Mandala Dalszínház előadása. Richard Willey a kormány egyik ambiciózus minisztere gáláns kalandra készül. Azt tervezi, hogy Jane Worthingtonnal, az ellenzéki frakció titkárnőjével egy romantikus éjszakát tölt el a patinás Westminster Hotelben. Ám, az éjszaka igen rosszul kezdődik, ugyanis felfedeznek egy hullát, akivel a lakosztály katasztrofálisan rosszul működő ablaka végzett. – Richard kétségbeesetten próbálja megoldani ezt a rendkívüli helyzetet, segítségül hívja parlamenti titkárát, George Pigdent, aki hála minisztere hazugságainak, egyre jobban belebonyolódik a kínos helyzetbe. – A rossz ráadásul még rosszabbra fordul Ronnienak, Jane féltékeny férjének megjelenésével. Ezenkívül egy gátlástalan pincér, Mr. Willey felesége és egy ápolónő gondoskodnak arról, hogy a kínos helyzet szinte megoldhatatlanná váljon… A zseniális szerző, Ray Cooney, rekeszizmokat próbára tevő fergeteges vígjátéka – melyből hazánkban Kern András és Koltai Róbert rendezésében és főszereplésével nagy sikerű film is készült – a szerző hazájában, Angliában 1992-ben elnyerte a legjobb vígjátéknak járó Laurence Olivier-díjat! Főpincér: Rosáyi Márkó Szobalány: Svéda Szabina Hulla: Bacskai Zsolt
Egy brutális világban, afféle rendőrállamban egy vegyész összefog egy nagystílű bűnözővel, és hullák eltüntetésére szakosodik. A bűn persze kifizetődő – először –, de aztán… Dürrenmatt kommersz koncepcióba csomagolva mutatja meg, hogyan szigetelődik el az ember egy földalatti bunkerben, hogyan válik kiszolgáltatottá egy korrupt rendőrök és bűnözők által uralt világban, hogyan kezd viszonyt a bűnöző barátnőjével – illetve hova vezet végül ez a kezdetben gyümölcsöző vállalkozás… A csendestárs a Thália Télikert sötétebb vonalába illeszkedik. Kinek mi az ára? Vajon tényleg a társadalom a hibás, ha az embernek tönkremegy az élete? Felelősség, szabad akarat, bosszúvágy és létkérdések – mindezek a komoly témák egy ötemelet mély bunkerben, a hűtőkamra mellett, néhány savban feloldott hulla között…
Az előadásban részletek hangzanak el Márai Sándor Beszéljünk másról?, A Teljes Napló és a Halotti beszéd című műveiből.
Elszabaduló színházi fantázia vadregényes normalitásunkról. Budapest, 2024.Hogyan kérhetjük számon a Blaha aluljáróban pókember önzetlenségét, vagy egy szamuráj erkölcsi kódexét? Pest vármegyén Völgyzugoly szokásait? Ismerős a helyzet abszurditása? Nem véletlen. A világirodalom egyik legizgalmasabb magányos hőse ihlet minket, egy szélmalmokkal, és a valódi bűnnel szembeszálló szent fantaszta, az igazság groteszk bajnoka. Hogyan reagál a társadalmunk egy alig hetven kilós önjelölt huszárezredre? What would Kinizsi do? Az Örkény Színház társulatára íródó történet korunk emberének lelkiállapotát, szorongásait, félelmeit ütközteti a naiv, gyermeki őstörténetek tisztaságával, hogy megragadhassunk valamit a létezés céljából és abszurditásából. Sound Design: Keresztes GáborMédia Design: Újvári Bors, Fekete MátéVideó: Bodor Balázs
A Laniakea Színház előadása. Ezt a házat kisöpörjük, a port letörölgetjük, az elefántot megfürdetjük, a kacsát megfésülgetjük, a fiókot kihúzzuk, az autót beindítjuk, a motort pöfögtetjük, az ablakokat kitárjuk, a sátrat felállítjuk, kibújunk, bebújunk, felmászunk, lemászunk, repülünk, úszunk, duzzogunk és nevetünk!Aki itt van, velünk tarthat!
Opera három jelenetben, magyar nyelven, magyar és angol felirattal. A legtöbbek számára mostanában talán a Kolibri Színház előadásaiból és egy 2016-os operaházi kamara-előadásból (Mozart: Szökdelés a szerájból) ismert bábrendező és zenész, Novák János rendezi Benjamin Britten gyermeknézők és gyermekelőadók számára írott operáját, A kis kéményseprőt, amely egy „klasszikus szabadítóopera gyerek-kalandfilmbe fordítva” – ahogyan Almási-Tóth András művészeti igazgató fogalmaz. A zeneszerző nemzetisége és az opera cselekménye egyaránt az OPERA 2024/25-ös évadának Angol100-témájához kapcsolja a művet, amelyben egy gyermek beszorul a kéménybe, ahonnan kis barátai próbálják kiszabadítani. Nem titkolt célja az OPERÁ-nak, hogy az amúgy is hangsúlyos gyerekrepertoárt újabb operabeavatási lehetőséggel egészítse ki a legifjabb közönség számára. A Gyermekkar vezetője: Hajzer Nikolett
André és Madeleine 50 éve élnek boldog, szerető házasságban. Ezen a hétvégén a két lányuk meglátogatja őket, de valahogy minden olyan furcsának, szokatlannak tűnik. Érkezik egy csokor virág – de nem tudjuk ki küldte és miért. A múltból felbukkan egy nő – de nem tudjuk ki lehet és mit akar... André egyre inkább úgy érzi, hogy a többiek számára ő már igazából nincs is jelen... Florian Zeller műve mélyen megindító vallomás a szerelemről, a veszteségről és a hiány elviselhetetlen fájdalmáról. A szerző egy másik művét, Az apát évek óta nagy sikerrel játsszuk a Pesti Színházban, a Mielőtt elrepül sok rokonságot és párhuzamot mutat vele, de más rétegeit is feltárja a családi kapcsolatoknak: a házasságnak és a szülő-gyerek viszonynak.
Naplók, levelek, tárcák, versek, színdarab - és regényrészletek, valamint Csáth zenéi. Csáth Géza, született Brenner József, kamaszként már zenét szerzett, festett, írni kezdett. 14 éves, mikor megjelenik első zenekritikája, és novellát küld a Jövendő című folyóirat főszerkesztőjének, Bródy Sándornak. A 20. század fordulóján fejlődésnek indult Szabadkán nevelkedett, de Pestre vágyott. Apja intelmét megfogadva, a biztos megélhetés érdekében orvosnak tanult. Az egyetem mellett rendíthetetlenül írt, a Budapesti Naplóban publikált, alapításától tagja volt a Nyugatnak. Az elsők között mélyült el Freud tanaiban, a pszichoanalízist értőn használta orvosi pályája során. Egész életében precízen rettegett a halálos kóroktól, melyekkel már fiatalon találkozott: öt éves volt, mikor édesanyja, tizenhat, mikor kishúga meghalt. Mikor tévesen tüdőbajt diagnosztizáltak nála, beadta magának az első adag morfiumot – és kezdetét vette az önként vállalt harc a démonokkal, melyben végül alul maradt: fiatalon, a morfium tébolyában lelőtte feleségét, majd véget vetett életének. Csáth életműve hol eltűnik, hol visszatér az irodalmi köztudatba. Az előadás eredeti levelekkel, naplóbejegyzésekkel, valamint Csáth irodalmi műveivel és zenéivel próbálja megidézni a nagyszerű polihisztor máig ható zsenijét.
