Az elmúlt időszak egyik legszaftosabb botránya, hogy kikerült a netre egy videó, amin valaki ül egy fotelben, tök pucéran, félreérthetetlen helyzetben félreérthetetlen szöveggel. A videó nagyot ment a Redditen, amit aztán felkapott a bulvár sajtó is. A kommentekben megjelent egy név is, hogy ki lehet a videón szereplő illető. A Bors meg is kereste ezt a valakit, aki tagad. 

Van egy felvétel, amin ugyan nem látszik az illető arca, de mégis, lehet sejteni, hogy ki lehet az. Mivel ez csak sejtés, ezért nem lehet leírni a nevét, mert az már vádaskodás lenne, és bizonyítani kéne, amit nem tud és lehet nem is akarnak. Mert igazából mindegy is. Nem akar senki jogi következményekkel szembesülni. Jelen állás szerint az van, hogy ugyan mindenki "tudja", hogy kiről van szó, de a felvételeken szereplő személy teljesen logikusan tagadja, hogy ő lene az.

Így az érintettnek két lehetősége van, mondhatja, hogy ez csupán aljas rágalom, valaki rosszat akar neki, valaki csak haszonszerzés céljából próbálja őt zsarolni, satöbbi. Vagy beismeri - és szánja-bánja - bűnét.

Mert lehet mondjuk elmenni szexuálpszcihológushoz vagy valami hangzatos elvonulásra, hogy kiűzze a benne buzgálkodó az örömlányokhoz járás démoni kísértetét, ez a sztori sokáig rajta marad, egyet fog jelenteni a nevével. 

És ez itt a lényeg, hogy a név, a brand, az imidzs ne sérüljön vagy ne sokáig.

A felvétellel való zsarolás is necces, de annak kiszivárogtatása is. Ahogy annak linkjének megosztása sem éppen túl tiszta dolog. (Ezért mi nem linkeljük.) A TV2 Tények-et ez nem zavarta, mert kis plusz blur effektel, de kitette az egész felvételt, majd csinált erről egy négyperces anyagot. (Ami nos meglökte a hírverést, elvégre egy elég nézett műsorról van szó, mégha a hírközlési metódusának meg is vannak a maga sajátosságai, furcsaságai.) 

Az eset azért is érdekes, mert

a gyászlájkokért a lelküket is eladni képes lapok azt is megírják, ha egy neves sorozatban valami huszadrangú statiszta meghalt, a lényeg, hogy a tragédiára, a halványan pislákoló mécses képével ellátott Facebook posztra rá lehet cuppantani a kattintásra éhes olvasót.

Ebben az esetben a titokzatos énekes neve "rejtve" marad. Az újságok nem írják le konkrétan kiről van szó, bőven elég ha csak sejtetik, így nem kell bíróságra járni, de a napi kattintásszám is megvan, a lelkiismeret is tiszta. De miért ne menjünk tovább … Eddig az volt a bevett szokás, hogy neve elhallgatását kérő forrásokra írtak meg sztorikat különböző sztárokról. Új divat lehetne, ha egyszerűen nem lenne megnevezve a híres ember, csak az lenne elmesélte, hogy milyen vad dolgot művelt. Ezektől beindul a fantázia, mehet a találgatás, bárkiről elterjedhetne bármi. Adott esetben még egy nagyobb cikket is megérne, amikor ezek a perverz alakok összeállnak, mint a Bosszúállók, hogy leigázzák a pusztító prűdséget. A kattintáscunamit pedig semmi és senki nem állíthatja meg.