Közösségi színházi előadás a kivándorlásról. Kivándorlási hullámok mindig is voltak és valószínűleg mindig is lesznek. De mi az, ami miatt maMagyarországon valaki azon gondolkodik, hogy külföldre költözzön? És mi az, ami mégis visszatartja? Aki élt már hosszabb ideig külföldön, miért költözik vissza? És hogyan hat a legközvetlenebb kapcsolainkra, ha az egyik fél külföldre költözik?Ilyen kérdésekről gondolkodtunk a próbafolyamat során 13 civil résztvevővel, az ő megéléseiket pedig olyan emberek történeteivel hoztuk kölcsönhatásba, akik, vagy a szüleik, 1956 környékén hagyták el az országot. Mi közünk van ilyen távolságokból egymáshoz? Alkotótársak: Fodor Fanni (drámainstruktor), Fazekas Ella (közösségi színházi hallgató), RóbertJúlia (író-dramaturg), Török Tímea (projektvezető drámainstruktor). Szereplők felvételről: Kiss Éva, Lux Antal, Mira Furth, John Szűcs Temesváry Mária. Szereplők: Albert Zoltán, Avarkeszi Kati, Dósa Szelina, Dömötör Adrienne, Fóti Klára, GálGabriella, Haris Péter, Horváth Anna, Laczkó Andrea Veronika, Pokol Júlia, Schütz Brúnó, ZatikGábor, Zelencsuk Kata Márta.
Ismernünk kell színjátszásunk nagyjait. És Fedák egyike volt a legnagyobbaknak. Ő volt A primadonna. Sztár Pesttől New Yorkig. Molnár Ferenccel rövid és viharos házasságban élt. Bizonyíthatatlan vádak alapján mellőzött lett 1945 után.
Pataky Klári Társulat előadása. Korunkban szinte minden a külsőségekről szól. Hogy nézünk ki, mit viselünk, hol lakunk, miket birtoklunk, hová járunk enni, sportolni, nyaralni, milyen státuszt töltünk be a világban az általunk birtokoltak révén. Meghatározzák az identitásunkat. Halmozzuk a tárgyakat "tökéletes" világunkban, tökéletes mosollyal az arcunkon. Mutogatjuk is őket. Magunkat, a ruháinkat, lakásunkat, a programjainkat, a szokásainkat, az utazásainkat, az ebédeinket, a vacsoráinkat, az ünnepeinket, a gyerekeinket, a párunkat, a barátainkat, az emlékeinket, a vágyainkat.... Szép nagy társas képeskönyvet alkotunk magunkról. Másoknak. Mindenki nézegetheti. Mint egy véget nem érő kifutó. Vonulunk a fotóinkkal, a videóinkkall, csillogunk - villogunk, időnkét el is botlunk ugyan, de akkor is megyünk rendületlenül előre a rivaldafényben. Előadók: Bot Ádám, Bacsó Gabriella, Temesvári Zsófia
Galaktikus szorongás. Ha lenne rá lehetősége, ön elmenne a Marsra? Te elmennél? Elmehetnek. Bárki önök közül megélheti, hogy a Mars felszínére lépjen. Azt is elmondjuk, hogyan. Húszezer magyar ember már jelentkezett a magyar Mars-programba. Húszezer ember érzi úgy, hogy szívesebben élne egy mérgező, gyilkos bolygón egy három négyzetméteres fémdobozba zárva, mint mondjuk Tápiószelén. Mit árul ez el az országunkról?
Az aktuális, és folyton változó trendek és divathullámok impulzív mintákat kínálnak fogyasztóinak, akikben kialakul a vágy szaporán lekövetni, leutánozni azokat. Ezek lekövetése azonban komoly kihívást jelenthet azok számára, akik lépést akarnak tartani. A sikeresség, a különlegesség, a társadalom által elismert érdemek elérése érdekében hamar vonzóvá válnak bizonyos viselkedésformák, öltözködési stílusok, kifejezési módok, melyek megmutatkozásának tere egyre inkább a virtuális világ.A velünk történő események publikálása társadalmi igénnyé változott, melynek talán a legnagyobb csapdája a valóság különféle módokon történő korrigálása. Tökéletesre állított fények, remek összhatás, makulátlan környezet, beállított pozíciók, és irigylésre méltó, mindig egységes és kiegyensúlyozott kedélyállapot. Egyre nagyobb szakadék teremtődik e kitalált, steril világ és a realitás között, ahol evidencia, hogy az emberek nem hibátlanok, életükben magasságok és mélységek követik egymást. Ennek a természetes amplitúdónak eltagadása alapjaiban mond ellent a valóságban működő emberi lét dinamikáinak, és ezért egyre növekvő erőfeszítést igényel ennek elrejtése a virtuális térben. Főszereplőnk a saját maga által kreált, fiktív virtuális világ és a szépítetlen realitás között ingázik, majd idővel egyre elhatalmasodni látszik életében a hamis profil, mellyel történő azonosulása felveti a kérdést, hogy miként őrzi meg valódi énjének, személyiségének szuverenitását?A perfekció szüntelen hajszolása közben azon kapja magát, hogy online avatárja saját életre kel, mely felett már nincs kontrollja. A realitás fakósága, tökéletlensége egyre terhelőbbé válik számára, a kontraszt egyre több belső konfliktust generál önmagában, amely elkerülhetetlenné teszi a szembenézést a valósággal. Előadó: Sinka Lídia
A víz felett, a víz felett fűzfaágon verebek.A víz alatt, a víz alatt kagylók, rákok, kishalak.Itt hínárnő és nem virág, ez a vízi világ.Merészen és kalandvágyón útra kél, nem éri vész!Spárga-tengeralattjárón jár a veréb tengerész!Hogy mit keresnek a verebek a víz alatt? VII. Moszat királyt, a zöldalgák urát, aki tönkreteszi, fojtogatja a vizek lakóit. Na és hogyan merülnek a mélybe a verebek? Hát spárga-tengeralattjárón! A gyerekek pedig velük tartanak. Mert a mesés, zenés darab nézői egyben a játék résztvevői; rajtuk múlik, sikerül-e megszabadítani a vízi világot a moszat-rémuralomtól.Az előadás időtartama: 60 perc
Kertész bácsi új virágokat ültetett, ennek örülnek igazán a méhecskék. Azonban egy kis Méhecske többet akar, az összes mézet meg akarja enni. Segítségére siet a Dongó, de ő rosszban sántikál...
A családi zenés varázslat a nagyszínpadon tekinthető meg, különleges látvánnyal, s Janza Katával, Kékkovács Marával és Polyák Lillával, akik közös albumukon megtalálható gyerekmusical- és filmslágerekből énekelnek. Váltójuk a Bűbáj című Disney-mese Giselle-jének magyar hangját kölcsönző Vágó Bernadett és a közelmúltban ugyancsak gyereklemezt kiadott Siménfalvy Ágota. Vendégük pedig a Szép Nyári Nap című Neoton-musical sztárja, Szabó Dávid/Sánta László, illetve a koreográfus, Kocsis Tamás is közreműködik.Részletek hangzanak el a gyerekek legkedveltebb musicaljeiből és rajzfilmjeiből. Többek között az Óz, a nagy varázsló, az Oroszlánkirály, a Muzsika hangja, a Mary Poppins, a Kis hableány, a Herkules, a Madagaszkár, a Vuk és Hugó a víziló című produkciókból.Az élőzenés műsorhoz az IzzóVízió formáció készített a gyerekek és felnőttek számára is izgalmas látványt, de talán még érdekesebb lesz a nézők számára az az igazi színházi varázslat, aminek során minden mozog a színpadon és környékén, a zenekari ároktól a süllyesztőig, a vasfüggönytől a díszletig...
Interaktív kalandok egy órában. Képzeljétek el, hogy egy erdei tisztáson vagyunk…hátul kis tűzrakó hely (ilyenen szokott apu szalonnát sütni nagy ritkán, ha a sok munkája engedi, hogy kirándulni menjetek), rajta pöttyös bögrében, harmatvízből főtt csipkebogyó tea gőzölög – legjobb orvosság a hajnali hűvös ellen (hapci!). Lelkes csivitelésbe fognak az ébredező madarak…. Az egyik bokorban Luna, a lustácska vízimanó szendereg, akit hasztalan költöget Kalen, az okos erdei manó… Van kedvetek Kalennek segíteni? Elénekeljük együtt a Süss fel, Napot? És ha sikerrel jártunk, és a felkelő Nappal együtt végre Luna is feltápászkodott, megtanulunk manó-mód tornázni? szerzünk közösen csalit Luna horgászbotjára? kifogjuk a világrekorder nagy halat? elmegyünk egy jó kis éjszakai állat lesre? és táncolunk holnap hajnalig Kalen szülinapi partyján? Ha mindezekhez volna kedved, kérd meg aput, anyut, édes gyerekfelvigyázós nagyit, hogy hozzon el a József Attila Színház előadására. Ön pedig, kedves Apu, Anyu, Édes Gyerekfelvigyázós Nagyi – ha nem tudnak választani egy játszóház vagy egy meseelőadás között, ötvözzék a kettőt nálunk, ahol gyermekük, unokájuk nemcsak nézője, de aktív szereplője is lehet a két manó kalandjainak.