„Mindennap végig fogja nézni, hogy én nem szmokingban eszem a vacsorát, hanem ingujjban. És a libasülthöz hagymát eszek. Mindenhez. A hagymához is hagymát eszek. A halat pedig késsel fogom enni. Két késsel.”Schneider Mátyás szállítmányozó mondja ezt Hippolytnak, az úri lakájnak, amikor már minden türelme elfogy. A magyar filmtörténet egyik legnagyobb közönségsikere volt a Hippolyt, a lakáj. Szövegei szállóigévé váltak. Az első színpadi átdolgozása az 1980-as években szintén kultikussá vált. A Bartók Színház – együttműködésben a Kőszegi Várszínházzal – most egy újabb fergeteges változatot hozott létre pazar szereposztásban; Őze Áron rendezésében többek között Molnár Piroska is színre lép. A nyári rendkívül sikeres kőszegi bemutató után szeptembertől a Bartók Színházban is látható a Hippolyt, a lakáj.
„Estella: …húszéves voltam, amikor utoljára látott. Ha már oly kegyelettel emlékszik rám, azt akartam, hogy emlék maradjak. De nem, ön a valóságot akarta. Ezt a szomorú és nevetséges valóságot.Hector: …Nézze ezeket a mély ráncokat, ősz hajamat, dúlt lelkem zavarát szemem tükrében… Ötven év óta útban vagyok maga felé. Eddig tekintettel voltam a konvenciókra. Most már elég!” „Nézze, milyen szép asszony most is az anyám, fehér hajjal. Őt szeretném eljátszani!” –mondta Tolnay Klári, amikor a fiatal Hubay Miklós azt kérdezte az akkor negyvenes éveiben járó művésznőtől, volna-e valami eddig megvalósítatlan szerepálma. Tolnay hozzátette: „Tudja, én olyan szerepet szeretnék, amelyben öregen is vonzom a férfiakat, süssön belőlem a…az Eros!” Erre a beszélgetésre 1959-ben került sor, amikor Ádám Ottó rendező arra kérte a sikeres drámaírót és műfordítót, hogy a népszerű Tolnay számára keressen egy francia egyfelvonásost, amit egy másikkal együtt játszana egy estén a művésznő. Hubay azonban a beszélgetés ihletésére inkább saját darab írásába fogott. Így született meg az Ők tudják, mi a szerelem. Témáját Hubay a valóságból, Hector Berlioz zeneszerző emlékirataiból merítette. Tolnay partnere akkor a harmincegy éves Sinkovits Imre lett. Az előadás olyan sikeres volt, hogy negyven évig játszották, és mindketten „beleöregedtek” szerepeikbe. A francia romantikus zeneszerző, Berlioz élete alkonyán felkeresi gyermekkori szerelmét, Dubeoef Estellát, és meg akarja szöktetni családja köréből a tisztes nagymamát. Felidézik az ifjúkori szenvedélyt, amit korábban a konvenciókhoz igazodva mélyen eltemettek magukban. De sohasem késő „megállítani az időt”, az igaz szerelem kortalanul ott él mindenkiben, csak bátorság kell megélni azt. Hubay a darab mottójául Weöres Sándor Boldogság című verséből választott részletet: „Vének leszünk és ráncosak, // de szívünkben virágosak. // Nagy felhő-hintánk csupa láng…” Hubay Miklós (1918–2011) tudatosan építette fel hatalmas drámaírói életművét. Nemcsak kiváló művész, hanem a magyar művelődéstörténetnek is nagy alakja, korának egyik legműveltebb, legtájékozottabb irodalmára volt, lenyűgöző esszéista. Művész, tudós, tanár. Élt és dolgozott Genfben, később Firenzében, műfordítóként is jelentőset alkotott. „Estella: …húszéves voltam, amikor utoljára látott. Ha már oly kegyelettel emlékszik rám, azt akartam, hogy emlék maradjak. De nem, ön a valóságot akarta. Ezt a szomorú és nevetséges valóságot. Hector: …Nézze ezeket a mély ráncokat, ősz hajamat, dúlt lelkem zavarát szemem tükrében… Ötven év óta útban vagyok maga felé. Eddig tekintettel voltam a konvenciókra. Most már elég!”
