Mit várjunk egy olyan pasastól, aki Kanadából jött, már gyerekként kezdte a szakmát és Adam Sandler a példaképe, és aki szinte minden filmjében ugyanazt a léha fazont hozza? Szeressük vagy ne szeressük Seth Rogent?
Akárcsak megannyi sikeres társa, Seth Rogen is a sikeres hollywoodi kanadaiak közé tartozik, mint Ryan Gosling, Jim Carrey, Rachel McAdams és rengetegen mások. Seth Aaron Rogen 1982-ben látta meg a napvilágot Vancouverben, és már 13 évesen kipróbálta magát a stand-up műfajában, amatőr versenyeket is nyert, majd szerepet kapott a csak egy évadig futó, de ma is klasszikusnak tartott Különcök és stréberek (1999) című sorozatban, ami meghatározta későbbi karrierjét, hiszen itt ismerte meg Judd Apatow rendezőt, illetve James Francót és Jason Segelt, akikkel azóta is jó barátok és rengeteg közös munkájuk van – Francóval együtt sikerült majdnem csődbe vinniük a Sony-t, de erről majd később.
A kisebb szerepek mellett Rogen ekkor már íróként is dolgozott gyerekkori barátjával, Evan Goldberggel Sacha Baron Cohennek a Da Ali G Show második és harmadik évadán, amiért Emmy-nevezést kaptak, majd jött az első igazán fontos szerep Apatow nagyjátékfilmes bemutatkozásában, a 40 éves szűzben (2005). Hősünk ekkor még csak 22 éves volt, de egy harmincas pasast alakított meggyőzően, saját szövegét ő írta és a neve co-producerként is szerepel a stáblistán. Jött is hamarosan az első főszerep, a szintén Apatow rendezte Felkoppintva (2006) Katherine Heiglllel, ahol Rogen azt a figurát hozta, amivel azóta is azonosítják, a kanapén beszívva ücsörgő, felnőni kénytelen kedves mamlaszt, akire nem lehet haragudni és aki valamiért mégis képes egy csodás nőt összeszedni, és aki a végére talán mégis összeszedi magát.
Tény, Rogen sosem tagadta, magánemberként is a marihuána lelkes híve, de lustának aligha mondhatjuk. Folyamatosan játszik, ír, rendez és producerkedik azóta is, és bár ritkán lép ki a magára osztott skatulyából, tíz éve egyre sikeresebb, ha voltak is komoly melléfogásai. Ő volt James Francóval a remek Ananász expressz (2008) főszereplője és forgatókönyvírója, a Ki nevet a végénben (2009) együtt játszott példaképével, Adam Sandlerrel – nehéz elhinni, de pályája elején Sandler tényleg vicces volt –, de ő írta saját magára a katasztrofális Zöld darázs (2011) szkriptjét is. Ez volt minden idők egyik legrosszabb szuperhősfilmje és Michel Gondry rendezői pályafutásának mélypontja, de Rogen nem ingott meg, majd ő volt az egyik a melankolikus Volt egy táncnak (2011) főszereplője, ahol végre egy érzékenyebb, komolyabb arcát mutathatta meg Michelle Williams megcsalt férjeként.
Aztán felpörögtek az események, jött az első rendezés Evan Goldberggel közösen, az Itt a vége (2013), ahol teljes baráti társasága és még rengeteg ismert arc a saját nevén játszotta el a világvégét egy hisztérikusan jó vígjátékban. Ezután jött a nagy sikerű Rossz szomszédság, amelynek most kerül a mozikba a második része, a Rossz szomszédság 2, de a következő rendezésén, Az interjún (2014) már kevesen nevettek olyan jól. A történet szerint A Rogen által játszott tévéproducert és egy riportert – James Franco, már megint – beszervez a CIA, hogy öljék meg az észak-koreai elnököt. Csakhogy Észak-Koreában be van tiltva a humor, és az ország szabály szerint hadat üzent a gyártó Sonynak, aminek eredményeként felkerült az internetre a stúdió teljes levelezése és megannyi bizalmas irata, órási kárt és leégést okozva a cégnek – de érdekes módon maga Rogen nem sínylette meg a dolgot, sőt, 8 és film milliós gázsit vihetett haza, igaz, a filmnek írója és producere is volt.
Rogen jellegzetes hangját számos rajzfilmkarakternek kölcsönözte, például Kungfu Pandában és a Hortonban, majd a Steve Jobsban (2015) újra egy figyelemreméltó alakítást nyújtott az Apple társalapítója, Steve Wozniak szerepében. A The Night Before című vígjátéka, ahol Karácsony estéjén szétcsapja magát Joseph Gordon-Levitt társaságában, viszont nem jutott el hozzánk, talán azért, mert odahaza sem volt siker, és az is lehet, hogy mostanra már sokan megunták azt a kissé infantilis, folyton heherésző pacákot, akit szinte mindig játszik. Ki tudja, a kérdésre talán választ ad a héten bemutatott Rossz szomszédság 2.