Újra színpadra állítják az eredetileg Foltin Jolán Kossuth-díjas koreográfus által alkotott VANmeSE című előadást, amelyet 2017-ben mutattak be először a Nagyvárad Táncegyüttes és a Szigligeti Társulat koprodukciójaként. „A mai kisgyermekek mindennapjaiban egyszerre megférnek a hagyományos gyermekdalok és játékok, a számítógépes nyelvezet, régi mesék és új történetek, csuhébaba és kindertojás, a körülöttük lévő világ modern elemei. Ezt az új összhangot keressük mai költők gyermekszemüveggel írt, friss verseivel, ritmusjátékokkal, sok-sok zenével és tánccal. Változnak az idők, változnak a gyerekek, változnak a versek. Egyre eszesebb fiaink és lányaink életét a költészet és a zene gazdaggá és teljessé teheti.” – fogalmazott az előadással kapcsolatban a 2019-ben elhunyt Foltin Jolán, az előadás megalkotója. A Kossuth-díjas koreográfus, a Nemzet Művésze személyes hangvételű műveit a Kárpát-medence gazdag folklórkincséből fogalmazta. Foltin Jolán azt gondolta egyszer, hogy vers, ritmus, zene és tánc kapcsolatából, mai költők verseiből kell előadást csinálni gyerekeknek. 2017-ben fiatal koreográfusokkal, a Nagyvárad Táncegyüttes táncosaival, zenészeivel, a Szigligeti Társulat színészeivel fogalmazta újra ezt a gondolatot: keresve az azóta eltelt évek új gyermekverseit, a romániai magyar költészet gyermekeknek szóló remekeit. Az előadást most Novák Eszter állítja újra színpadra. Énekes: Krupár Luca Zenészek: Bartalis Botond, Dallos Levente, Vincze Balázs
A szerző színészként és rendezőként is jegyzi a darabot. A Játékszín színpadáról is ismert sztárok közreműködése mellett színházunkban még új művészek is debütálnak az előadásban. A mai magyar szórakoztató színpadi művek palettáján garantáltan új színfolt lesz majd ez a komédia. A Legénybúcsú helyszíne egy szálloda, ahova két jóbarát érkezik, egyikük azonban alaposan megkeveri a szálakat...
Az éjszakák és nappalok megkövült rendjét a fiatal egyetemista, Kelepei Jenő beköltözése borítja fel némiképp, ám hamarosan kiderül: valójában ennél sokkal szokatlanabb okok állnak az egyre gyűrűző és már-már misztikusan rejtélyes események hátterében. Csontteleky Szigfrid, a magyar Casanova, az érett és kissé kiégett férfiú, akinek látogatásáért gyakorta imádkoznak monarchia-szerte a madámok, egy titokzatos barátjától úgy értesül, hogy a kolozsvári Gerendásban meglelheti álmai nőjét, egy tisztaszívű cselédlány képében… A szerelmes férfiú kész bármilyen eszközt és módszert bevetni néhány percnyi találkozásért, szenvedélyes érzelmeit a bordély lakói és vendégei is enyhén megszenvedik… S ha ez nem lenne elegendő a tisztes ház felbolygatásához, Kelepei mama a híres anyai ösztönök sugallatára Brassóból Kolozsvárra utazik, hogy meglepje kisfiát… A pokol elszabadul és egy ponton már bizton állítható, hogy senki sem az, aminek látszik… Talán csak a vak zongorista azonos önmagával... vagy mégsem? A káosz közepette a madám és a lányok - s velük együtt a nézők is - már csak egyetlen bizonyosságba kapaszkodhatnak: “...bár kapunkat zárnák sokans ránk morális átok hulla bordély sosem vész ela bordély csak átalakul…”
A „Főtitkárok” elé Három és fél évesen a szüleim társaságában esténként a zölden pislogó, varázsszemes Orion világvevő rádió mellett a Rajk-per közvetítését hallgattam; akkor tanultam meg azt a mély hangrendű, borzongató szót, hogy „áruló”. Tízéves koromban osztálytársaimmal együtt névre szóló meghívót kaptam Rajk és társai újratemetésére, mert az egyik osztálytársunk apját is akkor temették újra; az iskolaigazgató megtiltotta, hogy elmenjünk. 57 januárjában a nagyszünetben a másodikon azt kiabáltuk, hogy „ruszkik haza”; a diri felrohant és könyörgött, hogy ne csináljuk, meghallják a közeli Nyugatiban az oroszok, és halomra lőnek. Fél év múlva mindnyájan úttörők lettünk, és a választható angol helyett megint kötelező lett az orosz. 58 júniusának közepén mélyen megrázott, amikor a rádió két napos késéssel bejelentette Nagy Imre és társai kivégzését; határozottan azt éreztem, amit a magyar társadalom túlnyomó többsége, hogy ezt már nem kellett volna. Váratlanul jöttem rá 2019 végén, hogy Kádár János, akinek a XX. század második felének magyar történelmében végig fontos, időnként pedig meghatározó szerep jutott, feltétlenül színpadra való. Úgy döntöttem, hogy a szereplőket elsősorban a saját eredeti szövegeikkel fogom jellemezni. A történészek és a levéltárosok sok évtizedes feltáró és elemző munkája nélkül nem boldogultam volna; az anyag válogatása, csoportosítása és értelmezése azonban az én felelősségem. Izgatottan várom, milyen hatást keltenek az alakok a színpadon. (Spiró György)
”Közönség-beavató” táncutazás Indiába, a Sivasakti Kalánanda Táncszínház előadása. Az indiai klasszikus tánc különlegessége, hogy egy időtlen kapocs múlt és jelen között. Ez a legősibb, ma is élő táncstílus a világon, amely, nem a mai formában ugyan, de már az ókorban is létezett. India egymástól távoli területein, különféle célok és hatások hozták létre a ma már klasszikus indiai táncokként ismert stílusokat. A különféle területekről származó tánctechnikák sokban különböznek egymástól, de mégis összeköti őket a közös kulturális háttér. India klasszikus táncai nem egy virtuális táncmúzeum kiállított tárgyai, hanem a tánctörténelem nagy túlélői, hiszen mindig tudtak alkalmazkodni a kor igényeihez, kihívásaihoz, ahogy teszik azt a 21. században is. Mára részévé váltak a nemzetközi táncvilágnak, ezeket a technikákat felhasználva világszerte születnek hagyományos és kortárs darabok is. Az előadás betekintést nyújt néhány, egymástól jelentősen eltérőindiai klasszikus táncstílus titkaiba, megmutatja, hogy épül fel egy darab, mi a különbség a műfajok között, mi a történetük és mi köti őket össze, hogy beszélnek a kézjelek, milyen az indiai színjátszás, mit kell tudnia egy táncosnak, miről szólnak a darabok és főleg, hogy mit kell tudnia a közönségnek, hogy beavatottként élvezhessen egy előadást. Előadók:Sivasakti Kalánanda Táncszínház táncosai és tanítványai – dél-indiai Bharatanatyam táncTúri Virág és táncosai – kelet-indiai Odissi táncHegedűs Brigitta – dél-indiai Mohiniattam táncSaumya Shukla – észak-indiai Kathak tánckellékek: Oldal Istvánrendező: Somi Panni
A Caligula helytartója a magyar drámairodalom egyik csúcspontja. Hazugság és igazság viszonyát boncolgatja, arra keresve a választ, hogyan maradhat meg embernek az ember.
