Mösziő Barnier-nek rengeteg sok vállalata és rengeteg sok pénze van. És két lánya, de csak az egyikről tud. És a két lányának három kérője. És az egyik lányának elhiszi, hogy terhes. De amikor beosztottja, Christian beállít egy ékszerekkel teli bőrönddel, már semmi nem érdekli, csak a bőrönd. Viszont bőröndből is van még kettő. Ilyet még életében nem látott, pedig olyat is látott, amit nem vallott be senkinek. Claude Magnier legendás bohózatában Louis de Funès 13 év alatt több mint hatszázszor játszotta Barnier szerepét – amit filmen később Sylvester Stallone tett ismertté az egész világon.
2023 decemberében Istentelen ifjúság címmel mutatja be a színház Ödön von Horváth utolsó két, szorosan összetartozó, Istentelen ifjúság, illetve Korunk gyermeke című regényeiből készülő új adaptációját, amelyet Nagy Péter István rendező Sándor Júliával és Hárs Annával ír. A két világháború közötti hitleri Németországban született történetben egy tanárt és a gondjaira bízott kamasz diákcsoportot követünk a civilizációtól egyre távolabb, az erdő mélyére, egy katonai felkészítést szolgáló, szörnyű tragédiába torkolló táborozásra. Horváth részvéttel megírt, mégis kendőzetlen társadalmi diagnózisának tárgya az egzisztenciális bizonytalansággal áthatott megalkuvások kora, s benne a kisember egyéni felelőssége. Hidegülő, gondviseléstől elhagyott idők allegorikus krónikája ez, melyet szikráival mégis át-átmelegít a lelkiismeret pislákolása, és a mindenkori ifjúság elementáris élni akarása. Media design: Varga VinceSound design: Csizmás András
Hajnóczy Péter kisregényének hőse de facto szarban van.Egy olyan országban él, ahol ebben semmi meglepő nincs. Természetes dolog.Művelt emberek salakot lapátolnak, mások érettségi nélkül jól élnek, a táncdalok vidám egyetértésben nyugtatják a szíveket, ó, csak ne gondoljunk a rossz dolgokra. És mi baj lehet akkor, ha valaki rézbarna, mint egy indián és képes harminc perc alatt tizenhárom üveg sört elfogyasztani a parton, majd startfejest ugrani a tóba?Hiszen úgyis mindannyiunkat túlél majd Brasch Izidor cipőkanala és úgysem azzal az emberrel simulunk össze meztelenül, akit megálmodtunk magunknak. Bagossy Júlia
Gogol Egy örült naplója című "pétervári elbeszélését" állítja színpadra Bodó Viktor 2016 nyarán monodráma formájában.Az előadás bemutatójára Szegeden a Thealter Fesztivál keretében kerül sor 2016. júliusában, míg a budapesti premier a Jurányi Házban lesz 2016. szeptember 24-én.A történet főszereplőjét, a szemünk láttára a realitásérzékét folyamatosan vesztő, vagy már eleve labilis valóságérzékelésű hivatalnokot Keresztes Tamás játssza, aki nem először kap főszerepet Bodó-előadásban, rá épült a Katona József Színházbeli híres Ledarálnakeltűntem is, amely érdekes párhuzamként szintén egy kiszolgáltatott kisember kényszerű ámokfutását mutatta be.Az Egy őrült naplója új változatának szövegkönyve több fordítás és az eredeti orosz példány összevetésével készül. Keresztes Tamás mellett az előadás másik fontos "szereplője", a Keresztes Tamás által tervezett díszlet lesz, valamint az atmoszférát megteremtő looper lesz, amelynek segítségével élőben születik meg az előadás zenéje.Mi vagyunk őrültek, vagy a világ őrült meg körülöttünk? - erről is szól Gogol 1834-ben játszódó története, és a kérdés most, 2016-ban is ugyanolyan aktuális.
