Kálmán Imre: Riviera Girl –

A Riviera Girl több mint egy esti kikapcsolódást nyújtó új operett, amelynek előadásán rácsodálkozunk A Csárdáskirálynő ismert dallamaira.

A Budapesti Operettszínház az átépített Moulin Rouge helyén Kálmán Imre Teátrum néven nyitott új játszóhelyet. Előzetesen a színház vezetői számos alkalommal kijelentették, hogy ez nagy lehetőség, hiszen az új helynek minden adottsága megvan ahhoz, hogy a nagyszínpadi sikerdarabok mellett a Kálmán Imre Teátrumban új zenés színházi formákkal, a színház életében szokatlanabb műfajokkal, különlegesebb rendezői megoldásokkal kísérletezzenek.

Szép szavak, a puding próbája azonban az evés, az erős felütés révén tehát az első bemutató nem pusztán egy játszóhely-felavató előadás. Több annál: szinte programdarab, amely ha pontosan nem is vetíti előre, utalni mindenképp utal arra, hogy valójában mire számíthatunk a Kálmán Imre Teátrumban.

Szabó P. Szilveszter / fotók: Gordon Eszter

Ennek megfelelően örömteli, hogy számos alkalommal eljátszott, sokak által ismert művek helyett a színház névadójának egy hazánkban még sohasem bemutatott művét, a Riviera Girlt vették elő, melyet Kálmán Imre, néhány évvel A Csárdáskirálynő európai ősbemutatóját követően az amerikai piac számára írt. Mondhatnánk, hogy a Riviera Girl A Csárdáskirálynő Broadway-változata, de ez annyiból nem pontos, hogy bár zeneileg jelentős átfedés van a két darab között, a történet eléggé más – még ha a Guy Bolton és PG Wodehouse által jegyzett szövegkönyv főbb konfliktusai, töréspontjai, olykor fordulatai feltűnően hasonlítanak is az európai eredetire. (De azért annyira nem: egy-két történés igenis tudott meglepetést okozni). Lőrinczy Attila átirata és Závada Péter dalszövegei humorosak, frappánsak, korszerűek – azzal együtt, hogy az „Ez is szilva” szóvicc, vagy a „hormonok-mormonok” rímpár azért, hát…

A Riviera Girl több szempontból is izgalmas vállalkozásnak bizonyult, kockázatmentesnek pedig semmiképpen sem nevezhető, már csak azért sem, mert A Csárdáskirálynő ismertségét és népszerűségét figyelembe véve bizonytalan, hogy fogadja a közönség az eredetitől eltérő hangzású zenét, ráadásul teljesen más történettel keverve. Kálmán Imre maga is számos ponton átdolgozta a darab zenei anyagát, sokszor dzsesszesebbre véve azt – a Riviera Girl hangzásvilága emellett dinamikusabban gyorsuló-lassuló is. A jelenlegi előadás alkotóinak pedig a Kálmán Imre Teátrumra kellett szabni a művet: ezúttal egy néhány fős kamarazenekar szólaltatja meg az ismert dalokat (zenei vezető: Bolba Tamás). Zenei szempontból a Riviera Girl méltó folytatása a színház előző évadbeli nagy sikerének, A chicagói hercegnőnek – ennek is, annak is nagy erénye, hogy kiválóan ötvözi, keveri a szerző által használt zenei stílusokat, miközben saját képére és lehetőségeire is szabja azt.

Szendy Szilvi és Kerényi Miklós Máté

Pesti orfeum és ausztriai hercegi palota helyett ezúttal egy tengerparti nyaralóváros mulatójában járunk, fülledt show-kkal, alkohollal, szerencsejátékkal, nemzetközi vendégkörrel – minden sokkal globálisabb, mint a nagyon magyar Csárdáskirálynőben (ez kétségtelenül jobban eladható volt az amerikai közönség számára). A kavarodás azonban hasonló: egy gróf tiltott kapcsolatba kerül a mulató énekesnőjével, a szigorú apa ezt megpróbálja megakadályozni, és rávenni a fiát, hogy inkább gyerekkori játszópajtását vegye feleségül, satöbbi, satöbbi – ezúttal azonban második bonvivánként képbe kerül egy rejtélyes idegen. A táncos-komikus és a szubrett pedig nem a szerelmi négyszög másik két tagját jelentik ebben az egyenletben, hanem olyan külsősöket, akik tovább bonyolítják a cselekményt – mely így legalább kellően figyelemfenntartó a majd’ három óra alatt.

