Péliász király, Jolkosz ura, megrémül egy jóslattól: az ifjú Jászón a trónjára tör. Hogy ártalmatlanná tegye, teljesíthetetlennek látszó feladattal bízza meg: hozza el Kolkhiszból a híres aranygyapjút.
Marék Veronika hőseit az egész világ ismeri, a mackó és a kislány történetein generációk nőttek fel. Hétköznapi kalandjaik legnagyobb varázsa, hogy minden mai és egykori gyerek számára ismerősek.
A hűség fogalma, a zárt, hagyományos házasság eszméje elavult, túlhaladott, hagyjuk a régi, klasszikus, olasz “felszarvazást”, viselkedjünk modern, civilizált emberek módjára, véli Mambretti doktor Dario Fo fergeteges komédiájában, s egy napon zöld utat kap feleségétől, Antoniától:– Menj csak! Szabad a pálya, feküdj le azzal, akivel tetszik… Nekem ez nem megy! Megvagyok én így is… ha te semmiképp nem akarsz már velem lenni, hát akkor én inkább egyedül… Hidd el, nyugodt vagyok, semmi baj, elülök én szépen itthon…Csakugyan ilyen egyszerű lenne ez az egész, férfi és nő között? Újra lehet alkotni egy házasságot azzal, hogy kinyitják? Bizony, Mambrettiék hálószobája is huzatossá válik, hálószobatitkaikat viszont teregessék ki ők maguk estéről estére. Vajon bírják-e az iramot?
"Ezt a munkámat egykori mesteremnek, Somogyi Istvánnak ajánlom, aki 1986 őszén felvett engem a Tanulmány, későbbi Arvisura Színházba, és ezzel 180 fokos fordulatot vett az életem, hála Neked ezért, István!Részt vehettem többek között az általa rendezett Szentivánéji álom és A Mester és Margarita című előadásokban, mindkét mű nagy hatással volt a későbbi munkáimra, így erre a mostanira is.Hála továbbá Babnig Gézánénak, Aranka néninek, aki 1986-ban minden kedden és csütörtökön egy órával előbb elengedett a Bőripari Szakközépiskola tanműhelyi gyakorlatairól, hogy részt vehessek a Tanulmány Színház próbáin, mondván, „Menj csak, fiam, keress magadnak olyan hivatást, amelyben valóban örömöd leled, és örömet tudsz okozni másoknak is.” – Pintér Béla Zene: Sickratman (Paizs Miklós), továbbá Bartók és Prokofjev művei alapján. Technikai munkatárs: Berecz Csaba
Sáfrány, a sztárügyvéd mindenhez ért, amiben szerelem van. Ahhoz főleg ért, amiben pénz is van. A szerelmesek, sajnos, nemigen értenek egyikhez sem. Például meddig érdemes várni egy házasságban a nászéjszakára? Hányszor találkozzunk véletlenül, hogy biztos legyen: ez a végzet? És milyen bonyodalmat tud megoldani az ember, aki még baleknak is alkalmatlan?A szerzőt annyira elragadta a fantáziája, hogy törvényszéki aktákban keresett sztorit egy zenés komédiához. Csodálatos színpadi és filmsiker lett belőle. Akik pedig először hallották Eisemann zenéjét, hazavitték magukkal, és tovább adták. Ma is a fülünkben van. Jelmeztervező: Jeremias Design Studio Közreműködik: Zongora: Dinyés Dániel, Korb Attila Klarinét: Dennert Árpád/ Kedl László / Mester DánielHegedű: Berán Gábor/Bujtor Balázs/Csonka GáborGitár: Udvarhelyi Gábor/Csókés ZsoltBőgő: Molnár Péter/Soós Márton/Földváry BalázsDob: Boegán Péter/Badics Márk/Végh Balázs
„Gyorsan gyere,És szellememet füledbe öntöm,,S bátor nyelvemmel űzöm el, amiUtadban áll a koronához, melyetÚgy tűnik már fejedre tett a sors,S valami természetfölötti.”
Adott egy nő. Adott egy férfi. Van gyerek -szám szerint hét. Adott egy hotelszoba. Adott a házasság köteléke is. Csak épp nem egymással. Szeretni azt, aki igazán soha nem lehet a mienk, mert családja van , és adott esetben a családját választja saját boldogsága helyett.-Mi marad? Lopott percek, órák? Egy ellopott februári hétvége. Minden évben, csak ennyi se több. Adott tehát két ember, aki az idők során, szőröstül- bőröstül megismeri egymás rezdüléseit, életét.-Kit csalnak meg? A feleségüket? A férjüket? A gyerekeiket? Saját magukat!Egy abszurd szerelem, gyönyörű története.-Lehet nevetni?-Igen!-Lehet sírni?-Igen! Hol mindkettőt egyszerre!
A francia szerző darabja „intim csúcstalálkozó” a 20. század két nagy alakja között. Erős,hatalmas személyiségek – egészen emberi közelségben: Winston Churchill és Greta Garbo.Két legenda véletlen találkozása és közös hajóútja a Skorpió szigete felé, miután a világóriásszínpadairól távoztak.A történet kiindulása valós. Monte-Carlo, 1959 júliusa. Egy Christina nevű luxusjachthorgonyoz a kikötőben. Szalonjában francia impresszionisták képei. Bizonyos értelemben egybirodalom központja a hajó közvetlen telefonvonallal a legnagyobb nemzetközitőzsdeközponthoz, repülőgéppel a hátsó fedélzetén. Tulajdonosa Aristoteles Onassis görögmilliárdos. Onnan irányítja az üzleteit, ott látja vendégül a világ vezető politikusait,mágnásait, művészeit. A jacht Onassis privát szigetére tart, a Scorpiosra. Az egyik idős utaskülönösen imádja a tengert. Valamikor a brit Admiralitás Első Lordja volt. Majd háromszor isminiszterelnök. Egyik híres beszédében „vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket” ígért. ŐSir Winston Churchill. Miután segített megmenteni a világot, 1955-ben visszavonult. Kissédepressziós. Whiskyzik és szivarozik. És fest. Magányába sétál be Greta Garbo, a filmtörténetlegtitokzatosabb színésznője, aki egyenesen Rómából érkezik a jachtra, ahol ismétvisszautasította Visconti filmrendező ajánlatát. 1941 óta nem forgat Garbo. „Krisztinakirálynő” – fogadja őt Churchill utalva a svéd sztár zseniális szerepére. „A szabad világmegmentője” – szól a viszontüdvözlés. A hajó pedig elindul a távoli görög Skorpios szigetfelé, s ezzel megkezdődik a két bálvány közös útja, amelynek során a kölcsönös csodálatfelszínét feltépve mélyen emberi vallomásokig jutnak el saját magukról. Szenvedélyes ésszeretetteljes beszélgetések két nehéz ember között, akik az életük egy adott közös pontján alegközelebb kerülnek egymáshoz. Életük, választásaik ellentétesek – például Churchill mindigvágyott a dicsőségre, Garbo könnyen lemondott róla –, de azért mindkettejük számára kérdés:mit csináljanak a fennmaradó idővel? Churchill harciasan próbálja meggyőzni Greta Garbót,akinek abszolút rajongója, az összes filmjét látta, hogy nem vonulhat vissza élete közepén, aművészeknek erkölcsi kötelességük, hogy ne hagyják el a közönséget. Párbeszédükbe olykorbekapcsolódik Churchill titkára, rajta keresztül pedig eljut hozzánk a jacht legendás „édesélete”, pontosan követhetjük, mi történik a hajón, mondjuk, Maria Callas operadívával.
Az Őrült Nők Ketrece egy olyan hely, ahol mindenki az lehet, aki. Vagy épp az, aki lenni akar. És ha muszáj másnak mutatnod magad, mint aki vagy? Hit, remény, szeretet, munka, család, haza, tegnap, ma, holnap, én, te - és ketten együtt.