(Shall We Dance?) A színdarab alapjául szolgáló filmforgatókönyv szerzője: Masayuki SuoAz Altamira Picture „Shall We Dance?" című filmje alapjánEredeti ötlet, forgatókönyv és rendezés: Masayuki Suo Szerető feleség, sikeres karrier, anyagi biztonság. Richardnak tökéletes az élete... csaknem. És mégis –vagy épp ezért – valami hiányzik a munkahelyre való a mindennapi ingázáson és a családi életen túl.Mígnem egy szép napon, hazafelé tartva a vonatablakból észrevesz egy titokzatosan vonzó, fiatal nőt,aki a „Miss Betsy tánciskolája” neon fölötti ablakból néz el valahová a messziségbe... A pillantás rabul ejti a férfit. Legyőzve félénkségét, beiratkozik a tánciskolába...A filmtörténet kultikus darabja a világon először a Játékszínben kerül színpadra. Társastánc koreográfus: Molnár Andrea Továbbá: könyvelők, táncosok, utasok
- genezis - „Először szétterjedt és pörögni kezdett saját maga körül a nulla, a saját perdületű semmitörmelékből így alakult ki az anyag, pörgésének sebességéből az idő, majd a világporforgatag belső súrlódása kitermelte a hőt, a hő hatására pedig létrejött a szerves élet, amely megszülte a multiverzum legnagyobb kreténjét, az embert.”Így kezdődik Kácsor Zsolt Cigány Mózes című regénye, amelynek első fejezete, a Genezis, a bibliai teremtéstörténet különös, kavargó, mulatságos, „cigányos” olvasata. Ebből készített színházi monológot Bezerédi Zoltán.
Az Anyaszínház, az RS9 Színház és a Jelenlét Színház produkciója.Maga Moliére azt mondta a Mizantrópról, hogy ennél pontosabb látleletet az emberi természet bonyolult ellentmondásairól, a társadalmi hazugságok tömkelegéről, a férfi-női viszonyrendszer groteszk végleteiről, törékenységéről, nem tud írni. Igazából, azt tette közzé, hogy A MIZANTRÓP magasan a legjobb színdarabja... Ezt a mostani előadás alkotói jelen időben tanúsítják. Ehhez párosul Petri György költő géniusz fordítása, ami még inkább univerzálissá, sőt, félelmetesen maivá teszi ezt a történetet. A mostani előadás kuriózuma, hogy a sok szereplős művet három színész prezentálja, ami különleges, új formát is ad az előadásnak. "Épp ezt a modort nem szenvedhetem,ami most dívik a magadfajták köreiben.Hogy utálom ezeket a bennfenteseket, aprotekció viszonteladóit,a mindig kitárt karokat, jaj, hogy utálom őket,az üres szavakkal lekötelezőket. Azudvariaskodásnak ezt a csataterét, aholegyre megy,ki a silány, ki a derék.Jó az neked, hogy valaki rádragad,fölmagasztal, hűséget, barátságot fogad,hiányoznak neked az elismerő szavak,amiket úton-útfélen osztogat?Nem. Rendes ember nem kívánja meg azüzletszerűen osztott dicséretet. A legjobbtársaság sem érdekel, ha szóba kellállnom mindenkivel. Minden értékelés szükségképp elfogult: és senkit sembecsül, ki mindenkit becsül. S mivel te iskorunk bűnének fogja vagy, nem lehetsz abarátom. Megtagadom azt, ki mindenkinektetszeni akar, érdeket érdemmel összezavar.Én azt akarom, hogy külön helyem legyen:mindenkit barátja nem barátom nekem."
Elfáradt. Elfáradt a nő. Mindenét odaadta, most már másra vágyik. Természetesen írhattam volna férfit is. De nem ezt tettem.Azért írok, mert szétfeszít. Színházba azért járok, hogy kapcsolódjak. Az esetek többségében csak a mellettem ülőhöz sikerül kapcsolódnom. Színházat azért csinálok, mert ezt választottam.Ami biztos: mindig a lényeget keresem. Ez nem egy idilli folyamat, mert sajnos hajlandó vagyok érte áldozatokat hozni. A Romantikát kifejezetten az Örkény Színháznak dedikálom. Árvaházi szeretettel szeretem a színészeket, kiváltképp a géniuszokat, akik truvájokkal kápráztatnak el. De ami leginkább izgat, felkavar, undort vált ki belőlem, az az ember. Nagyon ritkán csak tetszik.Múltkor mesélte egy ismerősöm, hogy tüszős mandulagyulladása idején hogyan köpte fel a gennyet. Mondtam neki: "Fúj, eszem, nem látod?" Aztán tovább faggattam, hogy pontosan hogyan is történt.De szeretek nagyon szórakozni, nevetni is, meg ha hallom, amit a színpadon mondanak. Nem vagyok különleges.
