A kilencedik században játszódó viking kalandfilm igazi fesztivál kedvenc. One-Eye (Mads Mikkelsen) egy néma viking harcos, aki fogyatékosságai ellenére természetfeletti erővel van megáldva. Bár rabként él, lemészárolja fogva tartóit és Are nevű társával hajóra száll. A végtelennek tűnő ködön áthajózva megpillantanak egy ismeretlen földet, ahol megkezdik kalandos utazásukat. Ahogy az új világ felfedi a titkait, úgy süllyednek egyre mélyebbre hőseink, akiknek útját véres csaták tarkítják.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Vontatott, meditatív, művészkedő kalanddráma, kilométerekre az akciófilm műfajától. Az erőszak naturális, az esztétika a csúcson van, Mikkelsen pedig szavak nélkül is karizmatikus, de a történet valahogy rohadtul üres, még akkor is, ha az egész valahol a vallásról/hitről szól. Refn itt lendült bele komolyabban a hosszú, néma jelenetek gyártásába. Az alkotás legerősebb pontja a vizuális megvalósítás: a színvonalas fényképezés, a helyszínválasztás meg a főszereplő – szokás szerint – vörösben úszó látomásai. Ha a film 1 tribute a rendező részéről, akkor a mozi jellegét, atmoszféráját és 1-2 szimbolikus elemét tekintve, mindenképpen Tarkovszkij előtt akart tisztelegni.
Kíváncsi lennék, hogy ki lehet a felelős a film magyar címéért. Ha valakinek fogalma sincs arról, hogy miről is szól valójában ez az alkotás, miért bízzák meg ilyesmivel?
Mads M. miatt néztem meg a filmet, jól játszott ebben is, még úgy is, hogy nem beszél benne, illet hozzá a szerep. Jó páros volt a szőke kisfiúval. Szép tájakon forgatták a filmet, tetszett a hangulata, nem csalódtam.
Igen, na ez a művészet. Én nem értem, de nem is akarom megérteni. Összevissza vágott , horrorisztikus képek, meg zene.Nem csodálom, hogy fesztivál kedvenc. Tegye fel a kezét az akinek, ha nem ismeri a címét, bármi fogalma is lenne arról, hogy mit akar mondani ez a film. Viszont, ha kiveszem a szereplőket, meg az iszonyúan nyomasztó zenét, akkor egy szép természetfilm lenne belőle. Pontozni nincs értelme, mert nincs mit.
Azt sejtettem, hogy nem akármilyen filmet fogok látni, de az a nyers poetikus erő, ami átjárja a filmet, a vad, nyugtalanító, nyomasztó és sejtelmes légköre, a képkockák kifejezőereje egyenesen letaglózott. Képkockák beszélnek el egy vadul felvázolt történetet az érzékek nyelvén. És One-eye figuráját mintha egyenesen Mikkelsennek találták volna ki. Pont nagyon kellet már nekem egy ilyen film, de azért nem árt megvárni vele, amikor sarkig nyitott vagy, és rá tudsz teljesen hangolódni. És akkor nagyon el tud kapni. Az biztos, hogy engem elkapott, nálam "visszajárós" film lesz.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások