Aki olyasmire vágyik, amit nem szabad, az döntéskényszerbe kerül. Vagy ellenáll, vagy nem, vagy vétkezik, vagy nem. Aki pedofil, az szerencsétlenségére olyat kíván, amit a kortárs morál szerint teljesen tilos: gyereket bántani. Nála szinte mindenki jobban jár, a fetisisztának, a szadistának és a mazohistának jó esélye van rá, hogy partnert talál, akivel aztán egyetértésben élhet vágyainak. A pedofillal ez nem történhet meg, nem elégítheti ki szexuális vágyiat anélkül, hogy súlyos bűnt követne el.
Fedőbűn
Bizonyára számtalan pedofil éli le az életét anélkül, hogy tettekre váltaná szexuális fantáziáit, viszont aki enged a kísértésnek, az nem csak morális értelemben bűnt, hanem jogi értelemben vett bűntényt is elkövet. Innentől kezdve nem csak erkölcsi, hanem büntetőjogi felelősségre vonással is számolnia kell. Ez tovább bonyolítja a helyzetet, már csak ezért is, mert a pedofil bűncselekményeknél a dolog természetéből fakadóan mindig van tanú, akinek elhallgattatásához további bűncselekmény(ek) elkövetése szükséges. Mint például a fenyegetés, a gyilkosság vagy az emberrablás. Markus Schleinzer címszereplő Michael-je (Michael Fuith) utóbbit választja.
A film a 35 körüli Michael és áldozata, egy 10 éves kisfiú (David Rauchenberger) együttélésének utolsó öt hónapját dolgozza fel.
Gazda szeme hizlalja a jószágot
[img id=319779 instance=1 align=left img]Kicsit körülményes ugyan a hosszútávú fogva tartás, de ha már megvan az infrastruktúra és kialakul a napi rutin, akkor aránylag gördülékenyen működik a dolog.
Az egyik legfelkavaróbb elem a filmben éppen ez a látszatra ártalmatlan gördülékenység, a kispolgári gyakorlatiasság sok profán rutincselekvéssel, ami a néző szemében az elvadult, megvetendő perverzióval szemben egyértelműen a "normális" világhoz tartozik. A kisfiúnak melegítője és papucsa van meg színes ceruzái, és békésen mosogat a fogva tartójával vacsora után. Michael nem kegyetlenkedik feleslegesen. Igyekszik a pincébe zárva élő Wolfgangnak a lehetőségekhez képest mindent megadni, amire szüksége lehet. A csavar a dologban, hogy a szeretetteljes gondoskodás hatását keltő mozzanatoknak gyakorlati céljuk van, mégpedig nem más, mint a hosszútávú, minőségi élvezet.
Máshonnan ismerős képek
A "jól tartás" lehetőségeinek persze határt szab a lebukás veszélye, ezért ha kispolgári környezetben mégiscsak jelen vannak az emberrablásos történetek ismert (képi) kellékei, a hangszigetelt pinceajtó, a lehúzott redőny, az időkapcsolós áramadagolás...
Schleinzer megkímél minket a szexuális aktusok közvetlen látványától, ehelyett főleg gyakorlatiasságukban iszonyatos mozzanatok képeivel utal a történtekre (Michael lemossa magát és a bevásárlás bejegyzés mellé egy x-szel is megjelöli az adott napot). Gerald Kerkletz operatőr kamerája kerüli a drámai beállításokat, végig távolságtartóan rögzíti (mintha dokumentálná) a tettes és az áldozat hétköznapjait. Ha a néző hozzászokott a látványvilághoz és a házi szokásokhoz, akkor egy-egy pillanatra el is felejtheti, hogy mit is lát valójában, olyannyira családias, az apa-fia viszonyból ismert képek dominálnak. Ezzel az egyszerűségében erős eszközzel Schleinzer újra és újra két vállra fekteti a nézőt: amit látunk nem fér össze a szexuális indokból elkövetett gyerekrablásról alkotott önvédő elképzeléseinkkel, a helyzet nem visel olyan szélsőséges jegyeket, amik a kivételes, extrém szörnyűségek kategóriába utalják és eltávolítják tőlünk a történetet. Így azonban rajtunk szárad a mese, és el kell fogadnunk, hogy a dolog megeshet akárhol, akármikor, akárkivel.
Gyakorlati ember
Valószínűleg a szörnyeteget sem ennyire középszerűnek és halálosan unalmasnak képzeljük el. Michael családja átlagosnak látszik, őt magát a munkahelyén visszahúzódónak ismerik, de azért két munkatársa meghívja egy síelős hétvégére, ahol még valami kalandszerűségbe is belekeveredik.
Mégis van egy pont, ahol a papucsos férfi látványától megfagy a nézőben a vér: pillanat, amikor tudatosodik Michael tökéletes amoralitása és a hozzá tartozó érzelem nélküliség, az empátia teljes hiánya. Legkésőbb akkor, amikor Michael magától értetődő szakszerűséggel csomagolja be és dobja a kukába a szomszéd hetek óta kétségbeesve keresett macskájának tetemét, leesik, hogy milyen gondolatmenet húzódik meg a hétköznapi iszonyat mögött. Hogy a fogság valószínűleg életfogytig tart. És mert tudjuk, hogy mi célt szolgál, azt is könnyen kikövetkeztethetjük, hogy Michael szándékai szerint meddig húzhatja a fiú: valószínűleg addig, amíg korából és fejlettségéből adódóan veszélyessé nem válik fogva tartója számára – vagy szexuálisan érdektelenné. Végülis ezt a komoly infrastruktúrát a praktikus Michael nem feltétlenül egy generációra tervezte.
Kinek ajánljuk?
- Akik értékelik a klisétémák újszerű megközelítését.
- Akik elviselik a nyers őszinteséget, akkor is ha fáj.
- Akik szerint osztrák művészfilmet nézni menő – főleg ha Haneke szinte állandónak mondható casting direktora a rendező.
Kinek nem?
- Szerelmes tiniknek első randira.
- Akik nem bírják a szenvtelenséget.
- Akiknek minden esetben szükségük van a feloldásra.
9/10
