreműködik:Lukács Miklós Cimbiózis Trió(Lukács Miklós – cimbalom, Orbán György – nagybőgő,Gyárfás Attila – dob) Szöveg gondozása: Földeáki Nóra, Horváth Csaba
"Minek az embernek ellenség, ha vannak barátai?" - szól a frappáns mondás, és milyen igaz! New York város alpolgármestere a tizedik házassági évfordulóját ünnepli. Érkeznek a szűk baráti kör tagjai, ám a személyzet eltűnt, a feleségnek nyoma veszett, és vajon hol lehet maga a nagyszerű barát és gondos férj?
Egy vidéki kulturális intézményben leváltják az igazgatót: épp a régi igazgató búcsúztatása és az új igazgató beiktatása zajlik. Itt van a minisztérium képviselője, a helyi önkormányzat kulturális felelőse, a régi igazgató és kirúgástól rettegő munkatársai, és itt van az új, fiatal igazgató is, egy baráttal, kinek szerepe még homályos. Az igazgatótanács tehetetlenül követi az eseményeket, jóváhagyásukat senki sem kéri. Furcsa módon szinte mindenkit elkísér a házastársa is a ceremóniára, és lassan rájövünk, hogy ez a közpénzből működő intézmény valójában egy családi vállalkozás, aminek felkavart állóvizét magánéleti viharok is fodrozzák. Jean-Luc Lagarce vígjátéka kórusmű tizenhét hangra. A tizenhét színész majdnem folyamatosan jelen van a színpadon, és ahogy Csehovnál, itt is a látszólag eseménytelen felszín alatt zajlanak az igazi konfliktusok. Egy elszólás, egy elharapott félmondat, néhány közhely vagy cinikus megjegyzés okozza a kirobbanó válságot, melynek banalitása nevetséges és sírnivaló. Jean-Luc Lagarce (1957-1995) francia drámaíró és rendező, a Théâtre de la Roulotte alapítója. Mintegy 25 színdarabot írt, melyeket életében főként saját maga állított színpadra. Ma már ő az egyik legtöbbet játszott kortárs szerző Franciaországban. A várományos magyarországi ősbemutató, a darab fordítása az Örkény Színház számára készült. Írta: Jean-Luc Lagarce
Aranyosi Péter:Tankmániás légpuska-tulajdonos, aki volt már akasztott ember is, persze csak viccből. Elszánt Diósgyőr-szurkoló, közönségszervező, a Rádiókabaré munkatársa, az Esti Showder dizájncenter-felelőse, poén-gyáros, a Wekerle-telep egyetlen rúdtánc-idomárja. Borostás tanárember, noha csak hallgatóként látott katedrát. Komolytalan családapa. A számítógépes stratégiai játékok és a stand-up fellépések olykor napokra is elszólítják a gyermekei mellől. Vele van az erő, de érzi, nem jelent jót halottas kocsival érkezni az APEH-be. A Kabinet Rt. buli- és tömegzenekar jobb keze, az ember, aki bosszút forral a saját édesanyja ellen.Dombóvári István:Falun született. Kisbabának olyan csúnya volt, hogy a szülei sokáig tanakodtak azon, hogy a gyerek helyett a nála sokkal jobban kinéző méhlepényt kellene hazavinni. Sokak szerint a mai napig nem lehet pontosan tudni hogyan is döntöttek végül a szülők. Ránézésre nem lehet megállapítani.Alacsony. Sokáig azt hitte, hogy ez az állapot változhat. Még egy OKJ-s Legyünk magasabbak tanfolyamot is elvégzett, de olyan magasan volt a tábla, hogy nem látta, így megbukott a vizsgán. Amorf. Hét évente testsúlyának felét leadja, majd újra felszedi. Ezzel mintegy híven demonstrálja a hét bő és a hét szűk esztendőt, amely már-már biblikus metafora.A szereplés számára terápia. Élvezi, hogy bámulhatja a nőket, akik az előadás alatt a zárt ajtók miatt nem tudnak tőle elmenekülni. Humora nehezen behatárolható, valahol a ne már és az inkább hagyd abba irányzatokat képviseli. Még nem olyan okos, hogy felérje ésszel, hogy mennyire buta. Valóra szeretné váltani az álmát. A forintját pedig euróra.
