Hatalmas űrt tölt be Sólyom András Fischer Iván-portréfilmje.
Egyrészt: amióta a közszolgálati média felhagyott a portréfilmgyártással, a műfaj alig mutat életjeleket, holott izgalmas, nemzetközi szinten is mérvadó alany bőven akad idehaza. Másrészt az országban, amelyben a negyedvonalbeli muzsikusokra is gátlástalanul ráaggatják a szupersztár titulust, ha azzal több jegy adható el – és persze, hogy több –, nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen is az, ha valaki nem csak Magyarországon világhírű. Márpedig a Budapesti Fesztiválzenekar – és annak vezetője, a karmesterként és operarendezőként is magasan jegyzett Fischer Iván – nem csak az MTI-hírek szerint jó.
A stáb egy esztendőn át követte a BFZ-t, ott voltak buszon, repülőn, karzaton, házibuliban, olyan közelségbe hozva a zenészeket, amilyenben legtöbbünk sohasem látná őket. Épp ezért azok is remekül szórakozhatnak a filmen, akik nem Paganinivel indítják a napjukat, de érdekli őket, mi ez a felhajtás Fischer körül. A szerkesztő-riporter Váradi Júlia nem spórol a kérdésekkel: megszólaltat testvért, fesztiváligazgatót, operaénekest és Kakaó-koncertre látogató kisgyereket, a válaszok azonban szükségképpen nem lehetnek elegendők másra, mint hogy körvonalazzák, mekkora tényező is a multitalentum dirigens a világ zenei életében. A zsenialitást nem lehet megfejteni.
Ne várjunk lenyűgöző, gondosan utómunkázott képeket – ez inkább afféle „légy a falon” jellegű mozi. Kapunk viszont betekintést a próbákra, állásfoglalást fontos társadalmi kérdésekben – és főként remek zenét, első kézből.
A Fischer Iván-jelenséget annál a jelenetnél értjük meg, amelyben a karmester olyan magától értetődő könnyedséggel énekelteti meg négy szólamban a Művészetek Palotája közönségét, mintha a nézők a 7-es buszra várva is Bach-korálokat dúdolgatnának hétfőnként. Pontosabban: ekkor fogjuk fel, hogy megérteni sohasem tudjuk majd a Fischer-effektust, nem csodálnunk viszont szinte lehetetlen. Jobb, ha belevetjük magunkat, és kiválasztjuk a MüPa színpada fölé kivetített kottából a szólamunkat, hogy magunk is énekelhessünk. Vagy kezdésként beülünk a moziba.
