Mondhatjuk-e, hogy remake, ha ugyanazok a szereplők? Kinek mi jut eszébe a thaiföldi prostikról? Nevezhető-e pocsék filmnek, amit végigröhögünk?
Senki nem nézi a Sikolyt?
A franchise-ok szabályairól már külön franchise is készült, így aztán ma már minden Ben10-rajongó is pontosan tudja, hogyan kell nézők elé merészkednie egy második résznek. Új helyszín, legalább egy új szereplő, de ami sokkal fontosabb, több poén. Azt valóban nem írták le sehol, hogy de ne ugyanazok a poénok legyenek, mert valószínűleg ilyen hülyeség senkinek eszébe sem jutott volna. Mostanáig.
Az Elvis-imitátorok színe előtt részegen kötött házasságok hazája, Las Vegas után most Thaiföldön landolunk, hogy a Stu nevű rendkívül humortalan karakterünk nőül vegyen egy csinos ázsiai lányt. Új figurának itt van nekünk Teddy, Stu jövendőbelijének multitehetséges öccse, aki kábé akkor fogott idáig női mellett, amikor sörösüveget, tehát egyiket se soha. Nem véletlenül ő a család szeme fénye, minden csellótudásával együtt. Igen, ő lesz az, akinek nyoma vész a túlpörgetett legénybúcsú után, amire nem emlékszik senki és akárcsak két éve, ismét zsebben talált névjegykártyákból és nagy nehezen fellelt szemtanúk vallomásaiból körvonalazódik, miként is zajlott az előző este.
Gyógyegerek
[img id=294256 instance=1 align=left img]Legutóbb az Üvegtigris kapcsán elmélkedtünk arról, hogy néha tényleg elnézzük egy filmnek, ha konkrétan nincs neki története, mert valószínűleg vicces figurákat/karaktereket sorakoztat fel, mi röhögünk, sokat sőt még többet, ilyenkor meg ki tudná akár csak lebetűzni azt a szót, hogy dramaturgia. (Aztán épp az Üvegtigris 3. volt, amelyik már megpróbált szólni valamiről, és lám, nem is lett vicces.) Épp ezért szerződtették két éve a gyógyegér Zach Galifianakist, hiszen egy dagadt mindig jól jön. Meg aztán Ed Helms minél hangosabban sikít, amiért kitetoválták a pofáját, annál kevésbé szórakoztató és Bradley Cooper is inkább a mosolyáért, mint sziporkázó humoráért van jelen. Egyébként még egy pösze kínain fogunk nevetni, meg azon, hogy egy majom megnyalja az ő pöcsét, bár ez nálam nem ment olyan gördülékenyen, ahogy egyébként a magyar moziközönségnek kétségkívül fog. Vagyis az első részben kivesézett (más nézőpont szerint kivesézhetetlen) részeg férfiak hülyeségeket csinálnak-szituációból hozza ki a film, amennyi épp eszébe jut, és lássuk be, pontosan ez az, amire befizettünk.
Rengeteget mulattunk…
…a forgatás alatt – szokták nyilatkozni ilyenkor a színészek és efelől nincs is kétségem. Sőt azt se mondom, hogy mi, a közönség ne mulatnánk jól, mert hiszen elsősorban szórakozni vágyó emberi lények vagyunk és a szerencsétlenebbje csak azt követően elemző, kritikus, hivatásos kötekedő. Márpedig én pontosan tudom, hogy minden, a vacak forgatókönyvre vonatkozó megjegyzésemet laza mozdulattal lehet pálya szélére helyezni a végső érvvel: de hát vicces. Oké, rendben, felteszem a kezem, ez ellen tényleg nagyon nehéz szembe menni és nem is tudnék jó érzéssel ellenszurkolni. Lehet, hogy nem is kell. Lehet, hogy nem kell semmivel több, mint hogy a bangkoki prostiról, akit az éjjel dugtunk, kiderüljön, hogy pénisze van. Az átlag Másnaposok-néző úgyis épp ennyit tud Thaiföldről.
Kinek ajánljuk?
- Aki szórakozni akar, de nincs pénze piára.
- Aki látta az elsőt és megnézné még egyszer.
- Akinek semmilyen elvárásai nincsenek egy folytatással szemben.
Kinek nem?
- Aki szerint az nem többletérték, hogy három percet cameózik Paul Giamatti.
- Aki csak azért sem akar nevetni.
- Aki antialkoholista, épp ezért képtelen átérezni, mi is folyik itt.
7/10
