A Warcraft mozifilmet elkészítő Blizzard Entertainment nem egy kezdő garázscég a szórakoztatóiparban. 1991 óta ontják az olyan jobbnál jobb videojátékokat, mint a Lost Vikings, a Blackthrone, a Diablo, a Starcraft, a Warcraft, a World of Warcraft vagy a pár hete debütáló Overwatch. Az utóbbi években ráadásul olyan parádés átvezető videókkal tuningolta fel a cég a játékait, hogy tényleg csak idő kérdése volt, mikor jut valakinek eszébe: ezeket a filmszerű, látványos CGI-klipeket akár egy kétórás hollywoodi blockbusterré is össze lehetne fűzni. 

A 2006 óta tervezgetett moziváltozatot végül az a Legendary Pictures karolta fel, ahol a Warner kistestvéreként az elmúlt 10 év legjobb képregényadaptációk készültek (lásd Nolan-féle Batman-filmek, 300, Watchmen). 2014-ben viszont átigazoltak a Warnertől az Universalhoz, így a Warcraft mozifilm terve is a patinás múltú, de a fanchise-versenyben elégé hátul kullogó, nagy hollywoodi stúdióhoz került. Épp jókor, mert itt nem voltak raktáron se Marvel-szuperhősök, se DC-karakterek, és csak a Halálos iramban, a Jurassic Park meg a régi moziszörnyek (Drakula, farkasember, múmia) folytatásaival tudtak sáfárkodni.

Hogy jobb pozíciókat szerezhessenek a bevételháborúban, a Universal-fejesek úgy döntöttek, hogy az első moziverzióban a Warcraft 1-2 videojátékból drótoznak össze egy látávnymozit (a nagydarab orkok a saját haldokló világukról egy térkapun keresztül áttrappolnak Azeroth földjére, hogy ott lerombolva az emberek, elfek és törpék birodalmát, átvehessék az uralmat), siker esetén pedig mindent megfilmesítenek, amit csak a Blizzard kitalált az elmúlt 21 évben.

A Warcraft: A kezdetek alapsztoriját tehát a veterán videojátékfejlesztő Chris Metzen jegyzi, az általa kitalált karatereket és eseményeket a Véres gyémánt forgatókönyvírója, Charles Leavitt gyúrta össze hollywoodi filmmé (bár baljós ómen lehetett volna, hogy pont ő követte el a Legendary Pictures hatalmasat bukó korábbi fantasy filmjét, A hetedik fiút is). A rendező ráadásul egy igazi gémer, David Bowie sci-fikért és videojátékokért rajongó fia, Duncan Jones lett. Aki sajnos elkövette azt a hibát, hogy a Warcraft-filmet úgy vezényelte le, mint

egy videojátékos geek filmje a videojátékos geekeknek,

így a Warcraft-világát nem ismerő nézők valószínűleg csak kapkodják majd a fejüket a másodpercenként rájuk zúduló, egzotikus névcunami láttán. Nekem szerencsére nem volt ezzel gondom, mert 20 évvel ezelőtt rengeteget játszottam a Warcrafttal. Főleg a puskaporos-olajkitermelős második résszel, amiben pompás hadihajók, pedálos gnóm helikopterek, robbantgatós törpék és goblin zeppelinek voltak, én meg az állam keresgéltem a padlón, hogy ilyen menő techno-fantasy is létezik a Conan-képregényekből meg a Kaland-Játék-Kockázat sorozatból megismert, hagyományos sword & sorcery zsáneren túl. A film alatt így simán tudtam követni ki kicsoda, holott a Blizzard legnagyobb húzásával, a World of Warcrafttal már egyetlen percet sem játszottam. Mondjuk a moziváltozat sztorija lényegében már a trailerben is benne volt:

Gul'dan, a draenori ork hordák életszívó varázslója (Daniel Wu) démoni erőkkel lepaktálva hajszolja bele népét az Azeroth elleni invázióba. Ám ez nem tetszik a Hófarkas klán vezérének, Durotannak (Toby Kebbell), és az orkok közt kirekesztett páriának számító, félork Garonának (Paula Patton) sem. Az öntörvényű harcosok titokban szövetségre lépnek Llane király (Dominic Cooper) legbátrabb lovagjával, Lotharral (Travis Fimmel) és egy Khadgar nevű mágustanonccal (Ben Schnetzer), aki azt gyanítja, egykori mestere, Medivh, a Birodalom Őrzője (Ben Foster) nem mondott el neki mindent a világok közt hirtelen kinyílt térkapuról...

