Winona Ryder új tévésorozata olyan, mintha horrorverzió is készült volna 1982-ben az E.T.-ből. Stranger Things-kritika.
Még csak pár napja debütált a Netflix új, nyolcrészes horrorszériája, a régóta eltűnt Winona Ryderrel a főszerepben, és máris felrobbantotta az internetet: a Guardiantől kezdve a Varietyn át a CNN-ig már mindenhol kikiáltották az idei év egyik legjobb tévésorozatának.
A cikkíróknak abszolút igazuk van, a Stranger Things tényleg egy félelmetesen jó produkció. Jól kidolgozott, szerethető karakterekkel, kiváló színészgárdával, kellemesen borzongató hangulattal, lassan építkezős tempóval és rengeteg '80-as évek nosztalgiával.
Mintha Spielberg Carpenterrel és Stephen Kinggel karöltve forgatta volna újra az E.T.-t!
De írhattam volna azt is, hogy a sorozat olyan, mintha
- David Cronenberg biohorroros verziót csinált volna az Állj mellém!-ből,
- Chris Colombus és Richard Donner összegyúrták volna A kaput a Kincsvadászokkal,
- J.J. Abrams folytatta volna a Super 8-at.
A történet főszereplője természetesen itt is egy csapat gyerek, akárcsak az E.T.-ben, a Poltergeistben, Shane Black Szörnycsapatában vagy a Disney Hókusz pókuszában. Valamint a '80-as, '90-es évek összes olyan filmjében, ahol mindig nehezen kezelhető, elvált vagy túl elfoglalt szülőknél nevelkedő, gyógyegér kisiskolások bandája találkozik az ufókkal, a szellemekkel meg a vámpírokkal a kertvárosi egyenházak hátsó kertjében.
Egy álmos amerikai kisvárosban nyomtalanul eltűnik egy 12 éves gyerek. Az eset komoly fejtörést okoz a helyi seriffnek (David Harbour), amit csak bonyolít, hogy a kétségbeesett anya (Winona Ryder) szerint a fia fényjelekkel üzen neki a túlvilágról. Nem sokkal később felbukkan egy szintén 12 év körüli, különös képességekkel rendelkező lány is (Millie Bobby Brown), akit a múltja ugyanúgy a kisváros melletti, titkos kormánykísérleteket végző kutatótelephez köt, mint a Tűzgyújtó című Stephen King-regényben szereplő kislányt.
A különc lány természetesen összebarátkozik a vele egykorú geekekkel, akik segítenek neki elrejzőzni az E.T.-ből már ismerős, vegyvédelmi ruhás, gonosz tudósok és kormányügynökök elől. És bár a srácokat halálra szekálják a nagyfiúk a suliban, a titkos rejtekhelyeik közt BMX-ezve már ők lesznek az igazi hősök, akik az unalmas felnőtteket megszégyenítő elszántsággal úgy próbálnak szembe szállni a barátjukat elrabló, túlvilági erővel, mintha csak egy Dungeons&Dragons kalandot (helyesebben Dungeon! társasjátékot) játszanának a pincében.
