A német színház és film megújítója, Rainer Werner Fassbinder műve egy idősödő takarítónő és egy bevándorló szerelmén keresztül az emberi kiszolgáltatottság történetét meséli el szívszorító egyszerűséggel és tisztasággal.
Megtartható-e a magyarság, a magyar identitás, megőrizhető-e a magyar kultúra Erdély sajátságos történelmi helyzetében? Erre keresik a választ a szereplők: a magyar értékeket őrző múzeum atyja, Harisnyás Márton, a magyar orvos és a Harisnyás család többi, először menekülni akaró, majd mégis maradó tagja, akik egyszer csak egy politikai gyilkosság kellős közepén találják magukat. Sikerül-e ilyen körülmények között megmaradni a ’80-as évek Erdélyében? Sikerült-e ilyen körülmények között megmaradni? – tehetjük fel ma is a kérdést.
Thury Gábor, Thury Lili és Thury Zita közösségi színházi előadásukban egy családi örökségből indulnak ki: nagyapjuk az 1930-as években megtűrt, majd betiltott munkásmozgalmában töltött be fontos kultúraszervező szerepet. Többek között mozgás- és szavalókórusokkal készített előadásokat, hangot és önkifejezési platformot adva az akkori munkásságnak. A száz évvel ezelőtti összművészeti, közösségi jelleget megtartva a három testvér egy tipikusan 21. századi dolgozói csoportról készít előadást: a szabadúszókról. Az előadás alkotói és résztvevői közel egy éven keresztül gondolkodtak együtt a munka- és a szabadidő viszonyáról, a szabadúszás terheiről és szépségeiről, kiszolgáltatottságról, kényszerekről, önkizsákmányolásról és kiégésről. A kutatófolyamat tapasztalatai és a ‘20-30-as évekbeli archív anyagok alapján létrejövő előadás olyan élethelyzeteket vizsgál, amelyekben egyre inkább elmosódnak a határok a szabad- és munkaidő, a munkahely és a magánszféra között, és amelyek annyira hasonlóan különbözőek, hogy érdemes velük közösségben foglalkozni. Thury Gábor, Thury Lili és Thury Zita testvérek, különböző művészeti területeken dolgoznak. Közös érdeklődésük fókuszában a részvételi, közösségi alkotói gyakorlatok vannak, mely több eddigi egymástól különálló munkájukat is jellemzi. Résztvevők: Albert Zoltán, Bagdi Sára, Boda Tibor, Bogó Krisztina, Csibi Boróka, Donáti Flóra Lili, Dömötör Dominika, Hóbor Anikó, Hódi Virág, Kálmánczhelyi Gábor, Sáfrány Anna Viola, Selmeci Lili, Songoro Laura, Szakolczai Alida, Szabó Krisztina Mirka, Veres Gábor
A Gólem Ifjúsági Társulat és Tanoda előadása. Fog-e esni ma? Mekkora lehet India? Milyen az igazi tea? Hány lovat vásárolhat az ember egy hétvége alatt? Mennyire kell aggódni, ha az ember lánya megfázik? Hova tegyük az új vázát? A Dashwood-házban mindig szól a zongora és pezseg a társasági élet. Csak arról nem beszél senki, ami igazán fontos. Hogyan beszéljünk az érzelmeinkről, ha nem mondhatunk semmit? Hogyan illik szeretnünk egymást? És egyáltalán, hogyan szeressük egymást? Mit tehet az, akinek nincsenek szavai, és mit tehet az, akinek túlontúl sok is van? Elinor Dashwood az értelem, Marianne Dashwood pedig az érzelem mellett teszi le a voksát. Mindketten hibáznak. Mert értelem és érzelem nem működhet egymás nélkül. Mert most és 200 évvel ezelőtt is: a nap végén mindannyian csak emberek vagyunk. Akkor is, ha holnap esni fog. Jane Austen azonos című regénye alapján írta: Ódor Gergő
Lackfi János és kreatívírás-tanítványai sistergős koktélt kevertek nekünk, a Momentán pedig hozza a szokásos tűzijátékot. Tudtátok, hogy a szavak tűz-és robbanásveszélyesek? Hiszen beléjük sűrítve ott van minden vágyunk, célunk, fájdalmunk, haragunk, örömünk! Ha egyszer kiszabadulnak, lesz nagy ihaj-csuhaj! Kirobban belőlük az összes Hufnágel Pisti, akikhez nem mentünk férjhez! Az összes szomszéd Mancika, akik falatnyi, vérforraló fehérneműket teregetnek az erkélyen. Az összes Okos Jóska, akik a világ minden kocsmapultját statikailag támasztva megmondják a tutit. Az összes gyerekkori fuldokolva cigizés a bokrok bunkerében. Az összes munkahelyi visszanyelt düh, hogy az a jó neonfényes égbolt szakadna rá a... Az összes domboldalon röhögve legurulás zölddel összekent ruhában. Az összes kutyadögönyözés, lemenő napba bámulás, vízbe csobbanás, fülbe visszajutott sunyi pletyka, hunyt szemmel letüdőzött savgerinc, elfújt szülinapi gyertya, biciklin szembefújó menetszél, leégett arcbőr, ujjakról leeszegetett málna, meglapogatott baráti hát... És még annyi minden. Általában erre azt mondják, élet... Lackfi János és kreatívírás-tanítványai ilyen sistergős koktélt kevertek nekünk, a Momentán pedig hozza a szokásos tűzijátékot. Porral oltók kíméljenek!
Dajkamesék? Szubverzív utópiák? A kollektív tudattalan utolsó őrzői? A patriarchátus élőhalottjai? A tündérmesék ma megosztóbbak, mint valaha. De velünk élnek – úgyhogy ideje kezdenünk velük valamit. Kiderül a titok – ezt jelenti a híres tündérmese (ami az erdő mélyén történik, nem fogod elhinni)! Saját élettörténeteinkkel dolgozva járatlan útra lépünk, ahol a beavató színház a meseterápiával és a lecture performance műfajával ötvöződik. Hagyjuk magunkat elveszni a meseértelmezések erdejében. Talán találkozunk. Varsányi Péter szabadúszó színházrendező 2017-ben végzett az SzFE-n. Jelenleg a FreeSzFE és a Salzburgi Mozarteum PhD hallgatója. Ezt az előadást a doktori kutatása keretén belül hozza létre alkotótársaival, Juhász Gabriellával, Kovács Domokossal, Sipos Györggyel és Farkas Verával. Meseterapeuta: Farkas Vera
"Érdekel a szituáció" - mondja a nincstelen gróf, amikor komornyik-ruhába bújva vállalja, hogy szolgálatba áll a gazdag bárónál és leányánál. A gróf, aki komornyikot alakít, egyébként sikeres színpadi szerző; a lány, aki szerelmes lesz a komornyikba, színésznői álmokat dédelget. A színésznő, aki a szomszéd birtokon nyaral, meg akarja szerezni a színpadi szerzőt; a lány a komornyikot; a lány apja pedig a grófot. A Lili bárónő "szituációjában" mindenki akar valakit - mindenki mást és mégis ugyanazt.A Huszka Jenő nagyszerű slágereivel dús operett-álom a szenvedély és a komikum végletes formái közé vezet - egy meglehetősen szűk, intim térben, a Súgó Raktárszínházban. A kettő találkozásából születő feszültség adja azt az energiát, melynek köszönhetően az előadás szétrobbantja a műfaj hagyományosan elfogadott kereteit.A Lili bárónő ezúttal egyszerre több és kevesebb is egy nagyoperettnél: csupán kilenc színész, két zenész és egy hihetetlen történet.
„A becsűletes kínoztatik, megostoroztatik, kipörkölik szemeit, s midőn minden kitelhető csapást kiállt, akkor törik kerékbe.” – A Bánk bán zseniális alkotás, a leginkább színpadra írt mű nagy klasszikusaink – Csongor és Tünde és Az ember tragédiája – közül. Ahogyan Shakespeare, Katona sem csak filozofál. A nézőből együttérzést, azonosulást, szeretetet, megvetést és gyűlöletet kiváltó szereplők sokaságát vonultatja fel. Ma is érvényes, magával ragadó, zsigerileg átélhető, végsőkig feszített konfliktusokból építi fel a drámai kompozíciót – mondja Vidnyánszky Attila rendező. – Katona nagyon személyessé tudta tenni mindazt, ahogyan az egyes ember a történelemben cselekszik vagy sodródik, ahogyan változtatni akar, és ahogyan ez a történelem, a sors a maga igazságát képviselő embert felőröli, megsemmisíti, de fel is emelheti. – Évezredes Kelet és Nyugat közé szorultságunk, köztes létünk életérzése, történelmi konfliktusaink örök ismétlődése, meg nem értettségünk és kibékíthetetlenségünk a világgal – sorjáznak a bennünket máig foglalkoztató kérdések, amiket a Bánk bán sorra felvet. De Katona nem válik didaktikussá, hanem a szerelem, a hűség, a csábítás, az árulás, a hazaszeretet, a hatalom, a politika megannyi szálából alkotott megrendítő történetet – fogalmaz Vidnyánszky Attila, aki a 2002-es és a 2017-es verzió (és az Erkel-opera többszöri színrevitele után) után újra megrendezi a Bánk bánt a Nemzetiben. – A 2017-es verziót a pandémia miatt nem tudtuk sem játszani, sem felújítani, ezért is döntöttem úgy, új előadást készítünk új gondolatokkal, ezúttal fiatalokkal. Amikor 2002-ben foglalkoztam a művel, az az érzet munkált bennem, hogy a világ változóban van. A világ pedig mostanra – gyökeresen és visszavonhatatlanul – megváltozott. És nekünk, magyaroknak megint újra kell gondolnunk a bennünket ezer éve feszítő kérdéseinket megosztottságról, széthúzásról, gyűlöletről, amit nemzedékek nemzedékekre örökítenek. Mi is történik most a világban? Velünk? Kinek az érdekét szolgálja mindez? Hogyan viszonyulhatnak az utánunk jövők, a fiatalok elődeik újra és újra teremtődő konfliktusaihoz? Magyar urak: Gémesi Zoltán, Hajdú Ádám, Hornyák István, Latabár Öcsi, Varga Péter, Palyov Attila, Taba Csaba. Meráni hölgyek: Bodor-Jó Renáta, Gulyás Anna Bánk bán kisfia: Hegedűs Donát Gertrudis gyermekei: Bognár Heléna, Kalmár Gergő, Menyhárt Boglárka, Szentkereszty Csongor.
A székely kapu az ősi erő, a hit, a remény, az Istenhez való tartozás jelképe, kommunikációs csatorna ég és föld között. Három oszlopa a test, a lélek és a szellem egységére utal, faragásai védelmi, kegyelmi és áldást adó szimbólumok.A Duna Művészegyüttes produkciójának inspirációs centrumában ez a csodálatos, gazdag jelentéssel bíró építmény áll. Az alkotói szándék szerint az előadás átjárót nyit két szféra, a szakrális és a világi között. E tér-idő játék elviszi a nézőt a székelység múltjába, megeleveníti a rég elfeledett táncokat, felidézi eredetüket és a jelentősebb történelmi eseményeket. A székely kapu szellemi üzenete: „Áldás a bejövőnek, béke a kimenőnek”. Felvételről közreműködik:ének - Izabella Caussanelhegedű - Gáspár Álmosbrácsa, brácsakontra, tambura, ír buzuki - ifj. Csoóri Sándorcselló - Friderikusz Péternagybőgő - Lakatos Dávidtárogató, furulya - ifj. Szerényi Bélatrombita, szárnykürt - Sebestyén Patrikharmonika - Herédi Zsomborzongora - Őri Kiss Botondhárfa - Csernovszki Márkcimbalom - Horváth Áronéneklő fűrész - Okazaki Maszato Táncmester: Módosné Almási Berta, Módos Máté, Sáfrán Balázs, Szabó Csaba, Farkas Ágnes, Gaschler Beáta, Antal Áron, Nagypál AnettTánckarvezető: Soós Gyula András, Bonifert Katalin Közreműködik: a Göncöl Zenekar.
Egy házasság éppen szétesőben, egy család már romokban, de a mcska természetű Maggie még foggal-körömmel kapaszkodik a reménybe, hogy mindent helyre lehet hozni, hogy kiábrándult férjével talán még vissza tudnak találni a szerelemhez és a boldogsághoz. Maggie bármire képes a házasságáért: talpon marad a jég hátán is vagy a forró bádogtetőn... Tennessee Williams önéletrajz Tennessee Williams 1911-ben született Columbus-ban, Mississippi államban, ahol nagyapja a helyi anglikán templom plébánosa volt. Amikor apja, egy utazó kereskedő pár évvel később a családdal St. Louis-ba költözött, sem ő, sem a testvére nem tudott hozzászokni a városi élethez. A nagy gazdasági világválság idején járt egyetemre, amit pár év múlva otthagyott egy cipőgyár írnoki állásáért. Két évig dolgozott ott, minden estét írással töltve. 1938-ban az Iowa-i Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol diplomát is szerzett, miközben folyamatosan különböző részmunkaidős állásokban dolgozott. Az Angyalok csatája című művéért 1940-ben Rockefeller ösztöndíjat kapott, a Pulitzer díjat először 1948-ban nyerte el A vágy villamosáért, majd 1955-ben a Macska a forró bádogtetőn-ért. További művei: NYÁR ÉS FÜST, TETOVÁLT RÓZSA, CAMINO REAL, BABY DOLL, ÜVEGFIGURÁK, ORFEUSZ ALÁSZÁLL, MÚLT NYÁRON HIRTELEN, AZ IGUÁNA ÉJSZAKÁJA, AZ IFJÚSÁG ÉDES MADARA és A KÉTSZEREPLŐS DARAB. Tennessee Williams 1983-ban halt meg.