A Pici bonbon egy interaktív dobozolási akció, amelynek középpontjában a tánc és a meglepetés öröme van. Az előadás játékos módon mutatja meg a kisebbek és a még kisebbek számára, hogy nem az ajándék nagysága vagy értéke a fontos, hanem az ajándékozás gesztusa. Az ajándék, egy különleges kapcsolatot képez az ajándékozó és az ajándékozott között. Az adás gesztusa fontos, és adni nem csak tárgyat, hanem élményt is lehet. Góbi Rita ebben az előadásában a tánc átadásának gesztusára, a mozgásra és az apró csodák fontosságára hívja fel a figyelmet, úgy hogy közben mindenki együtt mozog és együtt fedezi fel az előadás világának rejtett kincseit. A különleges akciónak a központja az a Földi Kinga által tervezett titkos láda, amely színes mégis rejtelmes és sok meglepetés tartalmaz. Gyulai Csaba zenéje pedig nem csak karácsonyi hangulatot teremt, hanem játékos ritmusaival mindenkit moccanásra ösztönöz.Az előadás időtartama: 30 perc előadás + 30 perc közös tánc
Egy különösen szép darab a gyászról. Egy lányról, akit az iskolában kicsit furcsának tartanak, és egy fiúról, akinek meghalt az ikertestvére. Egy darab a halálról, de leginkább mégis az életről. Arról, amit elveszítettünk, és arról, amire rátalálhatunk. Legfőképpen pedig a temetőből a valódi életbe vezető kiútról, amelynek során még az is kiderül, vajon esznek-e a halottak epertortát…
Öt órai tea felnőtteknek, akik számára fárasztó a napi rutin vagy éppen a semmittevés. Akik vágynak hozzájuk hasonló kultúremberek társaságára. Akik szívesen festenek, rajzolnak, miközben zenét vagy ahhoz illeszkedő verset hallgatnak.A Stúdió K Színházban Németh Ilona közel húsz éve foglalkozik gyerekekkel, akik nagy mesterek vetített képei kapcsán, együttesen fedezik fel a művek érdekességét, majd maguk is létrehoznak bámulatosan eredeti alkotásokat. Azóta ez a generáció felnőtt, az akkori szülők talán nagyszülőkké lettek, de nem akarnak megöregedni, jól éreznék magukat értelmes, alkotó, laza társaságban.Kreatív időtöltést ajánlunk egy tea mellett (később talán egy-egy résztvevő hazai rágcsálnivalót is hozhat, de ha nem, az se baj). Cseveghetünk arról, hogy festményeket nézegetve milyen versek jutnak eszünkbe, írásokat olvasva milyen képek jelennek meg előttünk, és hogy ezekhez milyen zenék szólaltathatók meg. Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, József Attila, Tóth Árpád és Debussy, Bartók, Vivaldi, Mozart mellett Picasso, Van Dyck, Rouault, Turner, Matisse, Gulácsy Lajos, Sisley, Manet, Matiss Teutsch, Velázquez, Giotto, El Greco, van Eyck, Rembrandt?tovább is van, mondjam még?
