Igaz, hogy mindannyian fél ezreléknyi véralkoholhiánnyal születünk? Legalábbis ezt állítja egy híres pszichiáter merész feltevése. Négy jó barát, akik kicsit mintha elveszítették volna ifjúi lelkesedésüket és lendületüket, erre alapozva kezdenek kísérletbe. Megpróbálnak úgy élni, dolgozni és szórakozni, hogy ez a bizonyos fél ezrelék soha ne hiányozzon. De vajon ez a megoldás a régi kedv és vidámság visszaszerzésére? A hatalmas sikerű dán film alapján készült színdarab nagy beleérzéssel és humorral szembesít bennünket azzal, milyen eufóriával és milyen fájdalmakkal jár, ha az ember megpróbálja elengedni a kontrollt. A film elnyerte az összes jelentős európai és tengerentúli díjat, köztük a legjobb külföldi filmnek járó Oscart (2021). Plakáttervező: Csáfordi László
- képtelen játék 11 képben, 2 felvonásban; mintegy okulására a következő nemzedéknek, úgyszólván - A bábos játéktól a mozgásszínházas elemeken át a zenés színházig talán nem is olyan hosszú az út. Weiss a bábjáték esetlenségével ruházza fel hőseit, a látszólagos vidámságuk mögött felsejlik lappangó agresszivitásuk. Ez az agresszivitás egyedül a főhősben nincs jelen, hol rezignáltan szenvedi el a körülötte lévők agresszióját, hol egyszerűen nem vesz róla tudomást… ez aztán végképp olaj a tűzre... Az előadás a Suhrkamp Verlag AG Berlin engedélyével, a Hofra Kft. ( www.hofra.hu ) közvetítésével jött létre. Támogató: az NKA
‒ egyszerfenn, egyszerlenn szünet nélkül ‒ Külön köszönet: Parti Nóra, Csengery Dániel, László Zsolt, Kocsis Gergely, Kocsis Pál, Marton Róbert, Szatory Dávid Fenn és lenn, fenn és lenn, fenn és lenn. Így éli mindennapjait özvegy Maros Andorné született Kozinkay Piroska a Pannónia (volt Rajk László) utcában, a huszadik század kilencvenes éveiben, meg az azt megelőző hatvan (vagy hetven) évben. Egyszer fenn, aztán lenn – ahogy az a mániás depressziósoknál szokás. A fenti időszak csodás: a nyugdíjasélet vidám, a barátok hűségesek, a család szerető, és az új szerelem lehetősége sem reménytelen. Aztán beköszönt a lent, a pokol: az öregség kínokkal teli, a magány elviselhetetlen, a család hálátlan, a szerelem pedig… ki emlékszik már arra?! Lenn, lenn, lenn, lenn. Így éli mindennapjait Maros László humorista, „a vicces Ladó”, ahogy egy ország ismeri. Házassága romokban, Vera, a szép tévébemondónő csak a bolondját járatja vele, értelmiségi humorán időnként ugyan nevet a közönség, de ő már szinte semmin. Volna mit rendbehozni az életében, de mivel anya csak egy van, ráadásul olyan, amilyen, legtöbbször az ő életét kénytelen egyengetni. És ezt özvegy Maros Andorné született Kozinkay Piroska bizony el is várja. A jó „Lacpac” első szóra ugrik, otthagyva csapot-papot, legyen szó munkáról, családi eseményről, titkos randevúról. Ladó szabad szeretne lenni, de életét beárnyékolja a folyamatos készenlét és függés – hiszen sosem lehet tudni, mikor csörren a telefon. És ha mégsem ér rá, jön a lelki terror, majd a lelkiismeret-furdalás. Történik mindez egy darabjaira hullott családban, amelynek tagjai nem képesek valóban beszélni sem magukról, sem egymásról. Az élet meg csak telik, amíg… Meddig éljük felmenőink életét és mikor kezdjük el élni a sajátunkat?Miért olyan rohadt nehéz megértenünk egymást családon belül?Mennyit tudunk a mentális betegségekről? Illetve bocsánat… mennyit beszélünk róluk egymás közt? Mennyit tudunk arról, mit jelent megöregedni, és egy élet vége felé közeledni?És mennyire vagyunk azonosak azzal az örökséggel, amit a lehető legtávolabb szeretnénk tudni magunktól?
Wass Albert Jönnek! és az Adjátok vissza a hegyeimet! c. kisregényeiből írt A világ és a vége c. előadás már szerepelt sok évvel ezelőtt az Udvari Kamaraszínház repertoárján, de most ismét elérkezett az idő, hogy új formában, új színművészekkel kerüljön a nagyérdemű elé.Drámai-zenés formában, új hangzásvilággal dolgozzuk fel a témát, ahol a zenének és az énekszónak legalább olyan fontos szerepe lesz, mint a kimondott szónak és a mozdulatoknak.A cselekmény a két világégés között játszódik, Erdély elvesztéséről szól, arról a ma is képtelen és szinte elképzelhetetlen helyzetről, amikor este nyugovóra tér az ember Magyarországon, reggel pedig Romániában ébred, anélkül, hogy egy tapodtat is mozdult volna jobbra vagy balra. Adott egy világ, amelybe beletartoztunk, minden rezdülésünkkel, idegszálunkkal kötődtünk hozzá, biztos igazodási pont volt, és egyszer csak eltűnik a föld a talpunk alól.Hogyan lehet ezt feldolgozni lelkileg? Mi, akkor még nem élt magyarok, de szívünkben, genetikánkban hordozva ezt a traumát, hogyan tudjuk kezelni, hogyan tudunk közelíteni hozzá több mint száz év távlatából, és hogyan tudjuk enyhíteni, felmutatva utódainknak megoldásokat, akár a humor, az irónia eszközeivel is. Wass Albert veretes magyar nyelvezete keveredik Andrási Attila Jászai Mari-díjas író-rendező ízig-vérig modern stílusával. Rendezőasszisztens: Ficsor Eszter
Texas, rozsdazóna, lerohadt lakókocsipark. Nem a habcsókos lánymesék díszlete. A drogos Chris pedig illik a műfajba: a dílerét és egyéb tartozásait anyja spontán megöletésével – és az ebből remélt, húgát illető örökséggel – igyekezne rendezni. Killer Joe rendőr, emellett félállásban bérgyilkos, simán elfogadja a megbízást. Csakhogy mivel Chrisnek nincs pénze az előlegre, kénytelen a húgát, Dottie-t letétbe helyezni Killer Joe-nál, amíg a mama meggyilkolása meg nem történik. Az Augusztus Oklahomában Pulitzer- és Tony-díjas írója, Tracy Letts, úgy alkotott morálisan hulladék figurákból brutális, szexi és humoros történetet, hogy a szemeteszsákba csomagolt hullák, a reménytelen kísérletek az új életre és egy nyúlfarm létrehozásának ötlete egyformán reálisnak és röhejesnek tűnnek ezen a porlepte roncstelepen.
Gary úgy érzi, mindent megad a családjának. Értük dolgozik állandóan, ügyfeleivel is ezért jár el golfozni, meccsekre. Maggie magányosnak és elveszettnek érzi magát a házasságukban. Nem tudja, mit akar, csak azt, hogy képtelen így folytatni. Két középkorú ember. Egykor elkötelezték magukat egymásnak, a hétköznapok sűrűjében azonban egyszer csak elsodródtak egymástól. Mások már a vágyaik, mások a céljaik. Hajnali 4 óra, egyikük sem bír aludni. Eljött az ideje egy őszinte beszélgetésnek. A konyhában, miközben a gyerek az emeleten alszik, mérlegre kerül a házasságuk. Vallomások, vádak, önvádak. Másfél óra alatt többet tudnak meg egymásról, mint az elmúlt másfél évtizedben. De mennyi őszinteséget bír el egy házasság? Hogyan tovább? Visszatalálhatnak még egymáshoz? David Eldridge, a kortárs angol drámairodalom egyik elismert szerzője, szellemesen, hitelesen és megindítóan ábrázolja ezt a sokaknak ismerős élethelyzetet. A Rózsavölgyi Szalon tűzte műsorára korábban a párkapcsolati stációkat bemutató trilógiájának első részét, a Kezdetet is. A Bármit mondhatsz lehetne a folytatás is. De a két mű elkülönül, nem szerep- és történetfolytatásokról van szó. A szerző a díjnyertes drámatrilógiája kapcsán a The Guardiannek nyilatkozta: „Reméltem, ha különböző párok történetét mesélem el a színpadon, azzal talán többet tudok elmondani arról, mit jelent valakivel együtt lenni, mit jelent magányosnak lenni, s hogy valóban lehetséges-e fejlődés egy párkapcsolatban. John Osborne író azt mondta, szeretne leckéket adni az érzésekből. Ez a mondata mindig foglalkoztatott…”
A Tér 12 Kulturális Egyesület előadása. Théba népe új királyt kapott. Rögtön kettőt. Uralkodhattak volna békében, felváltva. Természetesennem tették. Háborúztak inkább. Békét is köthettek volna, de inkább meghaltak.Kreón lett az új király. Az új irány? Előre vagy hátra? Elnézést. Lehetne előre, és lehetne hátra, tehátlegyen inkább oldalra. Na de melyik oldalra? Bocsánat. Igaz. Legyen inkább körbe. Az új irány: körbe-körbe.Isteni szerencse, hogy minden Kreón mellé jár egy Antigoné. Végre egy mártír, az kell nekünk. AMártír. Aki dönt. Aki felelősséget vállal. Helyettünk.Persze, persze… A nagy dolgok! Azok Csodásak!De ki is az az Iszméné? Mi lett vele?És mi lesz velünk? A rendező munkáját nagyban segítette: Hidi Boglárka
Vidám életértelme egy felvonásban - A PopUp Produkció előadása. Jegyek csak elővételben! Javasolt érkezés, kapunyitás: 19.30 "Kedves barátaim! Elnézéseteket kérem, hogy sok mindent nem mondtam el a mai estével kapcsolatban. O. Egy pillanat. Megnézem a kaját. Addig csevegjetek kötetlenül." "Patika (Döbrösi Laura) sok mindent nem mondott el, például azt sem, hogy ma este többen leszünk. A nappalijában ülünk, érkeznek a vendégek: azt hiszik, egyedül. Nyolc év után négy egyetemi kolesztárs hirtelen újra egy szobában. Mindenkiből Valaki lett. Üzletember, Anya, Művész, home officer. De az vagy, amit meg(t)eszel? És miért pont itt? Na erre iszunk. Fogy a bor és a levegő. Ismered a világmegváltó hajnali beszélgetéseket a konyhában, amikor egy pillanatra úgy érzed, megértettél mindent? És azt, hogy másnapra újra elfelejted? Erre a félig üres félig teli estére, légy a vendégünk."
„A fordulat bekövetkezik. Tudom előre. És érzem, hogy közeledik. Valaki egyszer csak elém áll, és azt mondja: Állj félre az utamból! Add át a helyedet! És a nyomában ott csörtetnek a többiek, és mind azt ordítja: Helyet!... Helyet!... Helyet! Egy szép napon bezörgetnek hozzám a fiatalok..." Kúnos László fordítása „Örökké aktuális” mondogattuk nevetve, mikor otthon Ibsenről beszéltünk. Azaz csak mi, fiatalabbak nevettünk, mert a szüleink és a nagyszüleink generációja egyáltalán nem tette idézőjelbe mindezt. Számukra Ibsen valóban örökké aktuális volt, fontos problémákat feszegető, provokatív és sokat vitatott író, közel egy évszázad távlatából is, a szobrok, a kanonizáció, a modernizmus, a számtalan iskolai dolgozat és az állandó színházi előadások dacára is. De vajon mennyire provokál bennünket az az író, akiről az irodalomtanárunk állítja, hogy provokatív? Vajon mennyire fontos, vitatott és hiperaktuális az az írói munkásság, amelyet a nagyapánk szemlél csodálattal? Pernille Rygg: Örökké aktuális, ha ha haMolnár Ferenc, Pesti Napló 1909-12-07 / 289. szám
#nők #disztópia #forradalom Éppen tíz éve, hogy kihaltak a férfiak a Földön. Egy magyar nő azt állítja, hogy fiúgyermekét életben tudta tartani egy sterilizált pincében, a remény felbátorítja és felháborítja az ország lakosait. Egy kortárs, új magyar dráma a reményről, az intimitásról, a nemi szerepekről és a populizmusról. Az alkotók javarészt szabadúszó, fiatal színésznők. Bagossy Júlia rendező és Törley-Havas Sára dramaturg a Freeszfe egykori és jelenlegi hallgatói. Az előadás egy radikális gondolatkísérleten alapszik, Bagossy Júlia színházrendező ezúttal teljesen saját szövegből és koncepció mentén szeretett volna dolgozni. Az emberiség jövőjére nincs kézzelfogható megoldás, a Földön élő nőknek számtalan változáshoz alkalmazkodniuk kellett, magányosak és keresik saját személyes fogódzkodóikat. Az előadás mesél egy mozgalom felemelkedéséről és bukásáról, az általános reménytelenség elleni küzdelemről, a férfiak szerepéről a társadalomban, és arról, milyen, amikor egy gyermeket önös érdekekre használnak fel.