Jaj ne, már megint egy young adult-adaptáció… Jaj de, végre egy nagyon is élvezetes young adult-adaptáció! Épp annyira, mint Az éhezők viadala. Sőt, filmként tán őszintébben is működik.
Igazából útvesztő
Elvileg minden adott üzletileg, ami mostanában ahhoz kell, hogy boldogok legyenek a stúdiófőnökök. James Dashner három könyvből álló, így hát bátran útvesztő-trilógiának becézhető regénysorozata prímán elbírja a mozis változatot (pláne, hogy készült negyedik kötet is hozzá, egy előzmény): vannak benne ifjak, nagy rejtély és titokzatos jövőkép. Lehetne tehát ez egy szokásos mai izé, kevéssé ismert, távolba meredő tini-tekintetekkel, aztán a "kiválasztottság" mindig vonzó pecsétjével a főszereplő szépre púderezett homlokán, sok nyavalygással és ájult költőiséggel eladott matrica-bölcsességekkel. De nem, szerencsére nem erről van szó, vagy nem így – illetve nem úgy, ahogy unjuk már sokan. Fiatalok, mondjuk, vannak, például erős mellékszerepben az a kölyök, akitől szabályosan rosszul lettem annak idején az Igazából szerelemben, de a Trónok harcában már kezdi mutogatni, hogy tehetséges színész lesz belőle (Thomas Brodie-Sangster a becsületes neve), Will Poulter is fontos szerephez jut a Narniából és a Családi üzelmekből, a főszereplőt pedig Dylan O'Briennek hívják, őt leginkább azok ismerhetik, akik látták, nézik a Teen Wolf – Farkasbőrben című tévésorozatot. Van egy olyan érzésem, hogy azok közül, akik megnézik majd Az útvesztőt, viszonylag sokan nézik.
Tisztásba zárva
E névsorolvasás igazából csak azért volt most fontos, hogy aztán leírhassam: mindez mégse annyira fontos. Mármint az, hogy a castinggal kit céloztak meg a gyártók – de az se számít igazán, hogy nyilván azért volt viszonylag olcsó film Az útvesztő, mert nem kellett irtózatos összegeket kifizetni a színészgárdának. S tessék megkapaszkodni: az se lényeges, hogy ez a film azért nem A Legyek Ura, szóval, súlyos erkölcsi odavágásról ne is ábrándozzunk. Itt nem azért vannak a gyerekek egy tisztásba zárva, hogy aztán bebizonyítsák, ők se jobbak a felnőtteknél. Hanem pont fordítva! Na, de ne rohanjunk előre – a film megteszi helyettünk! Ezért remek kikapcsolódás. Azt ígéri: félelmetes labirintusban rohannak majd a fiúk, szűk két órán keresztül. És tényleg! Profi módjára megcsinált, félelmetes labirintusban rohannak itt a fiúk (meg majd egy lány, de ez mindegy), szűk két órán keresztül! Hát nem őrület? Semmi mellébeszélés, semmi "hű, de nehéz az életem, mert fiatal vagyok a csúnya apokaliptikus viszonyok között, ezért majdnem öngyi leszek" siránkozás... Csak az akció és az izgalom. A többi meg jön magától.
A végére azért persze a többivel eljön a nyávogás ideje is – ez lehet rossz hír, de annyira mégse az. Addigra már olyan jót kergetőztünk a szörnyek elől és után, hogy simán elbírjuk. És még az is lehet, hogy várni kezdjük a folytatást. Ám de hogyan is szokták mondani? Az már egy másik történet. Lesz.
Kinek ajánljuk?
- Akik olvasták a könyvet.
- Akik nem olvasták a könyvet.
- Akik majd szívesen elolvassák a könyvet.
Kinek nem?
- Akik azért se néznek olyan filmet, ami egy „ilyen” könyv alapján készült.
- Akik nem néznek olyan filmet, amelyben alig van érett felnőtt.
- Akik félnek a labirintusoktól.
7/10
