Napfogyatkozás

Bakancslistához adom

L' eclisse

olasz-francia dráma, 118 perc, 1962

Értékelés:

62 szavazatból

Szerinted?

31 hozzászólás

Vittoria több éves együttélést követően elhagyja élettársát, Riccardót. A nő meg van győződve arról, hogy kiüresedett kapcsolatuknak nincs jövője, ezért döntése véglegesnek tűnik. A megfásult, csalódott nő egy nap meglátogatja édesanyját, aki minden idejét a tőzsdén tölti és itt próbálja gyarapítani szerény vagyonát. A lány megismerkedik a jóképű, energikus és magabiztos brókerrel, Pieróval és azonnal megtetszenek egymásnak. A két teljesen különböző személyiségű fiatal többször is randevúzik, ám érzéseik nem bizonyulnak tartósnak. Egy nap mindketten próba elé állítják a kapcsolatukat, amikor napfogyatkozás idején találkoznak.

Forgalmazó: Örökmozgó

Stáblista:

Szereplők

Monica Vitti profilképe

Vittoria

Alain Delon profilképe

Piero

Francisco Rabal

Riccardo

Ercoli

Vittoria anyja

Anita

Mirella Ricciardi

Marta

Alkotók

rendező: Michelangelo Antonioni
forgatókönyvíró: Tonino Guerra Elio Bartolini Michelangelo Antonioni Ottiero Ottieri
zeneszerző: Giovanni Fusco
operatőr: Gianni Di Venanzo
vágó: Eraldo Da Roma

Díjak és jelölések

Cannes-i fesztivál
1962
Zsűri különdíja: Michelangelo Antonioni
Cannes-i fesztivál
1962
Arany Pálma jelölés: Michelangelo Antonioni

További 1 jelölés mutatása

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Hozzászólások

Spoiler

Offtopik

Szerinted?

Itt teljesen egyetértek veled.

Válasz

nálam ez a film úgy 5/10 és nem több: vontatott és unalmas, Antonioni nálam kb. az olasz Bergman: vagyis a túlértékelt és művien az egekbe dícsért-emelt naaaaaggy rendező...holott: úgy csinált filmet mint Tarr Béla, hogy csináljunk avmi nagyon elütőt az átlagostól - igaz hogy majdnem se füle se farka de nem volt még iylen és úgyis lesz egy-két három stb idióta kritikus aki majd divatból felkapja és agyondícséri, ennyi! eehhez képest: én azt elismerem hogy lehetett vmi amire a rendező felfigyelt, mint pl. a kapcsolatok kiüresedése (mert egyre nagyobb jólétben éltek nyugaton az emberek és egy idő után ezebbe belesüppedve ez uncsi lett, ezért kezdték el 1968 ban a diáklázadásnak nevezett ovizást, amiből később a mára már őrületbe torkollott és a pl. a német kormányt vezető újmarxista zöld-idiotizmus éa az lmbtq őrület meg a genderizmus tomboló ökörsége is kinőtt), szóval biztos voltak ilyen kapcsolatok már akkor is ff-nő között, DE nem ez volt az egyeduralkodó, a rendező egy sémát itt bemutata, de nem csak ilyen volt akkoriban - mégis ezt nagyították fel, hiszen a "jó hír az nem hír" ma is ez van: a hetero kapcsolat az nem hír mert uncsi - csak a homi és az lmbtq a jó mert az van beállítva trendinek és izginek, a többi az mind csak lapos és unalmas..... ami ebben a filmben rohadtul felbosszantott.: az a végtelenül nulla befejezése, és ami ráadásul nem is következett az előzményekből! persze látunk egy butácska nőt aki nem tudja mit is akar, a ffi tudja, el is mondja, hogy ez a nő őt mintha szeretné, de talán mégsem... nulla a sztori és ez lett felhabosítva egy művészieskedő nagy üres vontatott bénázásba! a két szép főszereplő, a szuperman Delon és a nálam kimondottan szép Vitti miatt adom az 5-öt nomeg a film rajtuk kívül legszebb elemére, a gyönyötű Alfa sportkupéra, nagy kár hogy fekete fehár a film mert kár hogy eredeti színében nem csodálhattuk meg ezt a gyönyörű olasz formatervű Alfa kupét...