Rockopera magyar nyelven, magyar és angol felirattal. A rockopera szimfonikus operaváltozatának ősbemutatója. A magyar rockopera- és musicaltermés messze legsikeresebb darabját áthatja a klasszikus operákra jellemző gondolkodás. A zeneszerző, Szörényi Levente 75. születésnapja alkalmából az Opera a Nemzeti Összetartozás Napján egy igazi kuriózummal kísérletezik: az István, a királyt operai hangszereléssel, operaénekesek előadásában viszi színre. Így a mű teljességgel megszabadulhat a kihangosítás szükségletétől, és a legnagyobb magyar színházi tér, az Erkel Színház atmoszférájában újabb értékei tűnhetnek fel. Gyöngyösi Levente zeneszerző munkája főhajtás Szörényi Levente művészete előtt. Az István, a király című rockopera Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája nyomán készült.
„Mozartért érdemes volt az evolúciónak megtörténnie.” - Peter Shaffer Antonio Salieri II. József császár udvarának ünnepelt komponistája, kiváló muzsikus, aki megszállottan hisz abban, hogy ő Isten kegyeltje, fenséges dallamaiból a Teremtő hangja szól... Egészen addig, míg meg nem jelenik Bécsben Wolfgang Amadeus Mozart, egy pimasz, szabadszájú, öntelt, fiatal zseni, aki mellett ő csak ügyes mesterembernek érezheti magát, ráadásul Isten még azzal is bünteti, hogy a városban ő az egyetlen, aki ezt a páratlan tehetséget igazán értékelni tudja. És Salieri bosszút esküszik. A középszerűség szívóssága igyekszik legyűrni a gyanútlan, nagyvonalú és törékeny zsenialitást.
Párhuzamos történetek, melyek a mélyben összefüggnek. Sorsok, melyek alapvetően meghatározzák egymást. Az 1920-as évek elején a nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek pedig árvaházba kerülnek. Fél évszázaddal később ugyanebben a családban az ötéves Eszter szokatlanul meghitt kapcsolatot alakít ki a nagyapjával. Úgy érzi, csak tatusra számíthat, aki mindennél jobban szereti unokáját, s akiben Eszter mindenki másnál jobban megbízik. Eleinte észre sem veszi, hogy ezzel a bizalommal a nagyapja visszaél… Vajon meg lehet-e törni a generációkon átívelő, torz családi mintákat? Az Egyasszony alkotói ismét egy tabutémáról készítettek előadást. Plakáttervező: Csáfordi László
Madách Imre és Nádasdy Ádám szövege alapján. „Az emberek 2000 év előtt is olyanok voltak, mint most. Az emberiség maga tette magát azzá, ami. Mi az idő?” (Madách Imre) Madách Az ember tragédiájában nagyívű utazásra invitál. Azokat a kérdéseket teszi fel, amelyek egyidősek az emberiséggel, és hol felemelő, hol kétségbeejtő gondolatokra lel válaszként. Mi is választ akarunk, tudni akarjuk, miért küzdünk, de sejtjük, hogy a nagy Összefüggést sosem mondhatjuk ki egyetlen pontosan megfogalmazott állításként. Próbálkozunk és elbukunk, egészen addig, míg az életünk egy átlagos szerda délutánon váratlanul véget nem ér. Ádámot és Évát Lucifer vezeti az úton, megosztja velük a tudást, de az „igazság” és a „valóság” csalóka fogalmai újra és újra szétesnek körülöttük. Alkotótársaimmal minket az motivált, hogy nemzeti drámánkat kortárs szövegként olvasva olyan előadást hozzunk létre, amelyben nem Madách nyelvi és dramaturgi bravúrjai előtt hajtunk fejet, hanem megengedjük magunknak, hogy a segítségével asszociáljunk, mellérendeljünk, felnagyítsunk, átkeretezzünk témákat, és a történelmi tablók felsorakoztatása helyett az emberi