Veszedelmes viszonyok, szerelmi háromszögek, amelyekről nem, vagy alig beszélünk, pedig a párkapcsolatok jelentős részében előfordul. Belső Nóra pszichiáter nemrég megjelent Utak egymástól című kötete a szeretői kapcsolatokról szól. Nem erkölcsi ítélet, hanem izgalmas tényfeltárás jellemzi a könyvet. Erről a ma is tabunak számító, sokak szemében kínos témáról beszélgettünk a szerzővel.
[img id=441110 instance=1 align=left img]Miért döntöttél úgy, hogy egy ilyen kényes témába nyúlsz, mint a szeretői viszonyok? Egyáltalán, kényes téma ez, vagy csak nálunk, Magyarországon az?
Tavaly megjelent könyvem, az Utak egymástól a boldog párkapcsolatokról szól, illetve arról, mi mindent kell tennünk azért, hogy simábban menjenek a mindennapjaink egy párkapcsolatban.
Annak a könyvnek az volt a visszhangja sokak részéről, hogy ez szép és jó, de azért nem tud mindig így működni. Tulajdonképpen egy ideális helyzetet próbáltam leírni, ami sok esetben tényleg működik, én magam is hiszek ebben, de vannak más tapasztalataim is.
Ha az otthoni kapcsolat zátonyra fut és a két ember mégis együtt marad, gyakran úgy tűnik az a megoldás, hogy egy harmadik személy kapcsolódik ebbe a folyamatba. Valóban kényes témáról van szó, a 21. században is ugyanolyan kényes, mint bármikor a történelem során. Bár ha úgy vesszük, régen az uralkodóházakban híres embereknél sokszor megszokott dolog volt, hogy mondjuk van ágyas vagy szerető, akit akár el is fogadtak a házastársak.
A mindennapi életben viszont ez nem tud működni, ennek ellenére mégis létjogosultsága van az ilyen kapcsolatoknak, sok embernek akár ez jelentheti az egyetlen szeletét a boldogságnak.
Tényleg olyan sok Magyarországon a szeretői viszony, hogy érdemes beszélnünk róla?
Egy pszichiáter rendelőjében sajnos kiderül, hogy igen, magam is sokszor döbbenten találkozom azzal a helyzettel, hogy boldognak és stabilnak tűnő kapcsolatokban is kialakulnak ilyen viszonyrendszerek. Nem gondolná az ember.
Mi magyarok talán Európán belül is a konzervatívabb nemzetek közé tartozunk, ami jó, mert elmondhatjuk, hogy a család a társadalom magja, én is ebben hiszek. A család, a mikrokörnyzeet meghatározza, hogyan tudunk a világ kihívásainak megfelelni. De az érzelmeknek az elvi rendszerekhez nem sok közük van. Tehát pszichiáterként azt tudom mondani, hogy sokszor az ösztönök, az érzelmek utat törnek maguknak.
Sokszor találkozik az ember olyan kapcsolattal, ahol lehetetlen a válás. Persze nyilván a statisztikáknak nem is kedvezne, ha még több válás lenne, abszolút nem váláspárti vagyok, nehogy valaki így gondolja. Viszont amikor csupán anyagi okok és egzisztenciális problémák miatt, vagy a gyerekre hivatkozva nem tud szétválni két ember, akik egyébként tönkreteszik egymást lelkileg, ott lehet valamilyen szerepe egy külső barátságnak, vagy akár szerelemnek.
Erről írok az új könyvemben, azt próbálom körbejárni, miyen szempontok vezethetnek, milyen lelki utak visznek erre. Akár az, hogy megcsalóvá válik, vagy hogy megcsalttá válik valaki. A szerető személyéről is írok a könyvben, hogy ő mit érez, miért ezt az utat választja. Tehát ez egy nagyon komplex, bonyolult, összetett világ, és azt is érdemes megemlíteni, hogy a dolog megítélése akár koronként, kultúránként változhat, sőt életkoronként is.
Más egy húszas éveiben járó párnál ez a szituáció és más idősebb korban, ahol egészen más motivációk lehetnek, amikor már sokkal tudatosabb az érzelmek kezelése, vagy tudatosabban gondolják végig, mi, miért történik.
Melyek a legfontosabb motivációk egy szeretői viszonyhoz?
Három fő ilyen motiváció létezik, ezeket részletezem is a könyvben, az érzelmi, az értelmi és a szexuális motiváció. Ebből a szempontból férfiaknál és nőknél is nagyon vegyes a helyzet, a férfiak ugyanúgy érzelmekre vágynak és ha nem kapják meg őket, sokszor ezt próbálják kívülről megszerezni, nem feltétlenül a szexualitás dominál. Persze gyakran az is, de ez nőkre ugyanolyan igaz, ezt a nemi különbséget itt nem érdemes megtenni.