1979-ben egy brutális kettős gyerekgyilkosság rázta meg Budapestet. Az elkövető édesanyjával Vajda István készített tényfeltáró riportot, melyből később megrázó erejű monodrámát írt. A vallomások füzéréből álló darab elsőként kerül a Pinceszínházban színpadra. Csak erős idegzetűeknek!
"Elmesélünk egy történetet azokkal a lehetőségekkel és szabadsággal, amelyet egy mesélői helyzet megenged. Azzal a korlátlan fantáziával (játékosan mégis komolyan véve), ahogy az ember komolyan beszél a gyerekekkel szerelemről, halálról, tisztességről, barátságról. Azt hittem, bizonyos szerepek elmennek az ember mellett. Tévedtem. Csak utolértek. De hogy még dajka is leszek, ez váratlan meglepetés. De kellemes. A célunk az, hogy megszólaljon a darab mondanivalója, a Shakespeare által írt Rómeó és Júlia." - Rudolf PéterAki ismeri a történetet, annak élvezetes a két tehetséges, rokonszenves színész. Aki a történetre kíváncsi, az kapaszkodhat, mit ért meg mindebből. Amúgy zene, mozgás, mimika, átváltozás, kellékek puritán használata rendben. Minden invenciózus, a helyén van. A dajka szerepét bátran felvállalja, aki éppen ráér. Mercutio-ét is. Apa-anya szintén rendben. Sok vidám kacaj forrása, ahogyan a dajka ide-oda futkos, s ahogyan Rómeót féltik a barátai. Szintén kettős megjelenítést kap a derék Lőrinc barát. Hol Nagy-Kálózy, hol Rudolf kapja magára a barátcsuhát. Az erkély-jelenetnél Rudolf Péter a könyöklőt is adja. Nagy-Kálózy papként is, dajkaként is, Rómeó barátjaként is helytáll, nincs szükségük a nemi identitás szigorú szétválasztására. Egyszerű, csuklyás, szürke, kétrészes ruhájuk alkalmassá teszi őket mindenféle lény megszemélyesítésére. Elég odavetniük egy csipkekendőt: ím, dajkává változott. Elég felemelniük a fejüket - ha ezt különböző ritmusban, szép koreográfia szerint teszik, tudjuk, különböző időben ébredtek a félelmetes sírkamrában. Számtalan efféle lelemény ékesíti a játékot. Szép ez így. Jó zene, szép és tehetséges emberek találnak új lehetőségeket a maguk és a klasszikus mű megmutatására. Nevezzük beavató színháznak: teljes a siker, örülünk. - Budai KatalinBemutató időpontja: 2000. április 1., IBS Színpad
Az előadás Pányik Tamás, SZFE harmadéves színházrendező szakos hallgató vizsgája. 1915 májusában, a háborútól lázas Budapesten a Városliget kis oázis. A liget eldugott részén egy gyönyörű fánál a sors három idegent sodor össze. A fiatal pár és az öngyilkosságra készülő férfi kölcsönösen hátráltatják egymást esti terveik végrehajtásában. Az egyetlen megoldás: valamelyiküknek távoznia kell. Szenvedélyes küzdelmet folytatnak a fa alatt lévő padért, miközben akaratlanul is elkezdik megismerni egymást. Ám a sors újra közbeszól és csavar egyet a helyzeten. Az első világháború szele mindent beleng, az elmenekülni vágyók, álmodozók valahogy mégis el tudnak tőle szakadni. Szép Ernő egyfelvonásosában az Élet maga ad reményt a jövőre – nem ereszt, kapaszkodik abba is, aki már letett róla. „Én jót akarok. Én azt akarom, hogy élj. Én nem tudom, ki vagy, mi vagy, én most se tudom. De én látom, én érzem, hogy élsz. Én nem tudlak itthagyni evvel a fával ma éjszaka.” Alkotók: Hangmérnök: Fazekas LászlóZenei munkatárs: Gulyás Gergely e.h.Látványtervező: Lonkai Lilla e.h. és Décsi Anna e.h.Dramaturg: Szalánczi Ágota e.h.Rendezőasszisztens: Fazekas Flóra e.h. Szereplők: Az öngyilkos: Krauter Dávid Róbert e.h. A lány: Polyák Anita e.h. A fiú: Nagy Noel m.v. Rendőr: Horváth Dániel m.v. / Kalivoda Imre e.h.