Mi ez, mi ez, miez, ez a rettentő csengetés? Tűz van? Ezek nyilván tűzoltók…szólni kellene az Erzsinek, hogy oltsa el a lámpát, biztosan meggyulladt a kredenc…Dehogy… hiszen ez a vekker…A vekker csönget…De hiszen akkor fél hét van már…fel kellene kelni.Ismerős gondolatok ugye? Reggel hét, óracsörgés, álom és ébrenlét határán… Ki ne ébredt volna életében legalább egyszer azzal a vággyal, hogy bár a reggeli sűrű ködben tényleg eltűnt volna az iskola és ha nem is örökre, de legalább a mai napon ne kellene betenni oda a lábunkat. Ki ne emlékezne a tanár komótos naplólapozgatása közben átélt rettegésre vagy a megkönnyebbülésre, miután a tanár ma az osztály jó tanulóját hívta ki felelni vagy a padsorok között bujkáló gurgulázó nevetésre, miközben osztálytársunk az óra alatt a kukában rejtőzik.A Tanár úr kérem megszólítja a mostani iskolásokat és az öregdiákokat is, Karinthy Frigyes saját szavaival élve: “Nem látom olyan keservesnek és fárasztónak és nyomasztónak; hanem figyelni fogom benne mindazt, ami benne kedély és humor és emlék és szép fiatalság”
Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket - Gyönyörű ének,csodálatos dallamok, látványos táncjelenetek egy eredeti magyar operett-mulatságban. Kálmán Imre egyik legkedveltebb operettje a művészet minden szintjén garantálja a magas színvonalú szórakozást. Egyrészt Shakespeare-re emlékeztető nem várt fordulatokkal teli a szövevényes történet, ahol a saját maguk gyártotta hazugságok hálójában vergődnek a szerelmes fiatalok. Másrészt egy romantikus, viharos, és gyönyörű dallamokban gazdag zenemű, energiával teli táncjelenetekkel. A mozgalmas darabot ki más rendezhetné, mint a Kossuth-díjas koreográfus, Bozsik Yvette. A műhöz méltó mesés atmoszférát impozáns színpadi látvány és kifinomult, korhű jelmezek teremtik meg. Zenei munkatársak: Axmann Péter, Barta Gábor, Kovács Adrián, Mihalics János, Szekeres László. Közreműködik: a Budapesti Operettszínház ÉNEKKARA, ZENEKARA és BALETTKARA, valamint a BOZSIK YVETTE TÁRSULAT táncosai.
Hősökre, példaképekre ma is szüksége van a fiataloknak. A nagy tettek, nagy érzelmek ma is megmozgatják a fantáziájukat.
Flaubert Bovarynéjából létrejött monodráma a regény mellett Emma olvasmányélményeit és vágyait ollózza össze egységes tudatfolyammá, melyből egy férjezett nő teljes személyisége rajzolódik ki.
Improvizált stílusjáték filmes műfajok és a közönség ötletei alapján.A legtöbb ember életében egyszer csak eljön az a pillanat, amikor azt érzi: filmrendező szeretne lenni. Pontosan tudja, hogyan is kell kinéznie annak a szúrós tekinteteket és poros pisztolytáskákat felváltva mutató, feszült csenddel teli párbaj-jelenetnek egy westernben. Hogy legalább 16 hegedűnek kell tremolóban szólnia a romantikus vígjáték utolsó nagy reptéri "majdnem-elkerülik-egymást-de-aztán-mégsem-mert-a-szerelem-mindennél-erősebb"montázsában. Hogy a mogorva zsaru idióta, tériszonyos társa végül mégis összeszedi minden bátorságát és felmászik a szakadó esőben a világítótorony tetejére, hogy megmentse barátját.A Rendezők Viadala című előadásban a Momentánosok azt improvizálják, hogy filmrendezők. Az este 4 különböző stílusú, műfajú, hangulatú improvizált filmjelenettel kezdődik - 4 Momentános rendezésében. A nézők ötletei által is inspirált történetek újabb és újabb körökben bontakoznak ki, de a közönség minden kör után szavaz, hogy melyik sztori folytatódjon és melyiknek mondjunk búcsút. Az utolsó szavazás után csak egyetlen film marad, aminek így a végső, befejező nagyjelenetét is láthatjuk.A világszerte népszerű Super Scene impróformátum - Momentános feldolgozásban.
