Négy évszak

A kontinentális éghajlat évszakváltozásai örök témái a művészetnek, hiszen tökéletesen mintázzák az élet körforgásának ciklusait. A tavasz a születés évszaka, a nyár az ágaskodó felnőttkoré, az ősz az öregedésé, míg a tél maga a halál, a visszafordíthatatlan elmúlás. A csoda a dologban az, hogy a tél után mindig tavasz jön, Európában legalábbis. Vivaldi Négy évszaka a klasszikus zene egyik örök slágere, akár külön-külön, akár egyben, ugyanilyen a festészetben Arcimboldo híres képsorozata, melyen a különböző évszakokra jellemző növényekből, gyümölcsökből, gallyakból festett a jóval későbbi szürrealistákat megidéző portrékat. Vagy ott van Brueghel sorozata, amely a korabeli paraszti életet örökítette meg hasonló koncepcióban. Se szeri, se száma a négy évszak szerkezeti koncepciójára épülő műveknek, ad abszurdum, még a magyar (svájci) kártya ász-lapjai is erre hajaznak. Kézenfekvő választás volt Mike Leigh-től hogy Még egy év című új filmjének szerkezeti vázaként is a négy évszakról mintázott és lenevezett, fejezetszerű tagolást választotta. Tavasszal kezdünk, a film központi alakjai, Gerri és Tom, hatvanas, középosztálybéli házaspár, Gerri pszichoanalitikus, míg Tom geológus (vagy mi), kiterjedt konyhakertjüket ássák, gondozgatják, a meg-megeredő eső elől tető alá húzódva teát kortyolgatnak. Vagy éppen vendégeket fogadnak. Szinte mindig beesik a bő negyvenes Mary, aki Gerri asszisztense, aki romokban heverő életét feltűnő jókedv és intenzív iszogatás mögé rejti. Ahogy jön a nyár, Gerri és Tom éli tovább békés életét, Mary egyre jobban szétzuhan, azonban a hasonló cipőben járó, láncdohányos és láncpiás Ken (szintén Gerriék holdudvara) közeledését undorral utasítja el. Abban reménykedik, hogy Gerriék fiával, a harmincas Joe-val vergődhet zöldágra, azonban erre a fiú nem hajlik. Sőt, őszre még egy barátnőt is „beújít”: a cserfes és életvidám Katie-t Gerriék örömmel és azonnal befogadják, Mary azonban romokban. Jön a tél, Ronnie-nak, Tom bátyjának felesége meghal, így a szűkszavú, cigarettáját saját magának tekerő, morózus férfit is a család veszi maga mellé. Egy nap csak ő van otthon egyedül, amikor Mary atomjaira hulltan kopog be az ajtón… Odakint téli zimankó.

Színészek

[img id=278788 instance=1 align=left img]Leigh le sem tagadhatná, hogy valaha színésznek készült, egészen lenyűgöző, ahogy filmjeiben a színészekkel bánik, ahogy vezeti őket. Ritkán látható alapossággal felépített, minden gesztusában, minden hanglejtésében, minden kiejtett szavában szociológiai hitelességű karaktereket láthatunk filmjeiben, nincs ez másként ez alkalommal sem. Profi színészeket látunk, mégis azt hihetjük, valami kandi-kamerával az életből ellesett hétköznapi szerencsétleneket (vagy akár szerencséseket) mutogat nekünk Leigh, annyira igazi minden. Nem véletlenül jelölték Lesley Manville-t Mary szétguruló személyiségű karakterének megformálásáért egy csomó díjra, de a világ, és a fesztivál-zsűrik szégyene, hogy ebből alig kapott meg valamit.

Hősök

Leigh filmjeinek középpontjában mindig hősök állnak, amolyan hétköznapi hősök. Ilyen hős például Poppy a frenetikus Hajrá, boldogság!-ban, talán emlékszünk még rá. Ilyen volt Vera Drake, az "angyalcsináló", a róla szóló filmben, és így tovább. A Még egy év hőse azonban már nem azonosítható be ilyen könnyen. A film központi figurái Gerri és Tom, ők azonban semmit nem tesznek tulajdonképpen, csupán kertészkednek és fenntartanak egy otthont, ami –e filmből legalábbis- úgy tűnik, a béke szigete. Ha valaki hős e filmben, az Mary, ő azonban inkább antihős. Egy önsorsrontó, nagy rakás szerencsétlenség, aki még akkor is felhőtlen boldogságot hazudik, amikor már konkrétan a tönk szélén áll. Szinte minden filmbéli pillanatában a korábbi Poppy ellentéte.

Sok beszédnek…

Szinte megállás nélkül beszélik végig a filmet a szereplők, ennek azonban legtöbbször se füle, se farka. Amolyan üres csevegés ez, de mint azt általában az angol kultúrát ismerők jól tudják, ez igen szórakoztató is lehet, ha azt jól csinálják. Itt jól csinálják. A lényeg azonban, legalábbis amit Mike Leigh meg szeretne mutatni, az éppen mögötte van. Gerri és Tom látszólagos barátságosságukkal saját maguk privát szféráját védik meg, rokonoktól, kollégáktól, barátoktól. Mary és Ken saját magányukat rejti mögé, az új jövevény, Katie pedig éppen ezzel lép be a családba. Leigh katartikus végű, négyes osztású filmjében bravúrosan bújik e látszólag céltalan, mégis igen jól működő társasági formula mögé és mutatja meg, mi van mögötte: kifelé boldogságot, gondtalanságot hazudó kíméletlen, társas magány.

Kinek ajánljuk?
- Magányosoknak.
- Társaságkedvelőknek, különösen, a nagy otthoni vendégeskedéseket kedvelőknek.
- Akik igazi, hús-vér karaktereket szeretnek látni a filmekben.

Kinek nem?
- Szuperhősök és más képregény-figurák rajongóinak.
- Akik nem akarnak olyan filmet látni, amiben a legfiatalabb szereplő is túl van a harmincon.
- Akció- és látványfüggőknek.

8/10