Színház

Don Juan

előadás, 2023.

Értékelés:

4 szavazatból
Szerinted?

Avagy a Kőszobor lakomája.

Don Juan csaknem négy évszázada, 1630-ban lépett először színre. Tirso de Molina spanyol drámaíró két jól ismert, hazájában legendaként terjedő elbeszélést forrasztott össze: a gátlástalan csábító hódításainak szüzséjét és a sírjából kőszoborként visszatérő, ártatlanul lemészárolt hős bosszújának a történetét.

E drámai alapanyag Mozart 1787-ben bemutatott Don Giovannijában nyerte el végső formáját, mint az „érzéki zsenialitás” diadala.

Molière drámája, a Don Juan vagy a kőszobor lakomája (1665) műfaját tekintve komédia. Azoknak a 20. századi átiratoknak – Max Frisch, Bernard Shaw, Henry de Montherlant színpadi műveinek – az előképe, melyekben a csábító képtelen szerelembe esni. Mint mások boldogságának szemlélője, már csak árnyéka egykori önmagának, hisz csábításaival sorra kudarcot vall. Záró nagymonológja ugyanakkor – amelyben a képmutatás „mesterségéről” értekezik – annak a bizonyítéka, hogy csak egy hajszál választja el őt Molière-től, a korának „erényszámba menő bűneit” kipellengérező szerzőtől.

„A képmutatás divatos bűn, és mint minden divatos bűn, erénynek számít” – fogalmaz Alekszandar Popovszki, aki A Mester és Margarita rendezése után tér vissza a Nemzetibe. – Don Juan utolsó monológjának alapgondolata ez, mely tükrözi Molière képmutatásra vonatkozó, lesújtó véleményét. Érdekes, hogy más tulajdonságok is, amiket az író drámáiban megvet vagy dicsér, valami íratlan szabály szerint, az ő értékrendjének ellentétévé válnak. Talán ebből következik, hogy amennyire Moliére szerette volna „befeketíteni” Don Juan alakját, az annál több együttérzést és rokonszenvet váltott ki a közönségből, majd végül hős lett belőle. Olyan hős, aki az élet nem megszokott szabályai szerint működik, és amely „szabályok”, őt végül a pokol tüzébe taszítják. Donna Elvira elrablása a kolostorból, vagy Donna Anna elcsábítása férje síremlékénél, Molière Istenhez és egyházhoz való személyes viszonyát idézi. Don Juan drámája tehát esetünkben is mint az emberi és az ember feletti szellemvilág kapcsolódásának lélektani elemzése kerül színre.

Díszlettervező: Numen/For Use + Ivana Jonke

Jelmeztervező_: Mia Popovska

Díszlettervező asszisztens: Riederauer Dóra

Zeneszerző: Marjan Nekjak

A(z) Nemzeti Színház előadása

Bemutató időpontja:

2023. február 8., Nemzeti Színház

Stáblista:

Szereplők

Sganarelle
Donna Elvira
Gusmann, Pierrot, parasztlegény
Charlotte
Maturina
Dimanche úr
Egy titokzatos nő
Donna Anna
Don Alonso, Ángyika
Szerzetes, Kőszobor

Alkotók

Hozzászólások

10/10
Tomaki márc. 06. 10:03:55 10/10 Előzmény Tomaki
Volt szerencsém újra megnézni a Don Juant. Most még jobban tetszett. Tegnap nem fent, az utolsó sorban ültem, így láthattam Udvaros Dorottya "tükörkép"-ét a végén: a legszebb jelenet volt. És természetesen most felfedeztem a darab legelején is, a nyitóképben. (Lentről nem takarta az arcát a "fejfedő".)
Nagyon sok fiatal tehetség van a Nemzetiben, s olyan jó, hogy ilyen rendkívüli rendezésekben játszhatnak! Gratulálok Mindenkinek, akinek része van a Don Juan sikerében!
10/10
Tomaki febr. 23. 00:52:10 10/10
Szerettem minden percét ennek az előadásnak!
Udvaros Dorottya előtt meg sokadszorra emelem kalapom. Most épp azért, mert elvállalt egy olyan szerepet a Don Juanban, ami szinte semmit nem ígérhetett Neki (a két és félórás előadásból a legvégén adatott meg Neki egyszer pár perc, a színpadon volt, de mégsem), viszont Udvaros Dorottya alázata által mégis sokat adott nekünk a nézőknek, s ezáltal - remélem - Neki is. A darab csúcspontja egyértelműen az Ő monológja volt az előadás végén. Most is kiráz a hideg, annyira megrázóan szép volt!
Sajnos nem a földszinten ültem, így a "tükörképet" nem láthattam. Viszont a meghajlás során megállapítottam, hogy még mindig Dorottya a legszebb színésznőnk!