Stefan Zweig utolsó művéből, a világsikerű Sakknovellából Légrádi Gergely írt színpadi adaptációt. A Fekete-fehér Mirko Czentovic, egy délszláv (paraszt) fiú felemelkedésével indít, akiből világhírű sakkozó válik. Egy Miamiból induló tengerjáró fedélzetén utazva a történetmesélő és barátai szeretnének ismeretséget kötni az introvertált sakkozóval, akit a szokásos módon képtelenség szóra bírni. Egyikük Czentovic kapzsiságát kihasználva sakkpárbaja hívja ki. A világbajnok már könnyedén legyőzi őket, míg a második játékban, a bámészkodók sorában feltűnik dr. B. az osztrák ügyvéd, aki tanácsaival felkelti mindenki érdeklődését. Sőt, háttérből megszólaló tanácsaival sikerül remis-t elérni Czentoviccsal szemben. Ám rábírni, hogy ő játsszon szemtől szemben a világbajnok ellen nehéz feladat, mivel dr. B. igen egyedi körülmények között tanult meg sakkozni… Egy hajóút – hosszú utazás. Van idő mesélni, van idő játszani. Úgy tűnik, barátaink – a Mesélő, Dr. B., Czentovic a sakkvilágbajnok, és persze a skót bányamérnök, McConnor – pont ezt teszik.Egy hotelszoba – akár egy börtön cellája. Van idő mesélni, van idő játszani. A magányos fogoly megpróbálja minden áron ép elmével túlélni az új hatalom pusztító elnyomását. A végeláthatatlan kihallgatásokat. Hogyan segíthet mindebben a sakk? Hol kezdődik a játékszenvedély és hol válik őrületté? Csak úgy sorjáznak a játszmák, amelyeket le kell játszani, úgy önmagával, mint a másik színnel és a hatalommal.Tessék beszállni. A hajó hamarosan kifut. Ahogy a gondolkodási idő, amely a következő lépés megtételére rendelkezésre áll. Szóval? Beszáll? Leül? És lép végre-valahára?
Szexualis zaklatással vádolja tanárát egy tanítványa David Mamet kortárs drámájában. Az áramütésszerű történet a kiváló egyetemi professzor és fiatal tanítványának párharca, áthidalhatatlan származási különbségek háborúja. A szakmai mérföldkőhöz érkező tanár, a nemek közt épp újraíródó szabályrendszerhez kénytelen alkalmazkodni, vagy elveszíteni mindent, amiért eddig dolgozott. A bravúros alakítást kívánó szerepben először lép a Centrál színpadára Szabó Kimmel Tamás.
Einstein és Chaplin. A Nobel-díjas fizikus és a filmsztár. A tudomány és a művészet két csillaga. Összeköti őket a függetlenségük, emberségük és a humor is, amiben Einstein sem maradt el Chaplintől. Mindketten kivándoroltak az Egyesült Államokba, amely először a befogadó arcát mutatta feléjük, később mindkettőjüknek szembesülniük kellett választott hazájuk másik arcával is. Baráti viszonyt ápoltak. 1931-ben, a Nagyvárosi fények Los Angeles-i premierjére Chaplin díszvendégül hívta Einsteint, amit ő el is fogadott. Chaplin volt az egyetlen ember, akit Einstein meg akart ismerni Hollywoodból. Einstein egyébként úgy szimpatizált Chaplinnel, hogy addig semelyik filmjét sem látta. Őt inkább a fényrészecskék izgatták a mozi vetítőjében is. Találkozásukat nemrég a Nobel-díj Bizottság is felelevenítette, közzé téve kettejük legendás (állítólagos) párbeszédét. Einstein: „Amit a legjobban csodálok az ön művészetében, az az egyetemesség. Egyetlen szót sem mond, mégis az egész világ megérti önt.” Chaplin: „Igaz. De az ön dicsősége még nagyobb. Az egész világ csodálja annak ellenére, hogy semmit nem értenek abból, amit mond.” Modern idők, A diktátor, A párizsi nő... Chaplin filmjeinek egyszerűsége csupán látszat: a 20. század nagy traumáit vetítik előre. Mindketten megélték ezeket. A történelem világhíres szereplőiként és tanúiként mélyen foglalkoztatta őket az események hatása embertársaikra. Többször találkoztak, de nem igazán olyan körülmények között, amelyek kedveztek volna a mély beszélgetéseknek közöttük. Valós találkozásaikat egészítette ki elképzelt párbeszédekkel Olivier Dutaillis francia író, mintha Chaplin és Einstein a 20. századból üzennének a 21. századnak. A francia kritikusok méltatták a darabot. A Le Figaro így fogalmazott: „Csúcstalálkozás. Ész és humor. Figyelemre méltó értelmezés.” Szerző: Olivier Dutaillis