Borzasztó film. Az egyetlen értelmes kérdés, ami a megnézése után felmerül bennem, hogy mi taszít ennyire ettől a mind képi világában, mind történetében infantilis alkotástól. És hát éppen ez. Hogy bármerre indul(na) el végre egy gondolat, ijedtében mindig megtorpan, de már vissza sem talál. Toporog az egész film, minden ízében. Fogalmam sincs, ki találja a látványvilágát kreatívnak és miért. Én csak éretlenül kommunikálni (itt is csapong és döntésképtelen a film a maga három nyelvével) és játszani próbáló gyerekeket látok, akik alighanem jól elvannak, de az, amit játszanak, sehol sem változik át a néző számára is értelmezhető élményvilággá. Talán ez a film legnagyobb problémája: megmutat egy keretet, de nem tesz a részesévé.

Tegnap néztem az Idő c. trillert, és nem tudtam honnan ismerős az egyik főszereplő. Fél nap kellett, hogy rájöjjek - ebből a filmből. Nagy ritkaság az biztos, még ha néhány része kuszának is tűnik. Nagyon kevés manapság az ilyen különleges hangulatú, szerethető film, mindenféle erőszak nélkül. Csak ajánlani tudom, azoknak, akik még mernek álmodni, ebben a kiszámíthatatlanná lett világban.

szerintem is alapmu!

Ez egy igazán aranyos film. Egy amolyan - jól sikerült - kísérleti film.

Biztos, hogy hangulat is kell hozzá, mint szinte minden filmhez de azt hiszem, sikerült ráhangolódnom... Ajánlom mindazok számára, akiknek van türelme, fantáziája, szeretnek gondolkodni, álmodozni és nem akarnak mindent azonnal és készen megkapni, cukormázzal leöntve - így képesek egy ilyen filmet is értékelni.

Babits Gólyakalifájáról sajnos nem tudok nyilatkozni, de ez a film egy "igazi" játék a képzelettel, álmokkal és vágyakkal... A hiányzó részek pótlását pedig a nézõ fantáziájára bízza (így annyival lesz érdekesebb, amennyit hozzáteszel - illetve ahogyan a saját élményeidhez hozzá tudod kapcsolni)

Persze, hogy döccen idõnként a történet - akárcsak a valódi álmok, ez a film egyébként is inkább ötletek laza füzére, mint egy sokszorosan strukturált történet, számomra mindenesetre összeállt - még ha nyitva is maradnak dolgok, nem hiányoltam valami eltérõ befejezést sem - szerintem teljesen jól oldotta meg a rendezõ a film végét.

Azért sincsen "vége" ennek a filmnek, a szokványos értelemben, mert nem egy szimpla és lineáris történet, hanem az álmok és az alapvetõ, hétköznapi emberi nehézségek összekapcsolása. Ezek közt folyton ide-oda szaladgálunk a "fantázia-hídon", szóval a film nem csak váltogatja, de szándékosan össze is mossa, majd ütközteti ezt a kettõt, ami természetes módon része a dramaturgiának.

A filmben fejtegetett "elmélet" a szürrealitásról meg ilyesmirõl természetesen komolytalan és nem is készült annak - csak hangulatteremtõ elem és utalás arra, milyen kereknek tûnnek még a legabszurdabb gondolataink is álmunkban. Van a filmben pár pszichologizáló baromság a vicc kedvéért... Szerintem nem azt várják, hogy ezeket komolyan is vegyük, ezek szerepe inkább az, hogy elfedjék és tovább árnyalják, humorral fûszerezzék, ha tetszik bonyolítsák a filmben ábrázolt, egyébként nyilvánvaló, már-már banális emberi vonásokat és helyzeteket. Egy-egy ilyen ráébredésnek egyébként is legfeljebb személyes jelentõsége lehet, a film ezt is jól megfogja és áthozza szerintem.

Aki egy olyasféle "következetességet" hiányol a történetvezetésben, mint ami a legtöbb közönségfilmet jellemzi, az próbálja meg felidézni egy álmát - már ha volt része olyan élményben, hogy álom és ébrenlét határán szendergett... Az álmoknak megvan a maguk belsõ, érzelmi "logikája", ami oldottabb és eltérõ jellegû az éberségtõl. Ez a film ezt az állapotot próbálja megragadni. A fõszereplõink pedig nem szuperhõsök és nem is változnak azzá ezúttal, sõt ehelyett álmukban is csak oldottabb önmagukat alakítják tovább... És igen, nem tökéletesek, gyermetegek, stb. (Mint amilyen a nézõ)

Számomra inkább az a nyomasztó, amikor már az elsõ 5 perc után sejtem egy film végét, közepét - ráadásul minden további 2 perc után további részleteit tudnám leírni elõre a történetnek, mert annyira csak a szokványos klisékre épül. Nem értem azokat, akik arra panaszkodnak, hogy nem 1:1-értelmû a megfeleltetés az ebben a filmben alkalmazott szimbólumok, díszletek és fogalmak között; ez csak egy játék az emberi képzelettel és nem egy tudományos-fantasztikus film, a címe csak egy vicc. Ráadásul ettõl a változatosságtól lesz a film néha váratlan, ennek a folytonos átalakulásnak a során - azaz inkább hozzátesz.

Ez a film tehát egy belsõ utazásra invitálja a nézõt az álmok világába, mintha azt mondaná: álmodjunk együtt! Nekem egy magával ragadó élményt nyújtott.


Talán az "Egy makulátlan elme örök ragyogása" európai változata - bár azt még nem láttam :)

9/10

Szerintem ez tipikusan az a film, ami valakit vagy lenyûgöz, elvarázsol, és alapdarabnak, 10/10-esnek, a filmmûvészet egyik "kolosszusának" találja. Na és van a másik csoport, akik értékelhetetlennek, gagyinak és az életükbõl két óra elvesztegetett idõnek titulálják. Ami biztos, hogy olyan illetõ nem létezik, akire semmiféle benyomást nem gyakorolna, aki teljesen semlegesnek találná.
Én mindenesetre még gondolkodóban vagyok. 10 perce néztem meg, és nagyon a hatása alá kerültem.

Elég nagy filmfaló vagyok, szeretem a jobbnál-jobb filmeket, ez viszont nem tetszett. Elképzelhetõ, hogy kell hozzá egyfajta hangulat de nekem nem volt meg. 6/10

Örülök, hogy tegnap láthattam, mert nagyon tetszett a film. Szeretem az ilyen jellegû filmeket. Gail García Bernal pedig nagyon jól játszott benne, és helyes is volt.:D

Alapmû
Szürreális tsoda!
10/10 ;)

Nagyon nagy film. Hihetetlenül eredeti, és annyira jók a szereplõk. Maradandó élmény, tökéletes alkotás, döbbenetes fantáziával és képi világgal.

számomra a legcsodálatosabb romantikus film!