Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Nagyon szép, elgondolkodtató történet. Szépek a képek, életszerűek a jelenetek. Csak a realitásoktól, meg a józan logikától tudnék elvonatkoztatni! Jobban körül kellett volna azt bástyázni kicsit a filmben, hogy miért csak a főszereplő kissrác megoldása lehetett valós segítség. Az előttem szólónak teljesen igaza van, ez a sztori így elég nehezen áll meg a valóságban.
Ettől függetlenül, tanmeseként tekintve rá, engem nagyon megérintett ez a film, és végig izgalmas is volt. Nagyon ajánlani tudom csak mindenkinek, de csak úgy megközelítve, mintha ahogy egy mondát, vagy egy szép népmesét fogad be az ember.
Az első részben a történet környezete lett bemutatva: sivatagos sztyeppe, szegénység, természeti csapásoknak és nagyvállalatok terjeszkedésének kitett táj, elhízott diktatórikus politikusok, oktatás hiányosságai, effélék. Ahogy ezt a legtöbb, Afrikában játszódó filmben várjuk, kapjuk.
A másik részben az aszályos időszak rossz termése miatt éhínség előérzetében a fiatal, érdeklődő, ügyeskezű fiú egy zseblámpányi biciklidinamó és a szeméttelepen guberált, kb. egy mosogatógépben találhat méretű szivattyú összeépítésével tervezi, némileg talán túl sok, felesleges konfliktus felvállalása árán megtalálni a kiutat. Műszaki szemmel itt már elgondolkoztató, hogy ez a két kis eszköz talán egy akvárium ellátásra lenne elegendő, de közel sem a sivatagi földek felpezsdítésére. És ha azzal mentenénk a helyzetet, hogy ott aztán akkora szegénység, hogy ez az ötlet ott egy nagy durranás, akkor meg az szúr szemet, hogy eközben teherautókat használnak, amiben nagyságrenddel erőteljesebb áramfejlesztő működik, tehát a praktikus sofőrök kezében-fejében annak javítása, esetleg pótlása vélhetően megvan. Innentől egy kicsit megvezetettségi érzésem van, mert nem reális, hanem olcsón hatásvadász a film.
A baj aztán beüt: elfogy az ennivaló, az emberek egymást rabolják ki (ami persze elég szívettépő), a temetőben szaporodnak a sírok, sőt a fiú kedvenc kutyája is éhenhal, és gondos sorrendben az összes emberi kapcsolat tönkremegy a nyomorúság kezelésére. Mígnem a srác megépíti szerkezetét, és ennek hatására egy kis locsolócső méretű csőből elkezd csordogálni az életet adó víz.
Juppí! Egyből minden szép lesz, mindenki kapát ragadva szalad a földekre, vetnek, művelnek. Hirtelen még az is megoldódik, hogy ugyan a következő termésig még sok idő fog eltelni, de ekkorra eszükbe jut, odáig honnan is lesz elegendő táplálékuk.
És itt vagy egy könnycseppet töröl ki a néző a szeme sarkából, vagy arra gondol, hogy ezzel a naiv ábrázolással ostobának nézték, esetleg kiszolgálták ezirányú katarzisvágyát.
Hát ha még abba is belegondol, a sivatagos földben, némileg érdekes módon, van egy ásott kút, benne víz, amiből egyrészt húztak például mosakodáshoz, másrészt a fiúcska szerkezete is kellett, hogy vizet kapjon valahonnan. Szóval, amikor száradt el a termés, meg amikor hosszas készülődéssel a főbb szereplők is (majdnem) éhenhaltak, akkor miért nem merült fel, hogy a kútból vegyenek vizet. és öntözzenek??
És ha a vödrözés nem túl hatékony, miért nem nézték meg a Talpalatnyi föld-et, hogy a magyar paraszt milyen eszközt talált ki erre az esetre?
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások