Balettest két részben.
Korlátok nélkül. Három klasszikus balett, amelyek a kivitelezhetőség határait feszegetik, s amelyek a táncosoktól emberfeletti teljesítményt, virtuóz technikai tudást kívánnak meg. William Forsythe A tökéletesség szédítő ereje című darabját a klasszikus technika előtt való igazi főhajtásnak szánta, Harald Lander Etűdök című egyfelvonásosa pedig szó szerint a technikáról, annak gyakorlásáról, elsajátításáról szól. Az esten bemutatkozik egy új produkció is: Mirzoyan Albert, Irina Prokofieva és Solymosi Tamás a Paquita-szvitben a legendás koreográfus, Ludwig Minkus egyik gyöngyszemét dolgozza át.
Paquita-szvit
Kevés olyan alkotás keletkezett a klasszikus balett történetében, melynek annyi verziója létezne, amennyi a Paquita-szvitnek vagy másképpen Paquita Grand Pas (classique)-nak. Marius Petipa készítette az eredeti Paquita című francia balettből az új darabot, melyből karöltve Ludwig Minkus zeneszerzővel összeválogatta a főbb számokat. A művet az 1882-es oroszországi bemutatója óta máig úgy adják elő a világban, hogy annyi variációt és szólót használnak fel, akár külső forrásból hozzátesznek, amennyit az adott produkció koreográfusa megálmodik. Sőt a darab különlegessége, hogy gyakran a fellépő táncosok a saját személyükre szabottan határozzák meg, mely számot táncolják, vagy éppen az ő számukra készített koreográfiát adják elő.
Az Eiffel Műhelyház színpadán ezúttal Mirzoyan Albert, Prokofieva Irina balettmesterek és Solymosi Tamás balettigazgató, a Magyar Nemzeti Balett nagy mesterei dolgozzák át és viszik színre Petipa koreográfiáját.
Koreográfia Marius Petipa nyomán: Mirzoyan Albert, Prokofieva Irina, Solymosi Tamás
Zeneszerző, Ludwig Minkus, Édouard Deldevez, Léo Delibes, Riccardo Drigo, Daniel Auber, Cesare Pugni, Nikolai Tcherepnin, Yuli Gerber
Díszlettervező: Oleg Molchanov
Jelmeztervező: Rományi Nóra
Próbavezető balettmesterek: Mirzoyan Albert, Prokofieva Irina, Solymosi Tamás
A tökéletesség szédítő ereje – The Vertiginous Thrill of Exactitude
William Forsythe amerikai balettművész és koreográfus alkotásai a klasszikus technikából indulnak ki, de akár a szélsőségekig képes továbbgondolni azokat. Ennek példája A tökéletesség szédítő ereje című 11 perces darab is, amely három női és két férfi táncosra készült: szólók, pas de deux-k, pas de trois-k és együttesek váltakoznak cselekmény nélkül Schubert 9. („Nagy”) szimfóniájának virtuóz és fennkölt utolsó tételére.
A klasszikus technika előtti főhajtás ez a mű, amely ma már az egyik legnagyobb kihívásokat támasztó rövid balettnek számít. A Középre, kissé megemelve után ez a második Forsythe-darab, amelyet a Magyar Nemzeti Balett repertoárra tűz.
„Kecses, éteri és pontos.” (Horeczky Krisztina, Tánckritika.hu)
Koreográfus: William Forsythe
Zeneszerző: Franz Schubert
Díszlet- és világítástervező: William Forsythe
Jelmeztervező: Stephen Galloway
Műszaki felügyelő: Sebastian Rietz
Betanító balettmesterek: Noah Gelber, Amy Raymond, Agnès Noltenius
Próbavezető balettmester: Rujsz Edit
Etűdök
Az Etűdök Harald Lander koreográfus egyik legkiemelkedőbb alkotása, melyet 1948-ban alkotott a Dán Királyi Balett számára. A balett az öt pozíció bemutatásával, gyakorlásával kezdődik a balettrúd mellett, s a próbatermi munkafolyamatok egyes részeinek bemutatásán keresztül jut el végül az elkészült Előadás nagy fináléjáig. Az Etűdök a balett-táncosok mindennapi munkáját mutatja meg a maga letisztult valójában és nagyszerűségében: a klasszikus balett szépségét és esztétikáját, illetve a Tánc örömét és izgalmát.
„Ezek a balettdarabok az elejétől a végéig virtuozitást és komoly technikai tudást igényelnek. (…) Különösen kiemelném a balettmesterek kiválóságát és a táncegyüttes pazar teljesítményét.” (Graham Watts, Bachtrack)
Koreográfus: Harald Lander
Zeneszerző: Carl Czerny
A zenét a baletthez Czerny művei nyomán szerezte: Knudåge Riisager
Művészeti tanácsadó: Lise Lander
Betanító balettmester: Johnny Eliasen
Próbavezető balettmesterek: Mirzoyan Albert, Pongor Ildikó, Prokofieva Irina, Rujsz Edit
A(z) Eiffel Műhelyház előadása
Hozzászólások