A legjobb dzsinnes film.

Nekem tetszett. Pont a lassúsága, a beszélgetős mese szövés, végig lekötött. Igaza van az egyik előttem szólónak, nem kell a csimbumm cirkusz mindig.

Az eleje még jó is volt. A közepétől egyre laposabb. Mikor magával vitte angliába el is kapcsoltam. Kár érte.

Hihetetlen jó film. Többször nezos.

A film leírása sajnos érdekesebb, mint maga a film. Ez alapján sem gondolom, hogy túlzott elvárások miatt nem tudok 5-nél többet adni rá. Unalmas sztorizgatás, az egész nem tart sehonnan sehová. Statikus szereplőhegyek, az egész sztori úgy porlad szét, mint a dzsinn az egyik jelenetben.

Ritkán lát az ember ennyire jó filmet. Zseniális. Kiválóan fotózva, a történet magávalragado és tanulságos. Érthetetlen az alacsony pontszáma. A Színészek is nagyot játszottak! Nézzétek meg!

Nagyon jó, nézzétek! 10/10

Az előző hozzászólásom 4. és 5. pontja SPOILER!, bocsi.

Szerintem a port cikke a filmről ("Az 5 legkínosabb dolog...") úgy komplett hülyeség, ahogy van. Már önmagában fura egyébként, hogy miközben a trailerről van a szerkesztőségnek kritikája, magáról a filmről nincs, miközben itt van ez a szerző megnevezése nélküli cikk, mely mint ilyen, nem filmkritika, hanem... hanem a fene tudja mi, viszont ordít belőle, hogy a ki tudja miért, de zsigeri ellenérzésektől átitatott írója/írói bármibe, amibe a lehető legszőrösebb szívvel és már nevetségesen kisszerű módon bele lehet kötni, legyen az bármilyen jelentéktelen apróság, kíméletlenül és jórészt értelmetlenül bele is kötnek.

Haladva sorjában. (Az idézett részek nyilván a cikkből vannak).
"A gond csak az, hogy [...] Miller alkotása viszont felnőtt témákról szól, csak a mese eszköztárával,
ami kapásból elég zavarba ejtő." És ez mégis miért zavarbaejtő, és főleg miért gond? Nos, erre nincs válasz. Mert az és kész.
A film "nem áll össze egységes világgá", "se füle, se farka, ahova pedig eljut, az lélektanilag és motivációk szempontjából teljességgel megalapozatlan". Jelentem, összeáll. Nekem legalábbis teljesen összeállt, van kezdete és van vége, valamint megalapozottnak is találtam a végkifejletet.
"...egy dzsinn háromezer évre visszatekintő múltjából kapunk esetlegesen előcibált történeteket...". A dzsinn történetei tényszerűen és egészen konkrétan az ővele addig történtek, kronologikus rendben elmesélve.
1. A dzsinn fülei. "...undorító, és sajnos a filmben nagyon sokat mutatják. Olyankor elég nehéz bármi másra figyelni." Aha. Attól, hogy nem szokványos fül, mert metszett végű, cakkos szélű és olyan, mintha tele lenne karmolással, még nem lesz undorító. És nekem pl. semmi gondot nem okozott nem arra figyelni, holott én is rácsodálkoztam a dologra.
2. Sába szőrös lábai. "...a karakter lábszárán és combja hátsó részén nem egyszerűen szőrzetet, hanem (hosszú) haj hosszúságú fekete sörényszerűséget láthatunk. Erre nem igazán voltunk felkészülve!" Arra az egyetlen másodpercre? Remélem, szegény portos szerzőnk éjjel emiatt nem sírta teli a párnáját...
3. A cobolyprémes szoba. Azt írja a cikk, ez abszurd, bizarr. Igen, és...? Feljebb ugyebár írja, hogy a film a mese eszköztárával szól felnőtteknek, márpedig egy ilyenbe bőven belefér némi abszurditás.
4. A "teljesen megalapozatlan szerelmi szál". "MIkor végetérnek a dzsinn meséi, az addig vele szemben hűvös kíváncsisággal, esetenként pedig kifejezetten ellenségesen viselkedő Alithea a karakter szerelmét kéri a háromból az első kívánságának – ami bármely korábbi bizarr apróságnál meredekebb fordulat,...". Alithea viszonyulásának tendenciája valójában határozottan egyre inkább empatikus, elfogadó, szimpatizáló. Miután a dzsinn a saját története elmesélésének végére ér (amikor a tudóslány az első kívánságával beküldi őt az Alithea által is ismert palackba, egyúttal önkéntelenül kimondott óhajával el is felejti az egészet), szóval ez az a pont, amikor Alithea már elég közel érzi magához a dzsinnt, hogy első kívánságul azt kérje, amit. Továbbá nem pusztán a szerelmét kéri, hanem hogy ők ketten, a két magányos lélek onnantól együtt legyenek, társak legyenek, lelki társak, barátok és szeretők, egymás támaszai a mindennapokban... Azzal egyébként egyetértek, hogy szeretőkként nincs köztük érzékelhető kémia, viszont a film egyáltalán nem is foglalkozik a kapcsolatuknak ezzel a részével.
5. A rasszista szomszédok. Akik "...váratlanul elkezdik fentről, a fal másik oldaláról kukkolni a főhősnőt (ilyet meg ki csinál?)". Hogy ki csinál? Szerte a világon nagyjából minden harmadik olyan szomszéd, akiknek szabad rálátásuk van valaki más kis kertjére... A cikk szerint "teljesen felesleges közjáték" ez az egész szomszédozós dolog, holott egyértelműen a főhős karakterfejlődését hivatott ábrázolni: az addigi életében kifejezetten zárkózott, magának való és öntörvényű Alithea a dzsinnje hatására jobban megnyílik a külvilág felé, gesztusokat tesz, elfogadóbbá válik... "Coelhói lebutított szeretetüzenet"? Nem, simán csak kicsit jobb emberré válik.