Megdöbbentő módon sem Ratched nővér, sem Voldemort nem került be a TOP10-be (de Ralph Fiennes egy másik szerepe igen!), és az első helyen is egy elég meglepő választást találunk.
A film világa is folyamatosan fejlődik az első képkockáktól az első hangosfilmen át a digitális formátumig és azon is túl. Lássunk hát néhány kevésbé ismert, ám nagyon szórakoztató mérföldkövet!
Van olyan, hogy hiába jó egy film, vagy az a baj, hogy a téma nem elég ismert, vagy éppen túlságosan is ismert, ezért nagyon megosztó, és van, amikor a stúdió piszkál bele a készülő műbe...
Vannak színészek, akik nem várják meg, amíg a siker bekopogtat az ablakon, hanem létrehozzák azt a szerepet és hozzá azt a filmet vagy sorozatot, amely révén egyszer és mindenkorra befuthatnak.
Abszolút logikus dolog egy filmes gonoszt egy valódi gonoszról mintázni, hiszen annak kézzelfogható vonásait bele lehet építeni a karakterbe - csak vigyázni kell, hogy az illető ne tudjon perelni!
Ezernyi okból rabolhatnak el valakit és tarthatnak fogva, ahogy a filmesek is sokféleképp találhatják mindezt - lehet dráma, vígjáték vagy akár horror is a végeredmény. Íme a mi tízes listánk!
A Marvel filmek nem csak rengeteg szuperhőssel és nagyszerűen kitalált szupergonosszal dicsekedhetnek, hanem egy sor remek antihőssel is, akik persze hősök, csak nem mindig látszik rajtuk!
Íme, a közkedvelt filmes karakterek, akik nem csak az általuk felkarolt szereplőket tanították meg arra, hogyan éljenek, harcoljanak, szeressenek és gondolkodjanak, hanem egy kicsit minket is!
Bár a most születésnapos Bobby Farrellyt és testvérét, Petert az altesti poénjaikról ismerik, valójában filmjeikben remekül elfér egymás mellett a toaletthumor, a meleg szív és a fontos társadalmi kérdések feszegetése.
A katasztrófafilmekben nyilván az a legjobb, hogy a mozi vagy otthonunk biztonságában szörnyülködhetünk, de van, hogy egy valós vagy kitalált katasztrófa története más okból is lenyűgöző.
Óriási közhely, de minden háború kegyetlen és a legkiszolgáltatottabbak pedig a gyerekek, akik a leginkább megszenvedik mindezt. A filmművészet mindig is érzékeny volt erre a témára, és a listán igazi remekművek szerepelnek.
Van olyan, hogy a nézők imádják azokat a vígjátékokat, amiket a kritikusok jól lehúznak, és az ízlésbeli különbség tökéletesen lemérhető a Rotten Tomatoes nevű oldal összesítésein, ahol mindkét oldal ítélete számszerűsítve van.
A jelek szerint újra divatja van a nácivadász filmeknek a finn Sisuval és a német A katonaszökevénnyel, mi pedig összeszedtünk pár más ínyencséget is az utóbbi évekből.
Az Amerikai Filmintézet (AFi) legújabb listája szerint ezek a színészek voltak Hollywood aranykorának legmeghatározóbb, legikonikusabb színészei, mi pedig nem fogunk egy filmintézettel vitatkozni.
Vannak okos, de kissé gonosz, éjsötét vígjátékok, amelyek nem a klasszikus kaki, puki, böfi vonalat követik, hanem úgy szórakoztatnak minket, hogy közben elgondolkodtatnak - és el is bizonytalanítanak.
Mindig voltak rendezők, akik meg merték lépni azt, amit mások nem, akik letértek a kitaposott ösvényről és utat mutattak a következő generációknak, legyen szó sci-firől, horrorról vagy épp egy gyilkossággal vádolt nyúlról.
A sport hálás téma, ugyanakkor nehéz feladat a filmesek számára, nem véletlen, hogy annyi gyenge és közhelyes alkotás születik ezen a téren. De akadnak nagy klasszikusok is!
Egy jó westernfilm attól igazán jó, hogy a főhős megfelelő ellenfélre talál, akit mi, nézők is szívből tudunk utálni, akinek a vesztét akarjuk, de ha lehet, ne rögtön!
Emlékeztek Byran Cranstonra a Ryan közlegény megmentéséből vagy Michael Fassbenderre a 300-ból? Pedig ott voltak, csak valahogy elfelejtődtek, de Keira Knightley sem rémlik abból a bizonyos filmből...
Van olyan, hogy sokkal érdekesebbek azok a sztorik, amik egy film forgatásáról szólnak, mint maga a film, különösen akkor, ha a történetek arról szólnak, miért is lett olyan rossz maga a film.