Európában ma sokmilliós, egyes becslések szerint már a húszmilliót is meghaladó lélekszámú török nemzetiségű kisebbség él, akik elsősorban gazdasági okokból telepedtek le, jobbára német nyelvterületen. Eltérő vallási, életmódbeli és kulturális hagyományaik miatt igen nehezen asszimilálódnak, belső, kívülről rejtett családi életüket pedig titkok és hiedelmek övezik.
A recept
Miközben már nálunk is magyarok százezrei távoznak hosszabb-rövidebb időre, sőt, egyre gyakrabban örökre nyugatra, a török emigránsok már több évtizede színesítik az olykor már az őslakosok számára is túl sterilnek, túl homogénnek ható, ám minden híresztelés ellenére még mindig igen gazdag Németországot, illetve Svájcot, Ausztriát. A migráció receptje tipikusnak mondható és gyakorlatilag érvényes minden migráns nációra. Elsőnek legtöbbször a család egy tapasztalt férfitagja érkezik a gazdag nyugati országba, ahol munkát vállal. Először majdnem mindegy, milyen munkát, ami akad. Általában számára valami illegális, feketén fizetett kisegítőmeló jut. A lehető legolcsóbb, nyomorúságos tömegszállásokon lakik, kajára, létfenntartásra alig költ. Az így megspórolt pénzt szépen félrerakja, vagy rögtön hazaküldi, amiből szépen lassan, egyenként, egyre több családtagja, jóbarátja, falusi szomszédja tudja követi. Egyre többen, egyre többet spórolnak, nagyobb lakásokat bérelnek, lassan beindítják saját vállalkozásuk is, általában valamilyen üzleti tevékenységet, a vegyesbolttól egészen az illegális ügyletekig. Hozzák magukkal vallásukat, ételeiket, életstílusukat, egész kultúrájukat. Egymás segítségére, szoros kapcsolataikra építkeznek, melynek legfontosabb alappillére a család. Természetes önvédelmi reakció, hogy kifelé zártabbnak mutatkoznak, miközben mégis egyre jobban próbálják meg elsajátítani a befogadó ország kulturális sajátosságait is. Az őslakosok migránsokkal kapcsolatos viszonya rendszerint ambivalens. Míg szívesen vásárolnak az olcsó, ízes termékeket áruló boltokban és étkeznek étkezdéikben, néha gúnyosan, néha sajnálkozva nézik kendőkbe burkolózó asszonyaikat, bűnözőnek tekintik marcona férfijaikat, 9/11 óta pedig minden muszlim vallású személy a potenciális terrorista bélyegét hordja magán.
[img id=413266 instance=1 align=left img]Családi körben
A második feleség, a kurd török származású, ma már Ausztriában élő rendezőnő, Umut Dag részben önéletrajzi ihletű filmje a külső, nem török származású szemlélő számára elrejtett legbelsőbb körökbe, a családba enged betekintést. Az iszlám kultúrából közismert többnejűség a vallási szempontból liberális Törökországban már régen elfeledett és törvénytelen szokás, egy bizonyos formája azonban még mindig él. A férfiak azonban, bizonyos esetekben, a tradíciók alapján, de úgymond "fű alatt" mégis sokszor tartanak egy (több) feleséget is. A különleges esetet e filmben a Bécsben élő török családfő első feleségének, Fatmának halálos betegsége szolgáltatja, aminek kapcsán Fatma beleegyezésével, sőt kifejezett kívánalmára a messzi Anatóliából fiának névházassága (még egy kulturális sajátosság!) segítségével egy új feleséget 'vásárol' (és még egy…), a gyönyörű, fiatal Ayse személyében. Umut Dag filmje a két feleség bonyolult kapcsolatán keresztül mutatja be egy talán tipikusnak mondható, emigráns bécsi török család életét, melyben a már ott született fiatalok teljes erővel igyekeznek "bécsivé" válni, az idősebbekben viszont még egyenlő helyen van az asszimiláció és a tradíció, míg az újonnan érkezett Ayse óriási, csodálkozó szemekkel néz mindenre és mindenkire.
Egyszerű, lényegre törő, kristálytiszta és egyáltalán nem szégyenlős
ahogyan Umut Dag mesél. Ma már elvétve találunk olyan nyugati filmest, aki a lehető legbanálisabb élethelyzeteket is olyan tiszta érdeklődéssel képes megmutatni, mint keleti kollégáik teszik rendszeresen. Semmit nem rág szájba, viszont minden lényeges dolgot megmutat a maga természetes valójában, legyen az a második feleség nászéjszakája, a halál, a születés vagy csupán egy vacsora. A szereplők hétköznapi dolgokról beszélnek, egyszerű szavakkal, a jelenlétükben, tekintetükben viszont benne van minden, amit amúgy csak rengeteg szóval lehetne elmondani. Az Ayse-t (Begüm Akkaya) és Fatmát (Nihal G. Koldas) alakító színésznők ritkán láthatóan intenzív jelenlétükkel, játszi könnyedséggel lebbentik fel a fátylat bonyolult és a történet során igencsak elmélyülő kapcsolatukról. A két, szerepükből adódóan rivális nő meghitt, őszinte és megértő kapcsolatában valójában ezt a furcsa családi struktúrát irányítják, összetartják és működtetik. Umut Dag 'A nő' katedrálisát, egyben a 'családanya' közhelyének parafrázisát alkotta meg ezt megmutatva ügyesen szerkesztett, finom, ám olykor kegyetlenül őszinte filmjében, melyet meleg szívvel ajánlok minden családszerető embernek és/vagy családpolitikusnak.
Kinek ajánljuk?
- Akiket még jobban érdekelnek az emberek, mint a szuperhősök.
- Akik érdeklődnek az övétől eltérő kultúrák, életmódok, tradíciók iránt.
- Akik el szeretnének menni innen.
Kinek nem?
- Adrenalinfüggőknek.
- Álmokat kergetőknek.
- Komolytalanoknak.
8/10
