Mikhael és Dafna házába becsönget az izraeli hadsereg egyik tisztje, hogy elmondja nekik: fiuk, Jonatan szolgálat közben életét vesztette. Mikhael csendben szeretne gyászolni, és egyre kevésbé bírja a buzgó rokonság és a jóindulatú katonai hivatalnokok tolakodását. Miközben felesége nyugtatóval enyhíti fájdalmát, a férfi egyre dühösebben tombol. Hirtelen azonban váratlan fordulat történik, és szürreális események sorozata veszi kezdetét...
Bemutató dátuma: 2018. február 15.
Forgalmazó: Cirko Film
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
No, persze! Az eredeti kérdés roppant elegáns és értelmes volt, de inkább hagyjuk, maradjunk a filmeknél. Azokban láttam, hogy az USA Guantánamora és afrikai támaszpontjaira viszi a terroristákat, ahol nem érvényesek az amerikai törvények, így kedvükre kínozhatják őket. Filmekben láttam, hogy szinte mindenütt a világon vannak helyi kiskirályok, akik kijátsszák a törvényeket. Vannak politikusok és vannak cégek, akik tetteikkel, vagy munkájuk során szennyezik a világot. Filmekben beszélnek arról, hogy a katonák időnként saját csapataikat lövik és egyes katonai akciókban túl sok a civil áldozat. Ami megtörténhet, az meg is történik és, ami elromolhat, az el is romlik. Én hiszek Murphy parancsnoknak és hiszek a filmeseknek. Amit ők néha-néha megkapirgálnak, az csak a jéghegy csúcsa. Nem véletlen, hogy ezeket az írókat és filmrendezőket nem szokták beperelni sem kormányok, sem hadseregek. Bolondok lennének kiteregetni, közszemlére tenni az ügyesen eltussolt ügyeiket.
Az én szám ízének az igazság felelne meg legjobban, azt viszont ritkán mondják ki. A nagy igazságokat apró morzsákból lehet összerakni, ám eközben valóban előfordulhatnak tévedések is. De, ha egy zsidó filmes tart görbe tükröt a zsidó hadsereg elé és azt benevezik a legnagyobb fesztiválokra is, az ugyancsak figyelemre méltó.
Nem túl eredeti ötlet ez a tükör-visszakérdezés. és nem is értelmezhető. Igazolni a saját állítását kell ahhoz, hogy azt írhassa: " jogom van ahhoz, hogy most elítéljem a Moszad, és az izraeli hadsereg túlkapásait" ... nem pedig azt kell(ene) nekem (!) igazolnom, "hogy a filmbéli eseményekhez hasonló sohasem történt meg az izraeli hadsereg életében." Továbbá én semmit nem állítottam. Persze lehet hinni a filmeseknek ... főleg ha a szája íze szerint való filmet készítenek.
Szabad érdeklődnöm honnan szerezte az értesülést, hogy a filmbéli eseményekhez hasonló sohasem történt meg az izraeli hadsereg életében? Talán a nevezett szervezetektől?
A Tel-Avivban született rendező Samuel Maoz 20 éves korában részt vett az 1982-es libanoni háborúban. Személyes tapasztalataira és dokumentumfilmes múltjára támaszkodva készítette első filmjeit. A Lebanon az EFA több díját is elnyerte, a Foxtrott az Oscarért volt sokáig versenyben. Én hiszek Shmuel Maoz-nak. Én is voltam katona és tudom, hogy ha fiatalok kezébe fegyvert nyomnak, akkor az a puska valószínűleg el fog sülni. Én hiszek a filmeseknek. Attól, hogy Pelikán József nem volt gátőr, attól még a Rákosi éra úgy működött, ahogy Bacsó Péter megrajzolta.
Szabad érdeklődnöm, honnan szerezte az értesülést, hogy a filmbéli események valóságosak? Talán a nevezett szervezetektől? Továbbá nem általánosítunk. Illetve többes szám helyett: nem általánosítok.
Anne Frank naplóját olvasva tizenévesen még sírtam, sőt verset próbáltam írni a kegyetlenségekről, számon kérve Istent, hogyan engedhette meg azt. Attól függetlenül, hogy a vers nem lett valami jó, valóban minden létező helyen és módon elítéltem a holokausztot.
Ezek után talán jogom van ahhoz, hogy most elítéljem a Moszad, és az izraeli hadsereg túlkapásait is. Az üldözöttekből üldözők lettek. Lassacskán a „háború-, holokauszt- és népirtáskutató” központok gyökeresen új feladatokat kaphatnak a zsidóság palesztinai ténykedése kapcsán.
Ha Ön is végignézte a Foxtrottot – ezt a drámának is tekinthető fekete komédiát – akkor valószínűleg érti, hogy miről beszéltem. Addig is minden elismerésem az alkotóknak, akik ezt a kényes témát – a kiváló és feddhetetlen izraeli hadsereg – apró botladozásait filmre vitték.
Úgy gondolom, hogy aki nem szereti a vontatott filmeket, már a tizedik percben elkapcsol, és így nem is fog értékelni. Ezért a magas pontszám.
A film végén valóban van fordulat, de ehhez 108 perc művészkedést kell túlélni.
Valóban van benne egy-két jó alakítás és képi megoldás, ezért film-sznoboknak mindenképp ajánlom.
Nálam az év mozija. Ajánlom mindenkinek, aki nem csak Hollywood és a francia filmek világát kedveli. Mély érzelmek, pontos dramaturgia, lenyűgöző képi világ, és fűszerként némi szarkazmus. Rám hatással volt, van.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások