A Közgáz Vizuális Brigád legújabb filmje nem akar nagy dolgokat mondani vagy művészkedni, egyszerűen kedvét leli egy kisrealista stílusban előadott történet elmondásában. Egy házaspár (Hollóssy Frigyes és Dózsa Erzsébet) a nagy magyar minimálból, lestrapált élete utolsó felvonásához közeledve egy lottóötösnek köszönhetően hirtelen dúsgazdag lesz.
A film első felében látjuk azt az állapotot, amiben már húsz éve vegetálnak egyre minimálabb minimál bérekből. A főszereplő, Feri, feleségével és lányával kopott hétköznapjait a József Attila lakótelepen éli. Egy család a sok közül, akik megálltak az időben. Megöregedve, elhasználódva, elkényelmesedett, szeretethiányos kapcsolataikba belefáradva, egymás mellett örökösen elbeszélve. Másfél szoba a lehúzott vécé, a kávéfőző, a gyereksírás, a fingás, az ajtócsapkodás, a rádió és tv összeolvadó lakótelepi hangjai között. Sörös dobozok a szekrény tetején, Máté Péter és Komár László lemezek, szappanoperák, örökké rossz Wartburg, szétlopott csavargyár, bezárt erőmű. Fiuk ezt az életet hagyta itt, mikor négy éve Kanadába disszidált, s azóta csak keveset tudnak róla. Feri 48 éves, 26 évet dolgozott az erőműben, három évig volt katona a Jugoszláv határon. Vasas, sör, Sophiane, barátok, pecázás, kocsmázás tölti ki szabadidejét. Sok éves esztergályoskodás után most securitys a gyárban hajdani brigádjának tagjaival. Jolival 26 éves házasok. Felesége köjál adminisztrátorból leszázalékolt cukros, örökös fejfájással. Szinte mindig otthon van, kiszolgálja családját, aztán legfeljebb horgol, keresztrejtvényt fejt vagy szappanoperát néz.
Mikor kiderül, hogy rengeteg pénzt nyertek, Feri és Joli megpróbál a pénzzel új életet kezdeni. Vesznek új lakást, kocsit, kütyüket. De valami mindig hiányzik. Feri nyit egy új esztergályos műhelyt a hajdani Vörös Csillag brigád tagjainak, de azok főnökként kezelik, s ez már nem a régi baráti helyzet. Hiába viszi őket kupiba, hiába fizeti söreiket. Üzleti ügyeit egy ügyvédnő tanácsainak segítségével intézi. A feleségnek már nem célja a háziasszonykodás. Helyette azonban csak egy újabb függő, kiszolgáltatott viszonyt talál, életének irányítója felhőmeghajtó Alex, a rajta jól kereső ukrán természetgyógyász lesz. Az újgazdag házaspár így egy ügyvédnő és egy parafenomén gyámkodása alatt távolodik tovább egymástól. De semmivel nem pótolhatják elveszett fiuk hiányát, aki régóta nem ír nekik.
Az amúgy alaposan megírt forgatókönyv úgy tűnik néhány helyen homályos és ellentmondásba keveredik. Annak ellenére, hogy a film mégis csak egy család történetét mondja el, a két gyerek szerepe igencsak háttérbe szorul. Nem derül ki például, hogy a szülők Áginak egyáltalán elmondták-e, hogy nyertek a lottón, s igazán az sem, hogy annak mi a reakciója a hirtelen gazdagságra, megváltozik-e az élete. Csak azt tudjuk, Ági férjhez menni készül, s a szülők akarata ellenére egy másik városba költözni. Az egyik jelenetben látjuk az anyát az új lakásban levelet írni a fiának, mégis egy későbbi jelenet azt sugallja, hogy a fiú semmiképp nem tudhatott megváltozott lakcímükről.
A film akkor találja meg igazi hangját, amikor a család korábbi életét mutatja be, s a szereplők szokásait, szétmállott kapcsolatait a legapróbb részletekig tanulmányozza anélkül, hogy ítélkezne felettük. Zseniális, ahogyan leírja a lottónyeremény kitudódását, vagy azt, hogyan szövi a házaspár az első titkos terveket leendő jólétükről (nekem veszünk majd egy takarítógépet... neked meg egy ütve fúrót...). De amint megvalósul az álom, mintha az alkotók eltávolodva a jól ismert tereptől, elvesztenék éleslátásukat. Az újgazdagék életét leíró második rész (például a születésnapi jelenet) steril és semleges marad az első rész kidolgozottságához képest.
A KVB tipikus magyar helyzetekből hozza össze a mesét, s minden jelenetben végig ott bujkál egy finoman megmunkált abszurd és groteszk háttér. Mivel nem hagyják, hogy ez a hangvétel eluralkodjon a történet felett, így az nézhető akár szappanopera-komolysággal is. A film alkotói végül ránk bízzák a félbehagyott történet befejezését. Feri elutazik Kanadába, mert kiderül, ott már unokája is van. Látjuk, ahogy eltűnt fiát keresve autóval járja az országot, de a hosszan mutatott semleges úti képek nem árulják el, sikerül-e őt megtalálnia. Ez a befejezés nem elég ahhoz, hogy a néző önmagában választ adhasson a kérdésre, de ahhoz sem, hogy a sugallt "mindig van remény" optimizmus hitelesen következzen a korábban ábrázolt világból. Amiért érdemes megnézni ezt a filmet, az a humorán kívül az a türelem, mellyel az ország klisékbe kopott közelmúltjához nyúl. S teszi ezt a KVB sokkal izgalmasabban, mint előző filmjében a Kis utazásban.
