Már a nagyközönség is láthatja a nemrégiben született sörényes hangyász kölyköt a Budapesti Állatkertben. Ez már a harmadik utód a 2014-ben érkezett tenyészpár, Isabela és William frigyéből. A kicsi most még főleg anyukája hátára csimpaszkodva cipelteti magát.
Egy kis szerencsével már a látogatók is megcsodálhatják a Fővárosi Állat- és Növénykertben nemrég
született sörényes hangyász kölyköt. Az apróság július 5-én jött a világra, de az első bő egy hétben
csak kevesen láthatták, mert az anyaállat sokat pihent, és ilyenkor, ahogy a sörényes hangyászoknál
szokás, saját magát és a kölyköt is betakarta bozontos farkával. Az elmúlt napokban viszont már
egyre többször meg lehetett figyelni a jövevényt, amint anyja hátára csimpaszkodva cipelteti magát,
sőt, egyszer-egyszer pár lépésnyi távolságra már kisebb sétákat is tett. Azt persze még nem sikerült
kétséget kizáróan megállapítani, hogy a kölyök milyen nemű, így nevet is csak később fog kapni.
A budapesti sörényes hangyász tenyészpár, a hétéves Isabela és a nyolcéves William frigyéből nem
most született először utód. A nőstény ugyanis már 2016-ban és 2018-ban is életet adott egy-egy
kölyöknek: a Bejglinek, illetve Flódninak elnevezett budapesti születésű hangyászok azóta már
felcseperedtek, egyikük egy cseh, a másik pedig egy osztrák állatkertbe került. William és Isabela
egyébként 2014-ben érkeztek fiatal állatként Budapestre. Korábban az Állatkert látogatói csak az
1890-es években láthattak sörényes hangyászokat.
Maguk a hangyászok az emlősállatok egyik különleges csoportjába tartoznak, és a lajhárokkal, illetve
az övesállatokkal, vagyis a tatukkal állnak közelebbi rokonságban. Viszont nem rokonai sem a numbat
néven is ismert erszényes hangyásznak, sem a tojásrakó emlősök közé tartozó hangyászsünnek. A
hangyászoknak négy fajuk ismeretes (a törpe hangyász, az északi hangyász, a dolmányos hangyász
vagy tamandua és a sörényes hangyász), közülük a Budapesti Állatkertben is látható sörényes
hangyász (Myrmecophaga tridactyla) nő a legnagyobbra. A kifejlet állatok súlya akár 40 kg is lehet,
hosszuk pedig a megnyúlt arcorr hegyétől a bozontos farok végéig a két métert is elérheti.
A sörényes hangyász Dél-Amerika számos országában őshonos, így Argentínában, Brazíliában,
Bolíviában, Peruban, Ecuadorban, Venezuelában, Kolumbiában, Guyanában, Francia Guyanában,
Suriname-ban, sőt még néhány közép-amerikai országban is. Nagyon sok azonban sehol sincsen
belőlük, s ha a faj állapota nem is kritikus, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN)
sebezhetőnek minősítette a sörényes hangyászok természetvédelmi helyzetét.
A sörényes hangyászok – ahogy a nevük is mutatja – elsősorban hangyákkal, illetve különféle
termeszekkel táplálkoznak. Testalkatuk is ehhez az életmódhoz alkalmazkodott. Erőteljes mellső
lábaikkal és hatalmas karmaikkal kiválóan ásnak, s akár a termeszvárak betonkeménységű falát is
képesek feltépni. A táplálékot hosszú, féregszerű, ragadós nyelvük segítségével kebelezik be. A
nőstények 142-190 napos vemhesség elteltével általában egy utódot hoznak a világra. A kicsi már az
első naptól kezdve anyja hátán csimpaszkodva viteti magát, s tíz hónap után kezdi meg önálló életét.