Az est folyamán olyan közönségkedvenc musical és operett slágerek szólalnak meg melyek során végig követhető egy hivatás sokszínűsége, ereje és kihívásai. Pásztor Ádám és meghívott vendégei előadásában a fülbemászó dalok mellett szórakoztató, vagy éppen elgondolkodtató történetek fültanúi lehetünk, melyek során valós képet kaphatunk a színházi lét sajátos világáról. Előadja: Pásztor Ádám Vendégek: Dobai Aty, Fejes Szandi, Jenes Kitti, Peller Károly
Solnce Obi-Ugor Népek Színháza, Hanti-Manszijszki autonóm terület, Oroszország előadása, Hanti nyelven magyar és angol felirattal . Kaltas a hanti nép mitológiájában a lelkeket osztó anyaistennő, így mindenkinek, aki megszületik, ő ad lelket. Kaltas akaratából a csecsemő megkapja őse lelkét. Lélek nélkül pedig sem az ember, sem a madár nem él sokáig - két lépést tesznek, és agyaggá változnak. Minden léleknek megvan a külön útja az új élethez, a saját útja. Így ül a hét szent nyírfa tövében Kaltas-ekva, játszadozik a lelkekkel, végignézi őket. És minden léleknek, mint egy anya, elénekli a saját dalát. Az „Ének Észak gyermekeihez” című előadás Észak férfiaihoz szól, akik a Nagy Honvédő Háború idején a frontra mentek. Ez egy korokon átívelő ének, egy dal azokhoz a lelkekhez, akik idegen földön maradtak. Hogy meghallják szülőföldjük dalait, végigjárják az emlékezés hosszú útját, és térjenek haza végre, hogy utódaikban újra megtestesülhessenek. Rendező: Viktor Jevdokimov Az előadás ötletének szerzője / Author of the concept of the performance: Vera KondratyevaRendező / Directed by - Viktor Jevdokimov / Viktor EvdokimovForgatókönyv / Script - Viktor Jevdokimov / Viktor EvdokimovDíszlettervező / Set design - Masa Szablina / Masha SablinaZeneszerző / Composer - Vagyim Lomatcsenko / Vadim LomatchenkoVideó / Video - Daniela Bersanszkaja / Daniela BershanskayaVilágításterv / Light design - Alekszandr Katyilo / Alexandr Katilo Az előadásban Vera Kondratyeva dalai hallhatók / The performance features songs by Vera Kondratyeva. Kaltas-Anki istennő, Asszony, bábok / Kaltash Anky goddess, women, puppets - / Tatyjana Fominih / Tatiana FominykhHáború, A férfi árnyéka / War, Shadow of the Man - Oleg Tarlin
A televízióból jól ismert vajszívű egyfejű sárkány, a jóságos Süsü kel új életre a színpadon, hogy alkalmi barátjával, a királyfival járja végig kalandos útját. "Útitársuk" a sok nagyszerű sláger és - remélhetően - a gyerekek szüntelen nevetése.
Boribon szeretné, ha Annipanni mesélne neki új mesekönyvéből, de rengeteg a tennivaló, Annipanni nem ér rá. Ráadásul még alma sincsen otthon, amiből finom almáspitét lehetne sütni, így Boribon almáért indul kis piros autójával... Marék Veronika: Annipanni, mesélj nekem! és Boribon autózik című mesekönyvei alapján készült vidám, zenés bábelőadás.