élet stációit és meghatározó helyzeteit keressük. Vagyis új utazásra hívjuk azokat, akiket hasonló kérdések foglalkoztatnak. Székely Kriszta Díszlet-, jelmeztervező asszisztens Szabados LucaJelmeztervező gyakornok Krausz NádaDíszlettervező gyakornok Karácsony Anna Munkatársak: Bárány Bence, Batta Eszter, Brusznyiczki János, Dögei Mátyás, Elek Bea, Fodor István, Fórián Péter, Frankó Bence, Halász Attila, Kántor László, Kása Ádám, Kertész Janka, Kiss Bence, Kovács Bálint, Kovács Ildikó, Kulcsár Nóra, Makray Gábor, Masát Máté, Mészáros Gábor, Molnár László, Nagy Réka, Németh Ferenc, Ónodi Zsolt, Pap Miklós, Szabó András, Szabó Sára, Szakács László, Szalontai István, Szeberényi Lejla, Sziebert Sebestyén, Tóth Barbara, Tóth Bertalan, Tölli Judit
Az Őrült Nők Ketrece egy olyan hely, ahol mindenki az lehet, aki. Vagy épp az, aki lenni akar. És ha muszáj másnak mutatnod magad, mint aki vagy? Hit, remény, szeretet, munka, család, haza, tegnap, ma, holnap, én, te - és ketten együtt.
Úgy döntöttek, tanulva a mesehősöktől, bátrak lesznek és igent mondanak erre a kalandraAz impróban minden előadás premier - ez most duplán igaz. Felszabadító és mágikus élmény élőzenés impróelőadásban játszani, ezért a társulatban egy ideje arról fantáziálunk, hogy szeretnénk egy olyan MesélŐk előadást is közönség elé vinni, aminek hőseit, helyszíneit felnőtt nézők inspirálják. Úgy döntöttünk, tanulva a mesehősöktől, bátrak leszünk és igent mondunk erre a kalandra. Vagyis igen, és…-t! Ezen a ponton nehéz egyebet elmondani az estéről, hiszen különlegessége, hogy nem volt még ehhez hasonló felnőtt MeséŐk előadásunk. Az impróban minden előadás premier - ez most duplán igaz.
Két fickó és egy nő a jövőből, a 142-es bolygóról érkezett vissza. csak azért, hogy egy kicsit újra felidézzék a régi időket: a discót, a bulit, a flörtölést, a sikereket. Szeretnének ismét berobbanni. Két nevetséges pojáca és egy vagány nő, akik egy kölcsönkért füstgép keltette köd homályában fetrengenek egy szűk szoba padlóján, amelyről azt hiszik, hogy a világot jelentő deszkák. Nem veszik észre, hogy már más idők járnak. Teszik magukat, énekelnek, pörögnek erőlködnek, mindent bedobnak a kimerülésig. Nevetségesek és esendőek, de mindig felállnak, és ezért szeretjük őket. Zene: Satori - Plato's Dream Szakmai konzultáns: Lörinc Katalin
Tragédia magyar nyelven a Szophoklész Élektrájából. Bornemisza Péter közel 500 évvel ezelőtt lefordította, illetve átdolgozta az emberiség egyik legismertebb és legerőteljesebb görög drámáját, Szophoklész Elektráját. Bornemisza igazi magyar történetet, kortárs drámát írt az antik remekműből, mely olyan időtálló lett, hogy karaktereiben ma is ráismerhetünk magunkra és a világunkra. A Magyar Elektra egy nagy drámaíró munkája: nyelvileg érett és tökéletes, és jól mutatja szerzője intellektuális erejét, gondolati gazdagságát. S bár a nyelvezet elsőre nehéznek tűnik, ha Shakespeare-t eredetiben nézik az angolok, mi miért ne tehetnénk meg ezt egy régi magyar színdarabbal? Valamint: Rimár Izabella/Szabó Renáta Dramaturgasszisztens: Szántó Száva
Immerzív parlamenti színház. Üdv a parlamenti patkóban! Bújj egy parlamenti képviselő bőrébe, ragadd meg a távirányítót és szavazz! Oktatásügy, biztonságpolitika, polgári szabadságjogok, popzene... Mondj véleményt és befolyásold a döntéseket!