A Rising Sun című előadást a ritmus, a testeket és teret mozdító áram esszenciája és az elemi ösztön erejének sokszínűsége határozza meg. A zenét állítjuk az inspiráció központjába, ám ezúttal hangsúlyosabb módon, mint eddig valaha. A zene és a tánc harmóniája életünk drámáit is könnyeddé változtatja. Együtt, még a távoli ősidőkben keletkeztek. Útjaik később elváltak, de minden időben megmaradt az egymásra utaltságuk érzete. A szerkesztésben sok a közös vonás, amely összetartja őket: a ritmus, az ütem, a párhuzam, az ellenpont és a szólamok. Kusza, izgalmas és bonyodalmas, már-már átláthatatlan, mégis matematikai pontossággal leképezhető, kísérteties viszonykavalkád összegzi az előadást. Az együttest jellemző érzéki mozdulatvilág tisztasága, annak egyedisége és összetéveszthetetlensége, egy buja és dúsan mozgalmas színpadi világot kelt életre. A Rising Sun egy dinamikus, ámbár meditatív mozgásra épülő, a csendet, mint zeneiséget nem kímélve vezeti a nézőt belső tájakra. A GDC elmúlt éveinek felettébb energikus lendületét most élő zenével szeretné tovább fokozni. Az együttes darabjaira jellemzően a művészeti vezető Hámor József / Gangaray Experimental Music mellett az Ataru ütőegyüttes közreműködésével folytatjuk tovább munkánkat. Az előadáskülönlegessége még, hogy Hámor József mellett az együttes igazgatója Maday Tímea Kinga is részt vesz, mint alkotótárs a darabban. Zene: Ataru ütőegyüttesKosztüm, illetve kivitelező: Kasza Emese Táncművészek: Maday Tímea Kinga, Szalay Attila, Elisa Insalata, Varsányi Zoé Szonja, Fekete Zsófia
Rejtő Jenő azonos című regénye nyomán. A fertőző bubópestis miatt blokád alá kerül a Grand Hotel. Senki se ki, se be. A minden rendű és rangú szélhámossal zsúfolt szállodában rejtélyes események követik egymást. A Banánoxid nevű találmány vegyi képletének megszerzéséért folyó harc közben valakit eltesznek láb alól, és eltűnik a szálloda teljes bevétele is. A Rejtő Jenő regénye alapján készült előadás egyedülálló színházi vállalás és zenei élmény. Továbbá: Csongor Nóra, Holczinger Szandra, Szucskó Noémi, Lámfalusy Szafira Zoé, Bereczki Karina Anna, Jakab Zsanett, Misik Renáta, Tonhaizer Tünde, Veres Dóra, Katona Zsolt, Tarlós Ferenc, Szuromi Dániel, Czakó Gábor, Jakab Roland, Horváth Ádám, Matics Roland Zenekar: Hegyi Miklós, Nagy Szilvia, Németh Attila, Oláh Márton, Sonkovics Lóránd, Tulkán Péter, Kiss Bálint, Szeifert Péter, Molnár Péter, Pengő Csaba, Papp Csaba, Haraszti Dávid
Improvizációs játék a Vígszínház színészeivel. 2022. októberében elindítják interaktív improvizációs-est sorozatukat. Minden hónapban egy rendhagyó estére játszani hívják közönségüket. Ezen kivételes alkalmak mindig a legkülönfélébb témákat járják körül, más-más színészekkel, a legkülönfélébb játékszabályok szerint, de mindenképpen nézőink aktív közreműködésével. "Vágjunk" bele együtt! Lesz, ami lesz!
