Schwajda György komédiája, a Csoda egy teljesen groteszk helyzetből indul ki. Nagy Vencel nyomdai betűszedő egy napon elveszíti szeme világát, de miután betegállományban csak egy évig lehet, egy év után keresőképesnek nyilvánítják. Újra dolgozni jár, ám egy apró körülmény — tudniillik az, hogy vak — sok bosszúságot, s nem kis kalamajkát okoz... Szívbemarkoló helyzetkomikumok, egymásért vállalt kölcsönös hazugságok és a közösségben megnyilvánuló emberség.
Két nagyformátumú ember és különleges tudós lenyűgözően izgalmas és szenvedélyes párviadala A Díj, amelyet a világon az elsők között mutat be a Rózsavölgyi Szalon. Otto Hahn német kémikus éppen a Nobel-díj átvételére készül 1946-ban Stockholmban. Pár órával a ceremónia előtt szállodai lakosztályába betoppan Lise Meitner osztrák-svéd fizikus. Nyolc éve nem látták egymást. Akkor menekült a tudós nő zsidó származása miatt Svédországba. Előtte harminc évig a legközelebbi munkatársak és a legbizalmasabb barátok voltak Berlinben. Az atommaghasadás felfedezése fűződik a nevükhöz. Csakhogy a Nobel-díjat ezért az eredményért 1944-ben Hahnnak ítélték oda (a háború miatt két évvel később veheti át), Lise Meitnert meg sem említették. Számos tudós igazságtalannak tartotta ezt, hiszen ő adott magyarázatot a folyamatra és nevezte el „hasadásnak”. A stockholmi szállodában Lise Meitner számvetésre készteti Otto Hahnt. Otto Hahnt az „atombomba atyjaként” is emlegetik. Lise Meitnert pedig az „atombomba anyjaként”. Hahn a háború után a német tudomány újjáépítésén dolgozott. Lise Meitner meggyőződéses pacifistaként – „Semmi közöm a bombához!”, mondta – az atomenergia békés felhasználására törekedett, és kiállt amellett, hogy a nőket a tudományban is egyenlő jogok illetik. Lise Meitner és Otto Hahn nevét közösen is őrzi Berlinben a Hahn-Meitner Intézet.
Prosper Merimée Carmen című remekműve nyomán, néhány gondolat Bizet operájának részletére. A testeken átívelő érzéki tekintetek az öt előadó iróniája és a belső dimenziójuk költői kutatásának váltakozása áll fókuszban. Klasszikus és kortárs fúzió, melynek dallamai egyedi atmoszférába keverednek, ami a főszereplők útját vezeti. A roma íz azt a fékezhetetlen erőt képviseli, amelytől nem tudnak megszabadulni, és amely mindegyikük vágyává válik. Vannak nők, akik sok férfi számára jobb lett volna, ha soha nem találkoznak. S minden férfinak találkoznia kell Carmennel. A darab fő forrása Prosper Mérimée novellája, és ebből adódik a szcenikai cselekmény szükségessége. A regényben a szereplők nem stabilak a csábítás mechanizmusaiba kódolt egyensúlyban, inkább maga az író vizsgálja őket, aki egy régész bőrébe bújva Andalúziában vándorol egy ókori római város maradványait keresve. Az elbeszélő és José, valamint a történelem emberei és Carmen közötti végzetes és már-már varázslatos találkozásai egy emberi történetet vázolnak fel, amelyben két törvény láthatóan állandóan szembekerül egymással, nem találva megnyugtató szintézist: a nők polgári, társadalmi, kulturális szabályai és vad természete, amelynek Carmen kifejező szimbóluma tájképévé válik. A két törvény összeegyeztethetetlen. Minden olyan kísérlet, amely a vad és nomád erő csökkentésére irányul egy domináns és stabil kultúra szabályai között, a legrosszabb kudarcra van ítélve. A nőiség horizontja egyedülálló harmóniává válik, amelynek a test válik tolmácsává, az erő és az életerő magával ragadó lázadásában. A női jelenlét ereje a gondolatban férfi mozgást idéz elő. Carmen ideális a büszkeség, az életerő és az erő képviseletére. Az előadás, ahol a dinamika, a ritmus olyan eszközzé válik, amely tartalmat ad ennek a reflexiónak. Előadók: Jenei Lilla, Liszkai Zsófia, Kaiser Fruzsina, Bakonyi Jusztina, Wéninger Dalma
Philip Glass operája Jean Cocteau története alapján francia nyelven, magyar és angol felirattalSzínpadra alkalmazta: Philip Glass és Susan Marshall Ritka az a mű operaszínpadokon, ahol énekesek és táncosok azonos jelentőséggel vannak színen, a történet az ő közös, kölcsönös kifejezőerejükből bontakozik ki. Ez látható a Veszedelmes Éden című, három zongorával megszólaló táncoperában, melyet az 1937-es, baltimore-i születésű Philip Glass, a világhírű zeneszerző komponált saját Jean Cocteau-trilógiájának utolsó részeként. Paul és Lise történetében a két gyerek a saját képzeletük alkotta világ foglya és áldozata, játékaik során olyan világot hoznak létre, amit már nem tudnak elválasztani a valóságtól. A darab felfogható Cocteau a képzelet és kreativitás transzcendens erejébe vetett hitének, melyben az énekesek és táncosok felváltva mutatják be az eseményeket. Barta Dóra, az előadás rendező-koreográfusa nem először állít színpadra Philip Glass-darabot. Már az Opera 2016-os felkérése, a Megbolydult bolygó is inspiráló volt számára, így vall a mű kapcsán a zeneszerzőről: „Philip Glass zenei világa nagyon jól táncolható, és felszabadítja a rendezőt. Muzsikája asszociációk sorát, és ezért lehetőségek széles tárházát nyitja meg az alkotó számára. Minden zenéje szinte transzcendentális, ami a minimalista táncszínházhoz remek adottság. Ezáltal képekben, érzéki tartalmakban gazdag előadást lehet létrehozni.” Táncművészek: Carulla Leon Jessica, Kekalo Iurii, Rónai András, Bajári Levente, Boros Ildikó, Gyarmati Zsófia, Kerényi Miklós Dávid, Szigeti Gábor, Kohári István, Pesel Anita Tiffany, Sorokina Nadezhda Angol nyelvű feliratok: Arthur Roger Crane A rendező munkatársai: Mányik Albert, Valkai AndreaZenei asszisztensek: Kálvin Balázs, Zsoldos Bálint
Miért nem tanítanak meg minket az iskolában arra, hogy hogyan kell elmosni a tepsit, ami nagyobb, mint a mosogató? Mit tegyünk, ha instagramon azt látjuk, hogy a volt osztálytársaink sikeresebbek, mint mi? A dráguló albérlet árak mellett miből finanszírozzuk avokádó fogyasztásunkat? Hogyan találjuk meg az éttermet a legolcsóbb kiszállítással? Miért mossam külön a színeset a fehértől, hogyha nemsokára úgyis beköszönt a klímakatasztrófa? Honnan kellene tudnom ezekre a kérdésekre a választ? Ki készített fel minket ezekre? Lesz-e kijelentő mondat ebben a leírásban? Kérdések, amikkel a fiataloknak napi szinten szembe kell nézniük. Ács Fruzsina és Szabó Balázs Máté új estjükben most ezekre keresik a választ. Közben pedig megismertetnek minket a milleniálok hétköznapjaival, az útkeresés nehézségeivel és az önállósággal járó szorongással és pánikkal.