Négy egyfelvonásos balett három részben. Az ország egyetlen klasszikus balettegyüttese új összeállítású kortárs estjén ismét bebizonyítja, hogy nem ismer lehetetlent. Napjaink legjelentősebb nemzetközi koreográfusainak hatalmas energiákat igénylő és felszabadító, a közelmúltban bemutatott darabjaiban a táncművészek elképesztő utazásra invitálják a közönséget az ember belső vívódásaitól kezdve a test fizikai határainak feszegetésein és fékezhetetlen ösztönökön át a tüzes latin-amerikai táncokig. Lukács András / Philip Glass: ÖRVÉNY A Magyar Nemzeti Balett egykori szólistája, Lukács András 2005-ben, a repetitív zene egyik legnagyobb alakja, Philip Glass zenéjére készített pas de deux-je, az Örvény az egyik legnehezebb kettőse lett. A folyékony mozgás, a szólisták közti végtelen harmónia és a koreográfus egyedi stílusa igencsak fárasztóvá és bonyolulttá teszi a jelenetet. Lukács a Magyar Nemzeti Balett felkérésére 2010-ben kilenc párosra bővített változatot készített. A klasszikus technikákon alapuló elemeket és a modern eszközöket ízlésesen és izgalmasan vegyítő Lukács elsősorban cselekmény nélküli koreográfiákat készít, ugyanakkor munkái nagyon is kifejezőek. Jelen munkájában a zene mellett a spirális mozdulatok is kiválóan illusztrálják a víz örvénylését; a vízét, melybe Az órák című filmben az öngyilkos Virginia Woolf Philip Glass zenéjére belesétál. Koreográfus: Lukács AndrásZeneszerző: Philip GlassVilágítástervező: Lukács AndrásJelmeztervező: Herwerth MónikaJelmezkivitelező: Szomolányi ZsókaPróbavezető balettmester: Venekei Marianna William Forsythe / Franz Schubert: A TÖKÉLETESSÉG SZÉDÍTŐ EREJE – The Vertiginous Thrill of Exactitude William Forsythe amerikai balettművész és koreográfus a Stuttgarti Balettnél kezdett önálló műveket alkotni. 1984-ben nevezték ki a Frankfurti Balett élére, ahol 2004-ig meghatározó vezetője volt az együttesnek. Legnagyobb példaképének Balanchine-t tekintette. Művészetére jellemző, hogy a klasszikus technikából indul ki, de akár a szélsőségekig képes továbbvinni azt. Ennek példája A tökéletesség szédítő ereje – The Vertiginous Thrill of Exactitude című 11 perces darab is, amely három női és két férfi táncosra készült: szólók, pas de deux-k, pas de trois-k és együttesek váltakoznak cselekmény nélkül Schubert 9. (Nagy) C-dúr szimfóniájának virtuóz és fennkölt utolsó tételére. A klasszikus technika előtti főhajtás ez a mű, amely ma már az egyik legnagyobb kihívásokat támasztó rövid balettnek számít. A Középre, kissé megemelve (In the Middle, Somewhat Elevated) után ez volt a második Forsythe-darab, amelyet a Magyar Nemzeti Balett repertoárra tűzött. Koreográfus: William ForsytheZeneszerző: Franz SchubertDíszlet- és világítástervező: William ForsytheJelmeztervező: Stephen GallowayMűszaki felügyelő: Sebastian RietzBetanító balettmesterek: Noah Gelber, Amy Raymond, Agnès NolteniusPróbavezető balettmester: Balaban Cristina Lányok: Földi Lea, Kosyreva Diana, Skrypchenko OlhaFiúk: Morimoto Ryosuke, Guerra Yago Hans van Manen / Astor Piazzolla: 5 TANGÓ Hans van Manen azon kevés koreográfus közé tartozik, akinek a klasszikus balett és modern tánc, illetve más mozgástechnikák ötvözésével sikerült széles körben népszerűvé tennie a modern balettet. Ő az egyik úttörője azoknak a táncművészeknek, akik segítségével, főleg a '60-as években, sikeresen létrejött az a mára már teljesen elfogadott forma, melyben az akadémikus és egyéb tánctechnikák