A Premier Liga és a több millió fontos fizetések előtt Angliában a "futball" szó káromkodásnak számított. A játék kegyvesztett volt, a szurkolók, a huligánok, a nemzet, úgy tűnik, mind-mind leszerepelt. Aztán jött az 1990-es olaszországi világbajnokság - egy lehetőség a szégyenfolt letörlésére. De ez nem egy közönséges világbajnokság volt, különleges volt az időzítés is. Sir Bobby Robson szövetségi kapitány tetteit szigorúan figyelte a média, csapatát gúnyosan "Szamarak"-nak nevezték. És ők hat rövid hét alatt mégis egyesítették a nemzetet, amikor végrehajtották hőstettüket: egy szívdobbanásnyira megközelítették a világbajnoki döntőt.