„Hegedűs a háztetőn… valahol mind azok vagyunk. Megpróbálunk egy letisztult dallamot kicsalni, miközben egyensúlyozunk, hogy ne szegjük nyakunkat. Nem könnyű!” A helyszín a 20. századi Anatevka, egy zsidók és oroszok lakta falu, ahol a közösségéletét a vallás és a mindenre kiterjedő hagyományok határozzák meg. Itt él Tevje, a tejesemberfeleségével, Golde-val, valamint öt lányukkal. Az apa mindent elkövet, hogy a családot összetartva lányait a tradíciók szerint adja férjhez. A fiatalok azonban vallási eszmék helyett, szerelemből kívánnak házasodni, így a legidősebb lány, Cejtel a dúsgazdag férj helyett a szegény szabólegényt, Mótelt választja; húga, Hódel Szibériába utazik fogvatartott kedvese, Perchik után; Háva, a harmadik lány pedig egy más vallású fiú mellett talál rá a boldogságra. Mindeközben a helyi zsidó közösségnek különböző megpróbáltatásokkal kell szembenéznie: az egyre erősödő antiszemitizmussal, a politikai megmozdulásokkal és végül a rendelettel, hogy vagyonukat hátrahagyva el kell hagyniuk őseik földjét! A darabot Magyarországon először az Operettszínházban mutatták be 1973. február 9-én Vámos László rendezésében, a főszerepben Bessenyei Ferenccel. Nagyon fontos mű, mely egyfajta átmenetet képez az operett és a musical műfaja között, különleges zenei világával és keserédes humorával szólítja meg a nézőket. A darabot 1974-ben betiltották, és csak tizenegy év múlva, 1985-ben mutatták be újra, ugyancsak az Operettszínházban. 2021-ben Bozsik Yvette rendezésében, a színház valamennyi művészének közreműködésével tér vissza repertoárunkra! Sólem Aléchem novellái alapján. Közreműködik: a Budapesti Operettszínház ÉNEKKARA, BALETTKARA és ZENEKARA, valamint a BOZSIK YVETTE TÁRSULAT táncosai.
Az előadásban a híres mézeskalács házikó boszorkánya is nyers mézeskalács tésztából születik a szemünk előtt, így azzá tud változni gonosz célja érdekében, amivé csak akar, egészen addig, amíg sületlen marad...
A Momentán Társulat 2003 óta sikerrel játszott előadása 100% improvizáció. Nincs megírt szöveg, nincsenek előre kidolgozott poénok, nincsenek beépített nézők. Minden jelenet a közönség előtt, a nézők ötletei alapján születik. Elég, ha mondasz egy műfajt, egy helyszínt vagy egy foglalkozást, és máris a színpadon látod viszont.
„A képmutatás mestersége a legelőnyösebb. Olyan művészet ez, amelynek csaló fogásait mindenki tiszteli, és ha fölfedezik is, senki sem mer tiltakozni.” Don Juan csaknem négy évszázada, 1630-ban lépett először színre. Tirso de Molina spanyol drámaíró két jól ismert, hazájában legendaként terjedő elbeszélést forrasztott össze: a gátlástalan csábító hódításainak szüzséjét és a sírjából kőszoborként visszatérő, ártatlanul lemészárolt hős bosszújának a történetét. E drámai alapanyag Mozart 1787-ben bemutatott Don Giovannijában nyerte el végső formáját, mint az „érzéki zsenialitás” diadala. Molière drámája, a Don Juan vagy a kőszobor lakomája (1665) műfaját tekintve komédia. Azoknak a 20. századi átiratoknak – Max Frisch, Bernard Shaw, Henry de Montherlant színpadi műveinek – az előképe, melyekben a csábító képtelen szerelembe esni. Mint mások boldogságának szemlélője, már csak árnyéka egykori önmagának, hisz csábításaival sorra kudarcot vall. Záró nagymonológja ugyanakkor – amelyben a képmutatás „mesterségéről” értekezik – annak a bizonyítéka, hogy csak egy hajszál választja el őt Molière-től, a korának „erényszámba menő bűneit” kipellengérező szerzőtől. „A képmutatás divatos bűn, és mint minden divatos