szintézise jelenik meg. Az 5 tangó Astor Piazzolla zenéjére készült. A műből, amely igazi közönségkedvenc, árad a tüzes energia. Tangó egy kis extrával. A koreográfia kerüli a megszokott, sztereotipikus mozdulatokat: a hat párra komponált elegáns táncműben a klasszikus balett hűvös formalitása olvad össze a modern táncnyelv elemeivel, miközben a darab mélyen gyökerezik a tangó és Piazzolla szenvedélyességében és drámaiságában. Koreográfus: Hans van ManenZeneszerző: Astor PiazzollaVilágítástervező: Jan HofstraDíszlet- és jelmeztervező: Jean-Paul VroomBetanító balettmester: Rachel BeaujeanPróbavezető balettmester: Szakács Attila Szóló lány: Felméry Lili, Beck MariaSzóló fiú: Leblanc Gergely, Balázsi Gergő Ármin Sol León & Paul Lightfoot / P. Prado – A. Dominguez – E. Lecuona – R. Barretto – Trio Los Pancho: SAD CASE „Utólag vesszük csak észre, hogy az energia minden. Amikor a Sad Case-en dolgoztunk 1998-ban, Sol terhessége már előrehaladott állapotban volt, az érzelmek és a hormonok az egekben jártak. A nevetés, az őrület és az előttünk álló ismeretlen adta izgalom növelte hormonszint maga volt e mű köldökzsinórja” – emlékszik vissza a balett keletkezésére az angol Paul Lightfoot, aki partnerével, a spanyol származású Sol Leónnal egyszerre jegyzi az előadás koreográfiáját, díszlet- és jelmeztervét. 2020-ig León művészeti tanácsadója, Lightfoot pedig művészeti vezetője volt a Holland Táncszínháznak (NDT), és közösen mintegy hatvan alkotást hoztak itt létre, köztük a Sad Case-t, melyre kétségkívül munkásságuk egyik főpilléreként tekinthetünk. A darabban a mexikói mambó zenére látható meglepő mozdulatok tükrözik a szatirikus és a komoly közötti feszültség folyamatos keresését. Az OPERA régi álma és terve vált valóra azzal, hogy a magyar közönség számára is láthatóvá tette ezt az ellenállhatatlan, modern táncdarabot. Koreográfus: Sol León, Paul LightfootZene: Perez Prado, Alberto Dominguez, Ernesto Lecuona, Ray Barretto, Trio Los PanchosVilágítástervező: Tom BevoortDíszlet- és jelmeztervező: Sol León, Paul LightfootTárs-színpadra állító balettmester: Lou MenghanPróbavezető balettmesterek: Venekei Marianna Lányok: Starostina Kristina, Takamori MiyuFiúk: Palumbo Valerio, Kiyota Motomi, Sardella Francesco
Mindenkiben vannak kétségek, félelmek. Vajon miket cipelhetünk magunkkal, amiket nem hogy le kéne raknunk, fel sem kellett volna vennünk , vajon minden para, para? A Bermuda háromszög tényleg létezik? Na, erre pont nem, de a többire talán tudom a választ.
A babaszínház(1), más néven csecsemőszínház vagy aprók színháza keretein belül olyan 0-4 éves korosztálynak szóló színházi előadásokat kínálnak, amelyek teljes időtartama 45 perc. Ez 20-25 perc előadásra és 20 perc közös játékra oszlik. Az előadások a kisgyermekek már megszerzett tapasztalatival és képességeikkel operálnak, hétköznapi szituációk játékos megjelenítésével, bábos formák, vizuális és zenei elemek, mondókák, gyermekdalok vagy éppen klasszikus zeneművek használatával. Az előadás időtartama a befogadóképességük határáig tart, ami egy ilyen korú gyermeknél 20-25 percet jelent és az utána következő játékban a színészekkel közösen mélyítik el az előadásban látottakat. Az új színházi formátumunkat rögtön három, egymásra épülő előadással kezdik meg. Ez a sorozat a LEPORELLÓ nevet viseli. Sorozatunkban különös figyelemmel vagyunk a legkisebbek felé, ezért az előadások témái a gyermekek fejlődési szakaszait követik.