A Warcraft videojátékokon, könyveken és képregényeken átívelő történetfolyama mindig is egy izgalmas fantasy világnak számított. Még úgy is, hogy sosem dolgozták ki olyan irodalmi igényességgel, mint Tolkien Középföldét. A filmváltozat semmiképp sem mérhető ugyan A Gyűrűk Ura-trilógiához, de a Hobbit-filmek szintjét simán hozza: van benne látványos CGI-effektparádé meg mágikus zúzás, gyönyörűek a valóságban is felépített díszletei, hemzsegnek benne az ocsmány pofájú orkok meg jó ügyért küzdő, szakállas macsók, végig van kinek drukkolni, és nyomokban még humort is tartalmaz. És persze a kötelező női Terminátor szerepét is egy szép színésznő kapta meg - bár Paula Pattont is ugyanúgy zöldre festették, mint Zoe Saldanát A galaxis őrzőiben.

Amiben ráadásul sikeresen túlnőtt az egész Warcraft franchise a tolkieni örökségen, az az, hogy az orkok itt végre nem a szokásos fantasy tucatszörnyek. Nem halomra ölt, kőagyú, vad és gonosz bumburnyákok, hanem néha még az ember főhősöknél is emberibb, saját becsületkódex szerint élő, szabad és zabolátlan harcosok, akiknek néha szívesebben szurkolunk, mint a fényes páncélú, de unalmas lovagoknak.

De most akkor mi is a bajod ezzel a filmmel?!?

Például az, hogy a látványcunami nem elég ütős ahhoz, hogy elfedje a béna párbeszédeket, és a szájba rágós világismertetések és a belterjes geek kikacsintások közt ingázó, mindenben belekapó, de semmit sem végigvivő dramaturgiát. A színészi játék is pocsék: Travis Fimmel unottan, rutinból hozza a Vikingekből megszokott, őrült vigyorait, Paula Patton pedig pont ugyanúgy szexiskedik az ősemberszerkójában, mintha csak egy újabb Mission: Impossible-filmben kellene mélyen dekoltált koktélruhában elcsábítania valakit. A többi, hús-vér színészről meg kár is beszélni, mert még az Imperium Galactica legendásan rossz átvezető videóiban is több élet, volt, mint az ő játékukban.

Amire viszont tényleg nem lehet panasz, az a motion capture technológiával felvett, majd utólag egy komplett gépparkkal felturbózott orkok kinézete. Elképesztő, hol tart manapság a VFX-technológia: a nagydarab, zöld és barna bőrű, barbár harcosknak még az utolsó kis csontamulettjén is látszódnak a kosz- és vérfoltok! Sajnos azonban a Warcraftra mindig is jellemző, eltúlzott arányú lények és épületek közül nagyon kilógnak a humán szereplők. Travis Fimmel csatapáncéljának többemeletes vállvértjét ugyan a Boros-Szikszai-könyvborítók hősei is megirigyelhetnék, mégis nagyon zavaró a szemnek, ahogy a profin, de rajzfilmszerűen megrajzolt orkok közt csetlik-botlik, a többi lovaggal együtt. Egy egész estés Warcraft animációs filmmel alighanem jobban jártunk volna.

Értékelés: 6/10

Kinek ajánljuk? Azoknak, akik 1995 óta Azeroth véráztatta földjén csatáznak a PC-jük előtt ülve. És persze azoknak, akik minden filmet szeretnek, amiben csatapáncélos lovagok és párductestű amazonok csapnak össze rusnya szörnyetegekkel.