bűn, erénynek számít” – fogalmaz Alekszandar Popovszki, aki A Mester és Margarita rendezése után tér vissza a Nemzetibe. – Don Juan utolsó monológjának alapgondolata ez, mely tükrözi Molière képmutatásra vonatkozó, lesújtó véleményét. Érdekes, hogy más tulajdonságok is, amiket az író drámáiban megvet vagy dicsér, valami íratlan szabály szerint, az ő értékrendjének ellentétévé válnak. Talán ebből következik, hogy amennyire Moliére szerette volna „befeketíteni” Don Juan alakját, az annál több együttérzést és rokonszenvet váltott ki a közönségből, majd végül hős lett belőle. Olyan hős, aki az élet nem megszokott szabályai szerint működik, és amely „szabályok”, őt végül a pokol tüzébe taszítják. Donna Elvira elrablása a kolostorból, vagy Donna Anna elcsábítása férje síremlékénél, Molière Istenhez és egyházhoz való személyes viszonyát idézi. Don Juan drámája tehát esetünkben is mint az emberi és az ember feletti szellemvilág kapcsolódásának lélektani elemzése kerül színre.
Zilahy Lajos, a filmvászonról is jól ismert: Halálos tavasz vagy a Valamit visz a víz – szerzője, a két világháború közti magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja, akit most kezdenek maguknakújra felfedezni a színházak. Friss gondolataival, a szenvedélyek és modern érzelmi világunk ábrázolásával, maivá, örökérvényűvé emelkednek művei.A Fatornyok című színművében sziporkázó humora is megmutatkozik. Ezzel a darabbal zárták be 1944-ben a Nemzeti Színházat és az ostrom után 1945-ben, éppen nagy sikere miatt, a Vígszínház ezzel a színművel nyitott, a főbb szerepekben az eredeti szereposztással. A Fatornyok szimbolikus cím: a szülőföld ellenállhatatlan vonzásának és kitörölhetetlen emlékének a jelképe. A történet a második világháború előtti nyáron kezdődik, amikor Erdély egy részét épp visszacsatolták Magyarországhoz.A sors így két hazát ad, az egyik az asszonyé, a másik a német származású férjé. Zilahy nem ítélkezik, csak hagyja, hőseit, hogy befussák a sors által rájuk szabott utat. Szeretetteljes, egymást ugrató, derűs miliőből, két ország (egész Európa) viaskodásának színterévé válik egy család élete…
A német színház és film megújítója, Rainer Werner Fassbinder műve egy idősödő takarítónő és egy bevándorló szerelmén keresztül az emberi kiszolgáltatottság történetét meséli el szívszorító egyszerűséggel és tisztasággal.
’Az összes gondolkodó, érző lény közöttLegeslegnyomorultabbak mi, nők vagyunk.’ Mitől izgalmas a Médeia történet most? Kicsoda Médeia? Ki ez a nő? Kegyetlen gyilkos vagy egy elképesztően okos, a férfi uralta világban kiválóan eligazodó asszony? Az erős nő archetípusa. De mi az erő? A Média név jelentése: férfiasság. A férfi hősök útját járatja vele a szerző, kinek sajátja az emberismeret, a mágia, a nyers őszinteség és a női és férfi szerepekben történő tökéletes eligazodás. Médeia ’játszik’, egy tökéletes bosszútervet hajt végre vagy percről – percre dönt? Iaszón a feleségét eláruló vagy csak egy életét új alapokra helyező, az erős nő fogságából szabadulni akaró férfi, antihős? A hős, aki megszerezte az aranygyapjút Peliasznak, végrehajtotta a lehetetlen küldetést, természetesen, Médeia nélkülözhetetlen segítségével. Szerette valaha Médeiát vagy csak elfogadta a nő rajongását és élvezte az ezzel járó dicsőséget és hatalmat? Ez az előadás nem szokványos módon közelít az ismert történethez, új kérdéseket generál a nézőkben és a játszókban is. Irányokat ad és mérhetetlen női erőt közvetít. Az előadás rítus és beavatás.
A zenés színház történetének egyik legjelentősebb darabja tér vissza a budapesti közönség elé. Andrew Lloyd Webber és Tim Rice rockoperája forradalmasította a zenés színházat, és olyan kérdéseket vetett fel, amelyek mindmáig érvényesek. Főhőse nem csak a címszereplő Jézus, egyenrangú társa Júdás, aki kétségbeesett igyekezettel próbálja megérteni barátja cselekedeteit, de mindhiába. Kérdéseire rejtélyes válaszokat kap, és egyre világosabbá válik, hogy olyan történetbe csöppent, amelynek folytatására csekély hatása lehet - csakúgy, mint a többi szereplőnek, Pilátustól Heródesig, Mária Magdolnától Kajafásig. Egy hét eseményeibe tömörül minden emberi és emberfeletti történés: Jézus és híveinek jeruzsálemi bevonulásától a keresztre feszítésig tart a cselekmény. A. L. Webber zenéje friss és elsöprő, egyik nagy sláger követi a másikat. Egy nagy ívű pálya első mérföldköve áll most új, modern és látványos köntösben a Madách Színház publikuma elé. Felhívjuk tisztelt nézőink figyelmét, hogy a bibliai történet természetéből adódóan az előadásban drámai, felkavaró jelenetek láthatók. Közreműködik: a Madách Színház Zenekara, Tánckara és Kórusa.
Rövidhír egy száz évvel ezelőtti Pesti Hírlapból: Kökény Pál szabósegéd ifjú élettársa tegnap vajúdni kezdett. A szabósegéd elrohant, hogy elhívja a közeli bábát, idegességében azonban bement az első snapszbutikba, majd kocsmáról kocsmára járt, s a bábáról teljesen megfeledkezve éktelen kiabálást vitt végbe, és éltette a szocializmus tanait. A rendőrség beszállította, ahol kijózanodván elmondta, hogy csak kisgyermeke születése előtt akarta a világot megjavítani... E cikk csak kiindulópont. A darab a máról szól, és színészi improvizációk nyomán születik. A föld meglódul alattunk, mint a centrifuga, és a színészek minden érzésüket a szuroksötét éjszakába beleüvölthetik.... "Felhívjuk figyelmüket, hogy a Szaturnusz Gyűrűje című stúdiószínházi előadásunkon, a nézőtér első három sorában párnákon foglalhatnak helyet. A stúdióban a helyfoglalás érkezési sorrendben zajlik."