Dionüszosz, a bor és mámor istene visszatér Thébába, hogy bosszút álljon Pentheusz királyon, aki nem hajlandó elismerni az ő isteni természetét. Dionüszosz őrjöngő bakkhánsnőkké változtatja a város előkelő asszonyait. (Ezek elnevezése Dionüszosz latin nevéből Bacchusból származik, az ő szolgáit nevezik bakkhánsnőknek). A nők végül Kitherón hegyére vonulnak, köztük van Agaué is, a király anyja, aki tébolyultságában saját fiát szaggatja szét. – Dionüszosz és Pentheusz konfliktusa – az ösztön és a logika konfliktusa. Amikor egyik sem képes mértéket tartani, az kegyetlen következményekkel jár az emberre nézve – mondja Euripidész Bakkhánsnők című drámájáról az előadás rendezője Theodoros Terzopoulos. –Talán ez a legmélyebb valamennyi görög tragédia közül. Egy igen fontos ontológiai kérdést tesz fel – mi is az ember? Az antik görög drámaírás kiemelkedő szerzőjének, az i. e. 5. században élt Euripidésznek egyik utolsó műve a Bakkhánsnők, melyet csak halála után mutattak be az athéni drámaversenyen saját fia előadásában, és ezzel el is nyerte az első díjat. A későbbi korokban számos vitatott értelmezés, feldolgozás készült belőle, ám egyértelműen a klasszikus görög kor egyik legismertebb alkotása: a görög tragédia forrását jelentő Dionüszosz-kultusz egyetlen színpadi emléke. Wolfgang Goethe szerint Euripidész legjobb műve. A görög Theodoros Terzopoulos a világszínház egyik nagy mestere. Négy évtizedes munkásságát a Bakkhánsnőkkel kezdte, mikor megalapította Attis elnevezésű, újító, kísérletező társulatát, és azóta is az antik görög színház mai megszólaltatásának lehetőségeit kutatja. A színházról és a színészképzés munkamódszeréről megjelentetett Dionüszosz visszatérése című könyvét tucatnyi nyelvre lefordították. Kezdeményezésére, és több kiváló színházi alkotó (köztük Robert Wilson, Heiner Müller, Jurij Ljubimov, Tadashi Suzuki) részvételével indult útjára 1996-ban a kortárs színházi fesztiválélet egyik legnagyobb formátumú rendezvénye, a Színházi Olimpia, amelynek a tervek szerint 2023-ban Magyarország ad majd otthont. Kórus, Asszonyok a palotából, Siratóasszonyok: a Szent István Egyetem Rippl-Rónai Művészeti karának színészhallgatói; Battai Lili Lujza, Bognár Bence János, Duma Kata, Ionescu Raul Gabriel, Jakab Tamás, Juhász Péter, Kerék Benjámin Dominik, Kiss Anna Gizella, Krauter Dávid Róbert, Mikita Dorka Júlia, Polyák Anita, Puskás Balázs Ákos, Séra Dániel, Sipos Ilka, Soós Anett, Wettstein Márk, Winkler Tamás Ábel.
"Tud szépen ülni? Keresztbe tudja tenni a lábát? Egyáltalán fel tud állni?Mivel kezdi a napját? Milyen gondolatokkal kel ki az ágyból reggelente? És milyen gondolatokkal fekszik le esténként?Szeret táncolni?Döbbenetes, hogy mennyi mindent el lehet mondani némán.Tudja, mit jelent valóban szabadnak lenni?Jöjjön el hozzám egy alkalomra és felejthetetlen pillanatokban lesz része! Mesélek magának a táncról, a művészetről, az életről. Na, jó, hagyjuk az életet. Inkább elmesélem, hogy mi történt, amikor találkoztam Barisnyikovval." Marosán Henriett, koreográfus, balettmester Marosán Henriett Kolozsváron született, tanulmányait a bukaresti Állami Balettintézetben végezte. A Ceaușescu-rendszer elől menekülve települt át Magyarországra, ahol hamar a tánc- és színházművészet megkerülhetetlen alakjává vált. Az utóbbi években koreográfusként dolgozik és fiatalokat tanít. Munkatársak: Gallé Gabriella, Kolontáry Éva
Zilahy Lajos, a filmvászonról is jól ismert: Halálos tavasz vagy a Valamit visz a víz – szerzője, a két világháború közti magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja, akit most kezdenek maguknakújra felfedezni a színházak. Friss gondolataival, a szenvedélyek és modern érzelmi világunk ábrázolásával, maivá, örökérvényűvé emelkednek művei.A Fatornyok című színművében sziporkázó humora is megmutatkozik. Ezzel a darabbal zárták be 1944-ben a Nemzeti Színházat és az ostrom után 1945-ben, éppen nagy sikere miatt, a Vígszínház ezzel a színművel nyitott, a főbb szerepekben az eredeti szereposztással. A Fatornyok szimbolikus cím: a szülőföld ellenállhatatlan vonzásának és kitörölhetetlen emlékének a jelképe. A történet a második világháború előtti nyáron kezdődik, amikor Erdély egy részét épp visszacsatolták Magyarországhoz.A sors így két hazát ad, az egyik az asszonyé, a másik a német származású férjé. Zilahy nem ítélkezik, csak hagyja, hőseit, hogy befussák a sors által rájuk szabott utat. Szeretetteljes, egymást ugrató, derűs miliőből, két ország (egész Európa) viaskodásának színterévé válik egy család élete…