Kerényi Miklós Gábor lendületes, a kis térben is látványosan, frappánsan pörgő előadást állított a Kálmán Imre Teátrum igencsak kisméretű színpadára. Nem fordítja ki a műfajt a sarkából, ugyanakkor élővé teszi azt. A szerelmi és emberi kapcsolatok árnyaltak (az apa múltjáról megtudhattunk volna még többet, legalább utalások szintjén, de ezt talán csak A Csárdáskirálynő miatt érezzük így, ott ugyanis az egész cselekmény az anya múltjára épül). Hiányérzetünk legfeljebb azzal kapcsolatban marad, hogy bár a szerelmesek sorsa váratlanul alakul, és úgy tűnik, mindenki megtalálja a maga párját, a Riviera Girl még felütés szintjén sem teszi fel azt a kérdést, hogy ha lecseng a nagy rácsodálkozás, mennyire működhet majd egy főnemes és egy énekesnő házassága.

Kardffy Aisha, Barkóczi Sándor, Lévai Enikő és György-Rózsa Sándor

A KERO-tól megszokott látványelemeket ezúttal a hintaként is funkcionáló fémgolyó, valamint a hatalmas rulettasztal jelentik, melyeket azonban ötletesen használnak fel a színészek. Most nem áll negyvenfős tömeg (kórus, tánckar) a színpadon, csak a musical ensemble néhány tagja. A Riviera Girl egyik legmarkánsabb erőssége a koreográfia: Horváth Csaba emlékezetes (mozgó) képeket rajzolt, melyek önállóan és az előadással együtt is figyelemreméltóan, emlékezetesen működnek. Mit működnek… Robbannak!

Az előadás másik legnagyobb felismerését egyértelműen az jelenti, hogy korábbi bizonytalankodásait követően Lévai Enikő személyében a színháznak új, méltó primadonnája lett. Énektudása eddig sem hagyott kívánnivalót maga után, ezúttal azonban azt is sikerül elérnie, hogy amikor csak jelen van, oda kell figyelni rá. Hogy mennyire jó színésznő, az talán csak évek múlva dől majd el, de az biztos, hogy a Riviera Girl Sylvájaként megmutatta: egyéniség.

Lévai Enikő és Barkóczi Sándor

Barkóczi Sándor Karlként bizonytalan: sokáig nem lehet eldönteni, hogy ez a szerep vagy a színész bizonytalansága. György-Rózsa Sándor több év után meglepően érett és színvonalas bonvivánalakítással tér vissza korábbi anyaszínházába. Kerényi Miklós Máté és Szendy Szilvi ezúttal a szokottnál árnyaltabban hozzák a hosszú évek alatt bejáratott táncos-komikus és szubrett karakterüket – és ha korábban számon is kértünk bizonyos szerelmi szálak kapcsán elmulasztott kérdésfeltevéseket, velük kapcsolatban nincs hiányérzetünk: a játékfüggő férj és a kissé prűd feleség házasságának bizonytalan jövőjére tett utalások a meseszerű happy end ellenére is világosak.

A Riviera Girl több mint egy esti kikapcsolódást nyújtó új operett, amelynek előadásán rácsodálkozunk A Csárdáskirálynő ismert dallamaira. Erős felütés, mint ahogy a másik bemutató, a Székely Kriszta által rendezett kortárs magyar kamaraopera, a Kreatív kapcsolatok is. Ha ilyen színvonalon és szándékkal folytatódik a munka, a Kálmán Imre Teátrum nem csak kiegészítője, hanem fontos pillére lesz az Operettszínháznak.

Kálmán Imre: Riviera Girl 

Zeneszerző: Kálmán Imre. Szöveg: Guy Bolton és PG Wodehouse. Dalszövegek: Závada Péter. Mai színpadra alkalmazta: Lőrinczy Attila és Kerényi MG. Videó: Varga Vince. Jelmeztervező: Füzér Anni. Díszlettervező: Rákay Tamás. Zenei vezető – Karmester: Bolba Tamás. Vezető korrepetitor – Karmester: Kovács Adrián. Karigazgató: Drucker Péter. Koreográfus-asszisztens: Lénárt Gábor. Rendezőasszisztens: Magyar György. Koreográfus: Horváth Csaba. Rendező: KERO - Kerényi Miklós Gábor.

Szereplők: Lévai Enikő, Barkóczi Sándor, Szabó P. Szilveszter, György-Rózsa Sándor, Kerényi Miklós Máté, Szendy Szilvi, Németh Attila, Kardffy Aisha, Vasvári Csaba, Szajkó Gábor, Aczél Gergő. Közreműködik: Musical Együttes.

Operettszínház, Kámán Imre Teátrum, 2017. ápr. 30.