Az Akram Khan Company örömmel viszi újra színpadra Chotto Desh című, közkedvelt, családbarát produkcióját. A Theatre-Rites rendezője, Sue Buckmaster 2015-ben adaptálta Akram Khan Olivier-díjas és a kritikusok által is elismert, DESH című szólójából ezt a szívmelengető történetet, amely egy a világban a helyét kereső fiatalember útját követi nyomon. A történet most visszatér, hogy megragadja a fiatalabb közönség új generációjának figyelmét és képzeletét. A Chotto Desh, azaz „kis haza”, Khan egyedülálló, kultúrák közötti történetmeséléséből merít, és egy fiú Nagy-Britanniától Bangladeshig átívelő álmairól és emlékeiről szóló lenyűgöző történetet hoz létre, amely az emberi szellem ellenállóképességét ünnepli a mai világban. A Chotto Desh a klasszikus indiai tánc, a Kathak, és a kortárstánc, valamint az elbeszélt szöveg, az álomszerű animáció, a vizuális elemek és a különlegesen megkomponált zene finom keverékével varázslatos és megható táncszínházi élményt kínál a 7 évesnél idősebb gyermekek és családjaik számára. DESH Művészeti vezetés és eredeti koreográfia: Akram KhanChotto Desh Rendezte és adaptálta: Sue Buckmaster (Theatre-Rites)Zenéjét szerezte: Jocelyn PookA világítást tervezte: Guy HoareA történeteket megálmodta: Karthika Naïr és Akram KhanA Chotto Desh történetében a nagymama meséje a The Honey Hunter című könyvből származikÍrta: Karthika Naïr, Sue Buckmaster és Akram KhanKoreográfus-asszisztens: Jose AgudoA próbákat vezette: Dennis Alamanos, Amy Butler és Nico MonacoA nagymama hangja: Leesa GaziJui hangja: Sreya Andrisha GaziTáncosok: Jasper Narvaez, Nico Ricchini Eredeti látványterv: Tim YipAz eredeti vizuális animációt készítette: YeastCultureEredeti jelmezfelügyelő: Kimie NakanoHangmérnök: Steve ParrTurnémenedzserek: Mashitah Omar, Svitlana BilA festett fej jelenet ötletgazdája: Damien Jalet és Akram Khan„Vérző lelkek” dalszövegét írta: Leesa GaziÉnekesek: Melanie Pappenheim, Sohini Alam, Jocelyn Pook (ének/mélyhegedű/zongora), Tanja Tzarovska, Jeremy SchonfieldHálás köszönetünk mindazoknak a művészeknek, akik hozzájárultak az Akram Khan Company eredeti DESH produkciójához.A belfasti MAC koprodukciójaEredetileg a MOKO Dance, az Akram Khan Company, a Sadlers's; Wells London, a DanceEast, a Théâtre de la Ville Paris, a Mercat de les Flors Barcelona, a 2016-os Biennale de la danse de Lyon és a Stratford Circus Arts Centre közös megbízása alapján.
Szcenírozott dokufikció. A Ha megtapsolom a harangot témája az autista spektrumzavarral élő fiatal felnőttek egymásétól is eltérő, sokféle és egyedi világtapasztalata, kapcsolódásai: kapcsolódás a külvilághoz, egy másik emberhez, egymás belső világaihoz a felnőttkor küszöbén. Ha megtapsolom a harangot… Ez számomra egy furcsa szópárosítás. Én az átlagnál jóval többször hallok harangszót és rendszerint mindig más templomból. Azt meg szoktam jegyezni, hogy számomra szép volt-e a harangszó vagy nem, de megtapsolni nem szoktam. Az átlagember az esetek nagytöbbségében szintén nem tapsolja meg, ugyanis nem különösebben figyelnek fel rá, mindennapi életük része. Viszont egy helyen mégis meg szokták tapsolni a harangokat. Harangszentelések alkalmával a harang(ok) első megszólalását általában taps szokta kísérni. Itt sem főleg a harangot tapsoljuk meg, hanem a harang készítőjét, ugyanis nem kis munka egy harang megöntése. Ezen kívül harangszenteléskor a tapssal a helyszínen dolgozók előtt is tisztelgünk, akik nehéz munkával emelik és szerelik be a