Lázár Ervin mesejátékát már számos változatban láthatták az író rajongó olvasói. Tévéjáték, könyv, vagy színházi formában, sőt egy generáció nevelkedett Dömdödöm kedves versmondásán, vagy Bruckner Szigfrid hencegő oroszlán nagyzolásain. A bájos történet akárhol játszódhat, ahogy a cím is jelzi egy megfoghatatlan, vagy fogalmazhatnánk úgy is, hogy meghatározatlan helyen. Szereplői, Aromó, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl, vagy Vacskamati, a nemtörődöm macska, Mikkamakka a "bandavezér", vagy Nagy Zoárd a lépkedő fenyőfa, esetleg Ló Szerafin, a kéksürényű csoda, csupa kedélyes lények, akik együtt töltik idejüket, barátok, a szó legnemesebb értelmében. Hiszen ez a történet nem szól másról, mint a szeretetről, a barátságról, a segítőkészségről, azaz csupa közhelyről, amit azonban mégsem lelünk hétköznapjainkban. Teli humorral, bájos jelenettel és zenével, mely odavarázsol minket a nem létező birodalomba, a Négyszögletű Kerek Erdőbe?. Ami reméljük nemcsak a színpadon létezik!
Hallottál már Csermelyről és Ardóról, a két huncut erdei manóról? Most végre megismerkedhetsz velük, és közben azon is elgondolkodhatsz, hogy a manók élete nem is különbözik olyan sok mindenben a miénktől. Bizony, nekik is hasonló gondjaik és örömeik vannak, de most igazán különleges kihívást kell teljesíteniük, amikor a barátságukat teszik próbára. A zenés bábjáték egy verseny köré szerveződik, de hogy a trófea megszerzése, vagy egymás szeretete a fontosabb, az csak az előadás végén derül ki. Régi, és bátran állíthatjuk, gyümölcsöző együttműködés eredménye a mostani bemutató: a Keleti István Művészeti Iskola végzős hallgatói idén is lehetőséget kapnak arra, hogy tanáraikkal végzett éves munkájuk eredményét megmutassák kicsiknek és nagyoknak. Az ifjú bábszínészek a legjobb kezekben vannak: a Ki a legjobb manó? című zenés bábelőadást Szívós Károly írta és Török Ágnes rendezte, akik a magyarországi bábszínházi közösség jeles tagjai, a Kolibri Színház alapítói, nem utolsó sorban pedig több évtizedes tanári gyakorlattal rendelkeznek. Bevallott céljuk megértetni a fiatalokkal, hogy mit jelent a bábos gondolkodás; az, hogy segítsék őket abban, hogyan lehet minden érzelmüket egy tárgyba vagy egy figurába áttenni. A csapatot Csonka Erzsébet bábtervező teszi teljessé, a produkció zenéje pedig a fiatalok közös munkáját dicséri. A főszereplő Csermely és Ardó nyílt színi, játékos és szellemes versengését pajkos humor és az alapvető emberi értékek fontosságának tudatosítása teszi teljessé. A happy end természetesen most sem maradhat el, és a legkisebbek is megértik végül, hogy miért vannak a jó barátok.
Te tudtad, hogy valaki megette az ovit? És, hogy ez a valaki egy óriás volt? Azt hallottad, mi történt ezután? Hogy mit csináltak az óvónénik? Meg a Böske dadus? Na és a gyerekek!? És azt tudod, hogyan lett azután egy másik ovi? Egy miféle ovi?! És mit szólt ehhez a a pfolgármester? Meg alispáng? És a fűzoltó pőfarancsnok? Meg a többi felnőtt?! És hogy mi lett aztán az óriással? Tényleg nem hallottad? Fúha, akkor nagyon gyorsan nézd meg ezt az előadást!