Stanley Kubrick filmje igazi mestermunka, bár egyáltalán nem könnyű megemészteni. Vészjósló zenéjével és nyugtalanító képi világával zavarba hozza az embert. A filmben kevés a dialógus, ezt a rendező a vizuális képekkel és hanghatásokkal helyettesíti. Ez által az alkotás egy víziószerű látomás lesz. A film technikailag nagy jól kivitelezett, lenyűgöző látványvilágot tár elénk. Nagyon szép, ahogyan az űrt ábrázolja. Szinte érezni lehet, hogy milyen sötét és végtelen a világegyetem, és hogy milyen kicsik vagyunk mi emberek.
A film egy sci-fi ruhába bújtatott dráma, ami az emberiség tragédiáját tárja elénk. Az emberek az idők kezdete óta arra törekszenek, hogy uralják a világot, az űrt és hogy tökéleteset alkossanak. Eközben egyre jobban elhidegülnek egymástól és egy számítógép több érzelmet képes kicsikarni az emberekből, mint társaik. Kubrick filmjében azt mutatja be, hogy milyen fontos a kommunikáció, hogy milyen végzetes eredményhez vezet ennek csökkenése, megszűnése.
Az alkotás középpontjában egy tökéletesen megalkotott kőoszlop áll - a monolit -, amely már az emberiség kezdetétől jelen volt. Ez a tárgy különös jeleket sugároz az űrben a Jupiter felé. 2001-ben űrhajósok egy csapata elindul a rejtély feltárására, bár még maguk sem tudják mi az expedíció célja és kimenetele. A legénységnek van egy különleges hatodik tagja, mely kulcsfontosságú szerepet testesít meg a történetben. A H.A.L. névre hallgató számítógépet úgy tervezték meg, hogy tökéletesen kiszolgálja az embert, éjjel-nappal rendelkezésére álljon. Ezt csak úgy lehetett megvalósítani, hogy egy olyan gépet hoztak létre, mely pontosan reprodukálja az emberi agy működését.
Az űrhajósok eleinte érdeklődéssel figyelik H.A.L.-t és úgy viselkednek vele, mintha valóban a legénység tagja lenne, de ahogy az idő múlik, egyre jobban megváltozik a viselkedésük, és már csak saját, önző céljaikra használják. Ekkor következik be az első meghibásodás a számítógépnél. Mikor elkezdik kutatni ennek okát, megdöbbentő választ kapnak kérdéseikre. A hiba nem a számítógépben van, hanem az emberben... Mivel az űrhajósok nem képesek ezt a tényt elfogadni úgy döntenek, hogy kikapcsolják H.A.L.-t, aki veszélyt jelent számukra.
Kubrick nagyon jól ötvözi azt a harmóniát, melyet az űr testesít meg filmjében, az ember alkotta diszharmóniával. Megmutatja, hogy mit hozott létre az ember: egy haldokló, hideg társadalmat, ami elvesztette minden célját, és ezért indul újabb és újabb felfedező utakra. Ezen expedíciók által szeretnének választ kapni az emberiség kérdéseire.
A rendező ezzel az alkotással merőben újat alkotott. Hihetetlen, hogy az Űrodüsszeia 1968-ban készült, mert ekkor még gyermekcipőben járt az űrhajózás, Kubrick műve mégis egy valóságos, reálisnak tűnő "űrtársadalmat" mutat be. Látványvilága egyedülálló és magával ragadó. Sokszor használ szürrealisztikus képi megjelenítést, ezzel is rámutatva, hogy ez egy vízió. A zene és a hanghatások is nagyon jók, profin meg vannak szerkesztve. A filmben nagyrészt komolyzenei betétek vannak, melyet néhol megtör egy-egy keringő dallama. Az elején és a végén ugyanazt a zenei betétet használja, mely keretbe foglalja az alkotást. Ezzel is arra utal, hogy ez valójában nem filmnek, hanem egy színdarabnak, teátrális alkotásnak felel meg.
100%
