[img id=448270 instance=1 align=left img]Magyarország ma lassan ugyanolyan élhetetlen hely lesz, mint volt száz évvel ezelőtt és egyelőre a leghalványabb remény sem mutatkozik a gazdasági felemelkedésre. Nincstelen, képzetlen, hajléktalan, munkanélküli tömegek nemzete lettünk az elmúlt évtizedben. 

Aki nem rendelkezik alaptőkével, vagy nem képes alkalmazni a munkaerőpiacon az agresszív és etikailag sokszor megkérdőjelezhető túlélési stratégiákat, egyetlen utat láthat maga előtt: a biztosabb megélhetést kínáló nyugati országokat. Nem csoda, hogy minden diák külföldön szeretne tanulni és dolgozni, és majdnem ugyanolyan kivándorlási hullám kezdődött, mint egy évszázada.

Időszerű tehát Oravecz Imre új regénye, a Kaliforniai fürj, amely az Ondrok gödre folytatása, és az Árvai-família amerikai letelepedésének története. István és családja a századfordulón hagyja el az országot és próbál boldogulni Amerikában. 

Nincs könnyű dolguk ott sem, de legalább békében, emberi méltóságuk megőrzésével, kiszámíthatóan gyarapodnak. A családfő az akkoriban rohamosan fejlődő olajiparban helyezkedik el, új gyerekek születnek, kerékpárt, motorbiciklit, házat vásárolnak, és az évtizedek során, sok-sok nehézség és családi tragédiák mellett végül tisztes amerikai polgárokká válnak.

Az olvasó joggal számít arra, hogy a szerző nemcsak a cselekményt, de az Ondrok gödrében megismert nyelvet és regényvilágot is folytatja. Az elvárások azonban mégsem, vagy egészen másképp teljesülnek. Vaskosabb kötet, mint az elődje, igazi nagyregény a maga nemében, az írói szándék szerint pedig nem kevesebb, mint a kivándorlás krónikája, amelyről átfogó mű eddig a magyar irodalomtörténetben még nem született.

Ez a szándék kétségkívül megvalósul: Oravecz történelmi tudása, környezet- és tárgyismerete tökéletesen hiteles képet rajzol a kivándorolt családok életéről, a dolgos mindennapokról, a küzdelmekről és örömökről, a korabeli amerikai társadalomról, civilizációról és természetről. Ismeretterjesztő szempontból tehát gazdag anyagot kapunk, ám szépirodalmi szemszögből akadnak hiányosságok.

[img id=448268 instance=1 align=left img]Az Ondrok gödre egyik legnagyobb varázsa épp abban állt, hogy bár Oravecz hajszálpontos történeti hitelességgel és szociológiai precizitással tárta fel egy elsüllyedt társadalmi osztály, a parasztság életmódját és kultúráját, közben a lenyűgözően izgalmas, szikár szóhasználat és a művelődéstörténet kulisszái mögött mégis igazi, hús-vér emberi drámákat, örökérvényű emberi konfliktusokat sikerült felmutatnia. 

Megrázó erejű élmény volt, a népi tradíció korszerű örököse, a puritán Oravecz-líra nyelvi univerzumának prózaváltozata, emberiségdráma, ahol valódi sorstörténetek formájában láthattunk rá a létezés fogaskerekeire.

A Kaliforniai fürj sajnos nem tudta beteljesíteni ugyanezt. Bár mintha nem is ez volna a célja. Mintha nem működne vagy nem is akarna működni az a nyelv, az a történetformáló írói vízió, amely az Ondrok gödrében teljes fényében tündökölt. Mintha a szerzőt nem az emberi figurák és sorsok mélységei izgatnák, hanem a kultúrtörténeti, szociológiai ismeretanyag kedvéért gombolyítaná a történetet.

Míg az Ondrok gödrében az Árvai-família minden tagja határozott karaktert öltött, élő-lélegző emberi alakok álltak a nevek mögött, addig az új könyvben István családja inkább csak a kivándorlás illusztrációja. Nincs erőteljes jellemfestés, a regényalakok nem kapnak igazán jellegzetes vonásokat. Talán a legidősebb fiú, Imruska az egyetlen kivétel, akit a szerző feltehetően önéletrajzi élményekkel egyénített, de a többi családtag iránt nem érzünk mélyről eredő érdeklődést vagy ellenállhatatlan rokonszenvet.