Loránd Imre fordítását felhasználva Ray Bradbury regénye alapján írta: Kárpáti Péter Valamikor, a nem olyan távoli jövőben, metropoliszaink csaknem az égig érnek, nyelveink pedig végképp összezavarodtak. A civilizáció bölcső, huszonnégy órás portaszolgálat: a város nem alszik, de altatódalt énekel neked és elringat. Énekel reggel-este, zümmög az elektromosság hangján, a tömegközlekedésen, az utakon, a szobaméretű tévéfalakon, a füledben, a zsebedben, a fejed fölött és a talpad alatt. Nyugodtan alhatsz, a tűzőrség mindig készenlétben áll, bár a házak már régen tűzbiztosak. Ebben a világban nem oltani, hanem tüzet szítani riasztanak. Guy Montag tűzőr. Munkatársaival éjszakáról éjszakára fogadja a riasztásokat, és gyújtja fel a magánemberek otthonaiban megbúvó illegális könyvtárakat. A könyveket ugyanis betiltották, hogy felforgató, gondolkodásra ingerlő tartalmukkal ne veszélyeztessék az általános boldogságot és nyugalmat. A krízis úgy érkezik, mint az álom vagy egy új szerelem: lassan, majd hirtelen nagyon gyorsan. Talán akkor kezdődik, amikor Montag a felesége ágya mellett belerúg az üres altatós fiolába. Talán, amikor meglátja magát egy fiatal lány vagy egy öregember tekintetében. Talán, amikor az első könyvet ellopja. „Ha tetszik nekünk, ha nem: benne vagyunk. Valamerre irányt kell keresnünk, meg kell tudnunk, hogyan jutottunk kátyúba.” – mondja Montag, és minden, amit korábban a valóságnak hitt, hirtelen lángra kap. Ray Bradbury 1953-as disztópiája a Radnóti Színházban a jelenünket továbbgondolva keresi életünkben és világunkban a kátyúba be- és az onnan kivezető utat. Sound design: Csizmás András A díszlettervező munkatársa: Pestalits Benjámin
Kosztolányi Dezső fordítása, Mészöly Dezső fordítása részleteinek felhasználásával „A szerelem?… Hogy gyenge? Nincs erősebb!És nincs vadabb! Úgy szúr, akár a tüske!” Párkapcsolat, szerelem, érzékiség, családi viszály, ifjú nemzedék és öregek ellentéte: örökké aktuális élethelyzetek. Tobzódó életvágy és végzetszerű halál oly költőiséggel és drámaisággal megfogalmazva, hogy a világirodalom egyik legnagyszerűbb szerelmes művét ünnepelhetjük a darabban.Előadásunknak nem célja a felelősöket kutatni, sokkal inkább a létezés fő misztériuma, a szerelem – a mindenkori ifjúság megdicsőülése – és az értelmetlen halál elutasítása. Hol vagytok, ellenségek? – Capulet –Montague – lám gyűlölségtek mily átok:Szerelemmel gyilkolta meg az ÉgÖrömetek, s én, mert tűrtem viszálytok,Két atyafit vesztek: – így bűnhődünk mind. Közreműködnek: Veronai polgárok, férfiak, nők a két házból, álarcosok, őrök, nappali és éjjeli kíséret
Az írónő ’Jaj, Istenem’ című darabja élesen és abszurd humorral megtűzdelve reagál az emberiség legfontosabb kérdéseire. Van-e Isten? Ha van, akkor mi a baj vele? Lehet-e depressziós?
1348-ban, egy világjárvány idején tíz fiatal vidékre menekül a pestis elől. Bezárkóznak, várnak, és történeteket mesélnek, hogy elüssék az időt. Ez Boccaccio Dekameronjának alaphelyzete. 2023-ban egy világjárvány idején, egy háború és egy válság árnyékában mindannyian ismerjük ezt az állapotot... Tíz kortárs magyar író (Fábián Péter, Gimesi Dóra, Háy János, Jászberényi Sándor, O. Horváth Sári, Parti Nagy Lajos, Székely Csaba, Szikszai Rémusz, Tasnádi István, Závada Péter) tíz története elevenedik meg a Budapest Bábszínház Nagyszínpadán. Szórakoztató és megrendítő, elborzasztó és gyönyörködtető történetek, amelyek talán lenyomatot adhatnak majd a korról, amelyben születtek. Történetek, amelyeket érdemes továbbmesélni. Ha lesz még kinek.