Programkereső

A művészet templomai - Firenze és az Uffizi képtár

Bakancslistához adom
The temples of the arts: Firenze Uffizi
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott olasz dokumentumfilm, 95 perc, 2015

Értékelés:

11 szavazatból
Szerinted?
3 hozzászólás
A művészet templomai c. kultúrtörténeti sorozat legújabb művészfilmje, "Firenze és az Uffizi képtár", rendkívül látványos ismeretterjesztő alkotás. Egy sokoldalú utazás Firenzébe, az itáliai reneszánsz bölcsőjébe, a korszak legjellemzőbb műremekeinek megismerésén keresztül - Michelangelo, Brunelleschi, Raffaello, Leonardo, Botticelli, Caravaggio és további művészóriások alkotásaival és az azoknak otthont adó "kincsek tárházával", az Uffizi képtárral a központban. A közel húsz helyszínen forgatott film bejárja a város leghíresebb épületeit és tereit, a Medici-palotától kezdve a Szépművészeti Akadémián át a Ponte Vecchio-ig, majd Firenze leghíresebb galériája, az Uffizi-képtár kincseit tárja a nézők elé.
A játékfilmes elemekkel vegyített, virtuális tárlatvezetés rendhagyó idegenvezetője a reneszánsz patrónusok kvintesszenciája, a Simon Merrels által alakított Lorenzo de' Medici, aki minden egyes műről beszámol, apróbb jellegzetességeit is ismerteti a nézővel. Újszerű, ?történetmesélő? narrációját Prof. Antonio Natali, az Uffizi képtár igazgatója és Arturo Galansino, elismert reneszánsz-specialista egészítik ki, akik a képtár számos kincséről behatóbb elemzést adnak. ?Aki ismer egy műalkotást, úgy olvassa, akár egy verset vagy regényt? ? von párhuzamot a különböző művészeti ágak között a professzor. A film művészettörténeti szempontból igazi kuriózum, mivel egy felbecsülhetetlen értékű Leonardo-mű restaurációs eljárását is bemutatja. A háromkirályok imádása című, a nyilvánosság előtt 2011 óta nem látható festményt eredeti fényében láthatják a nézők. Marco Ciatti, a Kőtár műhelyének vehetője számol be a restauráció eredményeiről, a rejtett részletekről és az alkalmazott technikákról, amelyekre a feltáró munka során derült fény.
Bemutató dátuma: 2015. december 17. Forgalmazó: Pannonia Entertainment Ltd.

Stáblista:

Alkotók

Kapcsolódó cikkek:

A Star Wars és a többiek

Meglepő módon több hazai forgalmazó is mert szembemenni a repesve várt Star Wars filmmel, és...

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
10/10
TitusLivius 2016 aug. 23. - 12:46:21 10/10
Teljesen rendben volt a film, nagyszerû a fényképezés, a keret és a vászon is harmonizál, csakis Brunelleschi kupolája miatt kilences, amúgy tökéletes!
Válasz
kérdések 2016 márc. 05. - 13:30:01
2D-ben is adják a filmet a mozikban..
Válasz
6/10
fourdogs 2015 dec. 26. - 02:27:53 6/10
Az ismerkedés a 3D-vel, mármint az én ismerkedésem a térhatású ismeretterjesztõ filmmel itt kezdõdött és az eredmény bizony ambivalensre sikerült.
Elismerve az alkotók jó szándékát, mármint hogy olyannak mutassák be Firenzét és az Uffizit néhány remekmûvével egyetemben, ahogyan sohasem láthatjuk, feltehetõen tökéletesre sikerült. Még a légi felvételek (pilótás vagy anélküli repülõszerkezetekrõl készítve) is más élményt nyújtanak, kiszélesítve az emberi szem korlátait, több információt szolgáltatnak mind a városrészek, mind az épületek, szobrok körbefilmezése során. Hasonlóképp informatívak a belsõ terek, a mûtárgyak, és nincs bajom a míves keretek térbeli ábrázolásával sem. Leszámítva azt a nem elhanyagolható körülményt, hogy ehhez az illúzióhoz spektrumszûrõs szemüveget kell viselni vagy két órán keresztül, ami önmagában nem egy nagy élvezet. Ha itt kellene értékelnem, nem fukarkodnám a 9-10 közötti osztályzattal. Nem volt problémám a legendával sem, Nagyszerû Medicit alakító Simon Merrells jóarcú angol színész, megnyerõ modorral mesél a családról és a mûvészetekrõl. Sajnáltam, hogy a kitûnõ magyar szinkron ellenére nem feliratos volt, annyira jól lehetett olvasni szájról az eredeti (angol) szöveget A zene is illik nos, nem éppen a korhoz, inkább a 3D technikához.
Ami ellenben szerencsétlenül sikerült, az a kétdimenziós festmények térhatású megjelenítése. Mintha mesefilmek tájai, figurái keltek volna életre festett papírokból kivágva, valamilyen korhû diorámában, helyenként emlékeztetve gyermekkorunk pop up mesekönyveire. De még ezt is elnéztem volna az alkotóknak, üsse kõ, ha egyszer a múzeumlátogatónak nincs elképzelése a perspektíváról, majd kap itt egy csokorra valót. Ám amikor az egyes arcokat próbálták meg plasztikussá tenni, hát az maga volt a borzalom, úgy éreztem magam, mintha életnagyságú torzszülött zombi preparátumok között járkálnék, melyekhez képest Bosch groteszk figurái festett gipszangyalkák lennének egy kegytárgyboltban. És persze megtudtuk, hogy Botticelli Vénusza háromnapos szakállal született. Ezért kár volt!
Ahogy az elején említettem, ismerkedésem a 3D-vel a fent említett filmmel kezdõdött. És nagy valószínûséggel be is fejezõdött.
Válasz