Krasznahorkai László - Max Neumann: Állatvanbent

Felkavaró szöveg. Az egész kötet csak harminc oldal, részben képekkel, alig félóra alatt letudható, mégis az elmúlt évek egyik legfontosabb kortárs prózája.

[img id=453235 instance=1 align=left img]Az Állatvanbent irodalom és képzőművészet találkozása és kölcsönhatása. A keletkezéstörténet szerint Max Neumann képe volt az inspiráció, aztán a német művész a Krasznahorkai-szöveg hatására újabb hasonló tematikájú képekkel jelentkezett, képsorozat született, mire az író is mindegyik darabhoz szerzett egy újabb szöveget.

Mégis, bár egyértelmű, hogy a szöveg képpé vált, a kép pedig szöveggé, Krasznahorkai könyve sokkal inkább zenei élményt jelent. Az a sodrás, a szavak és mondatok fúgaszerű, őrült rohanásának lendülete, amely kézzelfogható testet öltött ebben a szövegben, a zene nyelvén szólal meg. 

Ha elfogadjuk a régi bölcsességet, miszerint az írott művészet valójában mindig is zene szeretett volna lenni, zenévé akart válni, akkor most tökéletesen sikerült, hiszen a könyv mondataiban igazi zeneiségre találhat az olvasó.

Éppen ezért nehéz beszélni róla. Lehetetlen megragadni, mit rejt ez a szöveg. Először egy állatot látunk, aztán ez az állat beszélni kezd benne, különféle helyzetekben, a térben és időben egyszerre kívül és belül, meghatározhatatlan pillanatokban.

Ez az állat vad, magányos, árva lény, ugyanakkor tele van energiával, szélsőséges érzelmekkel, félelemmel, vággyal, haraggal. Egy bennünk, belőlünk megszólaló állat hangja ez, amelynek pontos kilétét nem lehet, nem is szabad meghatároznunk, és amely születés és halál, szeretet és gyűlölet, rettegés és düh egyidejű érzékelésére képes. 

[img id=453236 instance=1 align=left img]Indulatszöveg (vagy Indulatmű, lásd Bernhard), amely a létezés legelemibb szubsztanciáit fogja össze, és amely a létet, mint egy mindig a határokon, törésvonalakon álló robbanékony kitörést mutatja fel.

Egyáltalán nem kiszámítható, sőt az utóbbi évek keleti tárgyú szövegeinek modora sincsen benne. Letisztult, remek nyelvi abszurdoktól sem mentes, nagyszerűen megírt mű. Olyan az egész, mintha nem is emberi elme műve volna. 

Mintha csak úgy kiszakadt volna a teremtésből, a természetből, akár egy vulkanikus képződmény, amely lángot és lávát okádva, mindössze harminc oldalban képes mindent elmondani. Kötelező anyag.