A történet során nem is részesülnek egyenlő írói bánásmódban, amire jó példa a két gyermek tragédiája: míg Bözsike halála megrendítő oldalakon jelenik meg, addig Jancsika halálos betegsége mindössze pár szűkszavú sort kap. A különféle cselekményelemekkel sem egészen igazságosan gazdálkodik a szöveg, hiszen sok kevésbé izgalmas mozzanatra hosszadalmas fejezetek jutnak, és egy-egy érdekfeszítő rész kimerül néhány bekezdésben.

[img id=448271 instance=1 align=left img]Egy idő után nyilvánvalóvá válik, hogy ismeretterjesztő regényt olvasunk, ahol a társadalmi környezet és a történeti háttér fontosabb, mint maga a történet. 

Akár a régi, méltóságteljes, korfestő nagyregényekben, hosszú, részletgazdag leírások sorakoznak az amerikai üzemek működéséről, a gyárakban használt gépekről és szerszámokról, vállalatokról, olajkutakról, a bámulatosan szép kaliforniai kanyonokról, az őshonos növényzetről és állatpopulációról.

A Kalifornai fürj az ígéret földjének, a századelő Amerikájának, és abban a magyar munkás- paraszt emigráció hétköznapjainak enciklopédikus igényű feltárása. 

Oravecz, akár egy régész, mindent aprólékosan lajstromoz, felcéduláz és megmutat, nyelvileg, a sajátos szóhasználattal és szókinccsel is nyomába ered egy letűnt világnak és kultúrának, csak éppen a legfontosabb tűnik el a regényből: az epikus történet, a hús-vér figurák és a lélektani próza. Akadnak persze jelentős csomópontjai a szövegnek, néha itt-ott megvillan az Ondrok gödréből ismerős drámai erő, nyelvi mágia, de ennek a regénynek már nincs olyan erős sodrása és dinamikája, mint elődjének.

Nem hinném, hogy ez írói kudarc, inkább arról van szó, hogy Oravecz végleg hátat fordított a szépirodalom, a művészi igényű próza, az esztétizálás iskolájának. Ahogy verseiben is egyre inkább észlelhető: nem a forma és a mese, hanem a végső kérdések, az elmúlás, a tárgyakban, a környezetben, a természetben, a fákban és madarakban megtapasztalható, magasabb rendű valóság izgatja. 

A láthatón túli világ iránt különösen érzékeny, pesszimista, de a természetben megnyugvást lelő költői alkat másként, nem formaművészként tekint a prózára: a kézműves szerző anyagmegmunkálását, a történet néprajzi igényű megragadását tartja feladatának.

[img id=448275 instance=1 align=left img]A regényben gyakran felbukkanó, hol panaszosan, hol vidáman, a főhős számára már-már emberi nyelven csipogó kaliforniai fürjcsapat pedig közvetítője az Oravecz által preferált láthatatlan világnak: a madarak hangjában az emberi lélek belső iránytűje, titokzatos dallama nyilvánul meg, amely nálunk hatalmasabb erők köt minket. De ugyanebben a madárdalban ott bujkál a honvágy és az otthontalanság szólama is.

Hiszen bárhogy próbálunk elszakadni gyökereinktől, a legnagyobb trauma mégis az, ha többé nem élhetünk a hazánkban. Ebből a szempontból a Kaliforniai fürj szomorú kérdésekkel szembesít minket. 

Miért kell elmennünk szülőföldünkről ahhoz, hogy emberi körülményeket teremtsünk a családunknak? Lesújtó, hogy alig száz évvel később pontosan ugyanezt a kérdést kell feltenni és Oravecz regénye legalább annyira századfordulós történelmi tabló, mint az ezredforduló keserű tükre.

Az emigránsokról készült kép a Clevelandi Magyar Történelmi Társulattól származik. Leírása: Hungarian Immigrant Family in Cleveland c.1900, (Greater Cleveland Ethnographic Museum).A szerzőről készült fotó Valuska Gábor munkája és a Litera.hu portálról származik.