„Oh Hamlet! mi volt ijedésed,Mikoron megláttad atyád lelkét,Ahhoz képest, amint megijedtA helybeli lágyszívü kántorfeleségének látásán?” A helység kalapácsa Petőfi Sándor első könyve volt, 1844 októberében jelent meg (a Versek című, amely a költőnek igazi hírnevet szerzett, csak pár héttel utána, és ekkor fog hozzá a János vitéz írásához, amely visszavonhatatlanul a legnagyobbak közé emeli majd). A tiszteletdíjként 40 pengő forint járt, amit a költő azonnal elküldött szorult anyagi helyzetben lévő szüleinek. A Petőfi által hőskölteménynek nevezett mű nem aratott sikert, a kötetből még évek múlva is voltak fölös példányai a kiadónak, 1847-ben az összes költeményekből is kihagyta. Mi lehet ennek az oka? Talán az, hogy ez a komikus eposz nemcsak a műfaj paródiája akart lenni, hanem a korszak dagályos és cikornyás költészeti divatját és a nemzetieskedést is gúnyolta, ami a még éppen csak segédszerkesztővé előlépett ifjútól pimasz gesztusnak tűnhetett a kortársak szemében. Annál sikeresebb lett a mű később, humorára, iróniájára, a szellemes szószaporítások groteszk képeire és a parádés hexameterek álpatetikus hangvételére egyre inkább vevő lett a közöség. Már a szereplők megnevezése is mosolyt csal az olvasó és a leendő néző arcára: Erzsók ötvenötéves bájaival, Fejenagy, a kovács, vagy mint őt a dús képzeletű nép költőileg elnevezé: a helység kalapácsa, Harangláb, a fondor lelkületű egyházfi, Bagarja, a béke barátja, Vitéz Csepü Palkó, a tiszteletes két pej csikajának Jókedvű abrakolója, A lágyszívű kántor és „amazontermészetü” felesége, Márta. – A mű minden bája és humora mellett ez az előadás a beregszászi társulatról is szól, arról, hogy a színház kapaszkodó, a túlélés eszköze. Nem hangoljuk át Petőfi művét, de abból indulunk ki, hogy ennek a társulatnak a tagjai a háború miatt most itt ülnek bőröndjeiken, és nem lehetnek otthon. A színen megjelenő Petőfi az Útilevelek kárpátaljai passzusaiból idéz, és hazagondolunk… Játékos, szabad színházat kínálunk, ezzel az előadással csatlakozva a Petőfi-emlékévhez, amelyben a költő születésének 200. évfordulóját ünnepeljük. Továbbá: Orosz Ibolya, Orosz Melinda, Vass Magdolna
Keserves bohózat. André mostanában mindent elfelejt, valahogy nem állnak össze a dolgok a fejében. A lakása, a lánya, a bútorok... minden olyan idegennek tűnik. Anne, a lánya próbál neki segíteni, de André ápolása a lehetetlennel határos: az idős férfi mindenkit elmar maga mellől, és lassan teljesen elveszíti a kapcsolatát a valósággal is. Florian Zeller, a fiatal francia író mély empátiával, szeretettel és sok humorral ábrázolja egy idős férfi küzdelmét a felejtéssel, az Alzheimer-kórral, és azt ahogy eljut a gyermeki öntudatlanság állapotába. A 2012-ben született darab Párizsban debütált a szerző rendezésében, majd elnyerte a legjobb színműnek járó Moliére-díjat, és azóta több mint 45 országban mutatták be, 2020-ban film is készült belőle Anthony Hopkins főszereplésével. Nyelvi lektor: Domonkos Eszter
Pottyondy Edina – Angyallátó, boszorkány és táltos. Napjegye kos, ennél többet nem is kell mondanunk a humoráról. Aszcendense oroszlán, így nem lesz meglepő a témaválasztása sem. A sárkány évében jött világra, így születésnapja a legfontosabb Grabovoj-számot, az 19880408-at adja ki, amely sorsfordító energiák kiáradását jelöli. Az óvodában szívecske volt a jele, úgyhogy akinek sikerül bejutni az előadására, az a következő hetekben végre találkozhat és életre szóló kapcsolatra léphet az Igazival.
A radically exciting immersive experience for anyone who is interested in unlocking their creativity. Inspired by the poem “The road not taken” by Robert Frost, (Un)locked is a simple, free floating partnership between the experience and you, the audience.Set in a black space, you will be surrounded by carefully curated impulses of sound, film, light, silence and fragments of poetry in both Hungarian and English.It’s an invitation to anyone interested in setting their minds free and taking a break from the sound and fury of everyday life. A meditation to allow an idea, image or story to spark and then trigger a sense of action so that when you leave you have unlocked your energy and can follow through to create what you need. Or simply move on recharged. It’s also a chance for you to leave a mark and become a part of it all. No matter the format of your creation, these too will be added and filtered into the following “performances”. Unlocked takes place every 30 minutes with a maximum attendance of 6.
Csajkovszkij első balettje talán a legkedveltebb klasszikus darab a balettirodalomban: a nősülni kénytelen herceg és a hattyúvá varázsolt lány szerelmének viszontagsága az egyik legszebb orosz romantikus mese. A darab az 1877-es ősbemutatón azonban megbukott. A premier koreográfusai egyszerűen nem értek fel Csajkovszkij zsenialitásához. A mű Marius Petipa és Lev Ivanov 1895-ös koreográfiájában vált világhírűvé, és a legtöbb társulat ma is ennek alapján táncolja a darabot. Ezt a klasszikus művet dolgozta át Rudi van Dantzig és Toer van Schayk 1988-ban. Odette-et és Odile-t, a tiszta, ártatlan fehér hattyút és a csábító, manipulatív fekete hattyút ugyanaz a táncosnő alakítja.
Michael Volle az utolsó Verdi-opera címszerepében - a nagy német dalnok mint hájas lovag: első pillantásra ezt az élményszerű találkozást ígéri Robert Carsen nagystílűen vérbő rendezésének visszatérése a Met Live in HD programjára. A formátumos Falstaff köré pedig tökéletes összjátékra képes előadógárda dukál, méghozzá olyan pompás énekesekkel, mint a Mistress Quickly, azaz Sürge asszony hálás szerepét megformáló Marie-Nicole Lemieux, vagy épp a Ford házaspárt adó Ailyn Pérez és Christopher Maltman. „Tutto declina”, vagyis „minden hanyatlik” - hangzik az idős Verdi vígoperájában az épp a Temzéből kikecmergő, megtréfált Falstaff panasza, és ezt a pesszimista fordulatot gyakorta egyetértőleg szokták idézni az operavilág műkedvelő és hivatásos kritikusai. Pedig éppenséggel a reprezentatív Falstaff-produkciók rendre cáfolják e bús vélelmet. A Robert Carsen nevével fémjelzett színrevitel különösképpen, hiszen az már a létrejöttét is az egészen új típusú, szerteágazó nemzetközi együttműködésnek köszönheti: a Met mellett a Scala, a Covent Garden, az amszterdami Holland Nemzeti Opera és a torontói operatársulat részvételével. Aztán az is kétségkívül a hanyatlás eleven cáfolatának tekinthető, hogy a negyvenedik születésnapja előtt álló Daniele Rustioni személyében az új nemzedék talán legígéretesebb Verdi-karmestere fogja vezényelni a világközvetítésre kerülő előadást. Természetesen nemcsak a zenekari árokban, de a színpadon is akadnak majd fiatalon feltörekvő, de máris bizonyító tehetségek: például a Nannetta szerepére kiválasztott dél-koreai szoprán, Hera Hyesang Park, valamint a Fentont alakító, ukrajnai születésű orosz tenor, Bogdan Volkov. Mindenesetre ezt a Falstaffot a bolondok napján bolondság lenne kihagyni! Vezényel: Daniele Rustioni Közreműködik: a Metropolitan Opera Ének- és ZenekaraDíszlet: Paul SteinbergJelmez: Brigitte ReiffenstuelFény: Robert Carsen, Peter Van PraetRendező: Robert Carsen Szereplők:Nannetta: Hera Hyesang ParkAlice Ford: Ailyn PérezMistress Quickly: Marie-Nicole LemieuxMeg Page: Jennifer Johnson CanoFenton: Bogdan VolkovFalstaff: Michael VolleFord: Christopher Maltman
A Se itt, se ott egy fergeteges vígjáték, melyet Esztergályos Cecília 80. születésnapjára, jutalomjátékul tűz műsorára az Újszínház.
A békéscsabai Tabán Táncegyüttes és az Aradi Kamaraszínház közös előadása. A „497” című műsor egy táncszínházi, „performance” jellegű előadás, amely táncdramatikuseszközökkel mutatja be négy romániai fiatal kálváriáját. A történet szerint Dumitru Dan vezetésével1908-ban négy Buzău-i zenész, táncos jelentkezett a Touring Club de France által meghirdetettvilágkörüli gyalogló versenyre. Az utazók román népdalokat és néptáncokat tanultak, valaminthangszereken kezdtek játszani annak érdekében, hogy útjuk során saját folklórjuk előadásával tartsákfenn magukat. A csoport 1910-ben román népviseletben kezdte meg a több mint tíz évig tartó utazását,mely során 497 pár bocskort használtak el. Feljegyzések, térképvázlatok és napló töredékek álltak azalkotók rendelkezésére, melyek által betekintést nyerhettek a kontinenseket átívelő, kihívásokkal teli,sokszor drámai és tragikus utazásba. A gyaloglók voltak fogságban, vettek részt államelnökifogadáson, érte őket baleset, de szórakozhattak egy híres indiai maharadzsa palotájában is, ésmindezek folyamán számtalanszor megkérdőjelezhetővé vált a jelöletlen ösvényen haladás fontossága.Az I. világháború kitörése és az infláció miatt a 100 000 frankos díj értéke oly annyira csökkent, hogya diadalmaskodó(k) anyagi helyzete változatlan maradt. Az alkotók felteszik a kérdést a fogyasztóitársadalom és a globalizáció termékeinek létjogosultságaival kapcsolatban. Táncosok: Harmati Patrik, László Richárd, Móricz Bence, Varga József
Stand up comedy est április 1-én az Újhegyi Közösségi Házban! A Showder Klub népszerű humoristája, Bruti - "Lököm a sódert" című műsorában, betekintést nyerhetnek az ismert humorista küzdelmébe a kilókkal, önmagával és a hülyékkel. Önirónia és pikírt humor 80 percben.
A Radnóti Színház az ArtMan Egyesület és a Budapest Esély Nonprofit Kft. együttműködésével, valamint a Lengyel Intézet támogatásával közösen indította el Közelítő részvételi színházi csoportját különböző sajátos szükségletű, atipikus és tipikus fiatal felnőttekkel.A résztvevők a november közepén indult közös alkotómunka során próbálják egymás helyzetét jobban megérteni. A fiatalok együtt és egyenértékűen, közös témafelvetések és döntések mentén vesznek részt a mozgásos és szituációs foglalkozásokon, hogy komfortzónájukból kilépve tapasztalják meg a problémás élethelyzeteket. “A közös munka egy előadássá érik, melyben utazásokhoz kapcsolódó személyes történeteket mesélünk el a mozdulatok, érintések és a színház nyelvén. Utazunk térben és életútban, saját belső és a minket körülvevő világunkban. Együtt és egyenértékűen, hogy megmutassuk, milyen értékes kapcsolódások jönnek létre közöttünk, épek és érintettek között, no és azt is, hogy kerekesszékkel sem lehetetlen utazni! Célunk láttatni és találkoztatni ezeket az elsőre eltérőnek tűnő, ám nagyon is hasonló világokat. Hiszünk abban, hogy ezzel másokat is inspirálhatunk arra, hogy merjenek nyitni, kapcsolódni és merjenek utazni úgy belül, mint kívül.” (Szendrey Gitta, Mészöly Andrea) Az előadások szerves része az Élő Könyvtár, alkalmanként hat-nyolc élő, „kikölcsönözhető” könyvvel. A „könyvek” most érintett, fogyatékossággal élő embereket jelentenek. Az érzékenyítő program célja az előítéletek csökkentése és a tabuk feloldása. Az élő könyvek elmesélik saját történetüket, a beszélgetés során az „olvasók” szembesülhetnek (és leszámolhatnak) saját előítéleteikkel, sztereotípiáikkal. Zene: Bélaműhely / Rimóczi István / Takács PéterCsoportvezetők, az előadás szerkesztői: Mészöly Andrea, Szendrey Gitta Játsszák: Borsos Dávid, Kalló Sára, Marosi Bence Levente, Mészöly Andrea, Pózner Vanda, Sarkadi Berta, Szendrey Gitta