Ki kell ábrándítanom mindenkit,aki azt hiszi,hogy a gyerekek alapvetően jók. Sajnos azon keveseknek lesz igazuk, akik szerint sokszor kegyetlenek és gonoszak. Az idealista ember persze képes reménykedni, és egy jobb világról álmodni. Róla szól ez a mozi; mindenkinek, aki álmodik.
Ha tizenkét éves kissrác vagy, és senki sem ül melléd az iskolában; ha a saját osztálytársaidtól kell megvédened magad, és még a szüleid is válófélben vannak, akkor nagyon jól jön egy új fiú, aki a barátod akar lenni. Nem számolsz azzal, amikor megismered, hogy talán jóval agresszívebb, mint azok, akiktől félsz. És nem tudhatod róla azt sem, hogy nem olyan régen veszítette el az édesanyját. Hálás vagy neki, amiért nem hagyta, hogy mások bántsanak, és nem firtatsz semmit.
Nem kérded honnan a kés, vagy honnan a bátorság. Nem nézel az erős bosszúvágy mögé sem, és hogy hova tűnt a gyermeki ártatlanság, nem érdekel. Szövetséget kötsz vele és minden nap fölmászol arra a háztetőre. Azért, mert ő is fölmászik és főleg azért, mert apád azt mondta, hogy nem szabad.
Ha minden ember Christianhoz (William Johnk Juels Nielsen) - ő az új fiú - hasonló bosszúvágyban égne, nem léteznének humanitárius missziók, sőt, talán békés válások sem.
Susanne Bier Golden Globe-díjas mozija egymástól nagyon különböző érzésvilágú embereket ábrázol. Belső harcaikat, múló fájdalmukat, kételyeiket hétköznapi szituációk mögé rejti, de egy idealista világban semmi sem igazán ideális.
Az Egy jobb világ kétgenerációs problémát boncolgat szeretetről, barátságról és felelősségről.
Natúr színekkel, afféle érhető, megérthető köntösben: semmi flanc, csak a tények, hogy nézzétek, ilyen világban élünk. Orvosként dolgozunk, anyaként féltünk és barátként vállalunk valamit. Aztán orvosként belebetegszünk a vágyba, anyaként kis híján megfojtunk egy gyereket és igaz barátként zsaroljuk a barátunkat, mert ez egy ilyen világ.
Az afrikai menekülttáborban dolgozó apa, Anton (Mikael Persbrandt) - úgy tűnik -, fél revansot venni valakin, aki egyszer megütötte. Pedig Anton nem fél semmitől. Hiszi, hogy létezik egy jobb. Reméli, hogy van egy jobb világ.
Akkor is, ha kisfiát súlyos baleset éri. Akkor is, ha az afrikai táborban már nem tud emberként, csak orvosként jelen lenni. Akkor is, ha újra belegondol, hogy a felesége már nem szereti. És akkor is, amikor ráébred, hogy idealista álmokat kerget.
Susanne Bier moziját az az utópia ihlette, hogy a dán társadalomban látszólag minden ideális és harmonikus. Bier erre cáfol rá az Egy jobb világgal.
És a sötét kép dacára egy velős jó tanáccsal is ellát:
Sehol nem élhetsz igazán, ha nem tudsz megbocsátani.
7/10 pont