sokszor több mázsás harangot. Ezen kívül még a kisgyerekek jutnak eszembe, akik most ismerkednek az élettel és rácsodálkoznak a harangszóra és örömükben akár meg is tapsolják azt. Az előadás saját interjúk, a témában már létrejött művészeti kísérletek, írott anyagok, előfeltevések, cáfolatok, elbizonytalanodások, ráébredések, beszélgetések alapján készül. Előadásunkkal szeretnénk elérni, hogy az autizmussal élő fiatalok tapasztalatai és nézőpontjai is becsatornázódjanak a hagyományosan többségi társadalomra fókuszáló művészeti mezőbe. Jelmeztervező: Bukovácz Lilla Pszichológus konzulens: Szilveszter ÁronProdukciós menedzser: Szőke Tímea
A fiatal, de máris világszerte elismert tehetségű német karmesternő, Joana Mallwitz Met-beli debütálását hozza el az előadás, amely remek Mozart-énekesek összecsiszolt csapatjátékát ígéri. Richard Eyre 2014-es, a cselekményt az 1930-as évekbe helyező rendezésének felújításán olyan emelkedő csillagú művésznők lépnek majd elénk, mint az ukrán Olga Kulchynska (Susanna), az olasz Federica Lombardi (Rosina grófné) és a kínai-amerikai Sun-Ly Pierce (Cherubino). A Figaróként közreműködő texasi születésű Michael Sumuel és az Almaviva grófot megformáló kanadai Joshua Hopkins szintén az előadás fiatalos lendületét garantálja. A közvetítés eredeti nyelven, magyar és angol nyelvű feliratokkal látható. Közreműködik: a Metropolitan Opera Ének- és Zenekara Díszlet és jelmez: Rob HowellFény: Paule ConstableKoreográfus: Sara ErdeRendező: Richard Eyre Szereplők: Rosina grófné: Federica LombardiSusanna: Olga KulchynskaCherubino: Sun-Ly PierceMarcellina: Elizabeth BishopAlmaviva gróf: Joshua HopkinsFigaro: Michael SumuelBartolo: Maurizio Muraro Vezényel: Joana Mallwitz
- történet- Marianna D. Birnbaum Mici forgatókönyve és Apu című elbeszéléseiből színpadra adaptálta: Borgula András Anyu, szorítsd meg a kezem, ha hallod, amit mondok – ismételgeti egy kétségbeesett nő egy kórteremben, kómában fekvő édesanyja ágya mellett. Anyu nem válaszol, pedig talán nem öntudatlan, talán meg tudná szorítani a kezét, hiszen hallja, amit mond – csak úgy dönt, hogy nem teszi. Ők ketten sosem tudtak kommunikálni egymással, miért pont most kezdenék el? Valahol, valamikor márpedig el kell kezdeni. Mici, a magyar-zsidó asszony, és Daisy, a lánya, aki eddigre már ízig-vérig amerikai, beszélgetni kezdenek. A lány nem tudja, hogy az anya mindent hall, az anya nem tudja, hogy a lány korábban mit hallott. Most, az öntudatlanságban, a halál küszöbén, végre megpróbálnak egymásra figyelni. Vajon igaz a mondás, hogy sosem késő? Marianna D. Birnbaum irodalom- és kultúrtörténész, aki évtizedekig a kortárs magyar irodalom nagyköveteként tevékenykedett az Egyesült Államokban, egyszer csak úgy döntött, megírja a szülei történetét. Hogyan bántak édesanyjával az országok, az évtizedek, az emberek. Hogyan bánt vele a férje, és hogyan bánt vele ő maga. Animáció és vetítés: Tóth Zs. Szabolcs Ez egy igaz történet. De nem csak az ő igaz története. Számtalan 20. századi anya és lánya története, akik nem tudtak meglenni egymással, de nem akartak meglenni egymás nélkül. Történet egy anyáról és egy anya lányáról, történet az átveszekedett évtizedekről, történet arról, hogyan hagyja el egy ország a polgárait, aztán a polgárai egy országot, történet egy egyszerűnek hitt emberi kapcsolatról, történet a múltról, történet a múlt férfijáról, férjről és apáról, történet a szeretetről, történet a történtekről. Szorítsd meg a kezem