Új cikksorozatunkban arra kértünk ismert művészeket, alkotókat, ajánljanak filmet vagy sorozatot a PORT olvasóinak. Az elmúlt 5-6 hónapban kisbabája miatt nem látott egyetlen filmet sem egyben Sztarenki Dóra színésznő. Éppen ezért inkább rövidebb részekből álló sorozatokat néz, mert ezeket könnyebben lehet megszakítani, miközben a gyerek előtti időszakban egyben darálta le az egészet. Nehezen viselte, ha egy hetet vagy akár egy napot kellett várnia a következő részre. Előfordult, hogy egy éjszaka befalt annyit, amennyit csak tudott.

Legutoljára a Száz év magányt látta a Netflixen, szerette is, mégis inkább a Pingvin című minisorozatról beszél, amely a Maxon látható.

Nehezen vágott bele, mert alapvetően nem érezte indokoltnak a színészválasztást. Nem értette, miért Colin Farrellt kérték fel a maffiózónak, amikor felismerhetetlenségig el kellett maszkírozni ehhez a szerephez.

„Mi szükség van erre? Ha egy színészen van plusz 50 kiló vagy mínusz 20, megváltoztatja fizimiskáját, másik jelentést ad a karakterének. Az arca viszont attól még ő, az ő mimikáját látjuk. Itt viszont az egész fejét elfedték, csak a szemét nem, bár ott is látunk extraráncokat – mitől lesz-ez ő? Oké a hangja, a járása, az energiája… De sminkcsodát fogunk nézni? Tudom, hogy már sok maszkos film készült, de ilyenkor mindig arra gondolok, annyi színész van a világban, miért nem találtak valaki mást, aki külsőre egy fokkal alkalmasabb. Ha már csomószor azért nem választanak egy-egy szerepre olyan művészt, aki nem szőke, nem kék a szeme, ilyen-olyan-amolyan. Persze tudom, Amerikában azért ez másképp működik, az A-listás színészek nevére megy be/kattint a néző. 

Végül azért vágott bele színésznő, mert a férje szerette volna látni a Pingvint, és így vele tartott.  Egyáltalán nem bánta meg, sőt, örült, hogy megnézte, mert (hogy) Farrell elképesztően jól játszik benne, de a többiek is. 

Sztarenki Dóra nem tartja magát nagy képregény fannek, és nem is nagyon szereti a szuperhősfilmeket, a DC-világot. Egyáltalán nem kattant rá a Batman-történetekre alapvetően a komorabb művészfilmeket kedveli, de néha persze jólesik ezeket is megnézni. Ez a Pingvin ugyanakkor teljesen beszippantotta. Annyira jól megjelenítették a képregényes Gotham Cityt, hogy sodorta magával a sztori – meséli. A meglepő fordulatok pedig kimondottan izgalmassá tették.

A régebbi Batman-mozik közül azért szeretett néhányat, például A sötét lovagot, amelyben a Joker Heath Ledger volt. Amúgy az első Joker-film is bejött neki Joaquin Phoenix-szel a főszerepben. (A másodikra – amelyben Lady Gaga is játszott – már nem volt kíváncsi. )

„Mivel nagyon fáradt vagyok a baba miatt, és azt érzem, az idegrendszerem a végét járja, nem olyan filmeket akarok látni, amelyekkel az érzelmeim még nagyobb hullámvasutat járnak be. Inkább valami szórakoztatót. Jó, a Száz év magány kivétel volt, de azt nem lehetett kihagyni.”

Egyébként, amikor Sztarenki Dóra belefogott a Marquez-műből készült sorozatba, úgy emlékezett, gimnáziumban, olvasta a regényt. Közben jött csak rá, nem ezt a könyvet, hanem a Szerelem a kolera idején-be vágott bele, és azt imádta. Picit meg is bánta, hogy megnézte a 8 részes Száz év magányt. Szereti előbb a könyvet befejezni, mielőtt az adaptáció képei beleégnek az agyába, ahonnan aztán nehéz ezt „átrajzolni”.

A Briliáns barátnőm-sorozatot (a Maxon látható) például egyáltalán nem bírta végignézni, 10 perc után kikapcsolta. Olvasta ugyanis a tetralógiát, és annyira élénken élt a fejében az a fantáziavilág, a sztori, a felnövéstörténet – azt érezte, a feldolgozás elrontja a korábbi élményét.

Amikor néz egy filmet vagy sorozatot, akaratlanul is eszébe jut, melyik szerepet fogadná el belőle szívesen – mondja a színésznő, akit a sok Oscar-díjra jelölt A brutalistában is láthatunk, amint a főszerepet játszó Adrien Brodyval táncol.

A Pingvinben egyetlen olyan karakter van, amely passzolhatna hozzám, és ez Sofi Falcone-é, akit Cristin Milioti játszott. Izgalmas lenne eljátszani ezt a lányt, aki kikerül a pszichiátriáról 10 év után, és új életet kezd. Nagyon szép utat jár be a karaktere, remélem, lesz majd egyszer alkalmam hasonlót játszani.