A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál idei díszvendége Michel Houellebecq francia szerző, az Elemi részecskék című regény írója. A szerzőről és műveiről kérdeztük talán legavatottabb ismerőjét, könyveinek magyar tolmácsolóját, Tótfalusi Ágnes műfordítót.
[img id=479576 instance=1 align=left img]Mikor találkozott először a szerzővel és milyen benyomásai voltak róla?
Először akkor hallottam róla, amikor a Magvető Kiadó felkért, hogy fordítsam le az Elemi részecskék című regényét. Nagyon tetszett a könyv, amelyet én a legerősebb művének tartok, de hozzáteszem, olyan volt számomra a szöveg, mint egy lórúgás. Nem könnyű, sőt megrázó olvasmány. Szerzőjét nőgyűlölőnek szokás mondani, ezzel én ugyan nem értek egyet, de elismerem, hogy a középkorú nők részéről talán szükséges némi lelkierő egy Houellebecq-regény olvasásához, mert Houellebecq gyakran tesz dehonesztáló megjegyzéseket például az öregedő női testre.
Úgy hallottam Houellebecq politikailag sem túl korrekt. Mit lehet egyáltalán tudni Houllebecq irodalmi pályájáról?
Michel Houellebecq a kilencvenes évek óta ír regényeket, eredetileg agrármérnök a végzettsége, ezért műveiben elég sok biológiai fejtegetés is olvasható. Jó költő, és filmet is rendezett egyik regényéből, az Egy sziget lehetőségéből. Sokoldalú, kísérletező művész, a francia irodalmi élet fontos, de megosztó alakja. Valóban nem túl piszí szerző. Politikailag leginkább a muzulmánok érzékenységét sértette néhány megjegyzése, de senkit sem kímél, a nőkről, a férfiakról, a politikusokról, a környezetvédőkről és mindenki másról is kritikusan nyilatkozik meg.
Milyen a szerző befogadástörténete hazánkban?
Úgy figyeltem meg, Houellebecq népszerű író Magyarországon, főleg a harmincas-negyvenes generáció körében, és a férfiak jobban szeretik mint a nők, fogékonyabbak rá, talán mert Houellebecq néha tényleg durván odamondogat a nőknek. De nem szabad egészen komolyan venni a női nemről szóló kitételeit, hiszen minden művének fő motívuma, hogy ha egy férfi életében nincsen szerelem és szeretet, elpusztul. Houellebecq hősei gyakran a szeretetlenség áldozatai.
Tudom, hogy szokás provokatívnak nevezni, de szerintem nem provokál, ő maga is állítja, hogy valójában csak őszinte. Ha férfiak egymás közti beszélgetését hallgatjuk, nagyjából ugyanilyen vagy hasonló szövegekkel találkoznánk. Egyszerűen csak arról van szó, hogy Michel Houellebecq nem udvarias, nem óhajt megfelelni a politikai korrektség elvárásainak, hanem kimondja, amit gondol, de ebben nincsen hatásvadászat.
Egyszer kifejtette: szánalmasnak találja, hogy Franciaországban ma ő tölti be a szent szörnyeteg szerepét, amilyen például a maga korában Sartre volt, hiszen ő önmagát jóval kisebb kaliberű alkotónak tartja.
[img id=479017 instance=1 align=left img]Sokak szerint Houellebecq regényeiben az európai kultúra válsága jelenik meg. Ön egyetért ezzel?
Az európai kultúra Houellebecq szerint halott, de itt nem csupán Európáról van szó. Neki az egész emberi fajjal van problémája. Az Egy sziget lehetősége című regénye például a klónozásról szól, egy apokaliptikus világot ábrázol benne.
Ő inkább az emberi faj pusztulásáról ír, de nem tragikusan, mintha valamilyen világkatasztrófa fenyegetne minket, inkább azt állítja, hogy az emberiség már túllépett a saját határain, nincs bennünk több erő, nem tudunk újat mutatni. Franciaországról is ez a véleménye. Goncourt-díjas regényében, a Térkép és a tájban a hatvan évvel későbbi Franciaország már csak egy turisztikai paradicsom, hamis díszlet, ahol a gazdag kínaiak szórakoznak.