Válasz

Tudtam mit várhatok, a Nagyítást pl szeretem a rendezőtől, de ahhoz is kell egyfajta hangulat és lélekállapot, hogy végig tudjam nézni. Ez az alkotása sajnos nálam elvérzett a 10. percénél, amikor még mindig csak azt nézhettem ahogy két ember szótlanul szenved egy szobában, és semmi nem történik. Az, hogy valami nem működik köztük, egy perc alatt kiderül, nem kellett ehhez még plusz 9. Szeretem a lassúságot, ha nem vontatott és közben új benyomások érnek, ami hozzáad a történethez, de ez itt nem volt életszagú. Monica Vitti elképesztően szép, és szeretem a hatvanas évek filmjeit a ruhák, autók, frizurák, zenék és a színészek miatt, de ez most mind kevés volt hogy végignézzem, amit nagyon sajnálok.

Válasz

Á !.......Ne sajnálj engem !
Valószínüleg mindketten más-más életkorúak vagyunk.
Ennek okából jómagam egész más társadalmi és kultúr-közegben szocializálódtam, mint Te !
Ugyancsak ennek okából felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy az értékrendek teljesen átalakultak azóta !!!!
Nem besavanyadás, nem beleposhadás !
A világképem sem "szűk" !
Előítéletes sem vagyok !
Csupán felismerés !
............és nem tudom, hogy emiatt ne én sajnáljalak-e Tégedet ?? !!

Válasz

Amennyiben buta és üres vagy, legalább légy csendben és ne dicsekedj ostobaságoddal.

Válasz

Sajnállak, őszintén! Sajnálom, amikor valaki az előítéletessége okán fosztja meg magát attól, hogy újraértékeljen bármit, és így végképp belesavanyodik, beleposhad a maga szűk világképébe. Egy pillanatra felmerült bennem, hogy írok egy listát az olyan kortárs filmekről, amelyek kicsit sem az általad leírt módon játszódnak, de szinte rögtön beláttam: végtelenül hosszú lenne ez a lista, és úgysem változtatna semmit a gondolkodásodon, hát minek töltsem vele a drága időmet... Inkább megnézek helyette egy lélekmelengető kortárs filmet.

Válasz

A 60-as évek olasz "művészfilmjei" a az emberek kiürüléséről szólnak.
Tengenek-lengenek !
"De jó" , hogy ma már (2024) nem csak kiürültek az emberek, hanem meg is őrültek és gonoszak is lettek.
A mai filmek meg pont ezért nézhetetlenek: eltorzult gondolkodás , ...........és már első kockákon vérfolyik !
Számomra befejeződött a filmművészet.
Nem nézek mai filmeket !

Válasz

3/10

Láttam már egy-két vontatott, semmitmondó művészfilmet, ez valahol ott van a lista élén. Többszöri nekifutásra sem tudtam végignézni, ma is csak az 50. percig bírtam, nagy kínlódva. Messze túlértékelt film. Monica Vitti sem egy nagy szám, szerintem tizedrangú színésznő, szépségnek meg inkább egy elegáns ruhába bújtatott trampli, de nem ez a fő baj, szinte nulla a cselekmény. Az operatőrök megdolgoztak a bérükért, de rendesen, mert sok gyönyörű beállítást találtak ehhez a sekélyes sztorihoz. Lélekábrázolás? Na nem. Annak bűn rossz. Delon sem menti meg, egyszerűen unalmas.

Válasz

8/10

Antonionit a rendkívüli szépérzéke miatt érdemes nézni. (Az afrikai jelenetet hagyjuk.)

Válasz

6/10

Bizonyára újszerű lehetett a maga korában ez a filmnyelv; mostanra kiüresedettnek hat, mint elbeszélésének tárgya. Szép volt a tisztaság, a rendezettség az utcai képeken: alighanem azért tűnt fel éppen ez, mert ma már ebben is hiányt szenvedünk. (Alkotmányos jogunk sérül nap mint nap, a rendezett, tiszta környezethez való jogunk.)

