A dráma Klebelsberg Kunó feleségének, Botka Saroltának naplója nyomán íródott. Egy kivételes nagy formátumú politikus és a polgári származású asszony szerelmi házasságának mindennapjai mögött a XX. század drámájának tablóját is láthatja a néző. Sarolta szemszögéből Klebelsberg emberi karakterébe és munkásságába bepillantást nyerünk, miközben az özvegy II. Világháború utáni meghurcoltatása a kommunizmus ellentmondásos kegyetlenségére is rávilágít.
Én vagyok én, te vagy te. Ki a hülyébb, én vagy te? Gyerekkorunk jókedvű, becsapós kérdésére nehéz volna jókedvűen felelni ma már. Erről is szól a Jóccakát. Boldoggá tesz, hogy a Katonában kerül közönség elé, hajdani főiskolás évfolyamtársam, Ascher Tamás rendezésében.
Szextett két-három részben. Három nő és három férfi, ez egy szextett – bár a szerepek meglepően cserélődnek ezen a viharos éjszakán. Eleinte minden világos, ki kinek a kicsodája, ám közbeszól a kémia, meg egy tudálékos szexuálpszichológus – és csak reménykedni lehet, hogy sok félreértés és félre...izé után minden jóra fordul.
Gary úgy érzi, mindent megad a családjának. Értük dolgozik állandóan, ügyfeleivel is ezért jár el golfozni, meccsekre. Maggie magányosnak és elveszettnek érzi magát a házasságukban. Nem tudja, mit akar, csak azt, hogy képtelen így folytatni. Két középkorú ember. Egykor elkötelezték magukat egymásnak, a hétköznapok sűrűjében azonban egyszer csak elsodródtak egymástól. Mások már a vágyaik, mások a céljaik. Hajnali 4 óra, egyikük sem bír aludni. Eljött az ideje egy őszinte beszélgetésnek. A konyhában, miközben a gyerek az emeleten alszik, mérlegre kerül a házasságuk. Vallomások, vádak, önvádak. Másfél óra alatt többet tudnak meg egymásról, mint az elmúlt másfél évtizedben. De mennyi őszinteséget bír el egy házasság? Hogyan tovább? Visszatalálhatnak még egymáshoz? David Eldridge, a kortárs angol drámairodalom egyik elismert szerzője, szellemesen, hitelesen és megindítóan ábrázolja ezt a sokaknak ismerős élethelyzetet. A Rózsavölgyi Szalon tűzte műsorára korábban a párkapcsolati stációkat bemutató trilógiájának első részét, a Kezdetet is. A Bármit mondhatsz lehetne a folytatás is. De a két mű elkülönül, nem szerep- és történetfolytatásokról van szó. A szerző a díjnyertes drámatrilógiája kapcsán a The Guardiannek nyilatkozta: „Reméltem, ha különböző párok történetét mesélem el a színpadon, azzal talán többet tudok elmondani arról, mit jelent valakivel együtt lenni, mit jelent magányosnak lenni, s hogy valóban lehetséges-e fejlődés egy párkapcsolatban. John Osborne író azt mondta, szeretne leckéket adni az érzésekből. Ez a mondata mindig foglalkoztatott…”
Mindenkiben vannak kétségek, félelmek. Vajon miket cipelhetünk magunkkal, amiket nem hogy le kéne raknunk, fel sem kellett volna vennünk , vajon minden para, para? A Bermuda háromszög tényleg létezik? Na, erre pont nem, de a többire talán tudom a választ.
A fogantatástól a születésig negyvenkét hét telik el. Ebben az időszakban játszódik az előadás. A hős azonban nem egy születendő gyermek vagy édesanyja, hanem egy szülész-nőgyógyász.