Honnan ered Houllebecq írói világa, nyelve és a fordítás milyen nehézségekkel szembesítette?
Bár Balzac és Baudelaire a kedvence, Houellebecq írásművészete nem vezethető le közvetlenül az elődökből. Houellebecq nyelve viszonylag nyers és darabos, bár későbbi műveiben a stílus finomodik. Szerintem jó és erős szövegeket ír, kifejezetten élvezetes fordítani. Talán a legnagyobb nehézséget éppen a szöveg viszonylagos nyersesége jelenti. Az igazi feladat az, hogy ne váljon szépelgővé az eredetileg kemény szöveg.
Houellebecq könyveiben a francia társadalmat is bírálja, de vajon ismernünk kell hozzá az elmúlt harminc év francia társadalomtörténetét?
Megjelenik természetesen társadalomkritika a műveiben, de nem olyan formában, ahogy elképzeljük, az ő kritikai attitűdjének nincsen építő jellege. Inkább a kíméletlen szókimondás benne a meghatározó. Természetesen nem árt ismerni a francia politikai és társadalmi viszonyokat, hiszen ismert, létező alakokat is szerepeltet a regényeiben. Ugyanakkor mégsem annyira fontos, hogy tisztában legyünk a francia társadalmi környezettel, hiszen ezek a személyek egyben szimbólumok is. Ha nem tudjuk kicsodák, akkor is megértjük, hogy mit képviselnek. Houellebecq regényeinek ezek a motívumok hangulatot, colour locale-t kölcsönöznek, a franciák jobban értik, mi pedig élvezzük a franciás ízeket.
Szokás Bret Easton Ellis-hez is hasonlítani őt. Ennek van valamilyen alapja?
[img id=479016 instance=1 align=left img]Igen, gyakran hallani ezt a párhuzamot, az Elemi részecskéket „Európai Pszichónak” nevezték, de én nem látok számottevő hasonlóságot a két író között. Szerintem Bret Easton Ellis hideg író, míg Houellebecq nem az. Az ő regényei, bár néhol kíméletlenül nyers és durva részletek vannak bennük, szenvedélyesek és forróak, csak boldogtalanok. Ám ezzel nem értékítéletet szeretnék megfogalmazni: Bret Easton Ellis-t is nagyon jó írónak tartom.
Többek szerint a magyar nyelv kevésbé alkalmas az érzékiség hiteles nyelvi megragadásához, mint mondjuk a francia. Tényleg jobban meg lehet mutatni a szexualitást franciául, és ha igen, mennyire nehéz átültetni magyarra?
Nem hinném, hogy a francia nyelv alkalmasabb a testiség megjelenítésére, mint a magyar. Léteznek fantasztikusan gyönyörű erotikus szövegek magyarul is. Viszont ha az ember nem finomkodik, akkor néha csak a durva szavaink maradnak. Hiszen az, hogy vagina és hüvely – egy szeretkezés leírásánál röhejesen hangzik.
Nyilván ez egy komoly nyelvi, műfordítói probléma, nem könnyű a megoldása, de nem is lehetetlen. Változik a nyelv és a közönség is, ma már sokkal többet elvisel az olvasó, mint régebben. Elsősorban a fordító viszonyulásán múlik az érzékiség leíró módja egy könyvben. Miközben meg is változtatja az eredeti szöveg a fordító személyiségét, ahogy engem is megváltoztatott az Elemi részecskék.
Kinek ajánlaná Houellebecq műveit, miért érdemes elolvasni őt?
Azért érdemes elolvasni, mert bár nagyon kegyetlen és leverő is tud lenni, mégis segít megélni és megérteni a körülöttünk lévő világot. Erős és jó irodalom. Legfeljebb azok nyúljanak hozzá óvatosan, akik épp nincsenek túl jó lelkiállapotban. Houellebecq regényei ugyanis nem a hurráoptimista világképükről híresek.