Válasz

Elaludtál az Andrej Rubljovon? Azér amikor az ikonfestők szemeit a katonák kiszúrták, meg amikor a tatárok forrró ólmot öntöttek a pap szájába, csak felébredtél?

Válasz

A tizedes meg a többiek, A hét mesterlövész stb...? Pl.

Válasz

A kedvenc olasz színésznőm!

Válasz

9/10

Nem könnyű darab, de napokig a fejemben volt a sztori és a képi világ. Lehet újranézem egyszer.

Válasz

Könnyen lehet, hogy azért nem üti meg az ingerküszöböt, mert már nem éppen mai film. Ma már bőven mások az idők, mások energiák, más a ritmus. Én 4-5 éve húztam egy vonalat valahol 2006 környékén, azelőtti filmet már nem nézek meg.

Válasz

3/10

Nagy nevek ide vagy oda, én ezt a filmet nem bírtam végignézni, egyszerûen nem kötött le. Már az elsõ snitt, ahol Monica Vitti cipõkopogása a fõ mûvészi elem, nagyon idegesítõ és kb. ugyanilyen vontatott a hátralevõ rész is. Nem mondom, vannak benne hangulatos részek itt-ott, de még ezekkel sem üti meg azt az ingerküszöböt, ami miatt kellõen érdekes lenne. Monica Vitti pedig az olasz Marilyn Monroe, van valami izgalmas a kisugárzásában, de színésznõnek meglehetõsen gyenge.

Válasz

6/10

Én a végére már nagyon untam, de annyira nem, hogy bealudjak rajta, mint annak idején az Andrej Rubljov-on. A Nagyítás-t mikor elõször néztem nagyon tetszett tõle, de ennek a tempója nehezen felvehetõ volt számomra, túl csupasz és üres.

6/10

Válasz

Nem tudok rajongani Antonioniért, bár a film kétség kívül jó. Csak mintha sehová se vezetne... (ez lett volna a cél?). A fõszereplõ hölgy, színésznõ és karaktere egész egyszerûen gyenge és irritáló, csapni(ütni)való...

Válasz

Néztük, néztük, másodpercként tûnt tova a két óra, majd egész éjjel meredtünk magunk elé bután, hogy MIVAN??
Talán szégyen, de ez volt az elsõ Antonioni filmem, de elegem is lett belõle.
Aztán eltelt egy nap, majd egy hét, és azon kaptam magam, hogy a beállításokra emlékezem, és "jönnek vissza" az elemek a filmbõl, látom magam elõtt a képeit. Azóta leülepedett, és talán egyszer újranézem.
Huxley Eyeless in Gaza könyvével voltam kb. így...

Ha nincs mást csinálnod, mindenképp nézd meg, veszteni nem fogsz semmit.

Válasz

Szinte semmilyen szempontból nem stimmel, amit mondasz. Hogy csak mûvészek készítettek filmet? Régebben is temérdek szemét készült, legfeljebb ezek mára már nem annyira maradtak fönn, ezért nem is találkozol velük olyan gyakran. (Az viszont igaz, hogy ma már egyre ritkább az ilyen szintû alkotás.)
Azt soha nem tudtam megérteni, hogy valaki csak egy színész miatt nézzen meg egy filmet. A filmmûvészet a rendezõrõl szól, az õ világlátása, az õ stílusa a lényeges. Ezzel tudunk azonosulni, így alakulnak ki a kedvencek. Ráadásul példának okáért egy Bresson filmben is a színész viszi a hátán a filmet? Nem hinném, pedig micsoda filmek! Vagy éppen Antonioni: rendkívül izgalmas a mai napig filmjei gondolatvilága és vizualitása, képek és kérdések, amik sokáig kísértenek, de a színészi alakítások szerintem elhalványultak, nem csodálom, ha sokan egyenesen rossznak tartják Vitti-t, még ha nem is értek velük egyet.

Válasz

Összes hozzászólás

Értékelés:

62 szavazatból

Szerinted?

31 hozzászólás

PORT.hu a Facebookon