Az örvendetesen izmos, és igen jó arányokban strukturált angol film legújabb üdvöskéje ez az Ébredés című mozi, melyben egy súlyos cukorbeteg, de legalább annyira vagány kiscsaj ébred rá az élet valódi, olykor édes és bájos, de inkább zűrös, mocskos, durva és cseppet sem vonzó tulajdonságaira.
Észak-London, kertváros
Az angol film mindig is jellemző érzékenységgel fordult a társadalmi kérdések iránt. Kezdve az ötvenes-hatvanas évek "free cinema" mozgalmától, a társadalomkritikus szemlélet, mint művészi attitűd lett jellemző az angol filmesekre. Szinte mindenkinél megjelent a realista környezetábrázolás megteremtésének igénye, legyen szó akár Mike Leigh- vagy Ken Loach-féle kvázi művészfilmesekről, akár a Danny Boyle-féle mainstreamről vagy Guy Ritchie zsánereiről. Az új évezred első évtizedeiben tovább folytatódott ez a tendencia, új, erős hangú alkotókkal és kiváló filmekkel. Az Ébredést az eddig főleg színházi berkekben forgolódó Rufus Norris jegyzi rendezőként, Daniel Clay hasonló (Broken) című kortárs bestsellere alapján. A fentiek tekintetében talán nem meglepetés, hogy fontos a történet helyszíne: Észak-London, kertváros. A lakópark egyik zsákutcájának végében tulajdonképpen együtt él az angol társadalom egyik szép szelete. Archie (Tim Roth) ügyvédként a tehetős felső-középosztály tagja, nagy autóval, zilált magánélettel. Buckley-ék tipikus kispolgárok, kisautóval – és szintén zilált magánélettel. A három lányát egyedül nevelő, tehát szintén zilált életű, hirtelen haragú Oswald pedig a munkásosztály (anti)hőse. A filmben elmesélt történések ezúttal ugyan nem a társadalmi disszonanciából fakadnak, a kommunikációképtelenség, illetve az egymás iránt tanúsított ellenséges közöny, a bizalmatlanság azonban szépen visszavezethető az eltérő társadalmi osztályok közti nehéz átjárhatóságra. Ez a dinamika, mintegy háttérként, mindvégig látszik is a filmben.
[img id=477217 instance=1 align=left img]Skunk
Norris viszont nem akar társadalmi tablót festeni, őt Skunk (Eloise Laurence), Archie súlyosan cukorbeteg lánya érdekli, hogyan birkózik meg tizenegynéhány éve minden kíváncsiságával, vágyával, szeretetével és a külvilág viszontagságival, beleértve egyre súlyosbodó betegségét is. A színházi tapasztalat azonban pompásan látszik a filmen. Norris magabiztosan mozog ebben a három lakóház, és közvetlen környezete méretű térben, és biztos kézzel fonja meg Skunk bonyolult kapcsolati hálóját, elsősorban apjával, másodsorban a szűkebb környezetének szinte minden tagjával. Ebben a hálóban aztán tényleg felszabadultan lubickolhat az Eloise Laurence által tényleg elragadóan alakított leányzó. Skunknak környezete minden tagjához van valamilyen viszonya, s tekintve, hogy ez a társaság igen széles társadalmi spektrumból tevődik össze, ezek a kapcsolatok is igen színesek. A történet konfliktusforrása abban áll, hogy a dolgok az életben sokszor másként működnek, mint ahogyan azt egy tapasztalatlan, valójában igen naiv bakfis látja. Márpedig Skunk igen kíváncsi teremtés, így sok mindent meglát, észrevesz és megfigyel. Az így kapott, amúgy is furcsa ismereteket azonban rendre összekuszálja a valóság, melynek természete így érthetetlenné, megfejthetetlenné válik a lány számára és egyre jobban megzavarodik (ami viszont messze nincs jó hatással vércukorszintjére). Buckley-ék kedves, elfogódott fiát rendőrök viszik el, miután a szomszéd Oswald, Skunk szeme láttára, véresre verte. Apja barátnőjének korábbi exe lesz az új osztályfőnöke, akit ezentúl nem lehet tegezni, mint régen. Ricket, Buckley-ék fiát diliházba viszik, nem sokkal ezután Oswald a tanteremben, a gyerekek előtt veri péppé Mike-ot, az exet. Kaotikus, mi? Hát még Skunknak, akire eközben még Oswald penetránsan közönséges lányai is rászálltak: - Addig rúgd, míg fekszik!
Szórakoztatóan megrázó
Igen érdekes formanyelvet talált ki Skunk történetéhez a rendező. Mindvégig Skunk alapvetően vicces, kissé groteszk szemszögéből látjuk a történéseket, azonban a sokkoló fordulatoknál, szinte észrevétlenül visszacsúszunk az időben és megmutatjuk az adott eseményt úgy is, ahogyan az valójában zajlott. Így mi nézőként teljesen képben vagyunk, és azt is látjuk, hogy mennyire nincs képben szegény Skunk. Bár legtöbbször csúnya, brutális és megrázó dolgok történnek a filmben, mégsem borús, lehangoló az általa nyújtott élmény. Skunk és apja kapcsolatának álomjelenetei a lírai szépség tünékenységével, míg Skunk egy vagány lány világra való rácsodálkozásának, és az abból levont következtetések pikírt megfogalmazásával oldják a brutális eseményeket. Közben picit meg is hatódunk a tinédzserszerelem ártatlan tisztaságán, kinevetjük az ostobákat, a végén pedig picit meg is rendülünk – de aztán jó lesz.
Kinek ajánljuk?
- Cukorbetegeknek és hozzátartozóiknak.
- Kertvárosi lakosoknak.
- Az angol filmdrámák kedvelőinek.
Kinek nem?
- Aki éppen valami könnyed, sima ügyre vágyik.
- Akit zavar a nem lineáris narráció.
- Akik magukon felejtették a 3D-szemüveget.
9/10