Dupla előadás. Oberfrank Réka-MU Színház: TOPX DEAR 21ST CENTURY! (12+, 40 perc) Az előadás inspirációját az internet és a közösségi média által keltett jelenségek adják. Tudásunk, informáltságunk fő forrására reagál a darab. A behálózottság absztrakt megjelenítésén át feldolgozott munka az információs dömpinget, a 21. században egyértelműen látható trendeket, figurákat, tapasztalt élményeket követi nyomon. Az előadás összesűríti, mozgással, humorral, érzékenységgel dolgozza fel azokat az érzeteket, amelyekben ma élünk. A személyes hangvétel végig nyomon követhető ebben a szólóban, de a láthatóvá tett, hol teljesen absztrakt táncba vezetve, hol színházi eszközöket is bevonva életre hívott jelenetek egy nagyobb kontextust ölelnek fel. A történet hátterében pedig végig ott húzódik az emberi érzékenység, a virtuális valóságon kívüli útkeresés folyamata. Alkotó, Előadó: Oberfrank RékaZene, Hang: Porteleki ÁronVideó anyag: Ofner Gergely és Kőrösi LászlóFény: Pete OrsolyaPromóciós anyag: Mártai FlóraMentor: Zsalakovics Anikó Újvári Milán: SHOW (12+, 45 perc) „Nem az sodor bajba, amit nem tudsz, hanem az, amit holtbiztosan tudsz, csak épp rosszul.” MarkTwain KÉRDÉS: Mit látunk? A. Azt látjuk, ami van. B. Azt látjuk, amit látni akarunk. C. Azt látjuk, amit adolgok magukból láttatni akarnak. D. A fentiek mindegyike. Újvári Milán egész estés szóló előadásában hétköznapi gesztusokból kiindulva (azokat groteszkfénytörésbe helyezve) a klasszikus burleszk stílusjegyeinek felhasználásával beszél olyan, a korunktársadalmára nagy mértékben jellemző fogalmakról, mint az elidegenedés, a manipuláció és azátlátszatlanság. Az előadás humorral, játékosan kérdez rá helyünkre abban a társadalomban, amiben annak ellenéreérezzük magunkat gyakorta teljesen elveszve, hogy elméletileg mi magunk alkotjuk. Belőlünk áll.Mégis hogyan vagyunk képesek működtetni valamit, aminek a működésével nem vagyunk tisztában?Rendszerint még azzal a ténnyel sem, hogy egyáltalán működtetünk bármit is. Magyarán:funkcionálhat-e jól egy test, amelynek bal keze egy csöppet sem tudja, mit csinál a jobb?Átlátható-e az egész, aminek a része vagyunk? Egyáltalán: tényleg része vagyunk valami egésznek?(És mi egyébként részek egésze vagyunk?) Összeáll-e egyáltalán részekből bármilyen egész?Újvári Milán az előadás során nem húz szigorú határvonalat a mozgáskarakter-ábrázolás, a tánc, apantomim vagy akár a hagyományos prózai színészi szerepformálás közé, ellenben zacskót igenishúz a fejére, amint ez a képen is világosan látható. A kérdés csak az, hogy mit is látunktulajdonképpen? Előadó: Újvári MilánDramaturg: Laboda KornélZene: Fancsikai PéterFény: Vida ZoltánDíszlet és Jelmez: Kiss JulcsiFotó és videó: Várnagy KristófKoreográfus: Újvári Milán Az előadásban stroboszkóp, füstgép és meztelenség szerepel.
A történet színtere egy elmegyógyintézet, elbeszélője egy félvér indián, az önmagát süketnémának tettető Bromden főnök, aki egyfelől elszenvedi az eseményeket, ugyanakkor megfigyelőként követi is a kezeltek sorsának alakulását. A darab valódi főhőse az intézetbe kerülésekor még életvidám, nyers és szókimondó Randle Patrick McMurphy. Talán kifogyhatatlan jókedve láttán, talán, mert McMurphy is tetteti fogyatékosságát, rögtön egyfajta szimpátia alakul ki a börtönből kikívánkozott, s épp ezért tébolyt színlelő rab, és a szokatlanul nagytermetű indián főnök között. Nem sokáig kell azonban várni a konfliktusra, mely sorsszerűen alakul ki a szabadságot, a megtörhetetlen akarást és erőt képviselő McMurphy, és a tökéletes „Üzem”-vezető, vagyis a Főnéni között. Jóllehet mindenki – McMurphy maga is – sejti, tudja, hogy esélytelenül próbálkozik, az új páciens mégis szembeszegül a hatalommal, és a kilátástalan küzdelembe nem bocsátkozó betegek apátiájával. Lehetséges vajon nem együttérezni e született lázadóval, ezzel az örökké mókázó alakkal? A Száll a kakukk fészkére a bele nem törődés, a bolondos anarchia bibliája, melynek köszönhetően Ken Kesey nem csupán a beat-nemzedék, hanem a hippik „szószólójává” is válhatott.