[img id=442149 instance=1 align=left img]Sokszor láthatunk olyat is, hogy két ember korán házasodik és az életútjuk másképp alakul, más értelmi szintre, mentális magaslatokba jutnak, és ez egy idő után már nem egyezik, nem azonos, nem ugyanazt kapják és várják egymástól. Ilyenkor egy kívülről érkező kapcsolat jelentheti azt a pluszt, ami a primér vagy a házas kapcsolatban nem kapható meg.
Érdemes átgondolni azt is, mit nevezünk pontosan megcsalásnak, hol kezdődik a határ, és ez személyenként változik. Ebben az emberek borzasztóan különböznek, hiszen van, akit már attól rosszullét fog el, ha a párja valaki mással beszélget telefonon, vagy megoszt vele érzéseket, másoknál pedig előfordulhat, hogy csak a testi együttlét csapja ki a biztosítékot.
Inkább a nők vagy a férfiak csalják meg a partnerüket?
Erről rengeteg felmérés és statisztika készült, amelyek időnként döbbenetet okoznak, mert például bizonyos korosztályokban a nőket hozzák első helyre. Azt szokták mondani, bár ez nagy általánosság, hogy a férfiak inkább a fiatalabb éveikben szeretnek többet kalandozni, majd harminc fölött ez kiegyenlítődik, illetve a nők átveszik a vezetést 35 felett, amikor kinyílnak.
Befolyásolja a szeretői kapcsolatokat a gyerekszülés, a gyermek érkezése a családban?
Abszolút befolyásolja és ismerünk is egy szomorú statisztikai adatot ezzel kapcsolatban, mégpedig azt, hogy a megcsalás időszaka a férfiak részéről sokszor a gyermek születését követő 1-2 évre tehető. Ha lelki oldalról nézzük, bármilyen furcsa, ez nem meglepő, hiszen az egyik oldalon ott van a családdá válás öröme és szépsége, a gyermek, a másik oldalon pedig a lelki terhek sokasága, és sajnos a férfi mellőzése abból a szimbiotikus viszonyból, ami az anya és gyermek között kialakul a korai időszakban.
Később, amikor az apukákra már lelkileg és testileg is nagyobb szükség lesz, amikor testileg is többet tudnak a gyerekkel foglalkozni, ez már nem annyira jellemző. Picit azt kell mondanom, hogy a nők a hibásak ez ügyben, ők tehetnek róla, hogy a férjüket nem férfiként kezelik ebben az időszakban, elhanyagolják ezt a funkciót és sok férfi magára marad.
Néhány szerelmi háromszögnek tragédia a vége. Hogyan jut el valaki az öngyilkosságig, a gyilkosságig? Hogyan lehet az érzéseinket kordában tartani?
Ahol a kriminalitás megjelenik, ott az érzelmek kezelésével alapvető probléma van, sőt valószínűleg volt előtte is gond, csak mindez ilyen abszolút kiélezett helyzetben jelenik meg. Azt hiszem a tudatosság, az érzelmek tudatos kezelése, és az önismeret lehetnek a fő kiindulópontok számunkra. De ez akár bármely normál kapcsolatra is igaz, nemcsak a szerelmi háromszögekre.
Az emberek sajnos borzalmasan kevés tudatosságot visznek bele a kapcsolataikba. Amikor tragédiával találkozunk, szerelemféltésből elkövetett gyilkossággal vagy gyilkossági kísérlettel, fenyegetéssel vagy családon belüli erőszakkal, akkor az sokszor egészen másról szól, már egyáltalán nem a szerelem érzéséről, hanem az illető személyiségéről. Ez nem normális része ennek a folyamatnak, de nyilván ismerjük ezt a jogi kategóriát, hogy szerelemféltés.
Kinek ajánlod a könyvet? Aki szeretői viszonyt tart fenn, vagy aki soha nem tenné meg ezt a lépést?
A könyv éppen arról szól, hogy bárki kerülhet olyan helyzetbe az élete során, a kapcsolatában, amikor meginog, amikor nehézségek támadnak és könnyebb lenne egy szeretővel boldognak lenni.
Egy hosszú távú párkapcsolatban, egy házasságban vannak buktatók, nehéz időszakok, a könyvet ezért bárkinek ajánlom, aki erről a témáról elég bátor elgondolkodni, aki kicsit tudatosan akarja a jövőjét tervezni, vagy akár éppen részese egy ilyen helyzetnek.
Fix megoldásokat persze nem írok a könyvben, ezt mindenkinek magának kell megtalálnia. A könyv az érzelmi tudatosságot helyezi előtérbe.
